A kunhímzés is hungarikum – mi a különlegessége?

kh.jpg 

,,Hímes párna három sorral
Az ágy tetején,
Felsepertem a ház földjét,
Jöhet a legény .” 

kunhi_2.jpg

Régi kunhímzés – fotó: Kozma Károly

Bartha Júlia a kuneredetéről ezt írja: „A kunhímzés alapmintakincsét  Moldva vidékéről hozhatták magukkal eleink.”

A Nagykunság népi díszítőművészetének egyik archaikus ága a kunhímzés. Eredetileg párnavégeken használták a kunhímzést, később már lepedőszéleken is. A nagykunsági tisztaszoba legfőbb ékessége volt a magasra vetett ágy, a terítőn felül rakott csodaszép párnákkal. Ezek a hímzések feltehetően fennmaradt hímzéseinknek a legkorábbi emlékei. Finom szőrfonallal lenvászonra dolgozták ki őket.

karcagi-kunhimzes3.jpg

Ügyes kezű asszonyok alkotószellemének és szépérzékének köszönhetően maradt ránk ez a keleti stílust őrző díszítőművészet.

3-320h.jpg

Párnavég rozettás mintával, szőrfonállal hímezve  Néprajzi Múzeum

A Néprajzi Lexikon ilyen szűkszavúan nyilatkozik a kun hímzésről : „A Nagykunságban készített szabadrajzú és szálánvarrott kisszámú párnavéghímzés elnevezése.”. Feltehetően legkorábbi hímzéseink. A kunhímzés párnavégeken maradt ránk. Amit ma a múzeumi gyűjteményekből ismerünk nagyrészt Györffy István gyűjtőmunkájának eredményeként maradt fenn. A kunhímzés kompozíciója és színösszetétele a Nagykunságon jellemző, eltér mind az Észak-Magyarországon, mind pedig a Dél-Alföldön előforduló hímzéstől. A Nagykunságon ismert motívumok és a tatár hímzés  hasonlósága sokakat foglalkoztat, de máig. rejtély, hogy miként őrződnek meg a színek és formák,  a kun műveltségnek a hagyatéka. Nem tudjuk, hogy mi  lehet a magyarázata annak, hogy közel nyolcszáz évvel a kunok bejövetelét követően újra és újra feltámad a díszítőművészetnek ez az ága.

Az e korból megmaradt gyapjúfonállal – szőrrel – varrott párnavégek a Nagykunság három településéről, Karcagról, Kisújszállásról és Kunmadarasról származnak, ma a karcagi Győrffy István Nagykun Múzeumban találhatók.

kunhi_1.jpg

Régi kunhímzés – fotó: Kozma Károly

A kunsági párnavégek kompozícióját a hangsúlyozott középmintán egy középpont köré szimmetrikusan szerkesztették. A középső virágminta mellett két oldalt elhajló tulipán, vagy rozetta helyezkedik el. A kompozíció hármas tagolását rendszerint egy-egy virágos ág zárja le.

Ma kunhímzéssel ügyes kezű asszonyok készítenek terítőket, díszpárnákat, lakásdíszítő textileket ma is:kunhi_4.jpgMai kunhímzés -fotó: Nagy Molnár Miklós

A Jászság hímző művészete a szűcshímzésben gyökeredzik, mely a múltban gazdag motívumkinccsel bírt.

A kézimunkát a maguk termesztette kender fonalából házilag szőtt nyersvászonra hímezték. A hímzőfonalat szintén maguk készítették, a rackajuh gyapjúszálából fonták.

Egyik típusa, a szálán varrott . Ezek a darabok mértani mintázatukkal az országos mintakincshez kötődnek, bár színezésük eltérő. A szálán varrott párnavég-hímzéseink a legrégebbiek a hímzések között. A minták kompozíciója a középpontot hangsúlyozza két párhuzamosan futó vonal között. A tőle két oldalra futó minta egymás tükörképe. A kunhímzés nagy rozettákból, kunrózsákból, tulipánokból, leveles, végükön virágos ágakból, peremdíszként magányos virágból és gránátalmából állnak. A középmezőben lévő minta és a peremdíszek nagyobb mintái ugyanannak a színnek különféle árnyalatait hozzák.

