Március 12-e Gergely napja, s tavaszkezdő, meleg váró nap. A Juliánus-naptárban a tavaszi napéjegyenlőség  pont ekkorra esett. Régen e napon a gyerekek acélt és tűzkövet tartva kezükben így köszöntöttek: “acélt hoztam, tüzet ütöttem kegyelmeteknek”. Az acélt úgy  vágták  földhöz, hogy az egy darabig forogjon; a tavaszba forduló napot idézték meg vele.

Kezdetnek hallgassuk meg a Gergely éneket a Zurgó együttes előadásában:

Időjósló nap a mai:

Úgy tartják: Ha Gergely megrázza a szakállát, még áprilisban is hó lesz.

Rendszerint hideget hoz: Gergely uram nagy ravasz, hidegre vál’ a tavasz. Azt is mondták: Mátyás, Gergely két rossz ember, mert mindkét napon lehűl az idő.

Megfigyelték azt is, hogy “Gergely-napi szél,Szent Gyögy-napig él.”
Zalaszentbalázs szőlősgazdái szerint a Gergely napján metszett tökékről sok szőlőt lehet majd szüretelni.( Őket bizonyára a lugasban találjuk akkor is, ha Gergely megrázta a szakállát.)

Hideg ide vagy oda, búzát, rozst, hüvelyeseket és palántás növényeket ültettek Gergely napján.
Kit ünneplünk ezen a napon?

A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát, az iskolák alapítóját, a gregorián éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette.

Régen Gergely napján vetélkedőket tartott a diákság, diákpüspököt is választottak Gergely emlékére, a gyermekek katonást játszottak, a várost, falut körüllovagolták. “Szent Gergely vitézei” verselve, énekelve új diáktársakat toboroztak az iskolákba. A képen gergelyezők lázhatóak:

A kép forrása a Mozaik Kiadó honlapja.

Mi a gergelyjárás?

A gergelyjárás az iskolás gyermekek toborzó és adománygyűjtő színjátéka volt.

A kép forrása a Mozaik Kiadó honlapja.

A gergelyjáráson a szegény tanulók kéregettek, mendikáltak. A diákok életének  része volt, hogy kéregetéssel teremtsék meg tanulásuk anyagi alapjait.

Idővel a tanulók tanítóik számára is gyűjtötték az adományt, melyet esetenként együtt fogyasztottak el az iskolában. Ne is mondjátok, hogy ezt elevenítsük fel!

A XVII. századtól a tanulók iskolába hívogatása is a gergelyjárás része lett. Azért ekkor, mert a  reformáció következtében gombamód szaporodó protestáns iskolákba a tanulókat maguk a tanítók toborozták, mivel ekkor még híre-hamva sem volt a tankötelezettségnek. A Gergely nappal kezdődött és zárult a tanév.

Manapság az elsősök szoktak elmenni az óvodába, s “toborozzák” a nagycsoportosokat, ez igen kedves felélesztése a szokásnak. A szokás tehát tovább él.

A GERGELYJÁRÁS “DARAMATURGIÁJA”:

A szereplők a katonai toborzás mintájára különféle katonai rangokat viseltek, és Szent Gergely vitézeinek nevezték magukat. Öltözetük jellemző darabjai voltak a papírból készült csúcsos süveg, a katonacsákó szalagokkal és a fakard. Dobbal, zászlóval  a kezükben mentek  a házakba.

 A játék előadásához legalább három szereplő kellett:a püspök (vagy érsek) és a káplánok.

A többi gyerek megfelelő öltözetben egy-egy mesterséget képviselt A gyermekpüspök  először is a  templomban versbe-szedett prédikációt mondott, majd tavaszt köszöntő seregével bejárta a  falut vagy várost, elment seregével a házakhoz.

A szereplők legtöbbször magukkal vitték az iskolás korba került gyerekeket, együtt elmentek a tanítóhoz.A szülők a toborzókat tojással, süteménnyel, pénzzel ajándékozták meg. Az iskolába visszaérkezve, terített asztal várta őket. A szülők ehhez az előző nap adták össze az ételeket

A tanítók pedig minden évben  gazdagították a jelenetet, ezért van olyan sok változat.

Jellemző a gergelyjárásokra, hogy   gergelyezők először így  érik bebocsátásukat:

Gyermeki seregünk, mint látjátok. Tiszteletet tenni jőve tihozzátok.

Ha boldogan vagytok, azon örvend lelkünk, Ha szívesen veszik, egyet énekelünk.

Ezután elénekelik valamely Gergely-éneket:

Olvasás közben meg is hallgathatunk egy változatot a Kolompos előadásában:

A dal 5. osztályban az ének-zene törzsanyag része, a Mozaik Kiadó oldalán látható:

Szent Gergely doktornak,
Híres tanítónknak
Az ő napján
Régi szokás szerint
Menjünk Isten szerint
Iskolába.

Lám, a madarak is,
Hogy szaporodjanak,
Mind eljönnek,
A szép kikeletkor,
Sok szép énekszóval
Zengedeznek.

Jertek el hát vélünk,
Mert értetek jöttünk
Jó gyermekek!
Menjünk iskolába,
Istennek házába
Tanulásra!

Nem jó tudatlanul,
Felnőni parasztul
Ez világban,
Mert úgy emberségre,
Nem juthatsz tisztségre
Ez országban.

Ily helyen királyok,
Úrfiak, császárok
Taníttatnak.
A szegény árvák is,
Elhagyott fiak is
Oktattatnak.

Ott kell megtanulni,
Miképp kell szolgálni
Az Istennek.
Hittel szeretettel,
Kegyes szent élettel,
Felségének

Hogyha nem adhattok
Ti nékünk diákot
Házatokból,
Papírosra való
Adományt adjatok
Javatokból.

Ennek is sok változata van íme egy – a Ghymes hasonló szöveggel gergelyez:

Szent Gergely doktornak,
Híres tanítónknak neve napján,
Régi szokás szerint,
Menjünk Isten szerint iskolába,
Régi szokás szerint,
Menjünk Isten szerint iskolába.

Adjatok szalonnát,
Omne dignum reverendum laude,
Hadd csináljunk rántottát,
Totus capus demiserum forume domine.

Adjatok kolbászt,
Omne dignum reverendum laude,
Hadd fonjunk be pallást,
Totus capus demiserum forume domine.

Adjatok kakast,
Omne dignum reverendum laude,
Hadd kaparjon két garast,
Totus capus demiserum forume domine.

Adjatok lúdat,
Omne dignum reverendum laude,
Hadd mutasson diákoknak iskolába utat,
Totus capus demiserum forume domine.

Adjatok gyerecskét,
Omne dignum reverendum laude,
Hadd tanuljon könyvecskét,
Totus capus demiserum forume domine.

Adjatok leánykát,
Omne dignum reverendum laude,
Hadd söpörje iskolát,
Totus capus demiserum forume domine.

Adjatok menyecskét,
Omne dignum reverendum laude,
Hadd főzzön jó leveskét,
Totus capus demiserum forume domine.

Meg még egy (nem lesz több, nyugalom, érdekes):

Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napján,

Régi szokás szerint, menjünk Isten szerint iskolába.

Lám, a madarak is, hogy szaporodjanak, majd eljőnek,

A szép kikeletkor sok szép énekszóval zengedeznek.

Ti is ezenképpen jertek el nagy szépen iskolába,

Holott széptudományt vegyetek adományt üdvösségre!

Hogyha nem adhattok minékünk diákot házatokból,

Papirosra valót, adjatok adományt javatokból!

Az Isten áldása és szent áldomása házatokon,

Maradjon mindvégig, világ-végezetig jószágtokon!

Az adomány átvétele utáni záróének a helyzetnek megfelelően alakult:

Vagy így:

Ha nem adtak ajándékot a gergelyezőknek, akkor így:

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/nagy_szent_gergely

http://gyogylapik.bloglap.hu/oldalak/nepi-idojoslas-15802/

http://osszefogas.ewk.hu/idojaras-joslo-naptar

http://www.olvasnijo.hu/olvasni.php3?tipus=olv&id=321

http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/14337/ghymes/gergelyjaras-zeneszoveg.html

http://www.kvizkaszino.hu/rovatok/cikkek/gergely_jaras_kalendarium_kviz.html

 Régen csak növényekből nyert festéket használtak az emberek, mást nem ismertek.

Érdemes manapság is legalább a tojások festésére növényi festékeket is kipróbálnunk, hiszen ezek az egészségre ártalmatlanok és érdekes kísérletezni velük!

Kora tavaszról késő őszig gyűjthetjük a növényeket, de ha a húsvéri tojásokhoz is akarunk belőlük használni, gondosan megszárítva, fényről elzártan kell tárolnunk őket. Felhasználást megelőzően tíz percig forralni, és legalább egy éjszakára a főzőében áztatni kell a növényi részeket, hogy szép élénk színt eredményezzenek.

 Lássunk néhány példát, mely színeket mely növényekből tudunk előállítani!

Sárgára színez az almafa kérge, rügye, az égerfa kérge. Sárgásbarnás szép meleg színhez jutunk a vöröshagyma héja által.

Narancssárga színt a kutyatej gyökere ad. Jó hír, hogy most is gyűjthető!

Barnát ad a vörös- és lilahagyma héja vegyesen (a vörös­hagyma héja magában inkább sárga mint barna színt eredményez).  Barnára színez a  zöld dió héja is.

Zöld színt adnak a fekete bodza zöld bogyói, a fekete áfonya levelei.

Lila festőlevet nyerünk a nyárfa virágából.

Kék a festőmályva virágának főzete. Fekete lesz a bodza termésének főzete.

