Ádámné Noé Kornélia, (Nelly) népi iparművész, Somogy megyében él, mégis Budapesten találkoztunk Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. Kornélia mézeskalácsaival, hímes tojásaival és strucc tojás ékszereivel nevezett a “MAGYAR KÉZMŰVES REMEK”elismerő cím elnyerésére kiírt országos pályázaton, és a rangos címet el is nyerte.

A díj átadása után beszélgettünk a kezdetekről, a jelenről és a jövőről.

–Mit jelent a “MAGYAR KÉZMŰVES REMEK” cím? Mire jogosít a használata? Ki nevezhet és mivel?

– Számomra ez a  cím elsősorban szakmai elismerés, emellett termékeim forgalmazásánál jogosult vagyok a megkülönböztető cím használatára, melyet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által kiadott háromnyelvű elismerő kártyán tüntetnek fel.

–Mit jelent a pályázatán szereplő jelmondat: “Mézből, tojásból, szívemből”.

–A három legfontosabb alapanyagot, melyek közül, ha csak egy is hiányzik, nincs alkotás..A másik dolog, ami miatt megszületett a pályázati anyagom címe, hogy valami módon egységet alkossanak a különböző alapanyagú munkáim. Úgy éreztem, nem tudom jellemezni a munkámat csak mézeskaláccsal, vagy csak hímes tojással, a strucc tojásból készült ékszerekről nem is beszélve. Mind-mind egyformán fontos nekem. Ami közös bennük, az Én vagyok, illetve a “szívem”  Az sem mellékes, hogy a kiállított mézeskalácsok zömében szívek.

–Hogyan történt a nevezés?

–A pályázati kiírásra több ismerősöm is felhívta a figyelmemet. Felkeltette az érdeklődésemet, de nem kezdtem el hirtelen készülni rá. Sőt,   szinte el is felejtettem, amikor a Somogy Megyei Népművészeti Egyesület elnökétől kaptam egy levelet, melyben szó szerint ez állt: „-A kamaránál voltam és intéztem a “kézműves remek” pályázati anyagot. „Az idén Rád gondoltunk, büszkék vagyunk rád, remélem az elismerés is meg lesz.”  Nagyon megtisztelőnek éreztem, hogy az egyesületem is bízik bennem és ekkor már nem volt kérdéses, hogy indulok-e a címért.

“MAGYAR KÉZMŰVES REMEK”  – ékszerek strucctojásból

– Van-e izgalom egy ilyen díjkiosztón, ahol valóban nem lehet előre megtudni tudni, hogy kit díjaznak és kit nem.

–Természetesen van izgalom! Úgy gondolom, hogy szíve mélyén mindenki, aki egy ilyen megmérettetésre szánja el magát, bízik a sikerben. Persze ha nem kaptam volna meg a címet, akkor sem lettem volna csalódott, hisz már azt is sikernek könyveltem el, hogy a pályázatomat elfogadták.

 
– Emlékszik, hogy mióta tart vonzódása a kézművesedés, az alkotás felé? Mikor és hol találkozott először efféle tevékenységgel? 

– Nem tudok egy konkrét pillanatot, élményt felidézni, mert szinte az egész életemben kézművesként tevékenykedtem. De a gyökerek a gyermekkoromig nyúlnak. Egyszerűen beleszülettem, bár ezeket a szakmákat, melyekben  munkálkodom, a családban senki sem végezte, de  a családomban, a környezetemben mindenki ügyes ember. Nagynéném férje szíjgyártó bőrdíszműves, Feri bácsi a nagybátyám kovács,  aki még kisbútorokat, intarziákat is készített. Nagynénéim és anyukám mindenféle női tevékenységben szépen boldogultak: hímeztek, horgoltak, kötöttek, subáztak, makraméztak… Feri bácsi, a kovács nagybátyám, ugyan már hét  éve vak, de még így is olyan papírcsillagokat hajtogat, fűz, hogy némelyik látó ember is megirigyelhetné. Ezért úgy érzem, a kézművesség  adományát volt a megszületésem pillanatától birtoklom, hiszen egy ügyes famíliába születtem bele, ahol igen sok élményt kaptam.

“MAGYAR KÉZMŰVES REMEK”  – hímes tojások
-Mi volt az első saját alkotása?

– Az első alkotással kapcsolatos emlékem úgy  négy  éves koromból származik, mikor a balatoni iszapból készítettem az első “vázámat” úgy, hogy fazekast  még sohasem láttam. Később, egy szentendrei nyaralás alkalmával megfigyelhettem Kovács Margitot korongolás közben., és megláthattam az elkészült a műveit. Akkor sok minden eldőlt! Attól fogva éreztem –  és érzem – az agyag vonzását és úgy kívántam a korongolást, mint más gyerek a nyalánkságokat.
– Innen töretlen volt az út a kézművesség felé?

-Nem teljesen, a következő ráeszmélésig eltelt pár év. Tizenévesen csöppentem a népművészet világába. Aztán a kaposvári Fazekas Háziipari Szövetkezetben fazekasként kezdem a pályát. Jómagam soha nem díszítettem, de mindig csodáltam a festők kezéből kikerülő olykor nemesen egyszerű, máskor már-már burjánzó mintákat. Akkoriban ivódott lelkembe a népi kultúra iránti vonzalom.

–Mindig a mézeskalács és a hímes tojások vonzásában élt?

– Nem, először fazekas, majd keramikus voltam.  Csak később kóstoltam bele a mézeskalács készítésbe. Már nem is emlékszem, hogy mikor sütöttem először mézeskalácsot, de hogy húsz évnél is több eltelt az óta, az biztos. Eleinte csak a családom örömére karácsonykor készítettem. Idővel egyre többen csodálták meg és kértek, hogy az ő karácsonyukat is édesítsem meg ezekkel az ehető csodákkal, melyek nem csak szépek, de illatosak és finomak is.

“MAGYAR KÉZMŰVES REMEK”  – mézeskalács

Így kezdődött, s tartom azóta is a hagyományaimat: minden évben Anyukámnak készítem az első darabokat, Ő a legrégebbi és a leglelkesebb “rajongóm” is egyben. Ma már nem csak a karácsony ékessége a mézeskalács, szinte nem is tudok olyan ünnepet, vagy alkalmat, amire ne készítettem volna mézeskalácsot.

-Mely ünnepeket tehet szebbé a mézeskalács?

-Bármelyiket, de a legfontosabbak az esküvő, születésnap, házassági évforduló, anyák napja, Valentin nap, keresztelő a teljesség igény nélkül.

 -A mézeskalács készítéssel párhuzamosan kezdett el hímeseket írni?

-Nem, a tojásírás a legfrissebb szenvedélyem, mely villámcsapásszerűen köszöntött be az életembe.
– Mi történt?

– 2008 tavaszán a zengővárkonyi tojásmúzeumban tett látogatásom után ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy én is megpróbáljak tojást hímezni. Annyira vágytam rá, mint annak idején az agyagozásra. A tojásírást azóta sem hagytam abba.. A technikák közül a gicával, méhviasszal való tojásírás áll hozzám a legközelebb. A forró méhviasz lágy, illatos, és könnyen siklik a tojáson az eszköz. Ez a technika kedvez tekergőző, burjánzó mintáimnak.

-A munkáin megjelenő motívumokat saját ötletek eredményei, esetleg gyűjtő munkát is véghez?

– A mintáim egyediek, nem hagyományos motívumok, de a magyar népi díszítőművészetben gyökereznek. Szerencsére a bőséges magyar mintakincset már összegyűjtötték a szakemberek. Ezeket sokan írják is, a néprajzkutatók meg archiválták az utókor számára. Méltó helyük van a múzeumokban, a néprajzi gyűjteményekben.

–A mai modern világban van kereslet a népi motívumokkal díszített tojásokra?

-Igen van, és remélem soha nem is fog kiveszni az emberekből a vágy, hogy valami eredeti magyart és hagyományosat akarjanak. Emellett nem kritizálom a vidám és divatos tojásdíszítési technikákat. Ezeknek ma virágkora van és ez jó, hisz az a lényeg, hogy öröme legyen benne annak, aki készíti. Sokszor így lehet ” megfogni” egy gyereket, fogékonnyá tenni egyéb technikák kipróbálására is.

– Az Ön mintái mennyiben kötődnek a magyar néphagyományhoz?

-Viccesen azt szoktam mondani, hogy “Nyomokban magyar népművészetet is tartalmazhat”.

-Ön milyen iskolát követ?

-Nem az én utam lemásolni bármit is, nem is követek a hagyományos értelemben egyetlen iskolát vagy irányzatot sem. Én másként működöm. A másolás nem az én világom, viszont nyitott szemmel járok a világban, megcsodálok mindent, ami kézimunka. Fafaragást, hímzést, kovácsoltvas kerítést, festett népi bútort, gipszstukkót, szövést, csipkét, színeket, hangulatokat. és elraktározom ezeket a magamban.

– Hogyan rögzíti a megfigyelt mintákat?

-Be kell valljam, hogy sehogy, hacsak azt nem vesszük rögzítésnek, hogy emlékszem rájuk. Nem rajzolom le, csak átélem. Legfeljebb firkantok néha-néha. De amikor kell, ezek a megfigyelt és elraktározott motívumok előbukkannak. Nem tudatosan, de előjönnek. Mintáimat nem igazán tervezem meg előre, inkább kigondolom, de nem a végső részletekig, csupán a felosztást és a fő motívumok irányát. A tervezés összemosódik a megvalósítással.  A mintáimnak biztosan vannak gyökerei, de tudatosan nem keresek, nem kutatok mintákat. Mindent szeretek megnézni, ami a magyar díszítőművészet elemeit hordozza, mindent meg tudok csodálni, amit emberi kéz alkotott. Én csak befogadom a látottakat, elraktározom, de nem tudatosan. Ez az én kimeríthetetlen forrásom. A mintáim kialakulása kifejezetten ösztönös.

