A latin octo (nyolc) szóból származik, mivel a római naptárban a nyolcadik hónap volt. Ma már a tizedik, és 31 napos. Régi magyar neve mindszent hava, a székelynaptárban magvető hava.

 

A hónap jellegzetes eseményei a szüret és a kukoricafosztás

„Sok kéz hamar kész.”  – így tartja a mondás, ez számos mezőgazdasági munka esetében is igaz.

Az aratás, a szüret a kukoricatörés- és fosztás is társasmunka , amelyet kalákában, tehát a kölcsönösség alapján, egymást megsegítve végeztek. Összefogott a rokonság és a szomszédság, elvégezték egyikük aztán másikuk szőlőjében a termés betakarítását. A házigazda étellel, itallal tartotta jól a segítőket, természetesen a mustból is járt a kóstoló.

A  szüreti munkát a bál és a hozzá kapcsolódó maskarás felvonulás zárja ma is sok helyütt. A menet élén rendszerint szüreti koszorút visznek egy rúdon, mögötte haladnak az ünneplőruhás tisztségviselők (csősz, bíró, tolvaj) valamint a jelmezes szereplők.

A szüret kezdete mindig valamilyen őszi jeles naphoz kötődött. Ilyen Mihály (szeptember 29.), Teréz (október 15.) Simon Júdás (október 28.). A szüret egyszerre munka és ünnep, hiszen jókedv, éneklés, evés-ivás zárta a munkát.

Bővebben a szüretről itt olvashat:http://netfolk.blog.hu/2012/10/11/erik_a_szolo_hajlik_a_vesszo

 

Társasmunka a kukoricafosztás is

 

A termés betakarítása után a ház udvarára beszállított kukoricacsövekről lehántják a takaróleveleket, más néven a csuhét. A munka monotóniáját ellensúlyozandó szólt a dal, de játszottak, sőt, olykor- olykor táncra is perdültek a résztvevők. Üszkös kukoricával kenték be a lányok arcát, megdobálták egymást a csövekkel, jósoltak

Ki először piros csőt lel,

lakodalma lesz az ősszel. Arany János Tengerihántás című balladája is megemlékezik a ritka, különleges színű kukoricacsőhöz tartozó hiedelemről.

 

Munka közben szívesen hallgatták a környék mesemondóját, de találós kérdésekkel is múlatták az időt. A házigazda főtt kukoricával, gyümölccsel kínálta a segítőket.

 

 

 

Bővebben a kukoricafosztásról itt olvashat:http://netfolk.blog.hu/2013/09/10/kukoricafoszto_malefejto_osz_tel_a_szezonja#more5506126

meg itt:

http://netfolk.blog.hu/2013/02/21/kukoricazzunk_tengeri-_hantas

 

 

Október 4. Assisi Szent Ferenc s tevékenysége miatt ekkor tartjuk az állatok világnapját.

Göcseji hagyomány szerint vetésre legalkalmasabb a búzahét illetve ferenchét, az a hét, amelybe Ferenc névnapja beleesik. De a szüret kezdetét is jelentette Ferenc napja. Ez a nap a háziasszonyok számára is igen fontos volt, mert a vetés napján semmikor sem süthettek kenyeret. Ezzel is azt igyekeztek biztosítani, hogy kikeljen a mag. A kotlós ültetése elterjedt népszokás volt. Nyírfaágat tettek a tyúk fészkébe, hogy az megvédje a tojásból kikelő csibéket a gonosztól, rontástól.

Sokfelé előző nap kanászostorral durrogtattak a szőlőhegyen, hogy elűzzék az ártó szellemeket.

Bővebben:

http://netfolk.blog.hu/2012/10/04/oktober_4_ferenc_napja

 

Október 6.

Az aradi vértanúk emléknapja

Bővebben: http://netfolk.blog.hu/2012/10/06/az_aradi

 

 

Október 7.

Olvasós Boldogasszony  – Rózsafüzér királynéja

Október 8.

Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya

„Nagyboldogasszony, hitünknek asszo­nya. Az a kereszténység hódította meg a magyart, amely a Szent Szűz alakjával, tiszteletével és szere­tetével köszöntött be a világba.. ” – írta Prohászka Ottokár.

Szent István király 1038. Nagyboldogasszony napján Szűz Mária oltalmába ajánlotta koronáját s országát, azóta Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűz Máriát.

 

Bővebben:http://netfolk.blog.hu/2013/10/07/oktober_8_szuz_maria_magyarok_nagyasszonya_magyarorszag_fopatronaja_-

 

Október 6.

Dénes

Ha deret lehel Dénes (október 9.), nem lesz a bor elég édes.

 

Déneskor ha esik, esős lesz tavaszig.

 

Dénes névünnepe “megmutatja” a telet, ugyanis, ha északról fúj a szél, és tiszta az ég, és a csillagok is tündökölve ragyognak: szigorú, kemény tél várható. Ha viszont napnyugatfelől fú a szél, és az ég egy kissé felhős, akkor enyhe tél, korai tavasz és bő termés lesz a jövő évben.

 Bővebben:

http://netfolk.blog.hu/2013/10/08/oktober_9_denes_napja

 meg itt:http://netfolk.blog.hu/2012/10/09/oktober_9_denes_napja_idojaras_joslo_nap

 

 

Október 15.

Teréz napja

Avilai Szent Teréz napja szüretkezdő nap. Egerben Teréz-szedés az ekkori szüret neve. Bácskában, Bánátban asszonyi dologtiltó nap volt, nem moshattak, süthettek az asszonyok.