A kunsági hímzést egyszerű, letisztult pasztellszínek jellemzik. Fő színei jellegzetesek: a rózsaszíntől a vörösön át a barnáig terjedő árnyalatok, de használták a kék árnyalatait, a zöldet és a feketét is. A piros, kék, zöld és az említett színek mellett nem ritka a fekete hímzés sem. A színek végtelen finom átmenettel, szinte tűfestésszerűen követik egymást. Ezt az  átmenetet úgy érték el, hogy a növényi anyagokkal otthon festett himzőfonalakat egyre sűrűbb festékbe egyre hosszabb ideig mártották be.

3-320i_1.jpg

A kunsági párnavéghímzéseknek nemcsak a színezése jellegzetes, hanem a szerkezete is.

A szabadrajzú lapos- és hamis laposöltéses munkák igazán különlegesek. A minták pontosan kidolgozottak, zártak, a középpont hangsúlyos, a két szélső minta egymásnak tükörképe. Ezek nagy rozettákból, erősen tagolt tulipánokból és merev, leveles, végükön virágos ágakból megszerkesztettek. Közismert a hullámindás és a két vagy több, tövénél legyezőszerűen összefogott virágot középpontba helyező kompozíció is.

Ipolyi Arnold hímzésgyűjteményében szerepel, hogy :„… virágfüzér az alapmotívuma. Az eredetileg zárt barokk szerkezet lazábbá vált s a virágok sokszor különösebb összefüggés nélkül állnak egymás mellett. Színezésük is változáson ment át. A barokk tűfestés naturalizmusra törekvő, egymásba olvadó színei helyett a virágok szirmát és levelit sávokra bontják, s mindenegyes sávot más színnel színeznek. Így a sávok nem mosódnak egybe, de a házilag festett gyapjú fonal színeinek összhangja a magyar népi hímzéseken máshol ismeretlen színharmóniát hoz létre.” A 19. század közepén, végén virágzott a népi díszítőművészetnek ez az ága. Akkoriban a hímzőfonalat is házilag készítették az asszonyok, a fonal festéshez festőnövényeket használtak. A kunrózsa vörös színét, a mályvarózsa sziromleveléből főzték, vagy a homoki báránypirosító adta a színét. A barnát a dió levele vagy kopáncsa  kunkéket a bodzabogyó adta. A barnássárgát hagymahéjból  nyerték, de használták a fodormenta, a rozmaring, a bazsalikom, szeder, szőlőhéj, szíkfű, vízililom festőlevét is. A kifőzött szalma levével sárgára festették a fonalat, de felhasználták erre a célra a lóhúgy festékanyagát is. Ez utóbbiból nagyon szép sárga színt kaptak, amely igen tartós volt, nem halványult.

A festés hosszadalmas munka volt: több napon át főzték, áztatták, pácolták a rackajuh gyapjából fonott fonalat. A fonal színárnyalatait egyfelől a pác határozta meg, de attól is függött, hogy mennyi ideig festették a főzetben a fonalat. A  számos  árnyalatot úgy érték el, hogy különböző ideig hagyták az anyagot a festőlében, vagy pedig száradás után ugyanabba többször beavatták.

A mintákat úgy „sokszorosították” , hogy az eredeti darabról kanálfejjel átdörzsölték a motívumot. Az ügyes és kreatív alkotó aztán cifrázta, kombinálta a mintákat, más hímzésekről is merített. Így alakult ki a helyi stílus, még a készítőt is. A vásárhelyi hímzés nagyon hasonlít a kunhímzéshez, ami persze nem véletlen: Vásárhelyre ment férjhez egy karcagi hímzőasszony és ott sajátos, helyi stílust alakított ki. A kunhímzés motívumai között igen kedvelt a kunrózsa, a szegfűs, a karcagi lapátos, a tökös (ami a törökös hímzés gránátalmájából eredt) és a legnépszerűbb motívum a táncoló tulipán.

Tánczos Erzsébet

Forrás:

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1028.html

 http://www.gyapjumuves.hu/cikkek/kunhimzesek-es-cifraszurok/a-kunhimzesekrol.html

http://www.vadmagyar.hu/index.php/11-tortenelmi-attekintes/121-a-nagykunsag-kutatasa-12-resz

http://turkevemik.hu/?page_id=61

http://vilagbiztonsag.hu/keptar/thumbnails.php?album=1275&page=20

http://www.magyarmuzeumok.hu/targy/1345_kunhimzeses_parnavegek

http://www.gyapjumuves.hu/fenykepek/himzes-gyapjufonallal—karcagi-kunhimzes/mai–21.-szazadi–kunhimzesek/karcagi-kunhimzes3.html