A képen: készülnek a hímesek

–Mennyi idő egy hímestojás elkészítése?

– Ennek kikalkulálásához tudni kell, hogy egy tojás elkészítése nem a minta felrajzolásával kezdődik.

– Mi előzi azt meg?

– Első a gyenge savas vízben való áztatás, utána következik a külső tisztítás, majd a tojás két végének kifúrása, a tojás tartalmának a kifújása, ezután klóros oldattal újra feltöltjük a tojást, ( ennek célja a fertőtlenítés és a maradék szerves anyagok kioldása). Ezt újabb újabb fújás követi, s újabb szárítás szárítás…. Csak ezután következhet a minta felrajzolása, az első festés. Még nem is említettem, hogy minden festés után nagyon fontos a türelmes várakozás a teljes száradásig. Végül a viasz leolvasztása, a tojás fényesítése következik…

Azt hiszem még olvasni is sok! Az igazsághoz tartozik, hogy egy-egy munkafázist egyszerre több tojáson végzek el, ezért nem igazán tudom, hogy egyre mennyi idő esik egyetlen darabra, meg ez függ a tojás méretétől, minőségétől, sok egyébtől is..

Emellett még nem is említettem, hogy minden szárnyas tojása más és más összetételű festőlevet igényel így a festékek előkészítése sem megy automatikusan.

Nem említettem még  azokat a tojásokat, melyeket dús, áttört mintával készítek. Ez időben többszöröse az összes egyéb munkálatoknak. Nem tudok a fázisokra pontos időigényt írni, de maga a minta megrajzolása tojás mérettől függően lehet 20 perc, de akár 6 óra is. Ehhez tessék hozzáadni a többi munkafázis igényelte időt… Tehát nem tudok átlagidős választ adni.

– Hogyan éri el a különleges, élénk színeket?

– Magam keverem ki a három alapszínből. Semmi különlegeset nem használok, egyszerű tojásfestékkel nagyon szép színeket lehet elérni. Az igaz, hogy a festés technikáján nagyon sok múlik! Semmilyen titkom nincs ezzel kapcsolatban sem. Szívesen megosztom minden tudásomat, tapasztalatomat, attól én nem leszek kevesebb, sőt! Sokan tudják ezt rólam és élnek is a lehetőséggel. Gyakran csörög a telefonom egy-egy szakmai kérdés miatt, akár hímes tojásról, akár mézeskalácsról van szó. Szívesen segítek, mert én tudom milyen boldogság, amikor sikerül megvalósítani azt, amit eltervezett az ember. Ezt az élményt szeretném, ha átélné az, aki megtisztel bizalmával és tőlem kér segítséget. Én ezt tudom nyújtani, de még sokkal többet kapok vissza, amikor boldogan újságolják el: -Köszönöm a jó tanácsot, sikerült!

Tánczos Erzsébet írása

KÉZMŰVES REMEKEK

– Attól függ, mihez viszonyítjuk. Mert én ugyan hamarabb kezdtem el a tojással foglalkozni, de gyerekkoromban mézeskalácsos kisinas voltam a nagymamám mellett. A nagymamám mézeskalácsokat és gyönyörű grillázstortákat készített esküvőkre. Kisgyermekként imádtam nézni a nagymamámat, amikor mézeskalácsot vagy grillázst készített. Amikor elvittük a lakodalmas házba, és megdicsérték hát olyan büszke voltam rá! Nem gondoltam volna, hogy valaha én is készítek mézeskalácsot.

– Honnan akkor az érdeklődés a kézművesség, népművészet irányába?

– Nagyon sokat köszönhetek a nagyszüleimnek, tőlük kaptam a fogékonyságot. És hát a kézügyességet is volt honnan örököljem. Bár budapesti vagyok, sokat voltam gyerekkoromban vidéken, és hatott rám az ottani élet.

– Nagyszüleinél töltötte a nyarakat?

– Ennél azért szomorúbb a történetem. Öt évesen elvesztettem az édesanyámat. Jó ideig a vidéken élő nagyszüleim neveltek. Egész életemre kihatott, amit gyerekként átéltem. Egy ötéves gyerek mélyen átéli már az elvesztés fájdalmát, a megváltoztathatatlant, hát ezt is korán meg kellett tanulnom. Túl a fájdalmon azonban az önmagamra utaltság adott egy olyan erőt, és tartást, amivel úgy érzem, könnyebben tudok boldogulni. Soha nem kaptam az élettől semmit csak úgy, mindenért meg kellett küzdenem. Büszke vagyok arra, amit elértem, mert tudom, hogy csak magamnak köszönhetem.

– Szomorúak voltak akkor a gyermekévek?

– Nem, a nagyszüleimnél megkaptam azt a szeretetet, ami egy gyerek egészséges fejlődéséhez kell. Nagymamámtól nagyon sokat tanultam, az ő élete, életvitele példa volt a számomra mindig is.

-A pályaválasztásánál a kézművesség azonnal felmerült?

-Ha elárulom, hogy 26 évig vegyészként dolgoztam Budapesti Műszaki Egyetemen, kiderül, hogy nem. Igaz ugyan, hogy útravalót népművészetből kaptam bőven. Olyan szerencsém volt, hogy Borbély Joli néni, aki a tanárom volt, megkedveltette velem a néptáncot, s ezzel az egész népi kultúrát, persze.  Ennek köszönhetően 14 évig táncoltam. Sok régi ismerőssel találkozom a különböző kiállításokon és vásárokon, s ők is valamely népi mesterséget űznek. Talán ez, és a nagyszüleimtől örökölt vonzalom a régi dolgok iránt, határozta meg a mostani életemet.

– A munkában eltöltött évek alatt is foglalkozott kézművességgel?

-Egy darabig nem foglalkoztam kézműves tevékenységgel. Négy gyerekem született, szívesen készítettünk mindenfélét a saját örömünkre. Ügyeskedtünk, alkottunk, mindent elkészítettünk alkalmakra, ünnepekre, ami csak eszünkbe jutott. Mivel azonban a közalkalmazotti fizetés akkor sem volt sok, kihasználtam az adottságaimat és a lehetőségeket. Kis textilfigurákat készítettem. Zsűriztettem őket, és így árusíthattam is. Egyszer egy ismerősöm említette, hogy van valaki, aki kézműves termékeket forgalmaz külföldre. Elvitt hozzá, bemutatott a forgalmazónak. Ő azt mondta, hogy nagyon helyesek, amiket készítek, de ő csak hímes tojásokat forgalmaz.  Említette, hogy ha van kedvem, csinálhatom. Hát volt. Olyan kedvet kaptam, hogy a mai napig is csinálom.

– Bizonyára rutinja volt már a hímesek terén.

– Dehogy! Pont a tojásfestés nem ment igazán. Így egészen véletlenül kerültem e csodálatos világba. Soha nem tanultam rajzolni. Soha nem tudtam tojást díszíteni, de még csak tisztességesen megfesteni sem.

– Ebben az esetben elég vakmerő volt a vállalása.

– Elhatároztam, hogy a hímesekkel fogok foglalkozni, és hát így is lett. Jellemző rám, hogy fejest ugrok a dolgokba. Kedvet kaptam a tojásfestéshez, s elég makacs és kitartó természet vagyok, hát nem adtam fel a próbálkozást, kísérletezést. Majdnem egy évig tartott különben, amíg a tojásfestés úgy sikerült, hogy meg voltam az eredménnyel elégedve. És ez még csak az alapozás volt. Legkedveltebb színem a kékfestő. Közel egy évig kevertem a festék színét, míg megfelelő lett. Semmi sem érhető el könnyen, de ez nem is baj.   A mai napig őrzöm és mutogatom az első tojást, amit készítettem. Akkor nagyon örültem annak, hogy milyen ügyes vagyok. Ma már egy kicsit szebben rajzolok, de akkor nagyon büszke voltam magamra. Lázár Julika, azaz Lázár Julianna mézeskalács- és hímestojás készítő, népi iparművész segített ebben a folyamatban engem. Ezúton is köszönöm a türelmét, segítségét, még telefonon is zargattam jó párszor, amikor elakadtam a folyamatban. Mindig összehozott a sorsom olyan emberekkel, akik meghatározóak voltak a pályámon, Julika is egy ilyen ember. Hosszú évek alatt sajátítottam el a rajzolást. és alakult ki a saját stílusom.

-A tojás írókázásával kezdett foglalkozni?

– Mivel a karcolás volt az a technika, amivel megismerkedtem, maradtam is ennél. Nem ez a legelterjedtebb, de a legrégibb. Kitűnő írónk. Móra Ferenc, régész volt. Ő tárt fel avar kori sírokban karcolt tojást.

– Aki nem szakember, nem sokat tud a tojáskarcolásról.

-Igen, az írókázás  például sokkal ismertebb, a tojáskarcolás nem annyira ismert technika.

– Miért van ez így?

– Azért, mert nincs olyan gazdag minta kincse.  Régen általában a férfiak készítették, mégpedig úgy, hogy bicskával karcolták a mintát. És persze nem rajzolták le, nem dokumentálták a mintákat. A szakkönyvekben csak megemlítik, hogy karcolt tojás. Van néhány  kép is, de nehéz mintát találni.

