A kovács a mítoszokban a világmindenség építőmestere. Nem csoda a kitüntetett szerep: a kovács az élethez szükséges szerszámokat készíti a tűz által. A Kalevalából Ilmarinen kovács szavai szerint : „…az eget én emeltem, világnak tetejét tettem, még a teremtés idejében…”.

 

„A kovácsok és sámánok egy fészekből jönnek” tartják a sámánhitűek. A kovácsmester meg a sámán  nem is tartózkodhatott egy helységben, mert jelenlétük annyi erőt képviselne, hogy a világ ki sem bírná.

A kovácsokat korunkban is különleges figyelem övezi. Ha munkára fogják a kalapácsot, annak ütemes hangjára kortól és nemtől függetlenül sietnek a kovácsműhelyhez a látogatók.
Takáts Zoltánt, a Magyarországi Kovácsmíves Céh céhmesterét a mesterség mai helyzetéről kérdeztem.

Takáts Zoltán   a kovácsok céhmestere  Molnár József ( balra) társaságában
A kép a Mesterségek Ünnepén készült

 

–  Középkori szervezet a Magyarországi Kovácsmíves Céh?

– Tudatosan építünk a hagyományokra, a névválasztás is ezt erősíti, de az egyesületnek, bár már van múltja, nem túl régi. Az első kovácstáborok szervezője Puskásné Oláh Julika volt. Ő három nagyszerű kovácsmester: Molnár József, Szekeres Antal és Vajda László munkájára alapozva kezdett az országban működő kovácsok összefogásába. Szívügyüknek tekintették az utánpótlás megszervezését, ennek hatékony eszközei voltak a táborok. A harmadik tábornak már igen sok résztvevője volt, akkor meg is született az ötlet: alakuljon meg a kovácsok céhe!  Ez 1989-ben történ .

– Miben áll a céh tevékenysége?

–  Az első kiállításunk Nyíregyházi Művelődési Központban nyílt, aztán egy pár évig nem nagyon volt egyesületi aktivitás. Puskásné Oláh Júlia a kovácsok helyett is „ütötte a vasat”, hogy ez így nincsen rendjén, a laza társaság helyett szükség van egy bejegyzett egyesületre. Julika kitartó tevékenységének eredménye volt az 1991-ben Budapestre összehívott céhgyűlés, ahol döntöttünk a bejegyzett egyesületként való működés mellett. Azóta bejegyzett egyesület a Magyarországi Kovácsműves Céh.

 

 

 

Kezdetben önkormányzati rendezvényeken vettünk részt például Karcagon, Szigligeten, Esztergomban vagy Ópusztaszeren a város vagy a házigazda szervezet meghívására. 2000-ben a Mesterségek Ünnepével együttműködve, a céh szervezte meg az I. Budapesti Nemzetközi Kovácstalálkozót.

Gábor Tibor és Benkő Attila a Mesterségek Ünnepén

 

–  Mit jelentett ez?

-Talán sejthető, hogy milyen hatalmas munkát jelentett, ha elmondom, hogy tizenhat ország kovácsai képviselték a mesterséget a rendezvényen.

– Hány tagja van a szervezetnek jelenleg?

–  Harminchét tagunk van az ország minden részéről, köztük népi iparművészek, iparművészek, a Népművészet Ifjú Mesterei. A kurzusok, táborok folyamatosan jelen vannak a kovácsok és a mesterség iránt érdeklődők életében.

Kocsy Márton( bal)  dolgozik  a Mesterségek Ünnepén

–  Kik az egyesület tagjai?

– A Céhet díszműkovácsok alapították. Nagy örömünkre szolgál, hogy az idős, tapasztalt mesterek mellett egyre több fiatal tagunk van. Céhünk tagja lehet bármely kovács, aki igényes szakmai tevékenységet folytat, de mellettük vannak pártoló és tiszteletbeli tagjaink is.

– Eszerint minden a legnagyobb rendben van a kovácsok háza táján.

– Sajnos ezt nem mondhatjuk. A kovács mesterség a világon mindenütt eltűnőben van. Igen nagy gond, hogy nincs hol tanulni a mesterséget. Céhünk már évekkel ezelőtt a kézműves kovácsmesterséget oktató program megvalósításába kezdett. Ennek eredményeképpen hajszál híján elindult az OKJ-s kovácsképzés.

Tóth Attila 2014-ben nyerte el a Népművészet Ifjú Mestere címet

– Miért nem valósult meg a program?

– Sajnos a tanfolyam kezdési időpontjára úgy megcsappant a hallgatók létszáma, hogy végül nem tudtuk elkezdeni a képzést. Addigra az összes szervezés, a tananyagfejlesztés, minden meg volt már. Ez akkor hidegzuhanyként ért minket, de nem adtuk fel a tervet, hogy iskolában lehessen tanulni a kovácsmesterséget. Ez néhány éve volt.

–  Történt az óta előrelépés ebben?

– Igen, tapasztalatokból tanulva, a budapesti Népi Mesterségek Szakiskolájával együttműködve a tapasztalatokból tanulva 2014 szeptemberében újra nekifogunk a szervezésnek.

– Miért fontos az iskola?

– A mesterség elsajátítását segíti a megfelelő képzés. De gyakorlati haszna is van, ha valaki kovácsként végez, mert ugyan a legkiválóbbak, a Népművészet Ifjú Mestere illetve a népi iparművész címet kiérdemelt mesterek kapnak adószámot, működési engedélyt, de a kovács végzettség többek számára jelenthetne megélhetési lehetőséget.

 

– Reneszánsza van a kovácsmesterségnek?

– Vannak érdeklődők, sok közöttük a fiatal, de az a bizonyos reneszánsz a ’70-es ’80-as évekre tehető. Egyrészt a korra jellemző hiánygazdaság kitermelte az ügyes mestereket, megvolt az ázsiójuk. Másfelől akkor indult a táncházmozgalom, mely a tárgyalkotásban is szemben állt a korszak ideológiájával, így a népi kézművesség iránt megnőtt az érdeklődés.