Bővebben: http://netfolk.blog.hu/2012/10/15/oktober_15_terez_napja

 

 

Október 16.

A kenyér világnapja

http://netfolk.blog.hu/2012/10/16/oktober_16-_a_kenyer_vilagnapja

 

Gál napja a parasztéletben határnap.

Makón hagyományosan ekkor vetik el az őszi búzát.

Baranyában úgy tartják ettől a naptól kezdve érik a makk, ami a sertések kedvelt eledele volt. Halászó vidékeken Gál napján tartják az utolsó nagy halászatot, mert utána a halak a folyómeder mélyére ássák magukat, halat fogni már nem lehet.

 

Bővebben:http://netfolk.blog.hu/2012/10/16/oktober_16_gal_napja

 

 

Október 18.

„Lukács, ama szeretett orvos” napja

Lukács evangélista Pál apostol útitársa még a megtérése előtt művelt pogány orvos volt, ezért az orvosok és kórházak, fürdők jeles védőszentje. Pál emlegeti így: „Lukács, ama szeretett orvos” Hazánkban az ő nevét viseli a budai Lukács-fürdő és kórház, amelyet az irgalmasrend alapított. Szobra is ott látható az épület homlokzatán.

Bővebben:http://netfolk.blog.hu/2013/10/18/lukacs_napja

 

 

Október 18.

E nap a Mecsek-alján a gesztenyeszüret napja, akkor tartják a pécsváradi leányvásárt is:
http://netfolk.blog.hu/2013/09/25/leanyvasar_lesz_a_heten_de_mi_az_a_leanyvasar

 

Október 20.

Vendel   napja

Vendelre el kell végezni a mezei munkát.

A legenda szerint Vendel ír királyfi volt, aki elszegődött pásztornak. Ezért a jószágtartók, juhászok védőszentjükként tisztelték elsősorban a Dunántúlon. Gyakran ábrázolták pásztorruhában, lábánál kutyával. E napon nem fogták be az állatokat és vásárra sem vitték őket, nehogy Vendel elvigye az állatokat, azaz valamilyen fertőző betegség üsse fel a fejét. Vendel tiszteletére körmeneteket rendeztek, a pásztorok pedig ünnepet tartottak.

Ki volt Vendel?

De miért van itt ez a jó kiállású eb? Az írásból ezt is megtudhatod!

http://netfolk.blog.hu/2013/10/19/oktober_20_vendel_napja

 

Október 21.

Orsolyakor takarítsd be káposztádat,
Simon-Juda hóval tömi be a szádat.
Ha megdurvul a nyúl szőre,
siess fáért az erdőbe.

De miért van itt a mackó?  Itt kiderül:http://netfolk.blog.hu/2012/10/21/oktober_21_orsolya_napja

Orsolya napja szüretkezdő nap. Időjárásjósló nap is: ha szép az idő, karácsonyig enyhe marad.

Amilyen Orsolya olyan a tél – tartja a népi bölcsesség.

 

 

 

Október 26.

Ha szelet fúj Demeter, a tél hóval temet el.

Dömötör a pásztorok védőszentje. Juhászújévnek is nevezeték, mert sokfelé ezen a napon számoltak el a juhászokkal, fizették ki a bérüket, meghosszabbították vagy szüntették meg a szolgálataikat. Szent Mihály napjához mérhető jelentőségű volt a gazdasági évben. Nagy állatvásárokat is tartottak Dömötör napján. A Hortobágy környéki pásztorok birkapaprikást főztek, majd táncmulatságot tartottak, ezért juhászbálnak is nevezték.

Bővebben: http://netfolk.blog.hu/2012/10/26/oktober_26_domotor_napja

 

Október 28.

Eljött immár Simon, Júdás, jaj neked, te pőregatyás.   Ha eljön a Simon, Júdás, dideregve fázik a gulyás

Simon-Júdás napja, Hegyalján szüretkezdő nap. Az időjárás viszonylatában azt tartották, ha ettől a naptól kezdve Márton napig (november 11.) szép az idő, jó jövő évi termés várható.

Bővebben: http://netfolk.blog.hu/2012/10/28/oktober_28_simon_judas_napja

Több helyen a Ferenc-hetet tartották a vetésre legmegfelelőbb időszaknak.
A kotlók fészke köré rakott nyírfaág megvédte azokat az elpusztulástól.

Dóc határában állott egy útszéli Szent Ferenc-szobor. A helyi hagyomány szerint egyszer egy juhász ráborította a szűrét és azt mondta neki: ha szent vagy, vigyázz rá. Ő meg elment három napig mulatni. Amikor visszajött, a szűrnek már csak hűlt helyét találta. A szobrot erre összezúzta, amiért állítólag három évre ítélték. Nem is újították föl, hanem a sándorfalvi régi temetőből engesztelésül feszületet hoztak a helyére. A környező dűlőnek Szentferenc a neve.

Ferenc napja háziasszonyok  számára is igen fontos volt. A vetés napján nem sütöttek kenyeret, ezzel is igyekeztek biztosítani, hogy kikeljen a mag. A kotlós ültetése így zajlott Ferenc napján: nyírfaágat tettek a tyúk fészkébe. Ez a hiedelmük szerint megvédte a tojásból kikelő csibéket a gonosz hatalmától.

 

Assisi Szent Ferenc emléknapja a néphagyományban a szüret kezdetét is jelentette.