A piros kétségkívül a legnépszerűbb szín a tojások festésére, de hazai növényekből pont ezt állíthatjuk elő a legkörülményesebben. Elszántak próbálkozzanak az alkörmös bogyójának főzetével. A festőmályva szirmait gyógynövény boltokban szárított állapotban beszerezhetjük, ezek főzete pirosas színt eredményez. A berzseny azaz pirosfa adja a legélénkebb vörös színt, de szinte lehetetlen manapság hozzájutni.

Forrás:

Értékőrzők sorozata- Báling Lászlóné, Aranka népi iparművész Nemzeti Geográfia Kiadó, 2012 Szerkesztő: Tánczos Erzsébet

Fekete Ildikó, a matematikus tojásíró

 

„Egyben kultúrfölényünk van minden európai nép fölött: népművészetünkben.” írta Dr. Viski Károly, a jeles néprajzkutató. Népművészetünknek ez a gazdagsága szembetűnő, ha a húsvéti ünnepkör szokásait vizsgáljuk, s Fekete Ildikó „ Hímesek bűvöletében” című kiállításán megláthatjuk, hogy a tojásírás és a hozzá kapcsolódó szokások Kárpát- medencei hagyománya mennyire gazdag és változatos.

Dr. Lovász Irén  egyetemi docens, a néprajtudomány kandidátusa  népdalénekes, a néprajztudomány kandidátusa nyitotta meg a kiállítást. Kiemelte, hogy Fekete Ildikó Magyar Kézműves Remek –Díjas népi iparművész a hímesek bűvöletében él, közben az ELTÉ-n matematikus diplomát szerzett.

A matematikusság és a tojásírás nagyon különböző, a fiatal alkotó azonban a hímesek motívumaiban is kutatja a matematikát, ami igen különleges megközelítés.

Lovász Irén beszédében bemutatta a hímes tojások jellemzőit. Rámutatott, hogy a tojás fontos jelkép, hiszen az élet forrása. Számos nép teremtésmítoszában, például a Kalevalában a világtojásból keletkezett. A tojás díszítésének kezdete homályba vész. Hazánk területén a legrégebbi tojástöredék az avarkorból származik. Ezen karcolt minta látható. Tojással kapcsolatos szokásaink, így a tojás díszítése is a húsvéti ünnepkörben kapnak helyet.

Lovász Irén ismertette, hogy a tojásra viasszal írt minták jellemzője a vízszintes és függőleges osztókörök rendje,  a szimmetria pedig a legfontosabb rendező elv. A hímesek színe leggyakrabban a piros. A hagyomány szerint azért piros a hímes tojás, mert a Golgotán felállított kereszt tövébe helyezett tojásokra Jézus Krisztusnak ráfolyt a vére. A piros tojás Jézus kiontott vére következtében a feltámadás és az örök élet jelképe lett.

Kiemelte, hogy a méhviasszal, írókával írott hímes tojások mintakincse ősi eredetű. A minták jelentése mára elveszett, de régen mindenki ismerte, hogy mit jelentenek. Fontos volt, hogy ki kinek milyen mintával díszített tojást adott. Fekete Ildikó, Magyar Kézműves Remek – díjas népi iparművész viasszal írt tojásain megláthatjuk ezeket az ősi szimbólumokat.

Lovász Irén felhívta a figyelmet arra, hogy a tojásírás ideje nagypéntek volt. A hiedelem szerint a nagypénteken főzött és írott tojás nem romlik meg.

Az előadó kiemelte, hogy húsvéti hagyományaink hungarikumok, melyeknek megőrzése és továbbadása érték, és az alkotás örömét is jelenti.

A megnyitó beszéd után Keindl Marietta alcsúti ifjú népdalénekes népdalcsokorral tette teljessé az élményt.

Ezután Tánczos Erzsébet, a netfolk szerkesztője mutatta be Fekete Ildikó népi iparművészt.

Kiemelte, hogy a fiatal alkotó, aki országszerte több kiállításon is bemutatta már hímeseit, a viaszolt tojásírásos technikával kisgyermekkora óta foglalkozik. Műveit látva úgy érezzük: ebbe biztosan beleszületett, a családjából hozta magával. A család szerepe fontos, de Alcsúton, ahol Ildikó nevelkedett, nem volt hagyománya a tojásírásnak. Kisiskolás korában húsvétról húsvétra édesanyjával íratta a tojásaikat. Tíz éves volt Ildikó, mikor édesanyja, azt mondta:” most már elég nagy vagy, meg tudod írni a tojásokat magad is.”

„Nem volt más választásom, a lelkemnek szüksége volt ezekre a csodákra, ezért minden húsvét előtt megpróbáltam”- emlékezik vissza Ildikó, s húsvétról húsvétra nekifogott a tojásírásnak, középiskolás kora óta már egész évben írja a tojásokat.

Fekete Ildikó középiskolás volt, mikor felkereste Báling Lászlóné Aranka népi iparművészt, hogy a tanítványa lehessen. Aranka erre így emlékezik vissza: „Ildikó nagyon szerényen megmutatta az írott tojásait, ezeket látva azt gondoltam: ha ez a kislány elég kitartó, csodákra lesz képes. Hamarosan megmutatkozott, hogy Ildikó szerénysége, mekkora szakmai alázattal és igényességgel jár együtt!”Aranka mellett Balogh Ildikó kaposvári népi iparművész is segíti Ildikó fejlődését. A netfolk Fekete Ildikóval már beszélgetett: http://netfolk.blog.hu/2013/09/17/fekete_ildiko_a_matematikus_tojasiro

Ildikó kutatja matematikát a hímesek motívumaiban, főként a gömbi geometriával kapcsolatban. Ez teljesen újszerű megközelítés. Ahogy az is, hogy karácsonykor a betlehemi jászol kiállításra gyimesi csillagos mintákat írt üveggömbökre – így vált a húsvéti szimbólumból betlehemi csillag, s két nagy ünnepünket így kapcsolta össze a csillag motívum. Célja, hogy minél többen megismerjék a magyar tojásírás hagyományait.

Ezek fontos lépések abban a folyamatban, hogy meglássuk és megmutattuk: a tojásírás hagyománya szellemi és kulturális örökségünket képezi, megőrizni és továbbadni örömteli kötelesség.

A kiállításon a vitrinekben számos tájegység motívumai megtalálhatóak. A dunántúli, a csángó, muravidéki-felvidéki vitrint megfigyelve megtapasztalhatjuk, hogy a tojásírás és a hozzá kapcsolódó szokások Kárpát- medencei hagyománya mennyire gazdag és változatos. A tojásírás eszközeit meg is megfigyelhetjük, ahogy azt is, hogy milyen sok munkafázis kell ahhoz, hogy megszülessen a tojásból többszínű megírt hímes.

Csillagos, szíves, tulipános és keresztes minták variációit is kiállította az alkotó. A keresztes vitrin az egyik idei újdonság. Láthatunk ecettel maratott tojásokat – az első írásos emlékünk a hímes tojásokról ezt a technikát írja le.

Fekete Ildikó díjazott munkái: például a Magyar Kézműves Remek, s amivel kiérdemelte a népi iparművész címet – is megtekinthetőek.

Nézzük nagy örömmel, vigyük haza a szívünkben –lelkükben, amit látunk, és ki-ki a maga módján és lehetősége szerint emelje át ezt az élményt a saját húsvéti ünnepébe.

 

A kiállítás  2015. április 5-ig, naponta 10 és 18 óra között tekinthető meg.

 

A dőrejárás a Felső-Csallóközben elterjedt farsangi  népszokás.

A dőre szó maga bolondozó férfit jelent a csallóközi tájszólásban.

Dőrejárás 1930-ban

Főként a   tejfalusi önkéntes tűzoltószervezet  ápolja ezt a  népszokást, melyet a fa­lu la­kói fo­lya­ma­to­san átö­rö­kí­tik a kö­vet­kező nem­ze­dé­kek­re,  s a környező falvak is újra kedvet kapnak a megszervezésére. A  dőrejárás így a mai napig megőrizte az évszázados hagyományokat, átmentette a magyarság ősi, mitikus hitvilágának néhány szereplőjét.

Különben a  busójárás édestestvére a dőrejárás, amely egykor az egész Kisalföldön ismert és elterjedt népszokás volt.

E néphagyomány feltételezett eredete az, hogy az ősszel látszólag elhaló természet felélesztését igyekeztek őseink biztosítani, hogy ismét eljöjjön a tavasz. Bolondozó dőrék ezért a természet erőihez fohászkodtak, áldozatot mutattak be, hogy túlélésüket, termékenységüket, szaporodásukat így biztosítsák.

A dőrejárásra, mely  egyike a legősibb, fennmaradt népi mítoszjátékoknak, évszázadokon keresztül húshagyókedden került sor, hiszen  éjfélkor kezdődött a böjti időszak. A huszadik század kezdetén átették farsangvasárnapra, majd mostanában farsangszombaton rendezik meg. Ekkor a he­lyi tűzol­tó­ság szer­ve­zé­sé­ben a fa­lu ut­cá­it a hely­be­li dőrék kö­zel har­mincfős masz­kás, vi­dám ala­kos­ko­dás­sal egy­be­kö­tött, ado­mánygyűjtő far­sang­vé­gi me­ne­te járja be.

A játék ősi voltát mutatja, hogy a meneten a mai napig csak férfiak vehetnek rész, ők öltöznek be mindenféle fura ruhába, és természetesen a női szerepeket is ők játsszák el.

Ilyenkor imitálnak esküvői menetet, ördögöket, medveidomárokat, fontoskodó mesterembereket, akik mindenfélékkel “zaklatják” a falubelieket, nem hiányozhat a telet jelképező bábú és az egész napos jókedv. Elmaradhatatlan szereplők az ördögök. A játék gerincét maga az esküvői menet és a bolondozó mesteremberek adják.