-Manapság van-e igény ezekre a minőségi termékekre?

– Sajnos igen csekély az igény. Ha végigsétál egy olyan utcán, ahol sorakoznak a szép házak, azt látja, hogy a kerítések túlnyomó része gyenge minőségű kovácsoltvas jellegű termék, úgynevezett zárt szelvényekből összeillesztve. A kézműves termék értelemszerűen drágább a gyári tömegterméknél, de tartósabb, értékesebb, igényesebb is.

– Ön mindig kovácsnak készült?

–  Dehogy. Tanítónő anyám és a művészetekhez vonzódó hivatalnok apámmal Pécsett éltünk. Hamar kiderült, hogy igen jó a kézügyességem, mert sorra nyertem a rajzversenyeket. Pont akkor kerültem középiskolába, mikor Budapest után végre Pécsett is nyílt művészeti középiskola. Persze, hogy oda jelentkeztem. 700 jelentkezőből tizenhatunkat vették fel az osztályba. Hamar kiderült azonban, hogy  nem iparművészeti profilú volt az iskola, hanem szakmát kellett választani. Öt szakma közül választhattunk, de mindannyian a díszítőfestést akartuk kitanulni. Erre természetesen nem volt lehetőség.

– Mi történt ekkor?

– Kijelölték, hogy ki mit kell, hogy tanuljon.

– Engem az ötvösműhelybe osztottak be, és ettől nem voltam valami lelkes. Nem telt el túl sok idő, és igen megszerettem. Az egyik tanárom díszműlakatos volt, ő ambicionálta, hogy tanuljam ki a kovács szakmát, ami hamar megtetszett nekem. Az érettségi és az ötvös szakvizsga letétele után patkolókovácshoz kerültem inasnak.

-Miért pont patkolókovácsnak?

– A fiatalok közül sokaknak vonzó a kovács szakma ma is, sokan ki is tanulják, de díszműkovács szakmát már én sem választhattam, egyszerűen nem létezett ilyen képzés. Tíz éve az Uniós tagságunk a szakképzési rendszer reformját is hozta. Akkor be is került a díszműkovács szakma a képzési jegyzékbe. Néhány szakközépiskola indított is díszműkovács képzést. Idővel sajnos egyre kevesebb diák jelentkezett. Miskolcon tavalyelőtt indult az utolsó díszműkovács osztály, ez nagy kár.

A Tűzmesterek című kiállítás megnyitója a Mesterségek Ünnepén

Dr.Pandúr Ildikó, az Iparművészeti Múzeum ötvös osztályának vezetője nyitotta meg a kiállítást

– Hogyan segíthet a problémákon a Céh? Mik a céljaik?

– Több irányú a feladatunk, igen fontos a kézműves hagyományok ápolása, újjáélesztése, széleskörű megismertetése a közönséggel. Szakmai oldalról továbbképzések szervezése kapcsolattartás külföldi szervezetekkel, az alkotómunkához szükséges feltételek megteremtésének segítése mind-mind célunk, ez így együtt nem kis feladat. Kiállításokat, kurzusokat, kovácstalálkozókat rendezünk. Idén a Mesterségek Ünnepén a kiemelt téma a fémművesség volt, rendeztünk is egy kiállítást az alkotásainkból, a szokásosnál is több bemutatót tartottunk, ezek mind igen sikeresek voltak.

-Milyen eredményeket ért el eddig?

– A múlt század közepéig a lópatkolás még igen jól jövedelmező mesterség volt. Erre utal a közmondás is: Szurtos kovács, fényes garas. Ez azt jelenti, hogy ugyan sok piszokkal jár a mesterség, a kovácsnak és családjának viszont  jövedelmező munka. A múlt század elejére világszínvonalú kivirágzott a magyar kovácsoltvas-kultúra, de a céhes rendszer összeomlásával a szakma hamar elsatnyult. Az elmúlt két évtizedben végre jelentős fejlődés szemtanúi lehetünk. Ez egyfelől a hagyományok újjáélesztését jelenti, másfelől teljesen új utak keresésével történik. E fejlődés tudatossá tételét, segítését vállalja fel a Kovácsmíves Céh. Tömörkény István szerint: „mindenféle mesterségnek megvannak a maga szenvedélyei és még hajnyírás tekintetében is különbözik a csizmadia a kovácstól. Hasonlókép csoportosulnak az erények foglalkozás szerint. Bátor és merész a kovács…” Bízunk benne, hogy a mesterség felvirágzását hamarosan megtapasztalhatjuk a bátor és merész kovácsok munkájának eredményeképpen.

Tánczos Erzsébet írása

Kapcsolódó cikk:

A kovácsnak nem kell cégér! – Beszélgetés Tóth Attila kovácsmesterrel

http://netfolk.blog.hu/2013/05/27/a_kovacsnak_nem_kell_ceger_beszelgetes_toth_attila_kovacsmesterrel

Forrás: http://www.kovacsmivesceh.hu/beszamolok-10kocsi.html

 

Mi az, hogy Zoborvidék?

Zoboralja vagy Zoborvidék történelmi tájegység. A szlovákiai  Nyitra város környékén , a Zobor-hegy aljában 13  faluból álló magyar közösséget találunk, amely elszigeteltségében megőrizte ősi kultúráját, viseletét. A Nyitra környéki, a Zobor, Zsibrica, Tribecs, Piliske hegyek tövében fekvő magyar nyelvszigethez  általában ezt a tizenhárom települést  sorolják: Alsócsitár, Alsóbodok, Bábindal, Béd, Gerencsér, Geszte, Gímes, Kolon, Barslédec, Menyhe, Nyitraegerszeg, Pográny, Vicsápapáti.

 

Zoboralja a népzene gyűjtőinek paradicsoma volt, Kodály Zoltán  is ott kezdte népzenei gyűjtéseit.

 

 

A Kincses Felvidék pedig a Bartók-trilógiájának első része:

 

 

 

 

Hangolónak Zoboralja lakodalmas:

 

 

 

Zoborvidék viselete:

 

A Nyitra-környéki magyar falvak viselete nem a paraszti rétegek szerint differenciálódik, hanem falvak szerint, a falvakon belül pedig életkorok szerint.