– A néhány hagyományos mintával hogyan lehet boldogulni?

– Nehezen, az ember folyton keres, kutat, de hát a felfedezés öröme az egy csoda.  Nagyon nehéz volt a zsűriztetés is, amikor elkezdtem a karcolt tojásokkal foglalkozni.  Többször felrótták negatívumként, hogy nem hagyományos a mintakincsem. Ez bizony elkeserített, de nem hagytam magam, s megtaláltam a megoldást.
Úgy döntöttem, hogy saját tervezésű mintával díszített műveket adok be zsűrizésre, de a népművészet mintakincséből merítek. Erre végül megkaptam a népi iparművész címet. Alaposan megdolgoztam érte, de ez persze nem baj.

– Említette, hogy nem túl nagy a karcolt tojások mintakincse. Van-e Önnek specialitása vagy kedvenc mintája?

– Legjobban a csipke mintákat szeretem, ezen belül is a halasi csipke a fő ihletőm. Ezzel a technikával lehelet vékony vonalakat is lehet húzni. Így aztán a csipke jellegű minták gyönyörűen kihozhatók. Szívesen rajzolok csipkék mellett madár motívumot is a tojásokra.
A nagymamám arra tanított, hogy mindig olyan dologgal foglalkozzak, amit mások nem nagyon tudnak. Ez a csipke minta pont ilyen, még a mézeskalácsaimon is szerepel. Lehet, hogy mások szemében ez a mintázás túlságosan díszített, de egyszerűen nem tudok megállni, ha a kezembe veszek egy tojást, vagy mézeskalácsot. Az is igaz, hogy vásárokon, kiállításokon mindig sikere van a munkáimnak. Túl sokat sose tudok csinálni, és ez nagy öröm.

– A tojásdíszítés mellé miért választotta a mézeskalácsosságot is?

– Sajnos itt nálunk, a K árpát-medencében a tojásírás meglehetősen szezonális dolog, szinte kizárólag húsvétkor van rá igény. Ezért aztán más kézműves tevékenységet is kerestem magamnak. A mézeskalács díszítés aztán a másik nagy kedvencem lett, nagyon sok örömet találok benne. Mivel a tojásdíszítést akkor már régóta műveltem, nem volt nehéz az eltervezett mintákat elkészíteni. Egyszerűen a kezemben van már.

– Más jellegű alkotásai is vannak?

– Említettem már, hogy mindenbe fejest ugrom. Pár éve halottam, hogy létezik bizonyos nemzetközi csokoládéfőző verseny. Amint ezt megtudtam, biztos voltam benne, hogy ott a helyem. Több éven át pályáztam különösebb eredmény nélkül. 2011-ben aztán én magam is meglepődtem, mikor végül bejutottam az első tízbe.

– Mit jelentett ez?

– Azt, hogy mehettem Portugáliába, a nagy megmérettetésre.  Ott természetesen el kellett készíteni versenyfeladatot.  Két órát adtak rá összesen. Szerencsére a verseny előtt előfőzést végeztem.

– Miért volt ez nagy szerencse?

– Azért mert az ottani cukor az nádcukor. Abból aztán nem úgy készül a karmell, mint a mi répacukrunkból. Még jó, hogy ez nem a versenyen, élesben derült ki!

 – Mit lehet ilyen helyzetben tenni?

– Én bizony elővettem a jó kis magyar cukrot. Csodálkozott is a zsűri, hogy miért nem teszek bele először egy kis vizet. Erre én megmutattam, hogy a mi cukrunkhoz nem kell víz. A versenymunkám jól sikerült. A negyedik helyet értem el, és mellé kaptam egy külön díjat is. De van egyéb is. Évtizedekig vártam a lehetőségre, hogy bemutathassam, milyen grillázstortát tudok alkotni. Mindazt, amit még a nagymamámtól tanultam. 2011-ben aztán olvastam, hogy van egy ilyen verseny. Azonnal beneveztem, és két bronzérmet nyertem. Hát igen, tortakészítésben is örömömet lelem. Sokan ódzkodnak tőle, pedig az egyik legkönnyebben elkészíthető édesség. És a siker többnyire borítékolható!

– Érdekli-e az embereket manapság mindaz, amivel Ön foglalkozik?   

– Én szívesen alkotok gyerekkel, felnőttekkel egyaránt, tudásomat nagy örömmel adom át. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum hagyományos húsvéti programján gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt foglalkozom. Sajnos a mai szülői, nagyszülői generáció életéből kimaradt ez a lehetőség, akkoriban nem voltak kézműves foglalkozások. Amikor a gyerekekkel foglalkozom, bizony látom a szülőkön, nagyszülőkön, hogy ők is szívesen részt vennének az alkotásban. Ha van rá lehetőség, nálam ki is próbálják.

– Van-e olyan fortély, amit megtanít itt és most?

– Nagyon szívesen osztom meg a fortélyokat, nem gondolom, hogy meg kellene tartanom magamnak a tudományomat. Nem elég megfesteni tudni, előbb ki is kell fújni a tojást. Egy fortély például az, hogy ez hogyan sikerül.

– Igen, legalább is nekem gyakran már a kifújásnál megáll a tudományom.

– Ennek nem kell így lennie.  Ha van otthon kis fúrógép, az jó, de néhány tojáshoz nem szükséges. A megmosott, megtörült tojást tűreszelővel is ki lehet lyukasztani. Először mindig az alsó végét lyukasszuk, ahol a légzsák van.  Ez fontos, mert így nem fog kifolyni a tojás belseje. Utána a tetejét lyukasszuk ki! Aztán meg a hártyát, majd össze kell keverni a tojás belsejét. Ekkor az már könnyen kijön. A gyakorlat teszi a mestert, én már külön ki tudom fújni a sárgáját és a fehérjét.

– Hogyan látja a népművészet helyzetét?

– Optimista ember vagyok. A népművészet helyzetét is így ítélem meg. Az a tapasztalatom, hogy megint van igény a kézműves termékekre. Ezt a munkát csak nagy odaadással, alázattal és szeretettel lehet készíteni, ezért az elismerések nagyon jól esnek. Főleg a fiataloktól, ennek a korosztálynak a véleménye mindig őszinte. Örülök, ha tetszik nekik a munkám, kedvüket lelik a népművészetben, Végül is a fiatalok a jövő letéteményesei, rajtuk múlik, hogy mindez megmarad-e. Nekem mindig sok munkám van, és ez nagyon jó dolog. Számos hazai és külföldi kiállításon és vásáron vettem részt. Munkáim rendszeresen láthatóak a Míves Tojás Múzeumban. Mézeskalácsaim szerepeltek a Hold hercegnő című filmben, meg még számos reklámfilmben. Sok újságcikk és TV felvétel jelent már meg az alkotásaimról.

– Mik a tervei?

– Remélem, még sokáig tudok dolgozni, alkotni. Számos tervem van, talán több emberöltőnyi is. Amikor dolgozom, határtalan lelki békességet érzek. A munkám számomra a legjobb kikapcsolódás. Szerencsés vagyok, mert a munkám egyben a hobbim is. Alig várom, hogy a sok kis unokámmal is tudjak foglalkozni. Remélem az ő érdeklődésüket is felkeltem az alkotás öröme iránt, valahogy úgy, mint az enyémet az én nagymamám.

Tánczos Erzsébet írása

“Hideg, havas december, jó termést vár az ember.”

“Ha december lágy, esős, a vetés csak meglehetős.”

“Hideg december, koratavasz”

András (november 30.) bezárja a hegedűtokot, a hozzá közelebb eső vasárnapon kezdődik az advent , a karácsonyra készülődés négy hetes időszaka.

Ha párhuzamba állítjuk a paraszti világ hétköznapi és ünnepi időszakait a ma emberének „újító” cselekedeteivel, megfigyelhetjük, hogy a tradíciók helyét a média vette át – újságból, online olvassuk a bejglireceptet is. A hajdani világkép mágikus és mitikus erővel bírt és halálig tartott, napjainkban mindez a racionalitás talaján nyugszik. Mi keressük az ok-okozati összefüggéseket. A paraszti kultúra közösségi, a mai egyéni alapokon nyugszik.

Mégis megvan bennünk az  igény a közösségi ünnepekre. Ez legjobban az adventi időszakban érzékelhető.

A tél a földeken gazdálkodó, állattartó falusi embernek a ház körüli munkák elvégzése mellett maradt egy kis ideje. Ez is oka, hogy a téli napforduló időszaka szokásokban, hiedelmekben az év leggazdagabb periódusa.

A hamar beköszöntő sötétség csak támogatta a befelé fordulást. Mi már mesterséges világítással nyújtjuk meg az aktív időt. és a lazítás a múlté, számos szakmában ilyenkor jön el a „ maraton életre halálra”. Nem könnyű ilyenkor átélni az ünnepre várakozást, de tartsuk szem előtt: “Az ünnep azé, aki várja.” (Szabó T. Anna)

Az  advent szó latin eredetű,  a megérkezést jelentő adventus szóból ered.

http://netfolk.blog.hu/2012/12/01/adventi_szokasok_hajdan_es_ma

Az ünnepet megelőző várakozás,  felkészülés időszaka. Az András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hét  ez az időszak.  Kezdete november 30-a vagy a hozzá legközelebbi vasárnap. Karácsonyig tart. Vannak ősi és újabb szokások, utóbbi az adventi koszorú . Az első adventi koszorút 1860-ban egy hamburgi lelkész készítette. Láthatjuk, elég friss ez a hagyomány, és bizonyítja, hogy  születnek új jó szokások!  A leleményes hamburgi lelkész egy  gigantikus fenyőkoszorút függesztett a plafonra.  24 gyertyát tett rá, ezzel  utalt az ünnep valamennyi napjára.