A menyasszony már karján tartja megszületett kisdedét, így járják végig a falut, ételt-italt gyűjtögetve. Eközben folyamatosan húzza a cigánybanda a talpalávalót. A dőrék bekopognak minden házhoz, ahol étellel-itallal kínálják őket, a vőfély megtáncoltatja a ház asszonyát, aztán szépen odébbállnak.

Az esküvői menet, bolondok szánja, bolondozó mesteremberek felvonulása kiegészül mitikus alakokkal, akik részben német – Lucák, krampuszok ” rokonai”, részben pedig az ősi magyar hitvilágot őrzik.

A dőrejárás meszelője egy női alak ( férfi játssza, persze), ő varázserővel bír. Meszelőjét a ház falán végighúzva elűzi a rontó szellemeket, de ez nem jó hír a rossz gonosz embereknek, mert kormos lével hoz rontást a háziakra. A magyar hitviláglegjellemzőbb alakja a telet jelképező szalmaember ( szimki) akit a felvonulás végén elégetnek (a „jelmezbe bújt” sámán-szereplő az utolsó pillanatban megszabadul szerepétől), valamint a természetet allegorizáló szimki, akinek pusztulását rituális gyilkossággal ábrázolják, viszont csodás feltámadása jelzi az ősmagyar hit szerint elhaló-újraéledő természet örökös megújulását, a várva-várt tavasz eljövetelét. Amikor a természetet jelképező szimki a népi játék végén meghal, s aztán feltámad – ez jelzi hogy a természet csak látszólag pusztul el télen, tavasszal újjászületik.  Miután a ‘szalmakunyhó‘-t elégették (az őt mozgató legény már korábban titkon kibújt belőle), a lányokat anno az ördögmaszkos alakoskodók kényszerítették a tűz átugrálására. Mikor a tűz elhamvadt, jön a „szimki” újabb  megölése: tőrrel és pisztollyal – biztosra mentek.

A „halottat” a kocsmába vitték, ahol életre keltették: ráfújtak a szájára, kezét, lábát, fejét mozgatták, a hátát ütögették, majd felöltöztették, mire a „szimki” hirtelen felugrott és elszaladt.

A dőrejárás táncmulatsággal fejeződött be, ahol az összegyűjtött adományokból nagy lakomát rendeztek. A lányok és legények hajnalig táncoltak, daloltak, szórakoztak!

Az adományokból (tojás, szalonna, kolbász , ami van )este mulatságot rendeznek. Őseink az emberi élet egyik hordozóját is “tojás(ocská)nak hívják. Ez a varázslat a tejfalusi dőrejárásban is tetten érhető: a dőrék a tyúkólból elcsenik azok tojását, akik nem fogadják szívesen közeledésüket, a drótos pedig beszögeli a tyúkól ajtaját, hogy a gazda tojása zápuljon meg, terméketlenséget hozva állataira és egész családjára. Amennyiben nem volt esküvő farsang idején, vénlánynak öltözött dőre húzza végig a terméketlenséget jelképező száraz csököt a falu utcáin.

Ez a remek film elröpít minket a varázsló dőrékhez:

http://www.televizio.sk/2012/02/dorejaras-tejfalun/

Dőrejárás Csallóközcsütörtön

A Dőrejárás című  dokumentumfilm  ( borítója fentebb látható) szereplői a tűzoltókon kívül helyi lakosok. A film a ma is eleven és folyamatosan alakuló népi hagyomány mostani állapotát rögzíti, sok humorral.

Tánczos Erzsébet

Forrás:

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/neprajz-unnepek-es-nepszokasok/farsangi-nepszokasok/farsangi-maszkos-alakoskodasok-dramatikus-jatekok

http://ozogany.com/?p=792

http://borsa.hu/20090304/5_tavaszvaro_nepszokas/5_tavaszvaro_nepszokas/

http://adatbank.sk/lexikon/dorejaras/

http://www.felvidek.ma/felvidek/regio/37924-az-osi-mitosz-napjainkban

Február hónap a Februltus tisztulási ünnepről kapta a nevét. Az év második hónapja, 28, szökőévben 29 napos. Régi magyar elnevezései a böjt előhava vagy böjtelő hava. A Székelynaptárban jégbontó hava az elnevezése.

Február 1. Brigitta napja  Szent Brigitta, régi magyar nevén Brigida, Breda, Írország védőszentje, aki a V-VI. sz. fordulóján élt – a hagyomány szerint.

Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja

„Gyertyaszentelőn, ha esik a hó, fú a szél, nem marad soká a tél”. Marad ellenben a hideg, ha ezen a nevezetes napon fényes az idő.  Újabb keletű megfigyelések szerint, ha ekkor az előbújó medve árnyékát meglátja, visszabújik még a barlangjába. Egy másik megfigyelés szerint jó idő esetén ameddig besüt a nap a tornácra, addig fog még később beverni a hó is.

A szentelt gyertya Jézus egyik legrégebbi jelképe. A szentelt gyertyákat vihar idején meggyújtották, hogy a villám ne üssön a házba, az újszülött mellet, hogy el ne lopja a gonosz démon, a halott ágyánál, hogy nyugodtan tudjon távozni.

E napon a mackók viselkedéséből is az időjárásra jósolunk

.http://netfolk.blog.hu/2014/01/29/gyertyaszentelo_boldogasszony_198

Gyertyaszentelőre:

Ég a gyertya, ég! – beszélgetés Molnár Éva gyertyakészítővel

 Molnár Éva keze alatt sorra születnek a gyertyák. Fiatalon már elismert gyertyakészítő, aki a jelentős népművészeti rendezvényeket kiállít és bemutatókat tart.

Adja magát a kérdés, hogy a felmenői között volt-e, aki gyertyákat készített, családi hagyományt folytat-e….

Február 3. Balázs napja

Ha ezen a napon esik, akkor jég veri el nyáron a termést.

Balázs napját az egészség- és termésvarázslás, a gonoszűzés, a madárűzés, és az időjárásjóslás napjának is nevezték régen. A szőlősgazdák a földjük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét. Így igyekeztek biztosítani, hogy Balázs megvédje a szőlőket, és szőlőéréskor elűzze a szőlőszemekből lakmározó madarakat.

http://netfolk.blog.hu/2013/02/03/februar_3_balazs_napja_197

Ma is él a templomi “torokszentelő” szokás.

Február 5. – Ágota

Ágota még szorítja, de Dorottya majd tágítja.

A néphit szerint gonoszűző hagyománya van e napnak. Szent Ágota napjáról a magyar néphit azt tartotta, hogy ekkor alkalmas a leginkább az idő a gonosz szellemek és a kártevők elűzésére.

http://netfolk.blog.hu/2014/02/03/februar_5_gonoszuzo_agota

Február 6. – Dorottya

Dorottya időjárásjósló nap: „Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja.” Vagyis, ha Dorottya-napkor fagy, akkor Julianna napjára (febr. 16.) megenyhül az idő. Így is mondják: Ha Dorottya locsog, akkor Julianna kopog. Vagy: Ha Dorottya szorítja, Zsuszánna tágítja.
http://netfolk.blog.hu/2013/02/06/februar_6-a_dorottya_napja

Február 11. – Elek
A székely hegyipásztorok Elek napján tartották a kígyók ünnepét, mert hitük szerint azok ekkor bújnak elő odúikból.

Február 14. – Bálint
Ez a nap a tavasz közeledtét jelzi. Ezért is mondták, hogy ha ekkor a vadgalambok visszatérnek, akkor közel a tavasz.

A „veréblakodalom”, azaz a hangos csivitelés a közelgő szép idő hírnöke. Ha a madarak csiripelése messzire hallatszik, jön a kikelet . Magyar népi hiedelmek is kapcsolódnak e naphoz. Bálint-napon, ha hideg, száraz az idő, akkor bőséges termés várható, s ha a madarak csiripelése messzire hallatszik, jó időre lehet számítani.

http://netfolk.blog.hu/2013/02/14/balintokrol_szerelemrol_es_egyeb_nyavalyakrol

Február 16. – Julianna

Julianna kitette a dunnáját és az kiszakadt”.  Ha Dorottya locsog, akkor Julianna kopog.
A néphagyományJúlia napjától az idő melegebbre fordulását várja. Ha mégis havazik aznap, akkor “bolondoznak a Julisok”, vagy megrázzák a dunyhájukat.http://netfolk.blog.hu/2013/02/15/_ha_dorottya_locsog_akkor_julianna_kopog#more5080464

Február 19. – Zsuzsanna

A megszólaló pacsirták jelzik – meg az, hogy a mondás szerint „Zsuzsánna elpisili a havat” ,a tél a végét járja.

Tehát, ha megszólal a pacsirta, akkor közel a tavasz. Ha nem szólal meg, befagyott a szája és a hideg idő még tovább tart. Ha alacsonyan repül a pacsirta, akkor még hideg idő várható, ha magasan száll, közel a tavasz.

http://netfolk.blog.hu/2013/02/18/februar_19_-e_zsuzsanna_napja

Február 22. – Üszögös Szent Péter

„Péter üti az üszögöt, jön a melegebb idő”.  Azt is mondják, hogy amilyen az idő ezen a napon, olyan lesz József napján is.

MUNKATILALOM! FIGYELEM!Ezen a napon az asszonyok, nem nyúltak lisztbe, nehogy üszkös legyen a búza. Libát, tyúkot sem jó ekkor ültetni, mert üszögös lesz a tojás, azaz megfeketedik és nem kél ki. A gabona üszkösödése gombás megbetegedés, mely ma már könnyen kezelhető, régen azonban nagy károkat okozott. Szemes gabonát vittek a szobába, ahol a kereszt és mécses elé tették, hogy védje meg az üszkösödéstől a termést.

Mi látható a képen? A bejegyzésből kiderül.

http://netfolk.blog.hu/2013/02/22/kicsoda_uszogos_szent_peter

Február 24. – Mátyás

„Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál” (jeget), s a pásztorok szerint, ha éjszakáján fagy, még negyven napig hideg lesz.