Még az egyik legjellegzetesebb és legegységesebb viseleti darab a konty is falvakkénti apró változások következtében más és más, megmutatva viselőjének lakhelyét és életkorát.

Zsérei viselet innen:http://www.babamuzeum.sk/hun/nepviselet/4/11/zsere-zoborvidek

 

A XX. század első felében  Zoboralja peremvidéknek számított, gazdaságilag és nyelvielszigetelődés volt rá jellemző. Kitörési lehetőségnek az úgynevezett summás járáskínálkozott, amikor is uradalmakba jártak el dolgozni, és a dologtalan téli hónapok alatt volt idő a szövésre, fonásra, hímzésre és az egyéb asszonyi munkákra. Az, hogy a lakosság nagy része idegenben dolgozott, erős vágyat keltett a helyiekben önazonosságuk megőrzésére.
Emellett a summás munka által kínált anyagi lehetőségek sajátosan díszessé tették a viseletet.

Gímesi viselet

 

Csak az 1900-as évek elején kezdett kialakulni a ma zoboraljinak ismert viselet, mely az 1950-es évekig  gyakorlatilag változatlanul fennmaradt

 

A Zobor-vidéki női viselet egyik legjellegzetesebb darabja a hosszú, lábszárközépig érő, női mellévarrott ujjú – három zsákszerű részből összevarrt -ing  Az ing ujja csuklóig ér, nyitott, a csuklóhoz nem rögzített.

A vállhegy és a csukló feletti rész különböző technikájú hímzéssel és vertcsipkével díszített.  Később  a hímzést a hétköznapi ingeken szövött csík helyettesítette. Az emlékezet szerint nyáron az asszonyok csak hosszú ingben és sűrűn ráncolt, széles fehér vászon vagy festőkötényben, ruhában jártak.

Zoborvidéki lányok

 

A századfordulón az ing fölé rendszerint felvettek egy festő vagy karton szoknyát is. Télen egy posztószoknya, kis nyakbavaló kendő, ujjatlan bőr kuzsli vagy asszonyködmön védte őket a hideg ellen.

.Az asszonyok fejét vasár- és ünnepnap hosszú fehér gyolcskendő, a patyolat fedte. Télen nagyalakú  kendővel csavarták körül fejüket.

A női viselet másik jellegzetes darabja a szarvasfőkötő, amelynek két kiálló csücske adta jellegzetes alakját; a szarvakat. A merevítők, az alsófőkötő és a felsőfőkötő együttes neve konty. A kontyot az asszonyok ünnepen fehér, hosszú gyolcs kendővel, patyolattal tekerték körül, télen nagyalakú kékfestő kendővel csavarták körül fejüket, a kendő csücskeit főkötőjük tetején csomózták meg.

 

A férfiak hétköznapi viselete a bevarrt ujjú, kézelőtlen, gallértalan kendervászon ing és szűkszárú gatya volt. Hűvösebb időben ujjatlan bőr kuzslit vagy emberködmönt hordtak. Ünnepi viseletük kékposztó zsinóros nadrág, mellény, illetve kabát volt.

 

A ruhadarabok idővel egyre színesebbek, díszesebbek lettek. Az egyházi ünnepek szigorúan meghatározták a különböző színek alkalmazását, de nemcsak az ünnepi alkalmak, hanem a faluban történt események is befolyásolták.

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

Stiefel Kiadó: Magyar néprajzi térkép

http://www.youtube.com/watch?v=RdYlX6ux_Jo  …

http://www.youtube.com/watch?v=uLG1iQp0LF8

http://www.youtube.com/playlist?list=PL8C79543351598441

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-1514.html

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-1515.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Zoboralja

http://www.orszagalbum.hu/nepzenei-talalkozo-asvanyraro_p_25858

http://www.csobogo.hu/kezmuves/himziskola/261-zobor-videk

http://www.orszagalbum.hu/hatulnezet_p_38491

Kodály népdalfeldolgozásainak dallam- és szövegforrásai. Bp.: Zeneműkiadó, cop. 1984.

 

A Sclerosis Multiplexben szenvedő betegek egy részének az (ön)injekciózás a mindennapok része, a következő injekció beadásának helyét és idejét folyamatosan észben tartani pedig kihívást jelenthet.  A PharmaPromo által fejlesztett új, magyar nyelven, iOS és Android platformon is ingyenesen elérhető SMile – SM napló mobilalkalmazás célja, hogy segítse az injekciós kezelés alatt álló betegek mindennapjait.

 

Az alkalmazás különlegessége, hogy a főképernyőn látható avatár segítségével az SM betegek bármikor tájékozódhatnak a következő injekció beadásának időpontjáról és a soron következő szúrható testrészről, területről. A Beállítások menüpontban megadhatják, mely területeket kívánják szúrni és milyen sorrendben, ezzel biztosítva a szúrt területek megfelelő rotálódását és a pontos terápiakövetést.

Az alkalmazás másik fontos funkciója az injekció emlékeztető. A felhasználó kiválaszthatja az általa alkalmazott készítményt a Magyarországon elérhető összes szubkután és intramuscularis injekciót tartalmazó adatbázisból, így az applikáció a készítmény alkalmazási előírása szerint automatikusan meghatározza az emlékeztetés periódusát.

 

 

 

Az injekció és SM kontroll emlékeztető segítségével könnyebbé válhat a terápia követése és a rendszeres kontroll sem marad el, a receptemlékeztető funkció pedig mindig időben tájékoztatja felhasználóját a következő recept felírásának időpontjáról, így sosem marad injekció nélkül.

 

 

Az alkalmazásban elérhető egy SM centrum-kereső funkció, és arra is van lehetőség, hogy a beteg bármikor továbbítsa a naplózott adatokat saját maga, kezelőorvosa vagy az SM nővér számára.