Újabb – városias, polgári eredetű – szokásaink a karácsonyfa állítása, az ajándékozás, az adventi koszorú használata.

A karácsonyfadíszek jelentése:

A fa tetejére csúcsdísz kerül, ami Jézust jelenti.

A girlandok kígyót szimbolizálják, a bűnbeesést és az egész emberi sors elindítóját.

Az angyalhaj és a szalma a Kisjézus jászolát szimbolizálja.

A dió és az alma a tudást és a bölcsességet jelenti. Az alma, amellett, hogy a bűnbeesés jelképe, a Tudás fájáról származik. A dió pedig a bölcsességet és a tudást  jelenti  a fán.

A mézeskalács díszek,  ha ember figurájúról van szó, akkor az a porból lett és tűzpróbán átesett embert jelképezik.

A gyertyák jelentése a szentháromság, a test (viasz), szellem (láng) és a kanóc (lélek) hármassága. Jelképezi Jézus születését, azaz a fény eljövetelét.

December 4- Borbála napja az asszonyok számára munkatilalmi nap

http://netfolk.blog.hu/2012/12/04/december_4_borbala_napja

A Borbála-nap hiedelmei és szokásai hasonlóak a Luca-napéhoz. A hajadon lányok pártfogójuknak tekintették, s a Borbála napján vízbe tett és karácsonyra kivirágzott cseresznyeág, gally szintén a házasságot jelentette.

December 6.- Jön a Mikulás! Hogyan alakult ki Szent Miklós alakjából?

Ha Miklóskor hó esik, vége az enyheségnek.

Szent Miklós élete kész regény,és ha ezt írom, kicsit sem túlzok. Az utóélete pedig-  na, erre nem is találok  megfelelő szót. December hatodikán jön el a Mikulás a mi kultúrkörünkben. Közismert, hogy az ünnep  Szent Miklóshoz fűződik, aki a III. században élt  Myra városában. Miklós gazdag szülők gyermekeként született, de korán árvaságra jutott. Apja testvéréhez került, aki érsek volt.  így  hamar megismerte a papi hivatást, s maga is pap lett.  Telt múlt az idő, és Miklós Myra püspöke   lett. Számos legenda fűződik nevéhez, mindben ajándékosztóként találkozunk Miklóssal. Én  most csak a Mikulás szempontjából fontos  legendákra koncentrálok.

http://netfolk.blog.hu/2012/12/05/december_6_jon_a_mikulas_hogyan_alakult_ki_szent_miklos_alakjabol

December 13.- Luca napja

Szent Lucának híres napja, A napot rövidre szabja.        

Ha Luca sárban jár, A karácsony hóban áll.

http://netfolk.blog.hu/2012/12/12/luca_luca_szemunk_fenye#more4947469

A téli napforduló Luca napjára esett a Gergely naptár 1582-es bevezetése előtt, amelyet a hosszú sötétség miatt gonoszjáró, boszorkányos napnak tartottak, akik ellen védekezni kellett gonoszűző, bajelhárító technikákkal.

Lucabúzát ültetünk:

Elkezdték készíteni a Luca székét, amelynek bűvös erejét a készítés különleges lassúsága adta. (Lassan készül, mint a Luca széke – tartja a közmondás.) és különlegesen válogatott anyaga 12 féle fából készül vagy temetőből kell hozzá fát hozni, a sokféle fából csak az egyik lehet gyümölcsfa) adta. December 24-re készül el, az éjféli misén ráállva lehet megtudni, ki a falu boszorkánya.

A hagymából készített Luca-kalendárium a következő évi időjárást mutatta meg.

A Luca napot követő 12 nap időjárását feljegyezve megtudhatjuk a következő év 12 hónapjának időjárását.

A lucacédulák (gombócba rejtve vagy a párna alól naponként kihúzgálva) a jövendőbeli nevét árulták el. A gazdasszony lucabúzát ültetett, amely karácsonyra kizöldült és a termésre jósolt.

December 21. Tamás napja, tamáskodjunk !

A népnyelv az apostolt „hitetlen” Tamásnak nevezi. Ez a  köznyelvi szólásként is használatos megjelölés onnan ered, hogy az evangélium szerint Tamás kételkedett Jézus föltámadásában, s csak a szemének hitt.

E naphoz néhol férjjósló praktikák kapcsolódtak.

Karácsony a téli napforduló szomszédságában van, mágikus idő:

http://netfolk.blog.hu/2013/12/17/teli_napfordulo_588

Karácsonyi népszokás az ostyahordás

Az ostyahordás  középkori eredetű felvidéki népszokás, mely igen sokáig fennmaradt. December 23-án vagy néhány nappal előtte a tanító, kántortanító az iskolás gyermekekkel ( néhol a ministráns fiúk mehettek csak) minden családnak megfelelő számú ostyát küldött.

http://netfolk.blog.hu/2013/12/20/karacsonyi_nepszokasok_7_az_ostyahordas

A karácsony elsősorban egyházi ünnep, Jézus születésének ünnepe.

A zöld karácsony rossz, Fehér húsvétot hoz.
Ha János-nap borús, A termés igen dús. Ha csillagos az ég az éjféli misekor, akkor sok kukorica lesz.

http://netfolk.blog.hu/2012/12/22/december_24_szokasok_adam_es_eva_napjan

Ha karácsony másnapján, Istvánkor is szép, napos idő van, akkor mindenből jó termés lészen.

Karácsony napján ha tiszta, napos az idő, akkor száraz nyár, jó gyümölcstermés, sok bor várható.

Régen december 24-én szigorú munkatilalom volt – nem ám beszaladok a plázába még szaloncukorért!

Katolikus vidékeken karácsonyi asztalt készítettek, melyen almát, diót, fokhagymát, mézet, az asztal alatt szalmát, azon munkaeszközöket helyeztek el a tisztaszobában, a ház legszentebb helyén. Ide tették a lucabúzát meg a mestergerendára függesztett termőágat. Karácsony böjtjének is nevezik december 24-ét, mert csak böjtös ételeket fogyasztottak éjfélig.

Karácsonyi szokások – étkezés, betlehemes játékok

http://netfolk.blog.hu/2012/12/24/december_25_-karacsoyni_szokasok#more4979370

Az ételek közül soknak mágikus erőt tulajdonítottak: pl. a sült tököt torokfájás ellen, a közösen elfogyasztott almát a család összetartozása érdekében ették. A karácsonyi ételek maradékával is megkülönböztetett módon bántak: összegyűjtötték és január 6-án, Vízkeresztkor az állatoknak adták, hogy egészségesek és termékenyek legyenek.

Énekes és dramatikus szokások egész sora volt szokásban a karácsonyi ünnepnapokon:

A kántálás énekes köszöntő házaló szokás, melynek keretében egyházi eredetű, félnépi és népi karácsonyi tematikájú dalokat adtak elő az engedélykérést követően. A betlehemezés a misztériumjátékok rokona, népi változata, a Szent Család szálláskeresését, a kis Jézus születését, a pásztorok és a napkeleti bölcsek imádását jelenítik meg. A regölés refrénjében (Haj, regö rejtem…) ősi  rítusok maradványát fedezhetjük fel.

A betlehemezés a karácsonyi ünnepkör egyik legnépszerűbb misztériumjátéka. Ez a több szereplős, dramatikus játék a  karácsonyi játékok legrégibbike: a 11. századtól kezdve van róla adat,  akkoriban  templomokban adták elő.http://netfolk.blog.hu/2012/12/25/betlehemezes_220#more4979380

Karácsonyi népszokás  volt a paradicsomjáték

Témája:a  teremtés, bűnbeesés, Jézus születése, mely még a  20. sz. közepén a  székelyek, az erdélyi reformátusok  és az anyaországban élő németek körében élő hagyomány volt. Németországban napjainkig fennmaradt mint népi misztériumjáték. A hazai német paradicsomjátékok egy része Hans Sachs reneszánsz szövegéből került a hagyományba. A századforduló körül bányászcsoportok németül, magyarul és szlovákul adtak elő paradicsomjátékot, magyar volt  a felsőbányai paradicsomjáték, más néven Ádám–Éva játék volt.

