– Ön festékes szőtteseket alkot. Mit jelent az elnevezés?
– A név arra utal, hogy régen az elkészítéséhez szánt fonalat az asszonyok maguk festették. Ehhez burjánokat használtak.
– Mi a burján?
– Eredetileg sűrűn, buján növő gyom. Olyan növényfajokat nevezünk így, melyek a kultúrnövények között föllépve, ezeket kiszorítják, fejlődésükben akadályozzák. Tágabb értelemben növényi festékanyagok összefoglaló neve. Burján például a hagymahéj, a diófa levele, burka, a vadalmafa és az orgona levele, a kökénybogyó.
– Milyen régóta használják a székely festékest?
– Ezek a különleges székely szőnyegek népművészetünk legrégibb emlékei közé tartoznak. Legkorábbi írásos említése 1627-ból Kolozsvárról származik, de az eredete sokkal régebbre tehető. Viski Károly így definiálja: „a magyar föld, a magyarság termékei, melyek igen ősi gyakorlat végső emlékei”. Összehasonlító módszerek segítségével megállapították, hogy a legrégebbi időkből ered.
– A szőnyeg minden sátorozó nép fontos tárgya volt. A festékes díszítőelemei török hatásra az imaszőnyeggel mutatnak hasonlóságot, s a szőtteseken olyan gyakori a vörös alapszín, mint a török szőnyegeken.
– Az elmúlt századokban mennyire volt elterjedt a festékes szőttesek használata?
– Mivel a festékes szőttesek száma megmutatta a ház gazdagságát, aki csak megengedhette magának, annak volt. Luxuscikk volt. Viski Károly ezt írja: ” Festékest csak akkor szőnek, ha telik rá, s ha már készen van annyi harisnyaposztó, amennyi a megfelelő ruhafélékre szükséges.” A lányok hozományában is kellett, hogy legyen egy-két darab festékes szőnyeg.
– Hol használták a háztartásokban?
– Mivel vékony és laza szövésű, így a padlón használva hamar tönkre ment volna, ezért földre sohasem tették. Inkább ágyra, asztalra terítették, esetleg falvédőként szolgált. Használtabb állapotban pokróc, lópokróc lett belőle, végül lábtörlő. Megkímélve, megfelelően használva 200 évig is gyönyörködhetünk benne.
– Vannak- e szőtteseknek jellegzetes mintái?
– A festékes szövésében felfedezhetünk bizonyos állandó szabályokat. Ilyen a szimmetria, a páratlan számú motívumok visszatérése jellemző. A díszítés nagyvonalú, geometrikus mintájú. Legegyszerűbb díszítő eleme a csík és a kocka. Ezek kombinációjával készülnek az összetettebb motívumok.
-Melyek a jellemző színek?
– A hagyományos színek közé tartozik például a tubáksárga, a nyersfehér, a posztóbors és a kék. A színeket mindig gondosan kell összeválogatni.
– Milyen alapanyagból készült régen s miből ma?
– Bár az alapanyagként használt fonal eredetileg a gyapjú, a mai kor emberének igényeivel lépést tartva egyre inkább előtérbe kerül a műszál, vagy a kevert fonal, mivel az abból készült szőttest könnyebb kezelni, mosni, szárítani. Az általam készített festékesek szövéséhez kizárólag gyapjúfonalat használok
– Népszerűsége töretlen volt az évszázadok során?
– Sajnos nem. A festékes szövése, használata ugyanúgy visszaszorult, mint a székely viseleté. A székely festékes tanulmányozása is csak a 20. század elején kezdődött. 1925-1935 között akadt néhány lelkes csíki értelmiségi asszony, akik felismerték a festékesek szépségét és értékét, s támogatásukkal felújították készítését. Azóta évtizedek teltek el, s napjainkban újra szövik, az élő népművészet része.
-Hogyan szőtték a festékest?
-Régi típusú szövőszéken készítették, s így a díszítményeknek alkalmazkodniuk kellett a szövőszék adta lehetőségekhez. A régi székely festékes leggyakoribb mérete kb. 160×200 cm. Azonban csak 80-90 centiméter széleset tudtak szőni. A festékest ezért két szimmetrikus részből szőtték, amelyeket összevarrtak. A szőttes mindkét oldala, teljesen egyező.
– Ön is régi típusú szövőszéket használ?
-Igen.
– Nem korlátozottak így az alkotásban a lehetőségei?