 

A SMile – SM napló alkalmazás elérhető az App Store-ban és a Google Play-en:

 

Az alkalmazással kapcsolatos további információk:

Balogh Judit,

PharmaPromo, ügyvezető igazgató

Mobil: +36 30 600-1638

E-mail: balogh.judit@pharmapromo.hu

 

Milyen tapasztalatokkal rendelkeznek a krónikus betegek a kezelésükkel kapcsolatban? Részt vettek-e már illetve vennének klinikai kutatásban, mik az ezzel kapcsolatos eddigi tapasztalatok? Ilyen és hasonló kérdésekre kereste a válaszokat a Szinapszis Kft. legfrissebb, krónikus betegek körében végzett felmérésében, amelyet a cég a Magyar Klinikai Vizsgálati Klaszter megbízásából készített.

 

A betegek mindennapjai: tájékozódás és költségek

A krónikus betegek problémájukkal kapcsolatban jellemzően háziorvosuktól (64%), kezelőorvosuktól (52%) tájékozódnak, de igen magas az internetről érdeklődők aránya is (internetes kereső: 45%, betegportálok: 34%). Új gyógyszerekről hasonló forrásokat használva informálódnak, azonban ebben az esetben már magasabb arányban megjelennek a patikához köthető tájékozódási csatornák (gyógyszerész, patikai magazinok).

A gyógyszerekre fordított átlagos havi költség közel 6.000,- forint Egyharmad-egyharmad azok aránya, akik 2.000,- forint alatt, illetve 2.000,- és 5.000,- forint között költenek tablettákra. A válaszadók 14%-a 10.000,- forintnál is többet költ ilyen céllal egy átlagos hónapban. A gyógyhatású, homeopátiás és gyógynövényeket tartalmazó készítmények esetében alacsonyabb összegekkel találkozhatunk, az ezekre fordított átlagos havi összeg 2.800,- forint körül alakul.

 

A betegek rendszeresen olvassák a betegtájékoztatókat

A krónikus betegségek kapcsán szedett gyógyszerek betegtájékoztatóit a válaszadók kétharmada minden esetben elolvassa. A nők inkább odafigyelnek erre, a férfiaknál nagyobb arányban teszik ezt. A betegtájékoztatóban leírt lehetséges mellékhatások a válaszadók kétharmadánál befolyásoló tényezők a gyógyszerválasztás tekintetében. A tapasztalt mellékhatások még az iméntinél is nagyobb arányban befolyásolják a gyógyszer szedését (80%). A krónikus és akut megbetegedések között ebből a szempontból nincs jelentős különbség.

 

A krónikus betegség diagnosztizálása, kezelése

A krónikus betegek betegútjával kapcsolatban a kutatás rámutat, a betegek 62%-ánál nem változott a kezelőorvos személye a kezelés megkezdése óta. A pácienseknek átlagosan két kezelőorvosuk van, többségük betegségével háziorvosnál és legalább egy szakorvosnál is járt már (átlagosan 3 orvost kerestek fel). A válaszadók 44%-ának a háziorvosa a jelenlegi kezelőorvosa, emellett kétharmaduk számolt be arról, hogy betegségét a kezelőorvos mellett más szakember is követi.

A betegút vizsgálata kapcsán kiderült, 90% feletti azok aránya, akik rendszeresen személyes konzultáción vesznek részt és háromnegyedük esetében ekkor a kezelőorvos is jelen van. Minden ötödik betegnél azonban változó, hogy a személyes konzultáció során az egészségügy mely szereplőjével találkozik. A megbeszélések gyakoriságával a nagy többség elégedett (88%): a megkérdezettek harmada 2-3 havonta, ötből egy beteg ennél sűrűbben, míg minden második válaszadó ennél ritkábban találkozik a terápiát felügyelő orvossal.

A szakemberek utasításait a páciensek több mint 80%-a betartja, ennél is magasabb aránnyal találkozhatunk a legidősebbek között. A betegséggel összefüggő életvezetési, táplálkozási tanácsok szigorú követése a fentinél ritkábban jellemző, de a többség még ezekben a kérdésekben is igyekszik hallgatni orvosára.

A legtöbben megbíznak a doktor által felállított diagnózisban, másodvéleményt a megkérdezettek kétharmada nem kért és nem is tervezi, hogy kérni fog. Ötödük egyszer vagy többször vett már igénybe ilyet, és 17%-uk a közeljövőben tervezi. Kifejezetten az interneten történő másodvélemény kérésre 41%-uk mutatkozik nyitottnak.

 

A klinikai kutatások gyakorlata – beteg oldalról

A klinikai kutatás fogalmáról elsősorban a betegséggel kapcsolatos kutatások, gyógyszertesztelés, kipróbálás és új gyógymódok keresése jut a válaszolók eszébe. A megkérdezettek 13%-a számolt be arról, hogy részt vett már klinikai kutatásban, legnagyobb részük saját gyógyulása érdekében. A résztvevők 85%-ának felhívták a figyelmét a lehetőségre, tehát nem ők maguk kerestek ezzel kapcsolatos tájékoztatást. Az információ átadója jellemzően a kezelőorvos (58%), vagy a háziorvos (17%) volt.

A klinikai kutatásban korábban már részt vevők tapasztalatai pozitívak, nagymértékben elégedettek voltak a körülményekkel, a kutatási asszisztensekkel, segítőkkel, a tájékoztatással és hasznosnak érezték saját közreműködésüket is. Kétharmaduk arról számolt be, hogy javult az egészségi állapota a vizsgálat során. Az ilyen jellegű tapasztalattal rendelkezők egyébként mindössze 10%-a nem venne részt újabb klinikai kutatásban.

A klinikai kutatási tapasztalattal még nem rendelkezők 51%-a mutat hajlandóságot egy ilyen jellegű vizsgálatban való részvételre. Harmaduk valamilyen magas szintű egészségügyi szolgáltatás esetén, illetve saját, vagy mások gyógyulása érdekében tenné ezt, míg kizárólag pénzszerzés céljából a válaszadók 5%-a venne részt. A részvételi szándékot többnyire nem befolyásolja, hogy magyar vagy külföldi tulajdonban lévő cégek megbízásából történik a kutatás, és jellemzően megfigyelhető, hogy a szakorvos vagy a háziorvos tanácsára, véleménye alapján lennének részesei az ilyen jellegű vizsgálatoknak.