A csobánolás – bukovinai székely betlehemes játék a Szellemi Kulturális Örökség nemzeti jegyzékén a 19. elem

A csobánolás az egyik legarchaikusabb elemeket őrző, a csíki betlehemessel rokonítható népszokás, mára a népcsoport összetartozásának szimbólumává vált. A betlehemes játék vallásos jellege, adománygyűjtő és szórakoztató szerepe mellett  korunkban főként a bukovinai székelységhez való tartozás kifejezése, a hagyományok éltetése a célja. A játékban szereplő Mária és az angyal öltözetében a bukovinai női népviselet jelenik meg, a pásztorok maszkja  még kereszténység előtti pogány elemeket idéz.

http://netfolk.blog.hu/2013/12/11/csobanolas_bukovinai_szekely_betlehemes_jatek#more5686122

A szentcsaládjárás

a 20. század elejéről származó katolikus szokás: a hívek minden nap más házhoz visznek egy a szent családot ábrázoló képet, majd imákat mondanak, és kisebb szertartásokat mutatnak be.  Szentcsaládjárás karácsony előtt kilenc nappal, tehát december 15-én  kezdődik. Kilenc napon át kilenc  szinte szomszédos család viszi egymáshoz a Szent Család képét vagy szobrát. Az utcán a “Szállást keres a Szent Család…” kezdetű énekkel vonulnak,

http://netfolk.blog.hu/2013/12/13/a_5873#more5689690

Karácsonyi népszokások 3.: a mendikálás

A palócság körében, főleg Északnyugat-Magyarországon és az Ipoly-mentén a karácsonyi köszöntőket mendikálásnak nevezik.

http://netfolk.blog.hu/2013/12/15/karacsonyi_nepszokasok_3_a_mendikalas

valamint

 http://netfolk.blog.hu/2013/12/16/karacsonyi_nepszokasok_4_a_kantalas#more5695167

December 26. – karácsony másnapja, István napja

http://netfolk.blog.hu/2012/12/26/december_26_karacsony_masnapja_istvan_napja

István napja egészség és termésvarázsló nap. A legények, férfiak a mise után együtt járnak “istvánolni”, az István nevű barátokat, rokonokat, gazdákat felköszönteni. Sok helyütt táncot is rendeznek. Van, ahol a bort a köszöntők viszik magukkal, a gazdasszony kötelessége hájas-, tepertős- sajtos pogácsa elkészítése. István napja a regölés fő időpontja.

December 27. – János napja

http://netfolk.blog.hu/2012/12/27/december_27_janos_napja

E napot a harmadik karácsonyi napnak, valamint patkányűző, óvó, védő napnak is tekintették, de nem ez a legfontosabb. Hanem az, hogy János  naphoz a borszentelés szokása kapcsolódott, mely  egyes  borvidékeken máig él. Régen minden család bort vitt a templomba, amit a pap megáldott.

Aprószentek, december 28.

http://netfolk.blog.hu/2012/12/28/december_28_aproszentek_napja_de_mi_az_a_suprikalas

Aprószentek, december 28. fiúk, fiatal férfiak vesszővel, termőággal ütögették meg a gyerekeket, olykor az istállóban az állatokat, egészségvarázsoló mondóka kíséretében

Ha Szilveszter nyugszik széllel,Az újév derűvel kél fel.

Szilveszter éjszaka, ha szépen ragyognak a csillagok, akkor bőséges aratás és szüret várható. Ellenben, ha szilveszteréjjel esik, újév reggelén már süt a nap, akkor rossz lesz a termés. Az esztendő utolsó estéje, s a következő év első napja időjárása ha egyforma, akkor együttesen jó termés, gazdag esztendő várható.               http://netfolk.blog.hu/2012/12/30/december_31_szilveszter_napja

Szilveszter és az évkezdő nap hiedelmei, szokásai az egészség, bőség, szerencse biztosítását célozták. A gonoszűző, bajelhárító zajkeltés is minden vidéken ismert volt, ezek folytatása a napjainkban oly elterjedt petárdázás, trombitálás.

Moldvában és Gyimesben házaló dramatikus előadásban a búza élettörténetét mondták el, ostorokkal, kolomppal zajongva. Ezekről bővebben:http://netfolk.blog.hu/2013/12/29/oevbucsuztato_hejgetes_uralas_harsogtatas_az_mi#more5716776

Vízkereszt (január 6.)

zárja a karácsonyi ünnepkört, egyben ez a farsang kezdőnapja is. Ház-, víz-, sószenteléssel, és a heródesi gyermekgyilkosság történetét fölelevenítő énekes szokással zárult a karácsonyi ünnepkör.http://netfolk.blog.hu/2013/01/04/januar_6_vizkereszt_avagy_haromkiralyok_napja_azert_nem_vagy_amit_akartok

Van ahol még ma is él a háromkirály -járás,  néhol még a kántálás is ekkor van. Legények kihegyezett bottal, nyársakkal járják a házakat, farsangot köszöntenek.  A háromkirály-jelenet  idővel a vízkereszti csillagozáshoz kapcsolódott.  Fontos kellék a  csillag.

Tánczos Erzsébet

 Novembert Szent András havának nevezik a népi kalendáriumban ( Enyészet hava is, persze, de az olyan lehangoló, nem?).

Szent András  életéről roppant  keveset tudunk.  Biztosnak látszik a hagyománynak az az adata hogy  Petra városában keresztre feszítették. Keresztjének szárait a hagyomány szerint  nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, ezért nevezik András-keresztnek azt a vasúti átjáróknál látható formát.

 ANDRÁS – NAPI SZOKÁSOK:

Szent András népszerűsége a  néphagyományban névünnepének  naptári helyéből származik. András  nap ugyanis  az adventi időszaknak, illetőleg az egyházi évnek kezdete. A  téli napfordulat  közelébe esik, emiatt   igazán alkalmas mindenféle bűbájosságra,  leginkább  pedig az eladó leányok szerelmi praktikáira. ( És a legények, hol itt az esélyegyenlőség?)

z András naphoz legalább annyi néphagyomány kötődik, mint a Katalinhoz.

Andrást termőnapként is emlegetik – van összefüggés a házassági varázslatokkal. Ezen a napon párosították a disznókat, ültették a fákat.

András napján ( egyébként Katalin napján  is)  házasságjóslással foglalkozott minden érintett személy.  András és Katalin élettörténetében   igen bajos olyat találni, ami a házassággal kapcsolatos. Alexandriai Szent Katalin szűzi élete és vértanúsága nem kecsegtet olyasmivel, ami a házasságra áhítozókat reménnyel kecsegtetné.

Feltételezhetjük  ezért, András és Katalin  neve is  úgy került a házasság és szerelemvarázslatok közé, hogy ünnepük   olyan pogány istenség emléknapjára esett, akinek  bőven volt köze  a szerelmi varázsokhoz. (Ilyenek még  az évet záró Szilveszter,  így járt Antal január 17-én, Bálint pedig  február 14-én. Szent Iván  a nyári napfordulatra eső ünnepe ( már az időpont miatt is) az ősi  napfordulati szokások  gyűjteménye lett.

A  téli napforduló pedig, csakúgy mint a nyári,   ősidők óta  jóslások kedvező ideje. Ezért aztán “andrásoltak” a lányok, míg férjhez nem mentek. Én ezeket kihagytam, pedig némelyik igen jó móka lehet. Kár, hogy a legtöbb csak akkor érvényes, ha nem neveti el magát az ember lánya. A varázslás komoly dolog ugyanis.

 Az alábbi  szokást a fiúk is, lányok is előszeretettel próbálták ki, mivel   az ifjakat is  foglalkoztatta, hogy ki lesz a jövendőbelijük.  13 cédulára leány/ fiú  neveket írtak, s  Luca-napig egyet-egyet kivettek belőle. A megmaradt cetli tartalmazta a leendő házastárs nevét. ( Gondolom nem volt érvényes 13 lapra ugyanazt a keresztnevet vésni.)

 Íme néhány  András – napi varázslat, szokás, hiedelem:

 Az alábbi  szokást a fiúk is, lányok is előszeretettel próbálták ki, mivel   az ifjakat is  foglalkoztatta, hogy ki lesz a jövendőbelijük.  13 cédulára leány/ fiú  neveket írtak, s  Luca-napig egyet-egyet kivettek belőle. A megmaradt cetli tartalmazta a leendő házastárs nevét. ( Gondolom nem volt érvényes 13 lapra ugyanazt a keresztnevet vésni.)

  A kedvencem:

András éjszakáján az eladó lánynak meg kell rugdosni a malac ól ajtaját. Ahányat röffent erre a disznó, a leány annyi év múlva megy férjhez.

Ez lehetett a  kíváncsi a legények kedvence:

András estéjén a leány kilenc galuskát főzött, betálalta az asztalra, kést, villát tett mellé. Aztán meztelenül kilencszer körülfutotta a házat úgy, hogy minden kör után benézett az ablakon. A kilencedik kör után ott látta leendő urát, amint vacsorázik.

A többi sem akármi:

András estéjén a leányok kendermagot szórtak, és közben ezt mondták: “ András, neked kendermagot vetek… András, neked ‘kendermagot vetek … Mondd meg nekem kihez megyek?”  Ezek után megálmodta az illető, hogyan fogják hívni a jövendőbelijét.

 Néhol a  lányok kendermagot szórtak szét a szoba közepén ( Na, eladó lányok, aztán elő a porszívóval!), és azt mondták: “András, neked kendermagot vetek. Adja Isten, hogy megtudjam, kivel nyűvöm fel?”Ezután a magot egy férfigatyával elboronálták, s ha közben nem nevettek, akkor éjjel álmukban kendert nyűttek, és leendő férjüket megláthatták. (Kölcse)

Másutt a kendermagvetés alkonyatkor történt.  Több  leány is összejött s , amikor besötétedett, kezükbe vették a kendermagot, kimentek az udvaron lévő favágó tőkéhez. Itt mindenki elszórta a kendermagot, miközben mondta: ‘András, András, kendert vetek. Adja Isten, hogy megtudjam kivel nyüvöm fel.’ Amikor elszórták a magot, kezükbe vettek egy szennyes  (!) férfi gatyát, s azzal beboronálták. Ha többen voltak a lányok, mindenkinek kellett fogni a gatyát. Ha magvetés és boronálás ideje alatt nem kacagtak( biztos nem bírnám ki nevetés nélkül, s többet nem is hívnának engem), éjjel álmukban a komoly leányok meglátták jövendőbelijüket.

