-Igaz a 75 év, semmit sem tagadtam le, és nem is tettem hozzá. Titkom pedig nincs, amit tudok, mindent megosztok az érdeklődőkkel.

-Feri bácsi, honnan ered jó kapcsolata a fával?

-Kicsike fiúként hamar rájöttem, hogy unatkozni nem érdemes. Egyrészt azért sem, mert az unalom nem jó érzés. Másfelől meg a szüleim, ha nem találtam magamnak kellő elfoglaltságot, adtak nekem. Viszont ha figyelmesen játszottam, sosem zavartak meg. Nyugodt körülmények között folyt a gyerekkorom, a saját ritmusomban élhettem. Az átszellemült, boldog játék meghatározó élmény volt a számomra, valahol még mindig ezt keresem, és az alkotásban meg is találom. Nekem sem, a társaimnak sem volt olyan játékkavalkádunk, mint ami ma körülveszi a gyerekeket. Igényünk sem volt rá. Sokkal inkább hagyatkoztunk a fantáziánkra. Sikerélményt jelentett, hogy a saját erőnkből létrehoztunk valamit, mondjuk egy olyan tárgyat kicsiben, amit a mindennapi életben használtunk. A kigondolt, elképzelt tárgyak megalkotása nagyon hamar szinte a szenvedélyemmé vált. Nem is emlékszem, hogy mikor kaptam először bicskát a kezembe, olyan rég volt.

– Kitűnő kézügyességére mikor figyelt fel a környezete?

– A családunkban ez természetes valami volt, apám, anyám s a többi rokonom is mind ügyes ember volt. Ez nem jelentett hobbit, az élet része volt, hogy fúrunk, faragunk, még a krumplit is úgy pucoljuk, hogy kihozzuk belőle a lehető legtöbbet. Észrevették, persze, hogy én is ügyes vagyok. Mondok egy példát. Még nem voltam iskolás, amikor kukoricaszárat egységekre szabtam, és kifejlesztettem belőle egy építőjátékot. Házat építettem belőle, s mutattam apámnak. Megdicsért, de aztán megkérdezte, hogy kerítést, kéményt, állatokat miért nem csináltam. Jó ötletet adott, ezután lovat, disznót, gémeskutat, mindent készítettem kukoricaszárból.  Mikor apám szánt faragott, én a lehullott fából megcsináltam ugyanazt kicsiben.  A vágyaimat valósítottam meg így. Szüleim elismerték, hogy ügyes dolgot csináltam, de nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget. Szerintem így volt jó, én is így közeledtem mindig a lányaimhoz, unokáimhoz, most meg már a dédunokáimhoz. Figyelem amit csinálnak, de nem ajnározom őket agyon. Az élvezetes játék vagy munka maga a jutalom.

– Az alföldi Bélmegyer szülötte hogyan lett pesti kézműves?

– Nem volt ez sima út. Gyulán érettségiztem, aztán ’57-ben jöttem fel Pestre szerencsét próbálni. Tudtam, hogy Pesten több lehetőség van, és azt is éreztem, hogy bennem valami motoszkál. Nekivágtam hát Pestnek, hogy sorsom, jövőm kikutassam.

– Azonnal a kézügyessége vezette az útján?

– Nem, voltak kitérők, vargabetűk az életemben, de összességében mindtől csak gazdagodtam, tapasztaltabb lettem. Rövid szövőipari munkálkodás után a vasúthoz kerültem forgalmistának. Ebben a munkakörben érthetően nem érdem a kreativitás, az egyéni látásmód. Fegyelmezett, fárasztó, felelősségteljes volt a munka a ferencvárosi pályaudvaron, de nem olyan, ami kitölti az életemet, a szívemet. Úgyhogy beálltam gyémántcsiszolónak.

-Magánzóként?

– Dehogy. Holland volt a tulajdonos, Hollandiából hozták a nyers gyémántot, s százhúszan dolgoztunk az üzemben.

– Ebben a szakmában azért számít a kiemelkedő kézügyesség.

-Igen, s a legcsekélyebb súlyvesztéssel én csiszoltam a nyers gyémántot. Tudja mi segített ebben? Nagy tapasztalatom a krumplipucolásban, hiszen alapvetően az sem szól másról, minthogy minél több krumpli maradjon. Viccen kívül, ahogy nincs két egyforma gyémánt, két egyforma krumpli sincs, s megmunkálásuk igen jól fejleszti a formaérzéket.