 

A kutatásról

A kutatás eredményei a Szinapszis Kft. által végzett online adatfelvételből származnak, mely során 2014 októberében 340, 18 évnél idősebb krónikus beteget kérdeztek meg. A nem reprezentatív mintában a válaszadók 75%-a nő, 25%-a férfi. A minta kor szerinti megoszlása: 18%-a 40 év alatti, 19%-uk 41-50 év közötti, 61%-uk 51-75 év közötti, míg 2%-uk ennél idősebb. A megkérdezettek átlagosan 3 krónikus betegségben szenvednek, leggyakrabban előforduló betegségek: magas vérnyomás (44%), mozgásszervi megbetegedés (31%), allergia (22%).

 

További információ:

Rab Máté

Telefon: +36 30 381 0830

Email: mate.rab@hctc.hu

Magyar Klinikai Vizsgálati Klaszter

www.hctc.hu

Tura község Pest megyében található, a palóc tájegységhez tartozik.

A képen Tura címere látható.

Tura szerepe a népművészetben egyrészt a népzene, másrészt a hímzések terén jelentős. Bartók Béla igen sok népdalt gyűjtött Turán. (A leghíresebbek ezek közül az Ablakomba, ablakomba, valamint a Kecskemét is kiállítja kezdetűek.) A zeneszerző emlékét ma a nevét viselő Művelődési Ház falán márványtábla őrzi. A híres turai hímzés évszázados múltra tekint vissza. A turai viseletet ma már csak színpadi kosztümként viselik. Az 1900-as évektől a piacozás, a vasútnál való elhelyezkedés  az addiginál kedvezőbb körülményekhez juttatta az embereket, és ez az öltözködésükön is meglátszott.

Az 1876-ban született Kiss Mihályné így emlékszik vissza nagyszülei öltözetére:

“Az öregapák ruhája tiszta kenderbül volt.[…] Az ing még olyan rövid vót, hogy kiláccott a dereka az öregeknek, ha lehajótak. Az ing nyaka madzaggal megkötve, az ujja nagyon bő vót. Bőgatyát hordtak hozzá. […] A gatyát, inget, ha vászonbúl vót is, kivarrtuk, rojtoztuk, mesterkéltük. […] Az én öreganyám nyáron félingbe járt, télen meg ködmön vót rajta. A ruháján semmi díszítés nem vót, csak a ködmön vót cifra. Ződvel vót kivarrva elől és hátul is; a birinyi szűcsök varrták.” ( forrás:wikipédia)

A turai női viselet:

Az idős asszonyok mindennapi és az új menyecskék ünnepi öltözetében egy  sokáig megmaradt a kékfestőszoknya és a kötény: a széles kecele. A jászberényi ködmön és acsizma is sokáig megmaradt viseletükben. A ruhákat  idővel vászon helyett gyolcsból készítették. A  hazatérő  („világlátott”)summáslányok hatására a lányok  alsószoknyákkal szélesítették termetüket. Divatba jött a különböző gyári anyagokból készült hosszú szűkujjú női ujjas, a bujka. A turai viselet legszebb darabja, a fehér, lyukashímzéses keményített vállkendő.

A nagylányok, menyecskék a legjobban a piros-kék, vagy zöld posztó- és fekete selyem aranycsíkos szoknyát hordták, apró hajtásokba szedve. Ehhez tavasztól őszig nagyobb ünnepeken fehér gyolcs ingvállat, hűvösebb időkben bujkát hordtak.

A képen turai népviseletes menyasszony látható, a kép forrása: vilagbiztonsag.hu

A menyasszonyok öltözete az 1910-es évektől fehér gyolcsból készült. A szülők a 12-14 éves máriáslányrészére úgy szabták a ruhát, hogy az majd menyasszonyi ruhául és a temetésükre is jó legyen. A Néprajzi Múzeum Textilgyűjteményében található Sára Józsefné (1895-1973) teljes menyasszonyi öltözete. A ruha ingválla és a fehér kézbevaló kendő különlegesen finom gyolcsból készült. A lábszárközépig érő “menyasszonyi szoknya” 1 cm-es apró ráncokba szedett keskeny övrészbe van foglalva. A hét szélből szabott, szintén apró hajtásokba szedett “kecele” (kötény) beborította a szoknyát, melyet eleje közepén csokorra kötött zöld pántlikával kötöttek meg. A menyasszony koszorúja két részből állt. A szem fölötti részhez két darab piros pántlikát varrtak, mellyel a szemet takarták. Úgy mondták: “szégyeli magát a menyasszony, azért húzza a szemire” A koszorú hátlapján kalászok voltak, ezek a házasságra való érettséget jelezték, mint Mezőkövesden. A koszorú levelei elöl ugyanúgy az archoz simulnak, mint Galgamácsán és Sióagárdon. A koszorúba tűzött és a hajba font cifra szalagok a szoknya aljáig értek.

A régi máriáslány képeken Bozó Györgyné Terka néni látható aki manapság az egyetlen trukkoló asszony Turán (A trukkoló az, aki a  hímzést előre nyomdázza az anyagokra).

A lábbeli fekete, oldalvarrott, “laposszárú” csizma ezt Turán lagosnak  hívják.Később fekete, pántos, gavallérsarkú cipő váltotta fel fehér patentharisnyával. A zöld selyemmel hímzett fehér ködmönöket az 1910-es évekig viselték a menyasszonyok. Az 1930-as években már csak az öregasszonyok vették fel.

A lányok hajviselete az 1930-as évektől egyszerűsödött, a három ágba font, cifraszlagos hajfonatok elmaradtak, 4-5 ágba fonták a hajukat.