Ha Mátyás jeget talál, akkor feltöri, ha nem talál, akkor csinál. Mátyás viszi el a havat, s szűrujjából kiereszti a pacsirtákat. Ahol Zsuzsanna nem vitte el a fagyot, Mátyás töri meg a tél uralmát.

http://netfolk.blog.hu/2013/02/23/februar_24_vagy_25_matyas_napja

 Névnapos:  

Vincze Mátyás fehérmíves

 A HÓNAP TÉMÁJA A FARSANG

A farsang évenként ismétlődő, rövidebb-hosszabb ideig tartó időszak, mely a vízkereszt utáni naptól hamvazószerdáig tart. A szombat estétől húshagyó keddel záruló időszak a farsangfarka, a farsang legfontosabb eseményi ekkor vannak.

http://netfolk.blog.hu/2013/02/12/hushagyo_hushagyo_engemet_itt_hagyo

A kövércsütörtök a sonka és kocsonyafőzés-, és a vendégjárás ideje. Péntek a készülődés-, szombat – vasárnap – hétfő a mulatás napja. Kedd a sonkahagyó, szerda a csendes hamvazó, az a böjt hivatalos kezdete. A magyar farsangi időszámítás azonban engedékenyebb, torkos vagy zabálócsütörtökig tart, mert ételt ki nem dobtak. „Inkább a has fakaggyon, mintsem az étel megmaraggyon.” –tartja a mondás.

http://netfolk.blog.hu/2013/02/12/hamvazo_szerda

Farsang farkán jelmezes alakoskodásokat,táncmulatságokat rendeztek. A legények hívogatták a lányokat, de a házasemberek is mulatoztak, sőt még az asszonyok, a gyermekek is. A házasemberek batyusbálja, kosarasbálja nevében mutatja, hogy fontos szerepe volt az evésnek és az ivásnak is. A farsangi báloknak elsősorban a párválasztásban volt jelentős szerepük. A lányok ilyenkor adták a legényeknek a bokrétát, melyet a legények farsangvasárnap a kalapjukra tűzték, így mentek el a bálba. A vénlány- és vénlegénycsúfolókkal tréfásan vagy durván figyelmeztették azokat, akik még nem találtak párt.

http://netfolk.blog.hu/2014/01/17/konc_es_cibere

Farsangi népszokások  az alakoskodó felvonulások, de ekkor tartják a téltemetést is. Ilyenkor a halottat szalmabábbal, döglött állattal, a koporsót lefelé fordított teknővel alakítják. A halottat jelentő szalmabábot végigviszik a falun, és a falu végén beletemetik a hóba, esetleg elégetik.

Jellegzetes farsangi szokás a busójárás

http://netfolk.blog.hu/2013/02/09/busojaras_azaz_poklade

Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával magyarázzák. A történet szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról. Szép történet akkor is, ha nem nincs történeti alapja. A város ugyanis 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság betelepítése csak tíz évvel ezután kezdődött meg. Ők hozhatták magukkal a szokást.

A busó öltözete a szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, lábukon bocskor. Kezükben a kereplőt vagy buzogányt tartották. A jellegzetessége a fűzfából faragott, álarc.
Régen a tülkölő, kereplő, kolompot rázó busócsoportok célja az volt, hogy a házaknál kifejezzék jókívánságaikat, elvégezzék a télűző varázslatokat, és megkapják az ezért járó adományokat.

FARSANGI SZOKÁSOKAT ITT GYŰJTÖTTEM ÖSSZE:http://netfolk.blog.hu/tags/farsang

A Szellemi és Kulturális Örökség Listán 10.: Tikverőzés Mohán – maszkos, alakoskodó, farsangi szokás

http://netfolk.blog.hu/2014/02/23/a_szellemi_es_kulturalis_orokseg_listan_10_tikverozes_mohan_maszkos_alakoskodo_farsangi_szokas_977#more5828336

Farsangi étel a fánk:

http://netfolk.blog.hu/2014/01/16/ne_feljunk_a_fanktol

Böjti szokásaink is bőven vannak:

Nagyböjtben a testi böjt régen igen szigorú volt, naponta csak egyszer ettek, s akkor is böjti ételt. Ez azonban a negyvennapos időszaknak csak egyik fele volt. A másik a lélekböjtje, mely a szórakozást korlátozta önmegtartóztatást jelentett a testi, érzéki örömöktől. A lányok, a menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhákat viseltek A mértékletesség a böjt egyik kulcsszava, ekkor a dalolás, a fütyülés, a tánc, a muzsikaszó mind tilos volt, nyilván esküvőt sem tartottak.

A téli időszakot követő nagyböjti vasárnapok mégis az ifjúság különböző szórakozására alkalmat adtak.

http://netfolk.blog.hu/2014/03/08/nagybojti_etelek

Böjti ” sportjátékok”

http://netfolk.blog.hu/2013/02/27/bojti_sportjatekok

Böjti játékok 1: cickomozás, karikázás és a többi vonulós játék

http://netfolk.blog.hu/2013/02/27/bojti_jatekok_1_cickomozas_pilikezes

Böjti játékok lányoknak

http://netfolk.blog.hu/2014/04/11/a_szellemi_es_kulturalis_orokseg_listan_10_tikverozes_mohan_maszkos_alakoskodo_farsangi_szokas

Frissen sül a farsangi fánk,

kívül piros, belül foszlik,

míg a vendég el nem oszlik.

S aki panasszal van bajba,

menjen a sóhivatalba !

József Attila: Étkek áradata- részlet

NÉMI FÁNKTÖRTÉNELEM:

A fánkra is igaz, hogy már az ókori rómaiak és görögök is ettek fánkszerűséget:  hosszúkás alakja volt, és sütés után mézzel vagy ( brrr!) halszósszal kenegették meg- ízlések és pofonok.
A középkorban az arab szakácsok már élesztős tésztát sütöttek olajban, de még ekkor sem tettek bele cukrot, ám sütés után  édes szirupba pottyantották, hogy azzal megszívja magát.
A fánk az 1400-as évek óta  népszerű Európában.  Ekkor a  a nyers fánktésztát sós töltetlékkel ( gomba, hűs és hasonlók) töltötték, és töltötten  sütötték. A fánktészta eredetileg teljesen megegyezett a kalácstésztával,  idővel aszalt gyümölcsökkel tökéletesítették, majd olajban sütöttek ki a hollandok .
( Amerikába is  a holland telepesek vitték, és csak az 1800-as évek közepén vált lyukassá , ami  az amerikai módi.
Egy  legenda szerint 1847 június 22-én egy amerikai hajó hatalmas viharba került, és kormánykerék egy küllője átszúrta a nyers fánktésztát, amit később így sütöttek ki kicsire nem adunk alapon. Látták, hogy a lyukas fánk jó, és azóta így eszik…. Imádom az ilyen mesés gasztrolegendákat!)

A fánk európai berobbanásáról több “hiteles” legenda is él a köztudatban.

Az egyik  legismertebb szerint Marie Antoinette királyné egy karneváli éjszakán ismerte meg a csemegét. A királyné  egy udvari farsangi álarcosbálról megszökött, álöltözetében elvegyült a bálozó tömegben. Eközben megéhezett , s így egy  utcai árustól  vásárolt egy fánkot,  s az igen ízlett neki. Ezért  a kíséretében tartózkodó lovagnak meg kellett vásárolnia az egész kosárnyi fánkot. A karnevál elmúltával a fánksütő mestert  a palotába rendeltette, s elmeséltette a fánk receptjét. Ettől kezdve vált a királyi lakomák kedvenc finomságává.

Egy másik hangulatos   történet szerint  egy  Krapfen nevű pék temperamentumos nejének,  bizonyos Ceciliának köszönheti létét, aki  haragjában egyszer   élete párját vette célba egy  adag tésztával,  de az  a tűzhelyen forrósodó zsiradékban kötött ki… s elkezdte  páratlan karrierjét a FÁNK!!!

Attól fogva hosszú sorokban várakoztak a vevők, hogy kisüljenek a fánkok, amelyek illatát még a császári udvarban is szimatolták.   1815-ben aztán  a napóleoni háborúk végét jelentő Bécsi Kongresszus és békekötés alkalmával, az európai koronás fők a város vendégeiként hónapokig tanácskoztak, Krapfen pék udvari szállítóvá lépett elő, és a farsang  idején 2 millió darab  szalagos fánkkal  szolgálta  a tárgyalás sikerét.

Magyarországon a fánk a XIX. században terjedt el,és egyre több helyen lett szokássá, hogy vízkereszttől – hamvazószerdáig tartó farsangkor az asztalra kerüljön ez a nyalánkság.

A farsangi szokáshagyományokhoz tartozó farsangi fánk csábítóan finom édesség, élesztős, édes kelt tészta, amelyet bő olajban kisütünk, és a tökéletes eredmény érdekében baracklekvárral tesszük tökéletessé.

A csomborblog egy menüsort mutat be 1931-ből, ebben szerepel a farsangi fánk is (http://csombor.blog.hu/2010/11/26/irodalom_es_etel_menusor_1931_bol)

80-90 dkg zsírt melegítünk egy lábasban, ebbe tesszük a megkelt tésztát: „egyenkint belerakjuk, úgy, hogy a felső száradt része legyen lefelé, a berakásnál a fánkokat a hüvelyk- és mutatóujjal a közepén alig észrevehetően kissé benyomva. Ne rakjunk egyszerre sokat bele és fedővel takarjuk be. Ha pirosra sült, a villával a másik oldalára billentjük a fánkokat, és ha pirosra sültek, szitára vagy rostélyra szedjük, vaníliás cukorral hintjük, és külön barackízt adva hozzá, melegen feladjuk. Ezen tömegből 20-25 db fánkot kapunk. […] Ha kedveljük, reszelhetünk a tésztába citromhéjat is. Ha a fánkokat a másik oldalra billentettük, azután már nem szabad befödni a lábast.” (Podruzsik Béla)

A legismertebb farsangi fánk bizony a  szalagos, nevét a barna fánkon körbefutó, a fánk tökéletességét bizonyító fehér csíkról kapja.  A farsangi szalagos fánk általában vizespohár nagyságú, aranybarna színű, gömbölyded. Közkedvelt még a csöröge, vagy forgácsfánk, és a rózsafánk.