Ezt talán  Ferenc egyik csodája is ihlette:  egy pap szőlejét megették a Ferenc látására összegyülekezett emberek. A kesergő plébános azonban a  maradványból mégis több bort préselt, mint amennyi valaha is termett neki.

A miskei szőlősgazdáknak ezen a napon kellett a szürethez hozzáfognia. Előtte kanászostorral durrogtattak a hegyen. Így ötvöződött a mágikus gonoszűzés, és a szakrális oltalomkeresés egymással.

Isten szegénykéje:

Vajon ki az a ” névnapos”, aki 1182-ben született, és mindenki tudja, ki volt Ő?  Édesapja  posztókereskedő, Assisi leggazdagabb embere volt. Édesanyja  finomlelkű, művészetkedvelő  asszony. A fiú születésekor édesanyja a János nevet adta, majd mikor apja hazatért, mégis inkább a Ferenc  nevet adták a gyermeknek. Hogy miért?   Azért, mert  a Jánossal ellentétben, a Ferenc név  név  ezt jelenti: komoly,  agyafúrt, jó üzleti képességekkel rendelkezõ személy.  Ferenc a gazdag fiatalok könnyelmű és léha életét élte, nem éppen szent életet. Igen, Assisi Szent Ferencről van szó.

Részt vett több háborúban, többször megsebesült. Az egyik ilyen alkalom aztán gyökeresen megváltoztatta az életét:  a sebesülésből  felgyógyulván  átértékelt  sok mindent.De ez csak annyit jelentett, hogy már nem kereskedő, hanem lovag akart lenni, s már nem a pénz, hanem a dicsőség és a hírnév vonzotta. Rómába is elzarándokolt, s ruháját is elcserélte egy koldussal.

  Zarándoklása során súlyosan megbetegedett. Ekkor egy látomásában megjelent előtte Jézus Krisztus, aki felszólította, forduljon vissza.   Kiéhezett, ápolatlan emberként tért haza.Apja a pincébe zárta, anyja szabadította ki onnan . Apja feljelentette, hogy visszaperelje pénzét a fiától. A nyilvános tárgyalás azonban meghökkentő módon zárult: a fiú levette ruháját, és erszényével együtt a püspök lába elé tette. Attól kezdve minden idejét betegek ápolására, nyomorultak gyámolítására fordította.  Ferenc ekkor 24 éves.Eladta minden örökölt vagyonát, és bűnbánást hirdetve járta a vidéket.

Ferenc ezután rendbe hozatta a  bencés szerzetesek Assisi közelében lévő templomát, és szegénységet hirdető követőivel, és egy rendalapítási kérelemmel III. Ince pápához fordult, aki ezt meg is adta. Eleinte nem volt könnyű bizonyítania változását, de amikor sikerült, közszeretetnek örvendett. Amikor megérkezett egy városba, zúgtak a harangok, örvendeztek a férfiak és az asszonyok.

Az “assisi bűnbánók” végtelen türelme hamarosan felkeltette az emberek figyelmét. Vidámak voltak, és nagyon figyelmesek egymással. Ezért sokan döntöttek úgy, hogy elajándékozzák vagyonukat, és csatlakoznak a rendhez.  Magyarországon először a XIV. században íródott Jókai-kódexben jegyezték le tetteit: prédikált a madaraknak, megszelídítette a városban garázdálkodó farkast…

Fennmaradt idézetek  Szent Ferenctől:

“A kereszt és a mennyország ugyanaz”

“Boldog az az ember, aki hozzátartozói tökéletlenségét éppúgy elviseli, ahogy szeretné, ha az ő tökéletlenségét mások elviselnék.”

“Add, hogy ne engem szeressenek, hanem én szeressek, mert akkor kap az ember, ha ad.”

“Előbb csináld azt, ami szükséges, utána azt, ami lehetséges, és máris azt fogod csinálni, ami lehetetlen.”

“Hadd vigyem a hitet,
hogy szétoszlassam a sötétséget,
s az örömöt vigyem oda,
ahol szenvedés az élet.”

“Egy cseppnyi őszinte szeretet nemesebb tengernyi tudománynál.”

Isten éltessen minden Ferencet!

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

http://metropolita.hu/m2/?p=19040

http://mek.oszk.hu/04600/04657/html/unnepikii0065/unnepikii0065.html

Néprajzi lexikon,

http://metropolita.hu/m2/?p=19040

A népdal sokat elárul:

Kihajtom a libám a rétre,
Magam is kifekszek melléje,
Nagyokat ütök a liba fejére,
libuskám ne menj a vetésre.

A libalegeltetés elsősorban a gyerekek dolga volt. Amint jóra fordult az idő, a reggel a gyerekeket már a legelőn érte. Az volt a feladatuk, hogy a libákat szemmel tartsák. Hogy mentek a libák? Hát így, ahogy a népdalból ismerjük:

Legeltetni naponta kétszer kellett, reggel és délután Nyáron már reggel 6 óra tájban kellett kihajtani a libákat, még a kánikula előtt. A gyerekek délutáni 5 óra felé indultak a délutáni kihajtásra. A sok fehér liba ellepte a mezőt, mögöttük lépdelt a gyerekek serege. Gondjuk volt rá, hogy a libáknak legyen megfelelő fürdőhelye és elegendő eledele. Figyelni kellett, hogy el ne kószáljanak, s nehogy elragadja valamelyiket a héja.   Legnagyobb baj az volt, ha a gúnár elveszett, erről is szól dal: “A gúnárom elveszett, keresésére megyek, Nincsen annak más jegye, szárnya, tolla fekete…”