– Nem, mert az elkészített szőttes mérete változó. Különböző szélességben, hosszúságban szövöm a festékeseket. A „Székely Festékesek” vándorkiállításra igyekeztünk egységesen 160×200-as méreteket készíteni, de mivel három különböző szövőszékén készülték a festékesek, s három ember szőtte, így van köztük némi eltérés. Ez azonban a kézi munka jellemzője.
– Ön maga festi a gyapjút, s a festett szálakból hagyományos mintázattal szövi a festékes szőtteseket. Honnan ered az érdeklődés?
– A gyerekkoromból, hiszen a családunkban és a környezetemben mindenki ismerte a növények hasznát. Gyergyószentmiklóson gyerekeskedtem s most is ott élek, a közeli erdőt, mezőt rendszeresen bejártunk. Közben erdei gyümölcsöt, gombát gyűjtögettünk. Ez rendszerint úgy zajlott, hogy hajnalban összegyűltek a szomszédok, barátok, s a kis csapat nyakába vette az erdőt. Ezek rendre egész napos túrák voltak. Közben megtanultunk együtt dolgozni, gondolkozni. Gyermekként, észrevétlenül sok mindent megtanultam az idősebbektől. Az ő tapasztalataikra érdemes odafigyelni, sokat lehet tőlük tanulni. Gombák, gyógynövények hasznáról, népszokásokról sok mindent elsajátítottam így.
– Honnan jött az ötlet, hogy belevágjon a növényi festésbe?
– Egy kis kíváncsiság, meg hatalmas elszántság, makacsság kellett ahhoz, hogy a festésbe belevágjak, de ezek a személyiségemben mélyen gyökereznek. Gyermekkorom óta textilesnek készültem, valahol tudatosan raktároztam el magamba mindent, ami a textilekkel kapcsolatos tudás. Ezek többsége az öregektől származott.
– A festőnövényekről is tőlük tanult?
– A régiek emlékezete ebben sajnos nem segített.
– 2000-ben, mikor elkezdtem felkutatni, a szinte kiveszett technikákat, a növényi festésben is idős emberek tudására igyekeztem támaszkodni. Csakhamar kiderült azonban: legtöbbjüknek van emléke a növényi festésről, de a növények konkrét felhasználási módjára, a technikákra már nem tudtak visszaemlékezni. Emlékeztek arra, hogy a háború utáni szegénységben égerfa, tölgyfa kérgével festették meg a gyászruhákat, de hogy hogyan, azt már elfeledték.
-A helyi jellegű információk hiányában mire támaszkodhatott?
– Két forrásra. Egyrészt múzeumokban, könyvtárakban kutattam, néprajzkutatókat faggattam, másrészt folyamatosan kísérleteztem.
– Mi segítette a kísérletezésben?
– Gyűjtöttem a festőnövényeket, és azokat próbálgatva bővítettem a saját festékes színskálámat. Ebben a legnagyobb segítségemre Kemendi Ágnes: Festőnövények című könyve volt.
Festőnövények s a velük megfestett gyapjú
– Mi mindent kell tudni a növényi festéshez?
– A növényi festékek az ember ősi színezőanyagai. A növényekkel való festés, e régi kézműves technika felelevenítése kultúrtörténeti, néprajzi jelentősége miatt értékmentő feladat. Festékekkel bánni, festékeket előállítani a növényekből, a színekhez közel kerülni kapcsolatot jelent a múlt és a jelen között. Mondok egy példát: a fák nedvei tavasztól őszig vannak mozgásban, és a Hold járásával szoros összefüggésben keringenek. Bizonyos fakérgeket ennek ismeretében a megfelelő időszakban kell begyűjteni. Évszakok szerint is, de a növény életkorának, érettségének függvényében, vagy éppenséggel szárazság idején is változik a színárnyalat. A két fő színrögzítő a timsó és a rézgálic. Ezek is hozzájárulnak a színek minőségéhez. A legtöbb esetben a frissen szedett növény a legalkalmasabb a festésre, a mennyiséget tekintve pedig a megfestendő gyapjúéval megegyező tömegű festőnövénnyel érdemes kalkulálni.
Festőnövények s a velük megfestett gyapjú
– Hogyan jut megfelelő mennyiségben festőnövényekhez?
– Attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdtem a növényi festéshez gyűjteni, nagyon sokan segítenek. A kisboltban gyűjtik a hagymahéjat. Amikor a dió lepotyog, összeszedik a burkot, s mire megyek, mar zsákban vár rám. Van, aki több
gyógynövényt gyűjt, mint amennyit elfogyasztanak, a felesleget ideadja. Persze én is gyűjtök, s öröm is ez nekem. Van, hogy szólnak, ha valamely festőnövényből jó sokat láttak. Akkor indulok, s leszedem. Van, hogy csapatostul megyünk. Ilyen, amikor a fákat vágnak ki valahol, gyorsan, frissiben leszedjük a kérget.