Érdekes:

A Tiszántúlon  hígra készítik a tésztát, nem is hagyják megkelni, hanem merőkanállal körkörösen belecsurgatják a  forró olajba – különös alakzatok  formálódnak belőle, amelyekből  a hozzáértők  még jósolni is tudnak, hiszen meglátják a jövőt  benne.

Farsangi fánk

A farsang jellegzetes  ételét a Szerémségben azért sütötték , hogy a vihar el ne vigye a háztetőt. Az eredeti szalagos farsangi fánk, továbbá a rózsafánk, a forgácsfánk (csöröge) cseh fánk mind-mind a farsangi asztalok kedvelt csemegéje ma is.

Íme egy klasszikus recept, egyetlen ” hibája”, hogy sok tojás , illetve tojássárgája kell hozzá. A recept forrása: http://www.lajosmari.hu/recept/365/farsangi-fank–klasszikus-recept

Farsangi fánk klasszikus receptje
Hozzávalók kb. 20 darabhoz:

Tennivalók:

1. A tejet meglangyosítjuk, 1 dl-ben elkeverjük az élesztőt és 1 kk. porcukrot. A lisztet tálba szitáljuk, közepébe mélyedést készítünk, beleöntjük az élesztős tejet, a szélekről egy kevés lisztet keverünk hozzá, aztán konyharuhával letakarjuk, és hagyjuk a kétszeresére nőni, azaz kovászt készítünk (15 perc).

2. A maradék 1,5 dl langyos tejben elkeverjük a maradék 50 g porcukrot, 1 csipet sót és a tojássárgákat, majd a liszthez adjuk, és fakanállal összedolgozzuk. 2-3 részletben beledagasztjuk a vajat/margarint, végül a rumot (egészen lágy tésztát kapunk!), letakarjuk, és meleg helyen a kétszeresére kelesztjük (30 perc).

3. Lisztezett munkalapon átgyúrjuk a tésztát, lisztes tenyérrel ellapogatjuk-kihuzigáljuk, és 6-8 cm átmérőjű, lisztbe mártogatott pogácsaszaggatóval (vagy pohárral) kiszúrjuk (a leeső részeket liszt nélkül összegyúrjuk, újraszaggatjuk). A korongokat 5 cm távolságra, lisztezett tálcára vagy deszkára rakosgatjuk, tetejüket vékonyan megkenjük olajjal (hogy meg ne kérgesedjenek), majd előbb folpackkal, aztán konyharuhával lazán letakarjuk, és ismét a kétszeresére kelesztjük.

4. Egy közepes méretű (25-28 cm átmérőjű) lábasba 2-3 ujjnyi olajat öntünk, felmelegítjük – ne legyen füstölgő-forró, mert túl hamar megpirul benne a fánk külseje, de félő, hogy a közepe félig nyers marad!

5. Hüvelykujjal benyomjuk a tésztakorongok közepét, és azzal a felükkel tesszük az olajba, ami felül volt, s egyszerre nem túl sokat! Lefedjük a lábast, ugyanis ettől lesznek „szalagosak”, s  néhány  percig sütjük a fánkokat, majd  megfordítjuk és fedő nélkül aranybarnára sütjük őket. Felitatjuk róluk a felesleges olajat, tálra rendezzük,  és forrón tálaljuk. Sárgabaracklekvárt kínálunk mellé.

Bevált tippek:

Az összegyúrt tészta inkább híg legyen, mint kemény.
Az olaj hőmérsékletet az olajba tett fakanállal ellenőrizhetjük, ha buborék képződik a nyél körül, elég meleg. Érdemes próbasütést végezni.

Szalagos fánk receptje – kevesebb tojással

fél  kg liszt

2,5dl tej

2,5 dkg élesztő

5 dkg olvasztott vaj

2 tojás

5 dkg cukor

0,25 dl rum

csipet só

olaj a sütéshez

porcukor a tetejére

sárgabaracklekvár  a tetejére

Elkészítés : ugyanaz, mint az előzőnél.

Így is lehet: Horváth Ilona ” módra” ez kell hozzá:

Hozzávalók:

500 g finomliszt,

20 g élesztő,

50 g porcukor,

50 g vaj,

2 tojássárgája,

fél deci rum,

késhegynyi só,

fél liter tej,

a sütéshez olaj kell,

a tálaláshoz sárgabarack lekvár dukál.

Tánczos Erzsébet

Forrás:

http://staub-site.honlapepito.hu/tarhely/staub-site/dokumentumok/letoltesek/szakacskonyvek/horvath_ilona_szakacskonyv.pdf

http://www.lajosmari.hu/recept/365/farsangi-fank–klasszikus-recept

http://aprosef.hu/szalagos_fank

http://www.mindmegette.hu/farsangi-szalagos-fank-ditti-modra.recept

http://www.nosalty.hu/ajanlo/15-dolog-amire-ugyelj-fankkesziteskor

A téli időszakban a közösségi élet legfontosabb helyszíne a fonó volt. Ami a guzsalyas.

Íme a guzsaly:

A magyar parasztság gazdálkodásában hosszú évszázadokon keresztül igen jelentős szerepet töltött be a kender és a len rostjainak fonallá fonása, majd vászonná, textíliává szövése. Az így nyert anyagokból a család és a gazdaság textilszükségletét egykor teljes egészében biztosították.

Kender- és lenvászonból készültek a testi ruházat egyes darabjai. Értéket képviselt a sok kötél- és madzagfajta, amit a kenderfeldolgozás elhulló részeiből fontak, szőttek, sodortak. Így még a legapróbb és legdurvább hulladékrost sem minősült értéktelen szemétnek.

A kenderszál  őszre került  fonható állapotba. A fonás az őszi betakarítástól farsang végéig tartott.

A fonó mint az öregeknek és fiataloknak a közös munka során szokássá szerveződött
együttléte egyidős a kendermunkával.

A kenderszösz  kalákában történő felfonását a középkor óta  létezik. A fonó az öregeknek és fiataloknak  a közös munkára  szerveződött együttléte. A fonás az őszi betakarítástól farsang végéig tartó foglalatosság, amelynek különféle  formái alakultak ki:

1. A rokonok és a barátok  mindig másikuk házánál összegyűltek, majd sorra járva mindenkit, felfonták az összegyűlt szöszt.

2. A jobb módú gazdák  néhanap a falu lányainak rendeztek fonót, ahol a munka fejében megvendégelik őket, és a szórakozásukról is gondoskodnak.

3. Az igazi, a leginkább intézményesedett fonót a felnőtt lányok szervezik; kibérelnek egy házat vagy szobát a faluban, ahová mindenki elviszi a maga munkáját és eszközeit, közösen veszik meg a világítanivalót és a tüzelőt. Az ilyen fonók, fonókák, guzsalyasok a helyben hagyományos korcsoport-rend szerint állnak össze: a lányok mellett összegyűlhetnek külön az asszonyok, a nagylányok és a serdülők is. Gyakoriak a vegyes fonók is. Egy faluban egyszerre több fonó is működik a fonóházakban. Ezért alakulhatott ki egymás felkeresésének dalolással, mesemondással, alakoskodásokkal, játékokkal tűzdelt hagyománya.
Míg a kendertermesztés elterjedt volt, addig például Kalotaszeg minden falujában háromféle fonó működött: kislányfonó, nagylányfonó és asszonyfonó.

A kislányfonóba a tizennégy éven aluli kislányok és legénykék jártak. Itt a fő cél a fonás műveletének megtanulása volt. Ezért, hogy ne pocsékolják a kendert, a kicsik mindig a hegyi szöszt fonták. Ugyanakkor a kislányfonó az ismerkedés, a tánctanulás, a karácsonyi, újévi, farsangi ünnepi szokások rendjébe, a közösségi életbe való belenevelődésbe is fontos szerepet játszott.

A nagylányfonóba konfirmálástól férjhez menetelükig jártak a lányok. A nagylányok mindig a szöszt fonták. Ez a fonó volt a legszervezettebb, legmozgalmasabb, a fiatalok társas életének, ünnepeinek legfontosabb színtere, az udvarlás és a párválasztás fő helyszíne. A télen át tartó fonók munkabeosztását alaposan befolyásolta, hogy a legények odajártak és a munkát félbeszakítva magukra vonták a lányok figyelmét. Egy lánynak egy este általában két orsót kellet lefonnia, de valójában csak a legények érkezéséig fontak, azután már a játék, szórakozás került előtérbe. Teljes értékű munkaidőnek csak az számított, amikor maguk voltak a lányok.
Az asszonyfonókban folyt a legkomolyabb munka. Ők fonták a kender javát. Közben beszélgetéssel, pletykasággal és dalolással oldották az esték egyhangúságát. Az asszonyfonó csak farsangkor vált mozgalmasabbá, amikor a maszkurások sorba járták őket.
Az asszonyfonók is megoszlottak korcsoportok szerint. A fiatal asszonyok és az öregek külön-külön gyűltek össze.

KENDERFELDOLGOZÁS:

Íme néhány fonódal a http://mek.oszk.hu/06200/06234/html/nepdalok001007.htmloldalról:

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

http://www.erdelyiturizmus.hu/?action=regio&id=3492&pageIdx=8

http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/35.html

http://www.felcsik.ro/hu/hagyomanyok/nepmuveszet/szoves-fonas.html

http://www.slideshare.net/engye/kenderfeldolgozas

     „Három királyok elindulának,
Aranyat, tömjént, mirhát osztogatának.
Örvendezzünk és vigadjunk,
Új királynak hálát adjunk!
Jézusnak ajánljuk!”

