A pásztorok világa – Tisztelet Herman Ottónak a Mezőgazdasági Múzeumban

herman_otto_emlekev.jpg

 

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum A pásztorok világa – Tisztelet Herman Ottónakkiállítása a magyar pásztorélet múltján és jelenén vezeti végig a látogatókat Herman Ottó halálának 100. évfordulója alkalmából.

A kiállításnak aktualitása az is, hogy 1907-ben a neves tudós-polihisztor Ősfoglalkozások címmel mutatta be a pásztoréletet a pásztorkodás tárgyain és különböző képzőművészeti alkotásokon keresztül, a kiállítás éppen a Mezőgazdasági Múzeumban került megrendezésre. Anno maga Herman Ottó vezette végig Erzsébet királynét a kiállításon. Előtte senki sem foglalkozott a pásztorsággal.

 

100_4448.JPG

herm3.jpg

1907-ben ezen a kiállításon ismerhették meg a nézők és az érdeklődők a pásztorok ősi lakástípusait: a cserényt, a vasalót, a kontyos kunyhót, a szárnyékot, a putrit és társaikat. Itt mutatták be első ízben a csikósok, juhászok, gulyások, kanászok ősi és az akkori időkben használatos szerszámokat, a pásztorkodás teljes szerszám- és felszerelés-készletét. Változatos ruházati anyag, színes díszítésű faragások egészítették ki a kiállítást.

A kiállítás tudományos anyagának elbírálására egy sor külföldi tudóst is meghívtak. A bíráló bizottság külföldi szakemberei a magyarok ősfoglalkozását bemutató anyag újszerűségét, kiváló összeválogatását és gondos elrendezését a következő – Herman Ottóhoz intézett – levélben ismerték el:

»… tudományos kutatás terén Ön olyan kimagasló helyet foglal el, hogy nem is szükséges azt egy formális kitüntetéssel fémjelezni… Mi azonban, a bíráló bizottság külföldi részvevői, nem szeretnénk innen eltávozni anélkül, hogy legnagyobbfokú elismerésünket ne fejeznénk ki az Ön munkájáról. Mintaszerű módon mutatta be itt egy tünőfélben lévő kultura maradványait. Ön helyesen ismerte fel e látszólag jelentéktelen, de az emberiség fejlődéstörténete szempontjából összehasonlíthatatlanul fontos anyagot és oly helyes belátással és hazafiúi szeretettel gyűjtötte azt egybe, hogy azt ezen érdemben gazdag történelmi kiállítás egyik legkiemelkedőbb teljesítményének tartjuk. Boldogok vagyunk, hogy csatlakozhatunk ahhoz a megbecsüléshez, amely az Ön munkásságát honfitársai részéről éri. Reméljük, lehetséges lesz nagy munkájának továbbvitele, a magunk részéről pedig beérjük azzal, hogy az ösztönzést, melyet az Ön művéből merítünk, gyümölcsözően továbbfejlesszük.«

herman.jpg

A felvidéki szász családból származó Herman Ottó kortársai szerint az utolsó polihisztor volt. Ez nem tűnik túlzásnak, hiszen természetkutatóként, néprajztudósként, zoológusként, régészként, barlangkutatóként és nyelvészként is maradandót alkotott. Számára, mint korának legtöbb tudósa számára még föl sem vetődött a tudományok határainak átjárhatatlansága.

Herman Ottó az UNESCO Kulturális Örökség Egyezmény –ben foglalt célkitűzéseket már a 19. században felismerte és megfogalmazta:

herkia5jo.jpg

h_1.jpg

 

1. Meg kell határozni azokat a foglalkozási ágakat, a legrégibb foglalkozások, a melyektől a nemzet élete és fennmaradása lényegesen függött, lehetőleg még függ.

 

2. Meg kell határozni azokat a mozzanatokat, amelyek foglalkozási ágak űzésére lényegesek voltak.

 

3. A foglalkozási ágak történeti elemeit szigorúan viszonyítani kell a jelen, vagy a legközelebbi múlt pontosan meghatározható elemeivel, mert ez teszi lehetővé, hogy szilárd talajon haladhassunk.

 

Herman Ottón alapította meg a Magyar Ornitológiai Társaságot és a Magyar Néprajzi Társaságot, utóbbinak elnökévé választották, mint az ismeretterjesztés úttörőjét.

Halála előtt kevéssel jelent meg A magyar pásztorok nyelvkincse, melyben 800 oldalon fogalomkörönként csoportosítva állította össze a magyar pásztor élet teljes tájnyelvi anyagát.

1_6.jpg

A kiállításon tablón olvashatók A magyar pásztorok nyelvkincse idézetei, megtudható, melyik szavunk vagy mondásunk honnan származik. A „kösse fel a gatyáját” felszólítás valójában nem pontos, az eredeti szólás így hangzott: kösse fel a gatya szárát! Merthogy nem derékban kell foglalkozni a gatyával, hanem a bő nadrág szárát tűrik fel a derék korcába, ha erőfeszítésre van szükség – ezt láthatjuk Vastagh György híres szobrán a Budai Várban.csl_1.jpg

Hasonló módon és okból kötötték össze hátul a csikósok bő ujját. Láthatók a pásztorélet szerszámai, az ételek (slambuc, pörkölt, sajtok).