 

Turai női főkötők

A legtovább a női fejviseletet őrizték meg, amely aranycsipkés újmenyecske főkötővel, fályollal. A főkötők kemény kéregpapírra erősített szatén és brokát anyagból készültek, a főkötők eleje sűrűn lerakott szalaggal díszített.

A turai Mária-lányok:

Turán közel 100 évvel ezelőtt kezdődött a Mária-lány kultusz. A Mária-lányoknak nem az oltárszolgálat volt a feladata és ma sem az, hanem az ünnepek, a körmenteket szebbé tétele.

          

A turai Mária-lányok viselete:

A turai népviselet ruhája volt  a ” kiindulópont”, azon kék szalagot viseltek keresztbe,  melyen  „Üdvözlégy Mária” felirat  szerepelt. Eleinte nem viseltek koszorút, egyszerűen egy fehér szalag volt a hajba bekötve. Ha menyasszony volt a Máriás-lány, koszorút kapott, és a kék szalagot az esküvőn is viselte, s azt az esküvő alatt ünnepélyesen adta át a plébánosnak. Később, a népviselet múlásával már vegyes volt a viselet: nem egységes fehér ruha kék szalaggal. Némelyik lányon volt koszorú, másokon nem.

Úgy  25 éve egységesítették a Mária-lányok viseletét, és a mai napig így  öltöznek a turai Máriás-lányok: fehér köpenybe, a szélén kék szalaggal. Koszorút tesznek a fejükre.

Ma is 17 fő van a Máriás-lányok között

Mária-lányok koszorújukkal tűntek ki a környező községek leányai közül.

 

A férfi viseletben a 30-as években vált általánossá  az ellenzős nadrág és a cingombos lajbi a korábbi vászon bükkfagatya és bükkfaing. Divat lett a bőrnadrág, a debreceni guba és szűr mellett. Előbbiek a két világháború között el is tűntek a már pantallóban, mellényben járó férfiak öltözetéből. A vasutas zubbonyt és fehér nadrágot „népviseletként” hordták.

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Asz%C3%B3d_vid%C3%A9ki_n%C3%A9pviselet

http://vilagbiztonsag.hu/keptar/displayimage.php?pid=19427

http://www.nepviseleteink.hu/paloc-nepviselet/turai-nepviselet/

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-855.html

A Skanzen évzáró nagy eseménye idén is Szent Márton napjához kapcsolódott. Ahogy az már szokás, megkóstolhattuk az újbort, hiszen Márton a bornak bírája, és terítékre került a liba is, mely nélkül nem múlhat el ez a jeles nap.

A gasztronómia és a bor az én számomra azonban csak  kellemes  többlet volt , hiszen a kézművességet kedvelő, néphagyományokra fogékony kicsik és nagyok számtalan elfoglaltságot találtak maguknak ezen szép napos hétvégén. Mert borfesztivál meg Libanapok szép számmal vannak ilyentájt az országban, de ennyire sokféle színvonalas program már jóval kevesebb található.

Tűzzománc készül

Kipróbálhattuk a tűzzománcékszer-készítést,  közben libás mesékkel várt a meseszoba, népszerű volt kulcstartó-készítés, kukoricajátékok, diójátékok készítése. Jó móka volt nagyobbacskáknak a legénypróba, legényavatás, nagyobb lányok megtanulhatták a kenőtoll-készítést.

Iskolás gyerekek kedvence lett a libalegelő, „liba kvíz”, s a „libás ügyességi játékok”, s még ezeken kívül is számos esemény várta a  vendégeket.

Szélmalom és Skanzenvonat
Gulyás László vándormuzsikus: Márton, hová mész a kocsidon? című műsora igazi családi előadás, az előadó a kicsiket és  szüleiket egyaránt bevonta a játékba.

Annyi megfigyelés, annyi szokás kötődik e jeles naphoz, hogy felsorolni is nehéz őket.

Gulyás László sok ismeretet adott át, de nem ömlesztve, hanem humoros, élvezetes formában. Szégyen vagy sem, én nem tudtam, hogy Márton napján rétest is nyújtottak. A finom íz mellett a rétestészta a havat jelképezi, mely boruljon úgy a vetésre, mint a fehér tészta a töltelékre! Milyen szép gondolat!

De a gyermekek meg is suprikáltak bennünket Szent Márton vesszejével – tehát baj már nem érhet minket.

Jöttek és suprikáltak….

Jómagam óvodás gyermekemmel érkeztem, és igen nagy élmény volt a Hagyományőrző Óvónők vidám tollfosztója (a tollfosztás az időszakhoz kapcsolódó tevékenység.)

A  gyermekek nagyon élvezik a kukoricafosztást, tollfosztást, kukoricamorzsolást.

Hab a tortán, hogy ezek a tevékenységek még fejlesztő hatásúak is – az óvónők el is mondták  nekem, hogy mit fejlesztenek.

Nagy kedvencünk lett a-Szent Márton legendája képekben.

Szent Márton legendája képekben

Megtudhattuk , hogy Szent Márton miért lett a középkor egyik legnépszerűbb szentje. Márton , mikor találkozott egy  didergő koldussal, köpenyét kettéhasította és egyik felét a koldus vállára terítette.

Gyerekként sosem értettem mire volt jó, hogy  ezután kettejüknek volt egy fél, semmire sem jó kabátja.  Ketten fázhattak  egy-egy darab rongyban.

Van azonban logika Márton tettében – és ezt a Skanzenban meg is értették a gyerekek:katonaként Márton a császár szolgálatában állott, egyenruhájának csak a felével rendelkezhetett szabadon.

A meghitt együttléten túl a táncházban mulathattak a részt vevők. Az estét mindkét napon őszbúcsúztató koncert és tánc zárta a máglya körül

S hogy az evésnél és ivásnál is tartósabb élményt kaptunk bizonyítja, hogy hétfőn az ovis látogató részletesen beszámolt a Márton napjához kapcsolódó szokásokról a csoportjában. Én meg mostantól ezen a jeles napon nemcsak libát, de rétest is sütök.