A megfestett gyapjú
– Hogyan juthatunk a festőléhez?
-A növényeket ki kell áztatni, vagy főzetet kell belőlük készíteni, melyikből mit. Rögzítőszerrel igen tartós lesz a festés. A színskálát a barnás, zöldes és sárgás színek árnyalatai alkotják.
– Mivel juthatunk barna színhez?
– A barnás árnyalatok festéséhez a zöld dióburok, a diófa, nyírfa, égerfa, tölgyfa kérge, a hagymahéj a megfelelő. A barnás színek rögzítéséhez minden esetben timsóra van szükség.
– Mi ad zöldes árnyalatot?
– Diófalevéllel, csalánnal, cickafarkkal, vérehulló fecskefűvel, nyírfalevéllel, erdei aranyvesszővel juthatunk hozzá. Érdekes, hogy a csalán tavasszal, világosabb, nyáron erősebb zöld színt produkál. A zöld árnyalatainál rézgáliccal kell a színeket rögzíteni.
– Hogyan juthatunk sárga színekhez?
– A körömvirág, büdöske, hagymahéj, aranyvessző vagy a nyírfalevél sárgás árnyalatot kínál. A rögzítéshez itt is timsóra van szükség.
– Manapság nagyon sokféle kiváló minőségű szintetikus festék kapható. Miért éri meg a növényekkel bajlódni?
– Igaza van, ma már mindent meg lehet venni a boltban, festéket is. S abban is igaza van, hogy a szintetikus festékkel igen vonzó színeket lehet létrehozni. Mi, növényi festők azonban hitvallásnak tekintjük, hogy a ma rendelkezésünkre álló számtalan festőanyag közül mégis növényi festéket válasszunk. Az a szerteágazó tevékenység, amivel a természetes növényi festékek ismerete és felhasználása, a festékekkel való „ pepecselés ” együtt jár, az tanít. Mégpedig arra, hogy természetesebb, egyszerűbb, kiegyensúlyozottabb életet kell élnünk. Nem véletlenül fordul egyre nagyobb figyelem világszerte a hagyományok és a népi kultúrák felé: bennük van az a kipróbált és bevált tudás, amely nélkülözhetetlen a minőségi élethez.
– Mikorra lett a kísérleteinek eredménye?
-2002 telén már volt egy-egy maréknyi festett gyapjúfonalam. Mivel a szövésbe gyerekkoromban már belekóstoltam, azt csak folytatni kellett. Ebből nővérem segítségével próbáltunk hagyományos mintákat szőni a szövőszéken, ám hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a bonyolultabb technikai fogások elsajátításához szakavatott személy segítsége szükséges. Szerencsés helyzetben vagyok, mert mindig volt, akihez segítségért fordulhattam. A gyermekoromból ismert Portik Erzsébet szövőasszonytól is bátran kérhettem segítséget. Ő ekkor figurális mintákat, színes képeket szőtt a szőnyegekre, a hagyományos mintáktól eltávolodott. A régi mintákhoz az én hatásomra tért vissza. 2005 óta együtt tevékenykedünk a Portéka Egyesületben.
– Milyen céllal hozták létre a Portéka Egyesületet, mennyire eredményesen működik?
– Célunk az első pillanattól az, hogy átadjuk a tudásunkat. Az egyesületben mind úgy véljük, hogy ez a kötelességünk, a hivatásunk. Nagyon érdekes szakterület a növényi festés. Az emberek rendre rácsodálkoznak, hogy mennyi mindent ad a természet, csak tudni kell használni.
– Tudatosabban tanít annál, mint ahogyan Ön észrevétlen, tevékenykedés közben elsajátította az ismereteket?
– Szerintem nem. Legfeljebb abban rejlik több tudatosság, hogy a Portéka Egyesületben azon vagyunk, hogy minél többen megismerkedjenek a kézműves technikákkal, eszközökkel, anyagokkal, a természetes életmóddal. Az idősebbek szívesen jönnek az Egyesületbe nosztalgiázni. Mesélnek, tanítanak a kézműves foglalkozásokon, a fiatalok pedig kíváncsian, érdeklődve tanulnak.
– Ön 16 régi székely festékest újra megszőtt. Mit jelent ez Önnek?