Gond azért akadt: “Akkor volt probléma, ha egy gúnár (aki, mint tudjuk a csapat feje) nagy gágogással és szárnycsapkodással elkezdett repülni!!!!!!!!!
A többi liba először csak figyelt, majd szinte gombnyomásra mind az 5-6-700 darab követte azt az egyet! Összekeveredtek. Mi pedig nagy kínlódások árán igyekeztünk kiválogatni a sajátjainkat. Hogy miről ismertük meg őket? Ja, még nem mondtam, pedig nagyon érdekes és fura dolog, de a gondos háziasszonyok különböző színű csíkokat festettek a libák fejétől a nyakán át a hátára. Képzeljétek el, azt a sok fehér jószágot, színes csíkokkal! De így volt.
Aztán, amikor csendesebb napok voltak, mert találtunk új, maggal teli tarlókat, akkor a libák is nyugodtabbak voltak. Nekünk, gyerekeknek volt időnk játszani. Bújócskáztunk.. Bebújtunk a kukoricásba, a szénaboglyákba, árkokba. Milyen izgalmas is volt!” (http://www.thesecret.hu/igaz_tortenetek_libalegeltetes) Este ugyanis el kellett számolni a libákkal. Közben persze játszottak, fogócskáztak, daloltak. Egészen késő őszig tartott a libalegeltetés időszaka.

 

Végezetül egy ismert népdal:

Sárga a liba bögye,

nincsen aki megögye.

Hej ha tudna tenne róla.

Hej ha tudna tenne róla.

Hej ha tudna tenne róla.

Hej ha tudna tenne róla.

Tánczos Erzsébet összeállítása

Forrás:

 

http://kony.network.hu/kepek/aratasok_cseplesek_mezogazdasagi_munkak_regen/libalegeltetes

http://www.agt.bme.hu/balassi/Terman_romhany.html

http://www.thesecret.hu/igaz_tortenetek_libalegeltetes

A cseh Szent Vencel napját, szeptember 28-át a magyar néphagyomány összekapcsolta szürettel.  Időjárásjósló nap is!

Azt mondják, hogy ahányszor van fagy Vencel nap előtt, annyiszor lesz fagy Jakab napja, május elseje  előtt.

 

Szőlősgazdák  patrónusa:

Szeptemberben a szőlősgazdák számára a szüret a legfontosabb, Vencel napján már nyakig benne vannak –  vagy éppen ekkor kezdik, ezért  ő hozzá folyamodnak a szerencsés szüret érdekében.

 

 

A zempléni Tállyán a templomban emlékeztek meg a szent Vencelről,  s a nevenapját követő  követő vasárnap a róla elnevezett oltárhoz szőlősgazdák járultak, égő fáklyával, gyertyával. Az oltárképet és szobrokat szőlőlevelekkel, fürtökkel  díszítik föl.

A szüretről bővebben itt olvashat:

http://netfolk.blog.hu/2012/10/11/erik_a_szolo_hajlik_a_vesszo
Ki volt Vencel?

A csehek első szentje a 10. században élt, és  szeptember 28-án szenvedett vértanúságot. A fiatal herceg  csupán  hét évig uralkodott. Ez idő alatt  felvette a kereszténységet, és  keresztény hitre akarta téríteni népét. Ez lett a veszte!

A cseh  nemesek   nem akartak kereszténnyé válni, ezért úgy döntöttek, hogy megölik a fejedelmet és helyére az öccsét, Boleszlávot ültetik.  Az álnok kistestvér kapott az alkalmon. A nemesek  elfogták és megölték m Vencelt.  Boleszláv állítólag   idővel megbánta tettét,  hiszen neki is része volt bátyja megölésében. Bűnbánatában Boleszláv v vitte véghez   Vencel  tervét. Megkeresztelkedett és elterjesztette a kereszténységet.  Vencel testét pedig átvitette Prágába, az általa alapított Szent Vitus- templomba.

 

 

Tánczos Erzsébet írása

 

Forrás:

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_vencel

http://hu.wikipedia.org/wiki/I._Vencel_cseh_fejedelem

 

 

 

 

 

 

Néprajzi Múzeum oldala

 

-Igaz a 75 év, semmit sem tagadtam le, és nem is tettem hozzá. Titkom pedig nincs, amit tudok, mindent megosztok az érdeklődőkkel.

-Feri bácsi, honnan ered jó kapcsolata a fával?

-Kicsike fiúként hamar rájöttem, hogy unatkozni nem érdemes. Egyrészt azért sem, mert az unalom nem jó érzés. Másfelől meg a szüleim, ha nem találtam magamnak kellő elfoglaltságot, adtak nekem. Viszont ha figyelmesen játszottam, sosem zavartak meg. Nyugodt körülmények között folyt a gyerekkorom, a saját ritmusomban élhettem. Az átszellemült, boldog játék meghatározó élmény volt a számomra, valahol még mindig ezt keresem, és az alkotásban meg is találom. Nekem sem, a társaimnak sem volt olyan játékkavalkádunk, mint ami ma körülveszi a gyerekeket. Igényünk sem volt rá. Sokkal inkább hagyatkoztunk a fantáziánkra. Sikerélményt jelentett, hogy a saját erőnkből létrehoztunk valamit, mondjuk egy olyan tárgyat kicsiben, amit a mindennapi életben használtunk. A kigondolt, elképzelt tárgyak megalkotása nagyon hamar szinte a szenvedélyemmé vált. Nem is emlékszem, hogy mikor kaptam először bicskát a kezembe, olyan rég volt.