 Néhol a  lányok sóba tettek néhány vöröshagymát. Minden hagymának férfinevet adtak, s megjelölték, melyik hagyma melyik nevű. Olyan nevű lett a leány vőlegénye, amilyen a legkorábban nedvet eresztő hagyma neve volt. András napját, ha megböjtölte a leány, reggel, délben és este csupán egy-egy szem búzát evett egy pohár vízzel leöblítve, álmában megjelent majdani férje.

András napján csaknem mindenütt böjtöltek a lányok, hogy megtudják, ki lesz a férjük. Rigmust is mondtak: Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát éjszakáján.

Zsobokon e zen a napon a lányok sok almát ettek. Ha közben olyant találtak, amiben kilenc mag volt, gondosan papírba göngyölték, este a fejük alá tették, hogy megálmodják, ki lesz a férjük.

A felsőmocsoládi lányok kartonpapírból csillagot vágtak ki, melynek sarkaira férfineveket írtak. Este lefekvéskor 77-szer megforgatták párnájukat. A forgatás alatt tilos volt nevetni ( na, már megint ez a komolyság, de nehéz is lehetett). Majd a csillag egyik ágát behunyt szemmel behajtották. Másnap megnézték, milyen név szerepelt alatta, s olyan nevű lesz a férje.

Másutt az eladó sorban lévő lány  sok-sok legény nevét felírta cédulákra, éjjel a feje alá tette. Ébredés után találomra kihúzott egy cédulát, az lett a férje, akinek a nevét olvasta.

András napján 7-féle fűből teát főzött a kíváncsi lány ( Sajnos a receptet nem találtam sehol, aki tudja, ossza meg velem). A teát az ágya alá tette hűlni, de közben hétszer megforgatta. Amikor kihűlt, megitta, akivel álmodott, az lett a férje.

Tökölön a leányok megrázták a zsúpfedeles házak ereszét, s közben kötényüket a lehulló szalma alá tartották. Úgy vélték, ha közben búzaszál is esett a köténybe, akkor gazdalegényt-, ha rozs-szál, akkor zsellérlegényt kap férjnek.

 Ugyanott más is volt szokásban: a lányok rossz kanálban ólmot olvasztottak és egy régi kulcs fülén át a vízbe öntötték. A vízben meghűlt ólom, különféle figurákat mutatott, amiből leendő férjük mesterségére következtettek.

Sok hasonló van még, ez csak egy válogatás.

 A farkashoz  elűzését is praktikákkal igyekeztek hatásossá tenni:

András napján  farkas ellen  fokhagymát kentek az ajtókra, kapukra és homlokukra.

A házban lévő összes ollót, és eltették. Úgy hitték, hogy a farkas ekkor nem viszi el a juhokat, mert ezzel a technikával a farkas száját is összezárják.

Görög katolikus falvakban az András nevűeket úgy köszöntik, hogy ablakukra egy marék búzát szórnak. Ezt nevezikandráshányásnak.

A Maros-parti öregek kimentek a víz partjára, vágtak egy fűzvesszőt és leszúrták a földbe. Leültek és megvárták a napkeltét. Ha úgy találták, hogy a víz feljebb áztatta a vesszőket, mint amikor leszúrták, akkor tavaszra áradást, árvizet vártak.

Disznóölő András:

A disznóvágások ideje is ekkor kezdődik, s karácsonyra már elkészül a füstölt hús. Már általában elég hideg van  a “disznóságok” eltartásához. Sokfelé disznóölő Szent András néven emlegetik ezt a napot.

Advent kezdete:

Az András körüli napokra esik Advent első vasárnapja, a karácsonyi négyhetes előkészület kezdőnapja. Ilyenkor tilos volt a zajos mulatság, a tánc, a lakodalom. A  katolikus egyházban a hajnali misék, a roráték ideje. Advent időszaka  az ünnepre  való testi és lelki felkészülés ideje volt – a helyén volt a világ. Advent 4 hete alatt  készültek fel a betlehemesek. Ekkor jártak az ostyahordó gyerekek:  kántortanító az iskolás gyerekekkel küldött megfelelő számú ostyát minden család számára, amelynek fejében azok babot, lencsét, lisztet, kolbászt küldtek neki. Így adakoztak a vékony pénzű tanítónak abból a kevésből amijük volt.

Advent első vasárnapjával új egyházi év kezdődik.

Tánczos Erzsébet írása

 Forrás:

 http://vmek.oszk.hu/02100/02152/html/07/172.html#178

http://hu.wikipedia.org/wiki/Andr%C3%A1s-nap 

http://octo.blog.hu/2010/11/01/szent_andras_hava_november_1

GUZSAL Y AS – Népművészeti és Kézműves Folyóirat

Karácsony Molnár Erika – Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

Hosszúhetény község Baranya megyében,  Pécstől egy ugrásnyira, a Zengő lábánál.

Nevéhez méltóan  több kilométer hosszan benyúlik a Zengő és a Hármashegy felé is a település.

A falu színpompás népviselettel, sajátos népdal-, néptánc-, népszokás- és tájszókinccsel és tájszólással bír, s hagyományait a falu ápolja.  Radó Tihamér népviseletgyűjtő  példát mutat az értékőrzésre, mint ez a cikk is bizonyítja:http://kozkincs.khszinhaz.hu/hirek/a-hiros-hetenyi-viselet-orzoje-rado-tihamer-781

A hosszúhetényi népviselet

A magyar népviselet a magyarság hagyományos öltözködési módja. Fő táji típusai a dunántúli, a felföldi, az alföldi és az erdélyi. Jellegzetes vidékei: Galga-mente, Kalotaszeg, Kalocsa, Lóc, Matyóföld, Hosszúhetény, Hollókő, Kazár, Ormánság, Sárköz, Székelyföld, Torockó, Püspökbogád. – írja a wikipédia.

A  tizennyolcadik századtól Hosszúhetényben a fehér hímzéssel díszített fehér ruhát hordtak, melyeket  keményítve  vasárnaponként a templomba, lakodalmakon, temetéseken vették fel.

Hosszúhetényben a huszadik század elejéig  a fehér volt a gyász színe is . Az Ormánságból ismert a sáfránnyal sárgított, szőtt vásznak, melyekből alkalmi – gyász is! – öltözeteket varrtak az asszonyok. Ez a sajátos színezés tette ünneplővé az egyébként simán szőtt anyagot. 

1978-ban egy 92 éves nénit kívánságára, halálakor ebbe a viseletébe öltöztettek és temettek el, ez volt az utolsó eset.

A fehér hímzés az 1870-es évektől egyre színesebbé vált, majd a viseletek a húszas-harmincas évek polgárosodó paraszti divatját tükrözték.

A harmincas évek elején Hosszúhetény is a Gyöngyösbokréta mozgalom látókörébe került.

A hetényi csárdást megtekintve meg is értjük, hogy miért:

Ebben az időben a baranyai magyarság viseletének és népzenei arculatának egyik éke volt a hetényiek öltözködése, tánc- és dallamkincse, mely országos hírűvé tette Hosszúhetény nevét. A hagyományőrzést folytatta a Népi Együttes és  manapság is aktív a Hosszúhetényi Hagyományőrző Egyesület, mely  1972 óta a baranyai magyar hagyományok õrzője, utóda a harmincas évek Hetényi Gyöngyösbokrétájának és az ötvenes évek népi együttesének. Számtalan hazai és külföldi fesztiváldíjban részesült, tulajdonosa az Örökösen Kiváló Együttes címnek. Törekvése, hogy a helyben gyűjtött filmekrõl a táncokat, magatartásmódokat a táncosok visszatanulják,  a közönségnek bemutassák, s átélhetõvé tegyenek olyan szokásokat,  melyek nekünk már nem részei az életünknek.

 NŐI VISELET:

Egyik különlegessége a homlok fölött vastag „hurkába” csavart haj, melyet előrefésülés, és fonás után egy szalaggal lekötöttek, majd hátracsavartak. A fonást a fejtetőn kontyba fésülték, s hozzá tűzték például a menyasszony koszorúját, a menyecske gyöngyös „fékötőjét”, vagy az idősebb asszonyok „sipkás fékötőjét”. A lányok haját egy ágba fonták.

Ez a film magáért beszél:

Az asszonyok és lányok rövid szűk ujjú kis imögjükön bő ujjú, nagy imögöt viseltek, ami fátyolszövetből, gyolcsból esetleg  batisztból készült.

Jó, de mi az az imög? Más néven ümög.

A köznapi nyári viseletű menyecske bevarrott, szűk ujjú inge kezdetben fehér vagy egyszínű, a harmincas évektől egyre színesebb lett.

A menyasszony és a menyecske bő ujjú imögöt viselt,  melyet könyök felett szalaggal vagy pertlivel kötöttek meg. A szép tartást az alsó ing keményített ujja adta.

Hosszúhetényben és néhány szomszédos községben a női ingek ujjaiba hosszában csillagos mintájú piros szőttes csíkokat illesztettek.

Ünnepi viselethez tartozott a saját maguk által díszített kendő, mely két részből állt:

Az alsókendő csipkével szegélyezett kendő, vászonból.

A felsőkendő drága selyem, széles fekete csipkével.

A menyasszony alsó és felső kendője is fehér, s díszes.

Az archaikus mintásan szőtt, fehér felsőszoknyákat  idővel hímzett bársonyszoknyák váltották fel.

Mindig legalább három  alsószoknyát vettek alá, melyek a hossza a legalsótól kiindulva fokozatosan nőt, s az  alját csipke díszítette.

 A kötényviselet :

A menyasszony „slingőtt” kötényt, a lány hímzett bársonykötényt, a menyecske selyemkötény viselt.