Vízkereszt vagy háromkirályok napja a  karácsonyi ünnepkör zárónapja. Az egyik legrégibb egyházi ünnep, a 4. századig ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját és az évkezdetet is. Ekkor emlékezik meg az egyház a napkeleti bölcsekről és Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről. Ez utóbbi emlékére kezdetben az egyház e napon szentel  vizet a templomban.

Az Epiphania görög szó azt jelenti: „megnyilvánulás”. Epiphania ünnepe a III. századtól létezik, ekkor tartották Krisztus születése napját. Száz évvel később azonban  Krisztus születését a „Legyőzhetetlen Nap” december 25.-ei ünnepével egyesítette az egyház, ezért  az Epiphania új jelentéseket kapott.    Így letta  háromkirályok imádásának,  másrészről Krisztusnak a Jordánban való megkeresztelkedésének is az ünnepe lett. Az utóbbi gondolathoz később   kapcsolódott Jézus első csodájáról (a víz borrá változtatásáról a kánai menyegzőn) való megemlékezés.

Ezzel a nappal  megkezdődik a farsang.  Mivel a  parasztság ekkor ért rá  szórakozni,   mert a földeken éppen nem volt munka, a farsangi időszak alkalmat adott  a vigadozásra . Amikor  beköszöntött a tavaszi szántás-vetés időszaka,  véget ért minden léha bolondozás, mert minden gondolkodó ember a jövő kenyerére figyelt s figyel ma is, aki a természet ritmusát követi.

Ekkor bontották  le a karácsonyi asztalt is,

de minden morzsának helye volt és szerepe: a Luca-búzának egyik felét a kútba dobták, másik felét viszont gyógyereje miatt a jószágok ételéhez adták. Falun-városon  hagyományosan ekkor szedik le a karácsonyfát. Városon  nem túl dicső véget ér az addig becsben tartott fa : kidobálják a kuka mellé. Ez is tanít valamire, de talán  akad ennél okosabb tanítás is. Falun elégetik, és hamuját beszórják a veteményeskertbe, mert még ebben az állapotában is hasznot hoz: javítja a talajt. Néhol a karácsonyfa lényegül át húsvétkor tojásfává, s csak azután dolgozzák fel.

Az ünnephez sok-sok hiedelem és szokás kapcsolódik:

Van ahol még ma is él, máshol örvendetes, hogy újra él a háromkirály járás,  néhol még a kántálás is ekkor van. Legények kihegyezett bottal, nyársakkal járják a házakat, farsangot köszöntenek.

A több évszázados  betlehemes szövegekben a pásztorjáték , a háromkirályok látogatása és a Heródes-jelenet együtt szerepelnek. A háromkirály-jelenet  idővel a vízkereszti csillagozáshoz kapcsolódott. Egyes betlehemesek azonban továbbra is megtartották a háromkirály-jelenetet.  Leginkább férfiak és fiúk,  máshol meg csak lányok  járták  a házakat. Jellegzetes viseletdarabjuk a díszes papírsüveg.

Fontos kellékük a többnyire kiugratható szerkezetre szerelt csillag.

Háromkirályjárás: betlehemesek csillaggal a Néprajzi Lexikonban:

Gyakran már csak a jelmezek utalnak a háromkirályjárás dramatikus voltára. A háromkirályjárás legfontosabb motívuma a csillagének:

Háromkirályok napját,
Országunk egy istápját
Dicsérjük énekekkel,
Vígadozó versekkel!
Szép jel, szép csillag,
Szép napunk támad,
Szép napunk támad.

Hol vagy, zsidók királya?
Mert megjelent csillaga.
Betlehembe találják,
Kis Jézust körülállják.
Szép jel, szép csillag,
Szép napunk támad,
Szép napunk támad.

Királyok ajándékát:
Aranyat, tömjént, mirhát
Viszünk mi is Urunknak,
Ártatlan Jézusunknak!
Szép jel, szép csillag,
Szép napunk támad,
Szép napunk támad!

Kérjük a szép Szűzanyát:
Kérje értünk szent Fiát,
Hogy békességben tartson,
Ellenség, hogy ne ártson.
Szép jel, szép csillag,
Szép napunk támad,
Szép napunk támad!

A betlehemi csillagot nagy gonddal készítették el. Egy keresztező lécekből álló kinyomható és behúzható nyél végére szitát helyeztek, kívülről aranyozott csillagot ragasztottak rá, belülről a betlehemi királyok képét tették. Ide gyertya is került, amelyet a házba lépve meggyújtottak.  A csillag kiugrasztása szertartásos művelet, kezelőjének a köszöntéskor úgy kellett elhelyezkednie, hogy legyen előtte másfél méternyi szabad terület.

A „Szép jel és szép csillag, szép napunk támad” résznél „eresztették” ki a csillagot. Vörsön ez a háromszori kieresztés három irányba történt. A boldogasszonyfai németeknél – ahol a szokás hasonló volt – Boldizsár a csillagot föl-alá mozgatva áldást adott a házbeliekre.

A játék cselekményvázlata:

–ENGEDÉLYKÉRÉS: Be szabad-e jönni a csillagokkal háromkirályt köszönteni?

–A FŐSZEREPLŐK BEMUTATKOZÁSA Ők Gáspár, Menyhért, Boldizsár azaz a királyok, valamint Heródes. Szerepelt még a katona, az angyal ( NÉHOL Ő A CSILLAGVIVŐ) és a hírnök is.

–HERÓDES ÉS AZ EGYIK KIRÁLY PÁRVIADALA

–A CSILLAG KIUGRATÁSA

–JÓKÍVÁNSÁGOK, AJÁNDÉKOK KÉRÉSE, ÁTVÉTELE A gazda és a gazdasszony szépen megköszöni a jókívánságot. Nyomatékul  szalonnát, kolbászt tűznek a  királyok botjára, esetleg  kapnak egy pohár bort is kapnak.

Mára  a dramatikus szokás  legtöbb helyen egyszerű köszöntővé egyszerűsödött.

 A Ghymes feldolgozásában ilyen gyönyörűséges a csillag ének:

 Vízszentelés:

 Innen az ünnep magyar neve, hiszen szentelik, keresztelik a vizet.

A szenteltvíznek mágikus ereje, gyógyító, gonoszűző, rontást megelőző szerepe volt. Használata végigkísérte az emberi élet fontos eseményeit is a születéstől a halálig.
A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés. Az ajtóra a megszentelt krétával felírták az évszámot és a három királyok nevének kezdőbetűit, védendő a házat villámcsapás, a boszorkányok rontása ellen. Ilyenkor a hívek élelemmel, pénzzel adakoztak.

A templomokban  manapság is szentelnek vizet. Ebből a hívek vittek haza, hogy baj, betegség, halálesetkor a család rendelkezésére álljon. Behintették vele a falakat, hogy ne csapjon oda a villám. Öntötték a jószág ivóvizébe, hogy egészségesek maradjanak, a vetőmagra, hogy szépen megeredjen s jó termést hozzon. A lányok megmosták benne arcukat, hogy szépek legyenek. A szentelt víznek, melyet Háromkirályok vizének is neveznek,  ugyanis mágikus erőt tulajdonítottak, s ezt a hiedelmet az egyház is támogatta.

A szentelt víz  ott volt az emberi élet fordulópontjain. Meghintették vele a gyermekágyas asszony ágyát, lottyantottak belőle az újszülött fürdővizébe, a menyasszonyt és vőlegényt is  megpermetezték vele.A házban felravatalozott halott mellett is ott volt, rendszerint rozmaringágat tettek a vízbe. A szertartás végeztével a halottat is megpermetezték vele.

Gyógyító hatását nem is érdemes lajstromba venni, elvileg bármire, minden bajra gyógyír.Kenegettek vele fájós tagokat, itták is például torokfájás ellen.

Ezen a napon nemcsak vizet, hanem tömjént, krétát de még sót is szenteltek bizonyos vidékeken.

A víz és a tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés szokása.

E nap a házszentelés időpontja is.

A szokás a napkeleti bölcsekhez kötődik: Gáspár, Menyhárt, Boldizsár megjelent Jézus jászolánál, és kifejezték imádatukat a kisded előtt. A házszentelésre vagy  más néven KOLEDÁRA  már Mátyás király idejéből is van adat  Napjainkra visszaszorult, de egyes helyeken erre az alkalomra összegyűlnek a  rokonok. A bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek Jézusnak,   Az egyház meg  a házszentelések alkalmával gyűjtött be a hívektől fát , búzát, lisztet, diót, tojást, almát,miegymást.
Házszentelésre igyekvők manapság

A házszentelés ceremóniája így zajlott:

A hagyomány szerint a csengettyűs ministránsok előre jelzik a ház lakóinak a pap érkezését, a kapufélfára vagy a bejárati ajtó elé rajzolt jellel jelezve a papnak, hogy az ott lakók  akarják-e a látogatását vagy sem. Ha igenlő választ kapnak, akkor a ministránsok áldást, békességet kérő verset mondanak el.

A jellel ellátott hajlékokba csengettyűszóval  érkezik a pap,  s köszönti a ház lakóit „Békesség e háznak és a benne lakóknak!”
A szertartás után a papot égő gyertyával kísérik ki.

Időjósló nap is:

Az emberek a karácsonytól vízkeresztig tartó 12 nap  időjárásából is jósoltak az újév időjárására nézve. Szőlőtermő vidékek falvaiban lesték az ereszt: megcsordul-e? Ha igen, gazdag lesz az évi bortermés. Ha nem, majd megcsordulhat még Vince napján! vigasztalódtak magukat.