– Kitűnő kézügyességére mikor figyelt fel a környezete?

– A családunkban ez természetes valami volt, apám, anyám s a többi rokonom is mind ügyes ember volt. Ez nem jelentett hobbit, az élet része volt, hogy fúrunk, faragunk, még a krumplit is úgy pucoljuk, hogy kihozzuk belőle a lehető legtöbbet. Észrevették, persze, hogy én is ügyes vagyok. Mondok egy példát. Még nem voltam iskolás, amikor kukoricaszárat egységekre szabtam, és kifejlesztettem belőle egy építőjátékot. Házat építettem belőle, s mutattam apámnak. Megdicsért, de aztán megkérdezte, hogy kerítést, kéményt, állatokat miért nem csináltam. Jó ötletet adott, ezután lovat, disznót, gémeskutat, mindent készítettem kukoricaszárból.  Mikor apám szánt faragott, én a lehullott fából megcsináltam ugyanazt kicsiben.  A vágyaimat valósítottam meg így. Szüleim elismerték, hogy ügyes dolgot csináltam, de nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget. Szerintem így volt jó, én is így közeledtem mindig a lányaimhoz, unokáimhoz, most meg már a dédunokáimhoz. Figyelem amit csinálnak, de nem ajnározom őket agyon. Az élvezetes játék vagy munka maga a jutalom.

– Az alföldi Bélmegyer szülötte hogyan lett pesti kézműves?

– Nem volt ez sima út. Gyulán érettségiztem, aztán ’57-ben jöttem fel Pestre szerencsét próbálni. Tudtam, hogy Pesten több lehetőség van, és azt is éreztem, hogy bennem valami motoszkál. Nekivágtam hát Pestnek, hogy sorsom, jövőm kikutassam.

– Azonnal a kézügyessége vezette az útján?

– Nem, voltak kitérők, vargabetűk az életemben, de összességében mindtől csak gazdagodtam, tapasztaltabb lettem. Rövid szövőipari munkálkodás után a vasúthoz kerültem forgalmistának. Ebben a munkakörben érthetően nem érdem a kreativitás, az egyéni látásmód. Fegyelmezett, fárasztó, felelősségteljes volt a munka a ferencvárosi pályaudvaron, de nem olyan, ami kitölti az életemet, a szívemet. Úgyhogy beálltam gyémántcsiszolónak.

-Magánzóként?

– Dehogy. Holland volt a tulajdonos, Hollandiából hozták a nyers gyémántot, s százhúszan dolgoztunk az üzemben.

– Ebben a szakmában azért számít a kiemelkedő kézügyesség.

-Igen, s a legcsekélyebb súlyvesztéssel én csiszoltam a nyers gyémántot. Tudja mi segített ebben? Nagy tapasztalatom a krumplipucolásban, hiszen alapvetően az sem szól másról, minthogy minél több krumpli maradjon. Viccen kívül, ahogy nincs két egyforma gyémánt, két egyforma krumpli sincs, s megmunkálásuk igen jól fejleszti a formaérzéket.

– Ha értékelték a tehetségét, eredményeit, akkor miért vált meg a gyémántcsiszolástól?

– Amikor felmondtam, már a Váci utcai népművészeti boltban árulták a munkáimat, s a holland tulajdonos, miután ezt meglátta, jobban értékelt, mint előtte kiváló gyémántcsiszolóként. A baj ott volt, hogy munkám eredményeképpen előléptettek újra meg újra. Egy napon tudatosult bennem, hogy én már egyszerű hivatalnok lettem, az anyag megmunkálásához, amihez különben értek, semmi közöm. Nem sokat teketóriáztam, felmondtam. Aztán bementem a Néprajzi Múzeumba. Egy táskányi zsűrizett fafaragást vittem magammal, s elmondtam, hogy farestaurátor szeretnék lenni. Felvettek. Nyugdíjazásomig, 26 éven át dolgoztam ott. Nagyon gazdag a Néprajzi Múzeum gyűjteménye, csak székből például több száz van raktáron. Hiányzó részeket pótoltam, javítottam, konzerváltam, és mindig tudtam, hogy értékőrzés, amit végzek. A helyemre kerültem abban a környezetben, mert a kézügyesség alap egy restaurátor számára, de a múzeumi munkám során annyi mindent tanultam a népi tárgyakról, motívumokról, hagyományokról, hogy ez újabb lendületet adott díszítő és figurális fafaragói munkámnak. A Múzeumban pattant ki a fejemből a pásztorsakk majd a huszársakk ötlete is, az utóbbi pont egy március 15-én. Az első pásztorsakk-készletet egy kidobásra ítélt söprű nyeléből kezdtem el faragni, azoknak a figuráknak még csak feje és válla volt. A faragott emberalakok a kedvenceim lettek, ma már nagyon részletesen kidolgozom az alakokat. Mint a kínai agyaghadsereg katonáinak, az én sakkfiguráimnak is egyénisége van, nincs két egyforma emberalak, de végeredményben két egyforma fadarab sem létezik.

– Meghatározza a fa tulajdonsága, hogy milyen figura, milyen tárgy lesz belőle?