Hétköznap az asszonyok kék vászonkötényt kötöttek maguk elé, így védve  ráncba szedett szoknyájukat.

A lányok, asszonyok „csöcsös” vagy „bütykös” harisnyája a kor nőideáljának megfelelőenvastagította a lábszárukat.

Lábukon a lányok papucsot vagy fekete pántos cipőt, a fiatalasszonyok hímzett fekete bársonycipőt hordtak ünnepi alkalmakkor.

Dologidőben mezítláb, papucsban vagy tutyiban, klumpában jártak.

A legdíszesebb öltözékben templomba jártak, még a táncalkalmakkor is az egyszerűbb, olcsóbb anyagú ruhákat  öltötték magukra.

Hosszúhetényi ízeket varázsolnak elénk az ízőrzők itt:http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=104722

Most, hogy ezt elolvasta, nézze meg a szemléltető filmet :

FÉRFI VISELET:

A férfiak ünnepi viseletében  hamarabb megjelenT az általánosabb, polgáriasodó viselet, mint a nők öltözetében.

Jellegzetes szabású kalap, vászon vagy gyolcs ing, kabát, csizmanadrág keményszárú csizma volt a hosszúhetényi férfi ünnepi viselete.

Hétköznap bőszárú gatyát viseltek köténnyel, s  mezítláb,  esetleg klumpában dolgoztak.

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

http://www.muharay.hu/index.php?menu=108

http://www.baralib.hu/sites/default/files/page-attachment/hosszuheteny_neptanc.pdf

http://vilagbiztonsag.hu/keptar/displayimage.php?pid=19396

http://www.bama.hu/baranya/kultura/a-punkoknak-bejott-a-hetenyi-nepviselet-395587

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-892.html

A képek forrása:

http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=247362

http://public.neprajz.hu/neprajz.06.10.php?bm=&kr=A_114_%3D%22Hossz%C3%BAhet%C3%A9ny%22

http://hosszuheteny-regi-fotoi.webnode.hu/hosszuhetenyi-nepviselet/

Hosszúhetény régi fotói oldal

/:Kék a kökény recece, ha megérik fekete,
Én utánam barna legény ne gyere.:/
/:Én is annak a babája vagyok,
Aki nékem minden este páros csókot adott,
Kék a kökény recece, ha megérik, fekete,
Én utánam barna legény ne gyere.:/

/:Azt kérdi a kapitány, ki babája ez a lány,
Ki babája ez a csinos barna lány.:/
/:Én is annak a babája vagyok,
Aki nékem minden este páros csókot adott,
Kék a kökény recece, ha megérik, fekete,
Én utánam barna legény ne gyere.:/

Magyarországon is honos gyógynövény a kökény. Virága és termése is felhasználható.   A növény  népies nevei: ekeakadály ( beszédes név!), tövisfa, kökönye, boronafa (ezek  aztán beszédes nevek! ) A szilva egyik rokona.   Áprilisban nyíló fehér virágzatai olyan habosak, mint valami brüsszeli csipkecsoda.

Érdemes magunknak szedni, mert  bár a bioboltokban  gond nélkül  beszerezhetjük, de csillagászati árat kell fizetnünk érte.

Mire jó a kökény termése?

A gyümölcsből  készül immunerősítő, vérnyomáscsökkentő, de ajánlják bélhurutos panaszok enyhítésére, sőt fogyni vágyóknak is.népgyógyászat sárgaság és aranyér kezelésére is javasolja. Érdekes, hogy a  virágzata teaként hashajtó, míg terméséből készült lekvár viszont  pont hasfogó hatású . Tudtad, hogy fájából sétapálcát és golfütőt készítenek?

Az apró, fanyar kékesfekete, hamvas, csonthéjas vadgyümölcs termését az első fagyok után érdemes begyűjteni, mikor már megcsípte a dér. Ettől ugyanis fanyarságából veszít, s kissé édeskés íze lesz. Termését a madarak is szívesen csipegetik, úgyhogy azért hagyjunk nekik is a hideg napokra! A fészekrakásra is alkalmas kökénybokrok méhlegelők is, A kerítés mellett jó szolgálatot tesz, mert áthatolhatatlan   sűrű  sövény. Kevésbe díjazom, ha játszóterekre telepítik sövénynek, mert igen szúrós.

Mikor érdemes begyűjteni a kökény termését?

A nóta szerint a kökény akkor érett, ha színe feketévé változik. Nyersen is ehető, le is lehet fagyasztani, s előkapni, mikor kell.

 Hogyan kezeljük?

A begyűjtött gyümölcsöket hideg vízben mossuk meg, Fontos, hogy csakis hidegben, a forró víz ugyanis leoldja a hamvasságot adó értékes viaszréteget. Legegyszerűbb, ha lecsöpögtetés után adagokra osztva lefagyasztjuk.
A gyümölcsök ezután bármikor feldolgozhatók.

Mi készülhet belőle?

Gyermekkorunkban gyakran találkozhattunk a termésével, s megrágcsáltuk a hívogatónak, finomnak ígérkező gyümölcsöt. A szépsége okán  elképzelt kellemes zamat helyett azonban keserű ízt kaptunk.. Felnőtt fejjel már értékelni tudjuk a kökény különös ízét , s finomságokat is készíthetünk belőle. A termésből készíthető: lekvár, dzsem, befőtt, szörp, pálinka. Érdemes megjegyezni, hogy kiváló zseléalapanyag!

A kökénylekvár készülhet így:

Tisztítsuk meg, és kevés vizet aláöntve főzzük puhára  a kökényt. Utána szitán törjük át, és takaréklángon állandóan kevergetve sűrítsük be. Mivel a kökény rendkívül pikáns, savanykás, az édesítését ízlés szerint, kóstolás útján végezzük.

 A kökénydzsem készülhet így:

A megmosott kökényt lassú tűzön 3/4 órát főzzük, majd átpasszírozzuk. Hozzáadjuk a kökénnyel megegyező mennyiségű  cukrot és lassú tűzön  még mindig főzzük. És ennyi!  Máris üvegekbe szedjük és dunsztba tesszük .
Lehet lágyítani az ízét almával.

Kökénymártás többféleképpen készülhet,

van egyszerűbb és van macerásabb változat is. Én az energiatakarékosabb variációkra szavazok. A kökénymártáshoz  a kökényt cukorral felfőzzük és kevés vízzel elkevert keményítővel  sűrítsük. Ennyi!

Kökénylikőr 1.:

A kökényt megmossuk és megszárítjuk. Azonos mennyiségű kökényt és cukrot jól összekeverünk fahéjjal, 2 rúd félbevágott vaníliával, 40 százalékosra hígított gyógyszertári alkohollal vagy igazi gyümölcspálinkával. Ezt a keveréket   legalább 1 hónapig érleljük, majd leszűrjük Remek karácsonyi ajándék lehet!

Kökénylikőr 2.:

A kökényt összezúzzuk a magjával egyetemben ( kalapács alapvető), és egy üvegedényben ráöntünk annyi tiszta szeszt, hogy ellepje. Naponta többször rázogatjuk, éppen ezért a konyhában tartjuk legalább egy hónapig.  Ezután szűrőpapíron vagy dupla vászondarabon átszűrjük, és hozzáadunk egy fél kg cukorból és egy liter vízből főzött, kihűlt szirupot. Legalább egy hétig állni hagyjuk, utána újra átszűrjük szűrőpapíron vagy dupla vászondarabon, palackozzuk, és minél tovább hagyjuk állni, annál ízletesebb lesz.

Kökénykocsonya

Azonos mennyiségű kökényt és almát ( héjastól, A HÉJA ZSELÉSÍT!)) edénybe helyezünk, kevés vízzel pépszerűvé főzzük. Egy fazékra vászondarabot erősítünk, úgy, hogy közepén mélyedés legyen, ráöntjük a péppé főzött gyümölcsöt a levével együtt, és átcsepegtetjük. A lefolyt levet főzőedénybe tesszük, a kökény súlyával megegyező mennyiségű cukrot hozzáadva tovább forraljuk. A tetejéről a habot közben leszedegetjük. Lassan kocsonyássá fog válni, csak addig ki kell bírni. A kész, még forró kocsonyát üvegekbe töltjük, tetejét tartósítószerrel látjuk el, és kihűlés után celofánnal lezárjuk.

Kökényzselé – jaj, nagyon macerás!

Kell hozzá 1 zacskó zselésítőszer, 1 kg kökény és azonos mennyiségű cukor

Elkészítés  így történik:

A kökényt megmossuk és kimagozzuk- ettől macerás. Aki már próbálta, biztos egyetért velem. A kimagozott kökényt felöntjük 2 dl vízzel és forralni kezdjük.

Az első forrás után hozzáadjuk a zselésítőszert és tovább forraljuk. Majd cukorral ízlés szerint édesítjük és még forrón a tiszta üvegekbe öntjük. Végül szárazon kidunsztoljuk.

A kökénylekvár így készül:

Az  érett kökényt tisztítsuk meg, majd kevés vizet aláöntve főzzük puhára. Szitán törjük át, lassú tűzön főzzük, állandó kevergetés mellett. Ízlés szerint adjunk hozzá cukrot, mézet vagy esetleg mindkettőt. Ha a gyümölcshúst nem tudjuk teljes egészében kipasszírozni, a visszamaradt pépet engedjük fel kevés vízzel és felforralva újra törjük át a szitán. Üvegekbe töltve hagyjuk kihűlni.