Tánczos Erzsébet írása

 

A Szeged melletti Tápé községben nemzedékről nemzedékre száll a gyékényszövés mestersége.  Manapság  háziipari szövetkezetben dolgoznak a tápéi gyékényszövők. Az idősebbek  tanítják az ifjakat, hogy a legkiválóbb darabok hirdessék a tápéiak hírnevét. A tápéi gyékényeladásról a 16. századtól van adatunk.

Tápét itt is bemutatják – a 8. rész Tápé:

http://www.mediaklikk.hu/2014/02/12/a-hely-kisfalvak/

Aprólékos munkával a világon egyedülálló tárgyakat készítenek.

Az ember a természetben föllelhető növényekből a „ ember emlékezet óta” készít építményeket és használati tárgyakat. A régebbi technika a fonás, az egyik legősibb kézművességünk. A szövést – a kender- és lenrost feldolgozásától itt eltekintve –a gyékényfeldolgozásban alkalmazzák.

A gyékény szó egyszerre jelentette a növényt és az ipari terméket.

A régen számos háziipari termék készült gyékényből, például gyékényszőnyeg. A közmondás is így szól: „Egy gyékényen árulnak.”

A tápéi ipar fontos terméke volt a gyékényszőnyeg és a szatyor is.

 

A középkori Magyarországon elterjedt a földre terített és az ágyon elhelyezett gyékényen való alvás.

A gyékényfonó és a -szövő másképpen és más nyersanyagból dolgozik. Szövésre csak a keskeny levelű gyékény alkalmas. A széles levelű gyékény mivel puha és hajlékony szárú, jól fonható. Utóbbit a bodrogköziek lúgyékénynek, a tápéiak vajasgyékénynek, másuttkádár- vagy pintérgyékénynek  nevezik.

Gyékény szavunk jelöli a növényt és a belőle készített szőnyeget, s Tápé életéhez hozzátartozott mindkettő. Az alapanyagot férfiak gyűjtötték, a levelek széléről lehúzott selyemből gyerekek, fiatalok és öregek sodorták a felvetőszálat, a szövést főként nők végezték. Munkájuknak köszönhetően a gyékényszövés máig jelen van Tápén.

Tápén a szép, hosszú szárú sugarasgyékénynek, a kemény, rugalmas szárúthúsosgyékénynek nevezik.

A gyékény fonása az egyszerűbb művelet. Ahol a gyékény megterem,  ott volt gyékényfonó is.

A gyékényfeldolgozás szakaszai:

Nyár végén, ősz elején  a gyékényt a vízben, a töve fölött levágják. Kihúzva megszárítják, kévébe kötik , majd  hazaszállítják. Ezt követi a gyékény feldolgozása.
A gyékényszövés kezdetleges technikáját  ősidők óta  ismerte az ember. A gyékény felhasználása Tápén  az élet minden területét beszőtte,  a bölcsőtől a sírig elkísérve megmunkálóit.
Használati és dísztárgyak, népművészeti és iparművészeti termékek készülnek itt, hogy otthonainkba szépséget és melegséget varázsoljanak.

 

Bár a  mocsarak lecsapolásával a gyékénytermő rétek megszűntek, és csak gátak közé szorított alföldi folyóink holtágaiban lehetett gyékényt vágni, s a gyékényes specialisták egy része más jövedelmi forrást keresett, több falu ragaszkodott  a gyékény megmunkálásához, és távolabbi gyékénytermő helyeket is hajlandó volt fölkeresni nyersanyagért.

 

A 19. század végén falusi, kisvárosi értelmiségi körök is közreműködtek a gyékényes háziipar fenntartásában és terjesztésében. 1896-ban a történelmi Magyarország községeiben háromezer család foglalkozott gyékénymunkával, többségük  a gyékényfonást űzte.

A gyékénymunka: a széles levelű gyékény és a keskeny levelű gyékény leveleinek használati tárgyakká való feldolgozása.

Gyékényfonással gyakran a férfiak foglalkoztak. Ülve, a készítményt a lábuk közé fogva dolgoztak. Szerszámuk egy fanyelű vastű és egy bicska, s  szaruból készített gyűrű a hurkába tekert gyékénylevelek összefogására.

A gyékényszövés több előkészületet és nagyobb felkészültséget kíván, mint a fonás.

Először lehántják a gyékény külső rétegét, az alatta levő rostokról lefejtik a gyékényszár finom szalagjait, azaz a selymet, majd a bélgyékényt meghasítják. A selyemből két tenyér közt zsineget sodornak, amely a szövés hosszanti vetülékszálát képezi. A szövés földbe vert karókhoz erősített, egyszerű szövőszéken történik.

 

 

Míg a gyékényvágás férfimunka, a szövés előkészületeiben a család apraja-nagyja részt vesz, addig a szövés női munka.

Így különböző méretű ponyvákat, szőnyegeket, szatyrokat készítenek.

A szövéshez mindenütt ugyanazokat az előkészítő munkákat végzik. Leszedik a gyékény külső rétegét. E munkának Tápén hámizás a neve. Ezután minden egyes gyékényszálról lefejtik a selymét, ami vékony, finom gyékényszál . A gyékénynek az a része, amit már nem lehet tovább szétszedni, a bélgyékény. Tápén ezt is szövőszálnak használták.

A selyemből két tenyér között sodorják az inat más néven ijant. Gyors kézjárást igényel, többnyire a nők és a gyermekek munkája. A kisgyermekek már iskoláskor előtt sodorgattak, ahogyan a felnőttektől látták. Tanítani sem kellett őket rá, ellesték.

 

 

A tápéi iskolás korú lányoknak anyjuk minden délután odakészített egy  adag  selymet: előbb elvégezték iskolai feladataikat, majd sodortak, csak ezután mehettek játszani.  A megsodort inat, ijant a térdük közé szorították vagy ráültek.

A szövést nők végezték, férfiak csak nagyon ritkán szőttek, például ha az asszony sokáig betegeskedett, és rászorult a család. Tápén a 9-10 éves lányt már „beültették a gyékénybe”. Először ritka szövésű csomagológyékény szövését bízták rá, amelynek a minőségére nem kellett ügyelnie, viszont a munkafogásokat jól elsajátíthatta.