– Hogyne, a fa az alap. Én a magam részéről a fenyőt kedvelem a legjobban. Mindet kipróbáltam, nekem a fenyő szerez örömet, mert se fizikailag, se technikailag nem túl megterhelő, lendületesen lehet haladni vele. A szerszámaimat is magam készítem, azokkal tudok igazán jól dolgozni. Emberfigurák, kutyák, baglyok kerülnek ki a kezem alól. Feszületeim, Krisztus- alakjaim az egyházi boltokban találhatóak meg. A GF monogram mindegyiken fellelhető.

 

-A népművészet helyzetét tekintve inkább derűlátó vagy borúlátó?

-Pesszimizmusra bőven van ok, hiszen azt látjuk, hogy a kínai tömegtermék szinte elborít minket, néhol még a népművészeti boltok kínálatában is ott vannak. Azt is látom, hogy az emberek nagyon meggondolják, meddig nyújtózkodjanak, mire adjanak ki pénzt. Vásárokon nem tudok eleget magammal vonni a kicsi, jelképes ajándéktárgyakból, a vásárlók sokszor áhítozva néznek valami komolyabb dolgot, de aztán csak valami csekélységre futja. Bízom benne, hogy ez a helyzet változik. A jó ízléssel megvalósított kiemelkedő ötlet, tapasztalatom szerint, előbb – utóbb sikeres lesz. Optimista vagyok, mert nagyon sok népművészeti rendezvényre, fesztiválra, iskolai ünnepre hívnak meg. Ilyenkor mindig érdeklődők vesznek körül, bemutatókat is tartok. A kicsik gyakran kérdezik: mi készül? A szemük láttára készítek valami apró dolgot, melyet van idő végignézni, közben beszélgetek velük. Főleg a gyerekek figyelnek, s végeredményben ők a reménység ebből a szempontból is.

– Mit tanácsol, hogyan segítsék a felnőttek az érdeklődő gyerekeket?

– Elsőként érdemes bicskával ceruzát hegyezni, ezt minden korosztálynak ajánlom. Finom munka, de nem kell hozzá sok erő, hamar eredményes, és nem veszélyes. A fenyőlécből faragott, díszített virágkaró remek személyes ajándék lehet. Dió vagy mahagóni páccal kezelhető, attól tartósabbá  válik.  Később érdemes olyan közösséget keresni, ahol oktató segítségével tud fejlődni az érdeklődő gyerek vagy felnőtt. Szerencsére lehet ilyeneket találni. Nagyon fontos, hogy az ember jókedvvel, önmagát beleadva, az anyagra figyelve tevékenykedjen, s a munkálkodás önmagában örömet okozzon. Én így dolgozom, állítólag látszik is.

Tánczos Erzsébet írása

 

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum A pásztorok világa – Tisztelet Herman Ottónakkiállítása a magyar pásztorélet múltján és jelenén vezeti végig a látogatókat Herman Ottó halálának 100. évfordulója alkalmából.

A kiállításnak aktualitása az is, hogy 1907-ben a neves tudós-polihisztor Ősfoglalkozások címmel mutatta be a pásztoréletet a pásztorkodás tárgyain és különböző képzőművészeti alkotásokon keresztül, a kiállítás éppen a Mezőgazdasági Múzeumban került megrendezésre. Anno maga Herman Ottó vezette végig Erzsébet királynét a kiállításon. Előtte senki sem foglalkozott a pásztorsággal.

 

1907-ben ezen a kiállításon ismerhették meg a nézők és az érdeklődők a pásztorok ősi lakástípusait: a cserényt, a vasalót, a kontyos kunyhót, a szárnyékot, a putrit és társaikat. Itt mutatták be első ízben a csikósok, juhászok, gulyások, kanászok ősi és az akkori időkben használatos szerszámokat, a pásztorkodás teljes szerszám- és felszerelés-készletét. Változatos ruházati anyag, színes díszítésű faragások egészítették ki a kiállítást.

A kiállítás tudományos anyagának elbírálására egy sor külföldi tudóst is meghívtak. A bíráló bizottság külföldi szakemberei a magyarok ősfoglalkozását bemutató anyag újszerűségét, kiváló összeválogatását és gondos elrendezését a következő – Herman Ottóhoz intézett – levélben ismerték el:

»… tudományos kutatás terén Ön olyan kimagasló helyet foglal el, hogy nem is szükséges azt egy formális kitüntetéssel fémjelezni… Mi azonban, a bíráló bizottság külföldi részvevői, nem szeretnénk innen eltávozni anélkül, hogy legnagyobbfokú elismerésünket ne fejeznénk ki az Ön munkájáról. Mintaszerű módon mutatta be itt egy tünőfélben lévő kultura maradványait. Ön helyesen ismerte fel e látszólag jelentéktelen, de az emberiség fejlődéstörténete szempontjából összehasonlíthatatlanul fontos anyagot és oly helyes belátással és hazafiúi szeretettel gyűjtötte azt egybe, hogy azt ezen érdemben gazdag történelmi kiállítás egyik legkiemelkedőbb teljesítményének tartjuk. Boldogok vagyunk, hogy csatlakozhatunk ahhoz a megbecsüléshez, amely az Ön munkásságát honfitársai részéről éri. Reméljük, lehetséges lesz nagy munkájának továbbvitele, a magunk részéről pedig beérjük azzal, hogy az ösztönzést, melyet az Ön művéből merítünk, gyümölcsözően továbbfejlesszük.«

A felvidéki szász családból származó Herman Ottó kortársai szerint az utolsó polihisztor volt. Ez nem tűnik túlzásnak, hiszen természetkutatóként, néprajztudósként, zoológusként, régészként, barlangkutatóként és nyelvészként is maradandót alkotott. Számára, mint korának legtöbb tudósa számára még föl sem vetődött a tudományok határainak átjárhatatlansága.