Tánczos Erzsébet

Forrás: http://mek.oszk.hu/04600/04691/html/dtmagynepsz0005.html

http://www.historia.hu/archivum/2005/0510tatrai_karacsony.htm

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/neprajz-unnepek-es-nepszokasok/jeles-napok-es-nepszokasok/haromkiralyjaras

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/neprajz-unnepek-es-nepszokasok/jeles-napok-es-nepszokasok/vizkereszt-januar-6

Karácsony Molnár Erika – Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

http://www.csaladiudules.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=416&Itemid=203

http://mek.oszk.hu/04600/04691/html/dtmagynepsz0012.html

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/vizkereszt

http://kaposvarmost.hu/magazin/kultura/2013/01/06/a-haromkiraly-jaras_4537.html

 GUZSAL Y AS – Népművészeti és Kézműves Folyóirat

http://www.matud.iif.hu/2013/11/08.htm

Pozsony  Ferenc: Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Csíkszereda, 1997. Pro-Print Kiadó

 http://hu.wikipedia.org/wiki/Napkeleti_b%C3%B6lcsek

http://www.szekelyhon.ro/magazin/bekesseg-e-haznak-es-a-benne-lakoinak/print

-Nem, első fecske vagyok a családban ezen a téren. Igaz viszont, hogy mindig kertes házban éltünk, s mindig nagy gondot fordítottunk arra, hogy a kertünkben sok szép növény legyen. A kert szeretetére, beleértve a kerti munkát is, az édesanyám tanított. A parasztpetúnia illata kisgyermek korom óta bennem él. A nagymamám kútjánál bőven nőtt s illatozott. Ha most becsukom a szemem és elképzelem az akkori kutat a petúniákkal, érzem is az illatot, nemcsak látom a képet lelki szemeim előtt. Ez az élmény nagyon meghatározó volt életemben, még most is elérzékenyülök, ha rágondolok. Persze ez nem csupán a néhai kút a virágokkal, hanem a békés boldog gyerekkort jelentette nekem. A saját kertemben is mindig van parasztpetúnia. Valószínűleg ez a régi-régi illatos élmény vonzott a levendula felé. Hiszen a levendulának is különleges az illata. Ez és a szerény szépsége nagyon kedvessé teszi számomra.  Az ember nem is gondolja, hogy mennyire meghatározóak a gyermekkori élmények. Ezek még idősebb korban is előbukkannak valahonnan. Az is lehet, hogy elindítják az embert a “levendula-termesztés” irányába. Velem így történt. A családban én vagyok az első levendulász.

– Mikor van az Ön munkájában a szezon?

– A munka egész évben tart. Még télen is, mert ilyenkor akár a régiek, előkészülök az egész következő esztendőre azzal, amivel lehet.

– Mit jelent ez?

– Zsákot, párnát, szívet szabok, varrok, az angyalokhoz a csuhékat készítem elő, szív alapokat készítek a levendula szárából. az embert a munkája a természethez köti, akkor azt tapasztalja, hogy a természet adta ritmusba tevékenykedik, valahogy úgy, mint az eleink. Nekem ez egyfajta nyugalmat, biztonságérzetet is jelent.

– Ki gondozza a levendulást?

– Hogy ki ültet meg kapál? Hát én, és örömmel teszem. Szerencsés embernek érzem magam, mert a férjem is a kert szerelmese és mindenben a partnerem. Sokat segít.
Igen, a levendulát magam szaporítom dugványozással. Ennek az ideje ősszel vagy tavasszal jön el, s  az eltelepítést  is ekkor végzem. Több fajta levendulával dolgozom. Az egyik fajta különlegesség, hogy a fagyokig folyamatosan virágzik, e tulajdonsága miatt nagyon sokáig frissen is felhasználható.

– Ön, aki folyamatosan ebben a csodás illatban él, érzi még?

– Igen, szerencsére. Sajnálnám, ha nem így lenne.

– Ha van néhány bokor levendulánk, honnan tudjuk, hogy aratható?

– A növény  jellegzetes illatú lila virágai nyáron jelennek meg. Hosszú szárú álfüzéreken láthatjuk őket. Amint a sok  álfüzér alsó része nyílni kezd, máris begyűjthetjük a virágokat és kezdődhet azok szárítása. Egy szár általában  úgy  egy hétig nyílik,  aztán újabb borul virágba, ezzel is biztosítja az egész nyáron át tartó varázslatos illatot.

– Hogyan tartósíthatjuk a levendula szálakat?

Fontos, hogy a száradás viszonylag gyors lehessen, és a csokrok belseje is kapjon levegőt. Ha a virág kézzel elmorzsolható, a szár pattanva eltörhető, akkor jól dolgoztunk. Szárítás után lemorzsolhatjuk, és jól zárható üvegbe tehetjük a virágokat fűszerezés céljából. Egy kevéske  levendula pikánssá és illatossá varázsolja  még a lekvárt is, ennek újra nagy divatja van. Sőt, még porcukrot is ízesítnek vele: a vaníliarúdhoz hasonlóan a tároló edénybe rejtenek pár virágos ágat, ami majd átadja az illatát a cukornak. A levendula, ha rózsa mellé ültetjük, távol tartja a levéltetveket. A szekrényünkben pedig a molyokat tartja távol. Népi hagyomány szerint a kertünkben a kerítés tövébe ültetett levendula megvéd az átoktól és a boszorkányoktól.

– A levenduláról a legtöbb embernek a mediterrán éghajlat, a jellegzetes illat, és a gyönyörű lila szín jut eszébe. Közismert gyógynövény.

– És hozzáteszem, méltán. Azt sokan ismerik, hogy a levendulát a rómaiak hozták be Európába. Az ókorban a görögök és a rómaiak bőségesen használták szépítkezésre: szappanjaikat és fürdővizüket illatosították vele, valamint testükre kenték. A levendulás fürdővel ízületi merevségüket és fáradtságukat kezelték.
De hosszú évszázadokon át levendulával oldották az izomgörcsöket, fájdalomcsillapításra és idegrendszer erősítésére alkalmazták, valamint rovarölő és tetűirtó szerként is szolgált. A középkorban a kolostorok kertjének kedvelt gyógynövénye volt, fájdalomcsillapítóként és sebek gyógyítására használták. Az angol Izaak Walton így írt: ,,olyan házba kívánkozom, ahol az ágynemű levendulától illatozik”. A XX. század elején hasmenés, köhögés, fejfájás, ideges szívdobogás, ízületi fájdalmak gyógyszereinek alkotójaként került be a gyógyászatba. a II. világháborúban sebfertőtlenítőként használták.

– Magyarországon a rómaiak által telepített levendulák fiai virítanak?

-Nem, a tihanyi levendula története1920-as évek közepén indult el.  Bittera Gyula, aki korának neves gyógynövényszakértője- volt, telepítette Magyarországon az első levendula ültetvényt. Egyenesen Franciaországból hozott szaporítóanyaggal dolgozott. Addig az országban csak a középkori kolostorkertekből volt ismert a levendula.  Bittera Gyuláé volt az első ipari célú nagy levendulaültetvény telepítés. Francia mintára próbálkozott meg a levendulatermesztéssel. Sikerét bizonyítja, hogy az általa termesztett levendula illóolaj tartalma magasabb volt, mint a franciáé. Ez Tihanyban volt, Tihany speciális, félsziget-jellegének köszönhető, mert a mérések szerint ez az egyik leggazdagabb hely Magyarországon a napsütéses órák számát tekintve, míg a csapadékmennyiségéről pont az ellenkezője mondható el. Ez a fél-mediterrán éghajlat, a déli fekvés és a vulkáni alapkőzet kiváló körülményeket nyújt a levendulának. Így vált a Tihanyban telepített levendula világhírűvé, mivel minőségét tekintve még a Franciaországban termesztett levendulánál is jobb lett.

 Ica levendulás karácsonyfája a Néprajzi Múzeumban a  21. Betlehemi jászol kiállításon.

– Hol található az Önök levendulása?

– Az ültetvények Tárnokon és Balatonkenesén találhatóak. 2003-ban ültettem az első töveket. Akkor vágtam bele ebbe a fajta életbe. Örömmel jelenthetem, hogy az első tövek azóta is szépen teremnek. A balatoni klíma  Balatonkenesén is igen jótékonyan hat.

– Mi a legkedvesebb tevékenysége, ami a levendulához kötődik.

– Nem is tudom, nem könnyű a válasz, mert az egész, így folyamatában nagyon jó. Mégis, a legjobb talán, hogy ebből a különlegesen szép növényből készítek, portékákat készítek.

– Miféle portékák ezek?

–  Régre nyúlik vissza, hogy koszorúkat fontak őseink levendulából, így használva fel a növény szépségét, gyógyító és molyűző erejét. Ez a tény sarkallt arra, hogy ősi formákat keressek a népművészetben, s megkössem azokat.  Például buzogányokat kötök levendulából A régi időkben ezeket a szekrényekbe helyezték, illetve felakasztva  a szobában illatosításra s a szem gyönyörködtetésére, mert az is szempont ám! A szívforma ma is igen kedvelt, a népművészetben gyakran használt motívum. Szívesen kötöm, ezen a formán csak tiszta jó szívvel szabad dolgozni! Ezen kívül koszorúkat, fonatokat készítek, csuhéval kombinálva levendulás angyalokat, vagy zsákocskákba, párnácskákba töltöm a szárított levendulát.

-Meddig őrzi meg az aromáját egy levendula koszorú?

-Egy évig biztosan.

– Ön az első művész a családban, mégsem az egyetlen.

– Ez így van. A férjem, Solymosi József, nagyon ügyes kezű mester,  zsigerből szereti, és értő szemel, nézi a népművészetet, de ő sem művészként kezdte az életét, ahogy én sem. Szerencsére azonban sikerült őt is bevonzottam a népművészet körébe, amit nagyon élvez. Igaz, Ament Évának, aki az Iharos Egyesület elnöke, keze is benne van a dologban.