– Értékmentés, és küldetés ez a számomra. Újraszőttem, de részben új színekben mutattam meg a szépségüket.
– A friss színekkel a régi szőttesek alapján új alkotás született. Alkothat-e szabadon egy népművész?
– Bánszky Pál művészettörténész és néprajzkutató erről a kérdésről írja : „A hagyomány az ember műve, ezért azt szüntelenül újra kell értékelni. Meg kell ismerni az elődök kultúráját, a tapasztalatokat át kell venni, az értékeit, szemléletét, törvényeit fel kell használni, és a mai körülményekhez, az emberek igényeihez igazodva továbbfejleszteni. Ma létfontosságú feladatunk az olyan alkotás, amely egyidőben fogja fel a múltat és a jövendőt.” Azaz a népművésznek megújulva kell megtartania a hagyományokat. Régen sem volt ez másként, csak akkor ez sokkal ösztönösebben, zsigerből működött mindez.
– Hogyan látja a népművészet helyzetét Ön, aki kiállításokon mutatja be a festékeseit, s emellett a Portéka Egyesületben tanítja a népi mesterséget.
– Optimista vagyok. Sok az érdeklődő fiatal, ez a legfontosabb indoka a derűlátásomnak. Látható, hogy egyre többen nyúlnak vissza a gyökerekhez. A fesztiválok, nagyobb rendezvények rendszeresen kínálnak oktatást is, így egyre többen ismerkedhetnek meg a kézművességgel. Ez a munka fokozatosan hozza meg gyümölcseit, de mi az Egyesületben már látjuk a pozitív változásokat. Nyilvánvaló, hogy az emberiségnek nem lehet olyan pazarlóan és természetidegenül élni, mint az elmúlt évtizedekben. Ez lokálisan és globálisan is igaz, s az ősi kipróbált és bevált módszerek, eszközök alternatívát jelenthetnek és jelentenek sokak számára.
– Mit jelent Önnek a növényi festés, a festékes szőttesek?
– A munkám kitölti az életemet, boldogság, hogy rátaláltam az élethivatásomra. Megtalálni az utamat nem volt nehéz, hiszen benne gyökerezett az életemben egészen a kezdetektől. Mindenkinek kívánom, hogy találja meg azt a tevékenységet, amit boldogan végez. Akkor a nehézségeket is könnyebb áthidalni. Igen, szívesen csinálom a munkámat, és bízom benne, hogy meg sokáig lesz annyi erőm, egészségem, hogy folytassam s tovább adjam a tapasztalataimat.
-Mit tanácsol, hogyan fogjon a növényi festéshez egy lelkes kezdő?
– A gyapjú ideális alapanyag a kezdők számára is. Megfestéséhez a hagymahéj, dióburok, csalán, cickafark ideális. Ezek elérhető és könnyen beszerezhető festőnövények, akár mi magunk is gyűjtögethetjük őket. A Székely festékesek című könyvben, melyet én írtam, találnak még praktikákat az érdeklődők. Jó festést kívánok!
Legendája szerint Egyed vagy Ögyed egy erdei barlangban remetéskedett, ahol egy szarvastehén táplálta tejével. Egyszer a király pont arrafelé vadászott, felverte és üldözőbe vette Egyed szarvasát. Az állat a remete barlangjába menekült. Ott az utána lőtt nyila a szentet találta el.
IX. Szent Lajos a XIII. században élt és uralkodott. A keresztény lovagkirályok egyike. Bár anyagi lehetőségei semmiben nem korlátozták, egyszerűen öltözködött, ostorozta magát és vezeklõ övet hordott. Türelmével és alázatosságával mutatott példát. Asztalánál minden nap vendégül látta a szegényeket. Több keresztes hadjáratoit is indított a Szentföld felszabadítására. Tunisz falai alatt kolera járvány tört ki seregében. A király beteg katonáit ápolta, közben õ maga is elkapta a betegséget és meg is halt. Az aranyművesek, borbélyok, a cukrászok, épületmunkások, frissítõ árúsok, hajómunkások, gombkötõk, kárpitosok, kefekötõk, kõfaragók, ötvösök, szabók és vaskereskedõk védőszentje. Ünnepe augusztus 25-én van.
Bastyur Jaroszláv, a „főkolompos” a Rozsnyó melletti Szilicséből érkezett a mesterségek Ünnepére, és mint megtudom tőle, úgy készíti a kolompjait, ahogyan senki más, csak saját apja és nagyapja tette.