 Így készíthetünk kökénybefőttet:

Az arányok a fontosak! Kevesebb kökénnyel is elkészíthetjük! 4 kg dércsípte kökényt megmosunk és szitára téve lecsurgatunk. 2 liter vizet 2 kg cukorral felforralunk, és a forrásban levő szörphöz adjuk a kökényt. Néhány percig közepes tűzön főzzük, majd levéve a tűzhelyről kihűlésig a gyümölcsöt a szörpben hagyjuk. Azután kiszedjük a kökényt, és üvegekbe rakjuk. A szörpöt még egyszer felfőzzük, és kihűlve a kökényre öntjük. A gyümölccsel megtöltött és szörppel felöntött üvegeket tartósítószerrel történő kezelés után lezárjuk, 25 percig hőkezeljük. Kihűlés után hűvös helyen tároljuk.

 A kökényszörp receptje:

Ehhez feltesszük főni a kökényt. Annyi víz kell, hogy épp ellepje.      Mikor puha passzírozzuk. A magnélküli pépet újra forraljuk vízzel,  majd újra átpasszírozzuk. Finom tésztaszűrőn átszűrjük. A leszűrt levet cukorral összeforraljuk. Teatojásban mehet bele csillagánizs, fahéj és szegfűszeg meg kevés citromhéj, citromlé és citromsav is. Végül mehet az üvegekbe.

Mire jó a virága? Ez tavasszal aktuális, de most sem felesleges információ:

A virág forrázata a következőket tudja:

• enyhe hashajtó
• vértisztító
• vizelethajtó
• magas vérnyomást csökkentő
• enyhe fogyasztó étvágycsökkentő hatásánál fogva

Ezt a növényt azoknak javaslom, akiknél ajánlott az anyagcsere fokozása, mert jó vízhajtó, vértisztító és enyhe hashajtó, még gyerekek is használhatják. Érdekes módon a gyümölcse, nagyobb mennyiségben, szorulást okozhat.

Hozzávalók a kökényvirág teához:

kökény virág
víz
méz/ cukor /édesítő temperamentum szerint
citromlé ízlés szerint

Kökényvirág tea elkészítése:

A kökény virágából főzött tea étvágycsökkentő, ezért a fogyókúrázók gyakran élnek vele.  A kökény virágát még a teljes kinyílást megelőzően érdemes begyűjteni.  Kedvelt módszer a terítős szedés,- Ez azt jelenti, hogy a bokor alá terítőt terít és bottal megveregeti a bokrot a begyűjtő. A terítő tartalmát vászonzsákban hazaviszi és átválogatja. Szárítani kiterített vásznon  érdemes.

A virágából készült főzet így  készül: két evőkanálnyi szárított növény kerül negyed liter vízbe. Ezt egy percig főzni kell. Ez a tea gyomorgörcsoldó, de például  vese és hólyagbántalmakra is ajánlott.
Fáradt lábainknak enyhülést jelent, ha a virágból készített főzethez teszünk egy marék sót, és ebben áztatjuk a meggyötört lábainkat.

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

http://indafoto.hu/tag/k%C3%B6k%C3%A9nyvir%C3%A1g

http://www.femcafe.hu/cikkek/egeszseg/elfeledett-gyogynoveny-kokeny

http://www.gyogynovenyek.net/gyogynovenytar/kokeny.php

http://vajdasaginoiezmegaz.blogspot.hu/2012/01/kokenylikor-es-kokenymartas.html

http://www.femina.hu/fogyokura/beltisztito_anyagcserejavito_hazi_csodaszer_te_probaltad_mar

http://www.receptekonline.hu/kokenyvirag-tea-recept

http://en.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6k%C3%A9ny

http://terebess.hu/tiszaorveny/vadon/kokeny.html

http://www.tananyag.almasi.hu/krez/az_erdo/fa/kokeny.htm

http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6k%C3%A9ny

Sióagárd a Mezőföld déli csücskén, Tolna megyében fekszik. Őslakosságát a magyarok mellett szerbek, szlovákok és németek alkották, de már a XIX. század közepén katolikus magyar közösségként  határozták meg magukat. A település azon kevés  falvak egyike, amelynek népviselete, díszítőművészete kertkultúrájának,  főként  a paprikatermelésnek és kereskedésnek köszönhetően élőnek  nevezhető.

A sióagárdi viseletet gyakran összetévesztik a sárközi  színes, díszes ruházatával, pedig a település néprajzilag sosem tartozott a Sárközhöz. Bár hasonlít a sárközire, Sióagárd viselete  mégis más. Másutt nem fordul elő, csak egyetlen községben!

A sióagárdi népviselet legjellegzetesebb meghatározó elemei az 1880-as évek utáni három évtizedben formálódtak ki. A külvilág  csak  az 1930-as években fedezte fel.

A hímzés négy szakaszra osztható:

– az 1880-as években a legjellegzetesebb ruhadarabjuk a 6 szeles kendervászonból készült, apró redőkbe szedett ”korcospéntő” volt, melyet fehér díszítőöltéssel erősítettek össze.A XIX. század második felében még maguk szőtte kendervászon és kékfestő volt az alapanyag,  meg még  használtak fekete posztót is. A ruhák díszítése ekkor még  igen visszafogott;  legfeljebb némi fehér színű hímzés jelent meg.

– az 1889-ből származó bevarrott ujjú,női ing kendervászonból, majd gyolcsból készült, gazdagon hímezték fehér lyukhímzéssel. Lányok és fiatal asszonyok viselték pruszlikkal.

– az 1908-ban gépi slingelt anyag jelent meg a faluban. Az első világháború után már színes fonállal is varrtak.1910 körül vált sióagárdi sokszínűvé, hímzés- és motívumvilágában hasonlít ugyan  a kalocsaihoz, de attól teljesen függetlenül alakult ki.

– a viselet színesedése az 1920-30-as évekre tehető.

Laposöltés, száröltés,  a legjellemzőbb öltéstípusok.

A fő  sióagárdi motívumok a fuxia, vajvirág, taligakék, rózsa, tüskésrózsa, pöttyösrózsa, szalmavirág, szakállasbimbó, tulipánok, búzavirág, csillagvirág, lepke, holdacska. Régen ingeket, pruszlikokat, törölközőt, kötényeket  díszítettek vele.

Női viselet:

Az ing alját kívül viselték, az ujjhosszába betoldott csipkével díszítették. A hosszú péntőre egy rövid kékfestő melles kötényt kötöttek. Ruházatukat a fehér mellett kevés piros és kék hímmel is díszítették, ez a Sióagárdra jellemző színösszeállítás, bár 30-as évektől  gyakran használták  a világoskéket, sötétkéket, pirosat, rózsaszínt, lilát, zöldet, tehát igen tarkává vált az öltözetük. A színharmóniát veszélyeztető túldíszítettség egyre  jellemzőbb lett:  egyre több a flitter, a rózsás szalag, a hímzésminták pedig óriásira nőttek.

Hagyományos viseletüket a sióagárdiak a háború végéig hordták, tömeges kivetkőzésük az 1950-es évek elejére tehető.

Sióagárdi viselet
Szüreti mulatságra felöltözött lányok csoportja (Sióagárd, Tolna m., 1970-es évek)

Vasárnap fehér gyolcsszoknyát viseltek, körül végig ráncba szedve.

Télen és ünnepre három alsószoknyát is felvettek, melyek elöl nem voltak összevarrva, kapoccsal csukódtak. Az ünnep szoknyákat selyemből varrták, redőkbe szedték. Ünnepnapon arany csipkével díszített kötényt vettek.

 Hajviselet:

A lányok hajukat két-három, majd egy ágba fonták, és különböző színű szalagokat is tettek bele. Több apró fonatba szedett hajukat feltűzték. A menyecskék hátul csomóba tekert hajukat szalagos konttyal fedték be. Így jártak az esküvő után még egy évig, ezután levették a szalagokat és piros alapú rózsás kendővel kötötték be a fejüket.

A századforduló után vált népszerűvé a szomszéd községből, Harcról átvett új kendőviselet. A dísztelen hajkontyot fedő ruhára, a „pintlire” papírral keményített, sisakszerű, hátrakötött kendőt tettek.

Az 1910-es évek átmentet képviselnek a lányok hajviseletében, mivel ekkor egyaránt viselték a korábbi korszakra jellemző, az arcot keretező ún. „pödrött” és szappanos vízzel csigákba merevített „csipkés” frizurát.

Télen a vállakat is takaró kendőt viseltek. Lábukra mintás, színes gyapjúharisnyát húztak, selyem- vagy bőrpapucsot vettek, leggyakrabban azonban fekete, kötött és hímzett mamuszt vagy tutyit húztak.

 Férfi viselet:

 A századforduló után a színek a férfiak ruháján is megjelentek. A férfiak vállfoltos, szűk kézelőbe ráncolt ingei színes gombokat, gallért kaptak az ing elején, kézelőjén és a vállon. Az ing alján lyukhímzést is alkalmaztak.

A fiatalok ingébe pirossal monogramjukat  hímezték be.

A vászongatyákat felváltotta a sötét kordbársony nadrág, amelyhez bőrpapucsot vagy cipőt, csizmát viseltek. Az ing felett nyáron csak mellényt, télen szűrt, bundát kabátot hordtak.

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

http://users.atw.hu/zsikazsu/viselet/sioagard.htm

http://www.pendely.eoldal.hu/cikkek/nepviseletek/sioagard.html

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1221.html

http://www.sioagard.hu/hagyomanyorzes_elemei/nepviselet.html

http://users.atw.hu/zsikazsu/himzes/sioagardi.htm