Herman Ottó az UNESCO Kulturális Örökség Egyezmény –ben foglalt célkitűzéseket már a 19. században felismerte és megfogalmazta:

 

1. Meg kell határozni azokat a foglalkozási ágakat, a legrégibb foglalkozások, a melyektől a nemzet élete és fennmaradása lényegesen függött, lehetőleg még függ.

 

2. Meg kell határozni azokat a mozzanatokat, amelyek foglalkozási ágak űzésére lényegesek voltak.

 

3. A foglalkozási ágak történeti elemeit szigorúan viszonyítani kell a jelen, vagy a legközelebbi múlt pontosan meghatározható elemeivel, mert ez teszi lehetővé, hogy szilárd talajon haladhassunk.

 

Herman Ottón alapította meg a Magyar Ornitológiai Társaságot és a Magyar Néprajzi Társaságot, utóbbinak elnökévé választották, mint az ismeretterjesztés úttörőjét.

Halála előtt kevéssel jelent meg A magyar pásztorok nyelvkincse, melyben 800 oldalon fogalomkörönként csoportosítva állította össze a magyar pásztor élet teljes tájnyelvi anyagát.

A kiállításon tablón olvashatók A magyar pásztorok nyelvkincse idézetei, megtudható, melyik szavunk vagy mondásunk honnan származik. A „kösse fel a gatyáját” felszólítás valójában nem pontos, az eredeti szólás így hangzott: kösse fel a gatya szárát! Merthogy nem derékban kell foglalkozni a gatyával, hanem a bő nadrág szárát tűrik fel a derék korcába, ha erőfeszítésre van szükség – ezt láthatjuk Vastagh György híres szobrán a Budai Várban.

Hasonló módon és okból kötötték össze hátul a csikósok bő ujját. Láthatók a pásztorélet szerszámai, az ételek (slambuc, pörkölt, sajtok).

A tárlat úgy mutatja be a pásztorok sajátos ősi világát, nemzedékről nemzedékre hagyományozódó mesterségét és kulturális sokszínűségét, hogy az a mai kor emberét is megszólítsa. Több ponton reflektál az Ősfoglalkozások című kiállításra, új kontextusba és mai látványvilágba helyezve Herman Ottó gyűjteményének számos kincse is bemutatásra kerül.

Napjaink pásztorai jellegzetes viseletükkel és a hagyományos eszközök használatával máig őrzik őseik örökségét, és végzik hétköznapi munkájukat, ugyanakkor az eszközök 21. századi újragondolásával kreatív módon alkalmazkodnak a modern kor kihívásaihoz is.

Nemcsak gazdag történeti emlékanyagot látunk, de képet kapunk a juhászok, gulyások, csikósok, kanászok életéről és gondolkodásmódjáról is.

A pásztorok feladata az állatok őrzése, legeltetése, ellátása a szabadban. Attól függően, hogy milyen állatot őriztek nevük  viseletük is meghatározott volt. A csikós a lovakkal foglalkozó pásztor, hangkeltő eszköze a karikás ostor. A gulyás a teheneket és a tenyészbikákat őrzi. A kanász  volt a disznópásztor.  Mestersége ma már kihalóban van, hiszen a disznókat vagy a házaknál, vagy a nagy farmokon, ólban nevelik, megszűnt a makkoltatás. A sertésnyáj elnevezése: konda, falka, csürhe volt.

 

„Kikeletkor, Szent György napkor

Minden ember lehet pásztor,

De már ősszel, számadáskor

Az az ember, ki beszámol.”

 

 

A juhászok legmagasabb rangja a számadó. Szent György napján az ő felelőssége az állatállomány ellenőrzése. Az öregbojtár felelt a szaporításért, segédje, a juhászbojtár és a gyermek kisbojtár dolgozott a keze alá az ügyesen betanított kutyákkal. A kiállításon  szerepet kapnak a pásztorok segítői, a pásztorkutyák. A nagy testű állatokat kuvasz vagy komondor, a birkákat puli vagy pumi terelgette.

A kiállítás rendezői a mai kor igényeinek és a múzeumpedagógia gyakorlatának megfelelően a gyerekeket is megszólítják: mesesarok, interaktív játékok várják az ifjúságot. A népmesehősök, szólások, tapintható tárgyak és játékok élményszerűvé teszik a múzeumlátogatást a gyermekek számára is. Megunhatatlan a számukra, hogy meg lehet és szabad szólaltatni az állatok nyakába kötött csengőket, pergőket és kolompokat.

 

Rovásfa – megtanuljuk, hogyan kell olvasni:

 

Kattognak a fényképezőgépek: örök élmény lehet, hogy be lehet öltözni! Viseletekbe öltözve megtapasztalják, milyen érzés egy csikós, juhász vagy kiskondás bőrébe bújni.

Íme egy kis gulyás:

A látogató megtapasztalhatja, hogy milyen nehéz munka az állatok itatása. A hatalmas fa vödröt a pásztornak akár napjában 400-szor is meg kell emelnie – kipróbálhatjuk, hogy mi hányszor bírjuk megemelni.