Régen még  a fiúk is elsajátították a szövést. A falu rendje  megkövetelte, hogy a 6-14 éves fiúk is belenevelődjenek a gyékényfeldolgozás minden fázisába. Később már nem szőttek és sodortak rendszeresen, de ha szükség volt rá, tudtak segíteni.

A gyékény felhasználása széleskörű: ágyban a szalmazsák alá terítik, használják a kemencepadka takarójául, falvédőül, a döngölt agyagpadló borítására, a ház körül a verem,sírveröm falát bélelik vele, csirkék alá teszik, terményt öntenek rá, hordáskor a kocsialcserényére terítik, hogy ne hulljon el a szem.

Jelentős mennyiséget vásároltak a bútorkereskedők és a bolgárkertészek. A kubikosok gyakran vesszővázra erősített gyékényponyvából készítettek maguknak kunyhót. Az 1940-1950-es években elterjedt a vendéglőkben faltakaróként való használata.

Tápén nyolc különböző méretű és részben különféle rendeltetésű szövött szatyrot készítettek, mindegyikbe bélést is szőttek.

 

A   faluban az 1950-es évekig  szinte minden család foglalkozott gyékényszövéssel. A  tápai asszonyok nyelvében pedig „dógozni” és „gyékényt szűnni” szinte egyet jelentett. Készítményeiket  gyékénykofák vásárolták fel. Voltak olyan tápai asszonyok, akik portékájukat maguk árulták a szegedi hetipiacon. Őket kurtakofának nevezték.

 

A gyékényszövésről Tápé már ezer éve ismert , a hagyomány a mai napig  él. A közösség számára  fontos  a tradíció, a  népművészet is, ezért Tápé neve gyakorlatilag egybeforrt a gyékényszövéssel. A legjellemzőbb népművészeti termékek is gyékényből készültek, így a híres tápéi szatyor és a gyékényszőnyegek is. A Heller Ödön Művelődési Házban pedig állandó tárlaton láthatóak a tápéi gyékényszövők alkotásai.

 

Tánczos Erzsébet

 

Forrás:

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-781.html

http://szeged.hu/hirek/19760-tape-elismerese-gyekenybol-szott-hirnev.html

http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/tapei_gyekeny_mentik_a_menthetot/2288198/

http://iligyekenyhucimuci.hupont.hu/4/tapai-szatyrok

https://szegedma.hu/hir/szeged/2013/09/jegyzekbe-vettek-a-tapai-gyekenymuvesseget-elismerten-nemzeti-kulturalis-ertekunk.html

http://naput.hu/g-mainmenu-30/1884-tape-elismerese-gyekenybl-sztt-hirnev

http://erzsilapja.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1183240

http://erdovidekihorgasz.webuda.com/gyekeny.html

http://thematicroutes.dkmt.eu/hu/Thematics/Folklore/8days/78/170

 

 

Ma országszerte vidám tökfejeket faragunk- Halloween ünnepére. Nekem tetszenek a tökfejek, faragom is a fiaimmal. A magyar néphagyományban azonban Farkas napja a mai, azért erről is emlékezzünk meg!

Farkas napján “elalszanak a fák”,  azaz a nedvkeringésük leáll. Ez  a fadöntés  kezdete, aminek Sebestyén napja (január 20.) vet véget. De ezen a napon fát ültetni is  jó a népi megfigyelés szerint. Itt idén az utolsó perc, talán ültetek egy madárberkenyét, nem halogatom újra a következő szezonra.

Ki az a Farkas, akinek a nevenapja  október 31-én van?

 

Farkasok ellen is védő szent, aki a a famunkások védőszentje- gondolom a farkas az erdőben él, ezért. amúgy nem találtam rá magyarázatot egyebet.

Wolfgang – azaz magyarul Farkas  a X. századba élt. Szerzetes volt egy szigorú fegyelméről ismert kolostorban, ahová tanárként sok hallgatót vonzott.

Később felébredt benne a vágy a missziós tevékenység iránt, és éppen Magyarországra vándorolt.

Később püspök lett, tettereje és szelídsége, egyszerű prédikációja és szerény életmódja megszerezte számára népe szeretetét. Jellemző rá egy esemény, amelyről életrajzírója, Otloh tudósít: egy nyomorúságosan öltözött szegény ember ellopott egy darabot a püspök értékes ágyfüggönyéből. Az egyik buzgó őr észrevette, s a szerencsétlent ura elé hurcolta. Wolfgang először azokat dorgálta meg, akik oly rosszul őrködtek, hogy kísértésbe vitték a szegény embert. Ezután ,,szívében részvétre indulva” nagylelkűen megbocsátott a tolvajnak, s a püspöki ruhatárból ruhákat hozatott számára.Sopronban a Farkasról elnevezett pálos monostor kápolnája messze földön híres búcsújáróhely volt.

Ezen a napon történt:

1517-ben Luther Márton wittenbergi teológiaprofesszor közzétette 95 tézisét a búcsúcédulákkal való visszaélések, a katolikus egyház elvilágiasodása ellen, amellyel kezdetét vette a reformáció.

 

 

 

1795-ben  Londonban megszületett John Keats angol romantikus költő, akinek fő művei: “Endymion”, “Izabella vagy a bazsalikomcserép”, “Hyperion”, “A Szent Ágnes-este”, “Lamia”.

 

1918 -ben  Két sikertelen merénylet után Budapesten, a Hermina úti villájában lelőtték az 57 éves gróf Tisza István egykori miniszterelnököt.

1984-ben  Új-Delhiben a 67 éves indiai miniszterelnök-asszonyt, Indira Gandhit lelőtte testőrségének két szikh katonája.

1934   óta Takarékossági Világnap.

 

Tánczos Erzsébet

Forrás:

http://www.cardex.hu/index.php?id=47&ev=2012&honap=10&nap=31

http://www.katolikus.hu/szentek/1031.html