– Hogyan hatott Ament Éva az Ön férje pályaválasztására?

– Célzatosan éppen a Józsinak mondta, hogy hiányzik egy jó kötélverő az Iharos Egyesületből.  Az én férjem sem kérette magát, azt mondta, ő majd tud ajánlani egy jót kötélverőt. Ez azt jelentette, hogy azon nyomban belevágott a kötélverés tanulmányozásába. Hamarosan megtervezte és elkészítette a Gömörszőlősön lévő kötélverő hasonmását. Nagyon büszke vagyok rá. Így lett az én férjem régi ritka.

– Ezt hogyan érti?

– A kötélverés régi, ritka mesterség. 2012-ben a Mesterségek Ünnepén kiemelt figyelem fordult ezeknek a mesterségeknek a művelőire.

– Együtt járják az országot, amikor kiállítanak?

– Többnyire igen, mindketten az Iharos Népművészeti Egyesületnek vagyunk a tagjai. Szerencsére nagyon sok rendezvény van manapság, ilyenkor van, hogy nem egy helyszínre megyünk.

-Hogyan látja főállású népművészként a népművészet helyzetét?

-Optimista ember vagyok, s talán részben ezért van, de optimistán látom a népművészet helyzetét. Meg kell jegyezzem azonban, hogy egyre több népművészről tudok, akiknek fel kell adniuk a hivatásukat és megpróbálnak mást csinálni, valami olyat, amiből meg is lehet élni. Jó, ha a művészet mellékesnek megmarad. Ez nagyon szomorú, mert ők értéket létrehozó emberek, sok esetben ősi tudás őrzői, ők adhatnák tovább az új generációnak a saját tapasztalatukat. Baj, ha ez nem történik meg.

-Mi lehet ennek a helyzetnek a megoldása?

-Jó volna, ha tudhatnám! Mind látjuk, hogy igazán sok színvonalas rendezvény van, egészen a kicsitől az országosig és ez jó. Sajnálatos azonban, hogy nem lehet úgy megoldani őket, hogy ne kelljen borsos helyárakat fizetni nyilván ennek is meg van az oka, szerintem ebben az irányban kellene tenni valamit azoknak, akik ebben, tudnak segíteni.  Ez igen nagy segítség lenne a kézműveseknek. Egyelőre nem érzékelem, hogy jó irányba mozdulna a helyzetünk, de ez nyilván bonyolultabb dolog.  A NESZ ( Népművészeti Egyesületek Szövetsége) nagyon segítőkész, ez bizakodásra ad okot. Remélem, sikerül nekik jól képviselni az érdekeinket. Tudják, látják, érzik, hogy nagy bajban vannak a kézművesek.

-Hogyan adhatjuk át gyermekeinknek a népi kultúra szeretetét, tiszteletét?

– Mindenütt a gyerekeket kell megközelíteni. Ez az alap, mert ha ez nincs rendben, az egész ügy veszett fejsze nyele. Fontos, hogy a fiatalok, a gyermekek ismerjék meg a népművészetet, a természetes anyagokat, a régi tárgyakat. Az is kell, hogy bátorítsuk őket, lehetőséget adjunk, hogy dolgozzanak ezekkel az anyagokkal. A gyerekek nagyon fogékonyak és nagyon élvezik a foglalkozásokat, ezeknek a fontosságát kellene az oktatásnak és a szülőknek is felismerni. A  lehetőségeket meg kell teremteni és élni kell velük Így lehet széles körben megismertetni a népművészetet. Nem kell persze mindenkinek művésszé válnia, ez fel sem merül. A teljes élethez, a testi-lelki egészséghez azonban kell, hogy mindenkinek legyen olyan tevékenysége, amit örömmel végez, amiben elmerülnie maga jutalom.

Tánczos Erzsébet írása

A festett kép Ament Éva munkája

Garantált a karácsonyi hangulat a Néprajzi Múzeumban, ha megtekintjük a 21. betlehemijászol-kiállítást. A rendezvény a Magyar Kézművességért Alapítvány (AMKA) felhívására készült, az adventi ünnepkörhöz kapcsolódó alkotásokat tekinthetünk meg 2015. január 11-éig.

A pályázatra kézműves mesterek, népi iparművészek, a Népművészet Mestere címmel rendelkező alkotók és iparművészek, iparművészek, hivatásos és műkedvelő  alkotók, egyéni pályázók és közösségek,  gyermekek és nyugdíjasok,  családok, hátrányos helyzetűek és fogyatékossággal élők egyaránt neveztek. A pályaműveket néprajzkutatókból, iparművészekből, a Néprajzi Múzeum munkatársából és a betlehemes mozgalmat az 1940-es években kezdeményező Ciszterci Egyházközség képviselőjéből álló zsűri bírálta el. Idén 151 alkotó 207 művét tekinthetjük meg. A kiállítók listája itt olvasható:  http://www.amka.hu/cikkek/21.betlehemi-jaszol-palyazat/kiallitoi-lista—21.-betlehemi-jaszol-kiallitas.html

Az évről évre megrendezett kiállítás helyszíne 2003 után idén újra a Néprajzi Múzeum – igazán méltó helyszíne a míves kiállításnak, mely a kreativitás ezer arcát is felfedi előttünk.

Az alkotók között a legidősebb alkotó 87 esztendős, legfiatalabb 4 éves. Ő Berszán Csenge és mézeskalácsokkal  pályázott.

Igaz, van kitől tanulnia a fortélyokat: nagymamája a Magyar Kézműves Remek díjas Berszánné Román Erzsébet. Az ő alkotásai az unoka mézesei mellett tekinthetők meg a kiállításon.

Az  “alma “…..

… és a “fája” :

Beszélgetésem Berszánné Román Erzsébettel itt olvasható:http://netfolk.blog.hu/2012/12/08/berszanne_roman_erzsebet_az_illatos_mezesek_es_csikes_himesek_mesterere

Az Ágoston család két alkotással is képviseli magát, a szülők és három gyermekük is aktív alkotó. Ágoston Zsolt elmondta, hogy ő csak a segítő mentor szerepét töltötte be az alkotói folyamatban, az ötlet is és a megvalósítás is a gyermekei érdeme. Így született meg a Megváltó Jézus Krisztus Betlehemben című festmény, de a fafaragó tanár ikerfiainak fafaragása is megtekinthető a kiállításon.

-Foglalkozni kell a gyerekekkel, fontos, hogy az együtt töltött idő értékes legyen. De talán a szülői példa maga a legfontosabb – mondja Ágoston Zsolt, mikor a családi alkotás fortélyairól kérdezem.

A kiállított munkák sokszínűek, mind az advent hagyományainak felelevenítésére és ápolásának fontosságára hívják fel a figyelmet.

Rönky Fruzsina: A karácsony üzenete régen és ma című képe szépséges és elgondolkodtató:

A tárlat központjában a betlehemi jelenet szereplőit, a szent családot, a napkeleti bölcseket ábrázoló alkotások állnak, de kiállítottak a betlehemezés népszokásait megörökítő munkákat és az adventi-karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó tárgyakkal. Ilyen például Bocsi Éva babakészítő népi iparművész kazári Luca-ostoros babájával díjazásban részesült. ( ez a szokás a Luca széke egy változata ).

Láthatunk barkó ünnepi terítéket a Művésztanya ifjú alkotóitól.

Bővebben a Művésztanyáról itt olvashat:http://netfolk.blog.hu/2014/05/07/megvalosulo_a_csodak_a_barkok_foldjen_a_muvesztanya_utjara_indult

Fekete Ildikó tojáshímző népi iparművész a húsvéti tojás csillagmotívumait alkalmazta üvegdíszeken. Szép gondolat így ötvözni két nagy ünnepünket, s az karácsonyfadíszek lélegzetelállítóak.

Bővebben a Fekete Ildikóról itt olvashat:http://netfolk.blog.hu/2013/09/17/fekete_ildiko_a_matematikus_tojasiro

Láthatunk levendulaangyalokkal ékesített karácsonyfát is, mely a természetes díszek kedvelőinek nagy kedvence lehet – így az enyém is….

Beszélgetésem Solymosi Józsefné, Ica levendulásszal itt olvasható:http://netfolk.blog.hu/2012/09/03/solymosi_jozsefne_ica_levendulasz

Óvónők kreativitását dicséri a termésekből vagy éppen gombokból összeállított karácsonyi jelenet.

Nagyszerű ötlet az „építőkockákból” kialakítható betlehem, mellyel el is lehet játszani a bibliai történetet – Cz.Budai Katalin festett bútor készítő népi iparművész alkotása.

De a szakember kezében betlehemi jelenetté lényegül a rozsdás „ócskavas is , ami a kiállítás egyik különlegessége Gora Zoltán géplakatos, hegesztő  alkotása :

A kiállítás anyagát a Magyar Kézművességért Alapítvány igen szép fotóalbumban örökítette meg. A míves album segít megjegyezni a sok szépséges és ötletes alkotást.

A tárlathoz kapcsolódva Advent a múzeumban címmel december 14-én családi napot rendezett az intézmény, amelyen karácsonyváró kézműves foglalkozásokkal, betlehemes játékokkal, moldvai táncházzal, bábszínházzal és a a Parola együttes koncertjével várták a látogatókat.

A nap egyik fénypontja a Bábakalács Bábtársulat„ Nyiss kaput, angyal!” című betlehemes előadása volt, mely szépségével, hitelességével kicsiket és nagyokat egyaránt lebilincselt.

Beszélgetésem a Bábakalács Bábtársulattal itt olvasható:

http://netfolk.blog.hu/2012/12/23/nyiss_kaput_angyal_beszelgetes_a_babakalacs_babrarsulattal

Tánczos Erzsébet írása