A tárlat úgy mutatja be a pásztorok sajátos ősi világát, nemzedékről nemzedékre hagyományozódó mesterségét és kulturális sokszínűségét, hogy az a mai kor emberét is megszólítsa. Több ponton reflektál az Ősfoglalkozások című kiállításra, új kontextusba és mai látványvilágba helyezve Herman Ottó gyűjteményének számos kincse is bemutatásra kerül.

herkia.jpg

Napjaink pásztorai jellegzetes viseletükkel és a hagyományos eszközök használatával máig őrzik őseik örökségét, és végzik hétköznapi munkájukat, ugyanakkor az eszközök 21. századi újragondolásával kreatív módon alkalmazkodnak a modern kor kihívásaihoz is.

Nemcsak gazdag történeti emlékanyagot látunk, de képet kapunk a juhászok, gulyások, csikósok, kanászok életéről és gondolkodásmódjáról is.

A pásztorok feladata az állatok őrzése, legeltetése, ellátása a szabadban. Attól függően, hogy milyen állatot őriztek nevük  viseletük is meghatározott volt. A csikós a lovakkal foglalkozó pásztor, hangkeltő eszköze a karikás ostor. A gulyás a teheneket és a tenyészbikákat őrzi. A kanász  volt a disznópásztor.  Mestersége ma már kihalóban van, hiszen a disznókat vagy a házaknál, vagy a nagy farmokon, ólban nevelik, megszűnt a makkoltatás. A sertésnyáj elnevezése: konda, falka, csürhe volt.

 

„Kikeletkor, Szent György napkor

Minden ember lehet pásztor,

De már ősszel, számadáskor

Az az ember, ki beszámol.”

 

 

A juhászok legmagasabb rangja a számadó. Szent György napján az ő felelőssége az állatállomány ellenőrzése. Az öregbojtár felelt a szaporításért, segédje, a juhászbojtár és a gyermek kisbojtár dolgozott a keze alá az ügyesen betanított kutyákkal. A kiállításon  szerepet kapnak a pásztorok segítői, a pásztorkutyák. A nagy testű állatokat kuvasz vagy komondor, a birkákat puli vagy pumi terelgette.

A kiállítás rendezői a mai kor igényeinek és a múzeumpedagógia gyakorlatának megfelelően a gyerekeket is megszólítják: mesesarok, interaktív játékok várják az ifjúságot. A népmesehősök, szólások, tapintható tárgyak és játékok élményszerűvé teszik a múzeumlátogatást a gyermekek számára is. Megunhatatlan a számukra, hogy meg lehet és szabad szólaltatni az állatok nyakába kötött csengőket, pergőket és kolompokat.

 

Rovásfa – megtanuljuk, hogyan kell olvasni:

pasztorh.jpg

 

Kattognak a fényképezőgépek: örök élmény lehet, hogy be lehet öltözni! Viseletekbe öltözve megtapasztalják, milyen érzés egy csikós, juhász vagy kiskondás bőrébe bújni.

Íme egy kis gulyás:

100_4436.JPG

A látogató megtapasztalhatja, hogy milyen nehéz munka az állatok itatása. A hatalmas fa vödröt a pásztornak akár napjában 400-szor is meg kell emelnie – kipróbálhatjuk, hogy mi hányszor bírjuk megemelni.

herkia2.jpg

A korabeli tárgyak, dokumentumok, makettek és modellek sorát Kunkovács László fotóművész hortobágyi felvételei, pásztorportréi és a jelenkor pásztorvilágának életképei egészítik ki, így valósul meg a híd, a kapocs múlt és jelen között a jövő felé.

A pásztoréletről Balla Cecília rendező és Dévai György operatőr filmet forgatott Erdély hegyeiben. A legérdekesebb talán a sajtkészítés folyamata és fortélyai.

A kiállításon megtudhatjuk, hogy mire jó a juhászkampó, mit üzen a pásztortávíró vagy azt, hogy kinek szól a csordás kürtje. Aki nem tudja, mire jó a juhászkampó vagy miért fehér a gulyás komondora, az járjon utána! Az időszaki kiállításon, mely 2015. február 20-ig tekinthető meg a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, megtudja a választ!

A  kiállítás igen hasznos lehet iskolai csoportok számára. Nem szükségszerű, de a múzeumlátogatásnak élvezetes kiegészítője lehet a Múzeumpedagógiai füzetek 12. kiadványa, a  Pásztorélet hajdanán, melyet a Magyar Mezőgazdasági múzeum adott ki.

Tánczos Erzsébet

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

47 − 38 =