A korabeli tárgyak, dokumentumok, makettek és modellek sorát Kunkovács László fotóművész hortobágyi felvételei, pásztorportréi és a jelenkor pásztorvilágának életképei egészítik ki, így valósul meg a híd, a kapocs múlt és jelen között a jövő felé.

A pásztoréletről Balla Cecília rendező és Dévai György operatőr filmet forgatott Erdély hegyeiben. A legérdekesebb talán a sajtkészítés folyamata és fortélyai.

A kiállításon megtudhatjuk, hogy mire jó a juhászkampó, mit üzen a pásztortávíró vagy azt, hogy kinek szól a csordás kürtje. Aki nem tudja, mire jó a juhászkampó vagy miért fehér a gulyás komondora, az járjon utána! Az időszaki kiállításon, mely 2015. február 20-ig tekinthető meg a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, megtudja a választ!

A  kiállítás igen hasznos lehet iskolai csoportok számára. Nem szükségszerű, de a múzeumlátogatásnak élvezetes kiegészítője lehet a Múzeumpedagógiai füzetek 12. kiadványa, a  Pásztorélet hajdanán, melyet a Magyar Mezőgazdasági múzeum adott ki.

Tánczos Erzsébet

 

Az erdélyi konyha elengedhetetlen fűszere a tárkony és a csombor mellett.  Népiesen levescsíknak is hívják ezt a petrezselyemhez hasonló kinézetű, illatú és ízű fűszernövény, manapság vegetanövénynek és maggifűnek is hívják kitűnőn ízesítő hatása miatt. Sokoldalú, hiszen levelét, magját és gyökerét is felhasználhatjuk.

 

Nyersen is rágcsálható

A lestyánt is (mint annyi más fűszernövényt) a rómaiak hozták el Pannóniába. A középkorban igen elterjedt fűszernövény volt. Nagy Károly is elrendelte termesztését. Akkoriban a fiatal lányok a fürdővizüket illatosították vele, hogy frissek és illatosak legyenek (mint a jó húsleves?). Bort is fűszerezték vele, ez a szokás máig megmaradt az Alpok egyes tájain. Ausztriában a pálinkafőzéshez is használnak lestyánt. Népszerűsége napjainkban  visszatérőben van.

Ez az évelő növény másfél-két méter magas virágszáron hozza sárgás virágait és érleli be a magjait.

Hatalmas levelek

Napos, félárnyékos helyek évelő növénye. Sötétzöld levei dús bokrot adnak. Minél melegebb és naposabb helyen termesztjük, annál több illóolajra, annál ízletesebb lestyánra számíthatunk.

Mire alkalmazható a lestyán a házipatikában ?

Az 1860-ban Szepesalmáson született Zelenyák János, a szegények plébánosa azt írta a lestyánról: „A gyökeret izzasztó és izgató hatásánál fogva kólikánál, gyomorgörcsnél és hysteriánál, pulverizálva [porrá törve], vagy erős teának készítve, használhatjuk. A fűnek kipréselt leve megindítja a kimaradt havibajt.”

Vizelethajtó hatású, a vesekő lerakódását is meg lehet vele előzni.

Emésztési bántalmakra, gyomorégésre, menstruációs zavarok kezelésére és nyákoldóként száraz köhögésben is adható.

A teája vizelethajtó, epe- és vesebántalmakat enyhítő hatású.

Lestyán tea: 1 evőkanál lestyángyökeret áztassunk 10 percig forró vízben. Ez a főzet kiváló méregtelenítő.

 

 

Hogyan használjuk a konyhában?

Leveleit, hajtásait tavasztól őszig, bármikor szedhetik, de a sárguló levelek értéktelenek. A lestyán levelei adják az erdélyi csorbalevesek jellegzetes ízét-zamatát, ezért ne spóroljunk vele, de intenzív aromája miatt óvatosan kell bánni vele, túlzásba sem szabad vinni, mert az megkeseríti a levest. Szárítva is érdemes felhasználni, és persze le is fagyaszthatjuk.

Különösen jól illik a zöldséglevesbe, de jó húsleves nincs is nélküle!

Jól harmonizál a gyökérzöldségekkel, érdemes beletenni a burgonya és a paradicsomételekbe is.

Mint minden zöldfűszert, csak a főzés végén adjuk az ételhez.

 

Fűszerként kellemes: a levelét levesekbe, salátákba, magvát kenyértésztákhoz, salátákba, rizshez, meghámozott gyökerét levesekben lehet használni.

A gyökerét is dobhatjuk levesekbe, de tehetjük salátákba is.

Igen ízletes lesz tőle a paradicsomleves és a töltött paprika is.

Magjából tehetünk a kenyértésztába, ízesíthetünk vele házi sajtokat. A tejszínnek és a túrónak is remek aromát kölcsönöz.

 

Különlegesség a lestyánpálinka: ha 2 evőkanál lestyánmagot ledarálva, gézbe csavarva semleges pálinkába áztatunk néhány napra elő is állítódik.

Azt hallottam, hogy az oroszok a lestyán gyökeréből lekvárt főznek, és cukrozva is elteszik télire.

Tánczos Erzsébet

Forrás:

http://korkep.sk/cikkek/egyebek/2013/09/15/gyogyito-etelizesitok

http://www.egeszsegkalauz.hu/gyogynovenyek/gyogynoveny-es-fuszer-a-lestyan-108686.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Orvosi_lesty%C3%A1n

http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Juni_2012_Levisticum_officinale_mit_Insekt_Nordbaden.JPG#file

 

– Ön festékes szőtteseket alkot. Mit jelent az elnevezés?