– Ha értékelték a tehetségét, eredményeit, akkor miért vált meg a gyémántcsiszolástól?

– Amikor felmondtam, már a Váci utcai népművészeti boltban árulták a munkáimat, s a holland tulajdonos, miután ezt meglátta, jobban értékelt, mint előtte kiváló gyémántcsiszolóként. A baj ott volt, hogy munkám eredményeképpen előléptettek újra meg újra. Egy napon tudatosult bennem, hogy én már egyszerű hivatalnok lettem, az anyag megmunkálásához, amihez különben értek, semmi közöm. Nem sokat teketóriáztam, felmondtam. Aztán bementem a Néprajzi Múzeumba. Egy táskányi zsűrizett fafaragást vittem magammal, s elmondtam, hogy farestaurátor szeretnék lenni. Felvettek. Nyugdíjazásomig, 26 éven át dolgoztam ott. Nagyon gazdag a Néprajzi Múzeum gyűjteménye, csak székből például több száz van raktáron. Hiányzó részeket pótoltam, javítottam, konzerváltam, és mindig tudtam, hogy értékőrzés, amit végzek. A helyemre kerültem abban a környezetben, mert a kézügyesség alap egy restaurátor számára, de a múzeumi munkám során annyi mindent tanultam a népi tárgyakról, motívumokról, hagyományokról, hogy ez újabb lendületet adott díszítő és figurális fafaragói munkámnak. A Múzeumban pattant ki a fejemből a pásztorsakk majd a huszársakk ötlete is, az utóbbi pont egy március 15-én. Az első pásztorsakk-készletet egy kidobásra ítélt söprű nyeléből kezdtem el faragni, azoknak a figuráknak még csak feje és válla volt. A faragott emberalakok a kedvenceim lettek, ma már nagyon részletesen kidolgozom az alakokat. Mint a kínai agyaghadsereg katonáinak, az én sakkfiguráimnak is egyénisége van, nincs két egyforma emberalak, de végeredményben két egyforma fadarab sem létezik.

– Meghatározza a fa tulajdonsága, hogy milyen figura, milyen tárgy lesz belőle?

– Hogyne, a fa az alap. Én a magam részéről a fenyőt kedvelem a legjobban. Mindet kipróbáltam, nekem a fenyő szerez örömet, mert se fizikailag, se technikailag nem túl megterhelő, lendületesen lehet haladni vele. A szerszámaimat is magam készítem, azokkal tudok igazán jól dolgozni. Emberfigurák, kutyák, baglyok kerülnek ki a kezem alól. Feszületeim, Krisztus- alakjaim az egyházi boltokban találhatóak meg. A GF monogram mindegyiken fellelhető.

-A népművészet helyzetét tekintve inkább derűlátó vagy borúlátó?

-Pesszimizmusra bőven van ok, hiszen azt látjuk, hogy a kínai tömegtermék szinte elborít minket, néhol még a népművészeti boltok kínálatában is ott vannak. Azt is látom, hogy az emberek nagyon meggondolják, meddig nyújtózkodjanak, mire adjanak ki pénzt. Vásárokon nem tudok eleget magammal vonni a kicsi, jelképes ajándéktárgyakból, a vásárlók sokszor áhítozva néznek valami komolyabb dolgot, de aztán csak valami csekélységre futja. Bízom benne, hogy ez a helyzet változik. A jó ízléssel megvalósított kiemelkedő ötlet, tapasztalatom szerint, előbb – utóbb sikeres lesz. Optimista vagyok, mert nagyon sok népművészeti rendezvényre, fesztiválra, iskolai ünnepre hívnak meg. Ilyenkor mindig érdeklődők vesznek körül, bemutatókat is tartok. A kicsik gyakran kérdezik: mi készül? A szemük láttára készítek valami apró dolgot, melyet van idő végignézni, közben beszélgetek velük. Főleg a gyerekek figyelnek, s végeredményben ők a reménység ebből a szempontból is.

– Mit tanácsol, hogyan segítsék a felnőttek az érdeklődő gyerekeket?

– Elsőként érdemes bicskával ceruzát hegyezni, ezt minden korosztálynak ajánlom. Finom munka, de nem kell hozzá sok erő, hamar eredményes, és nem veszélyes. A fenyőlécből faragott, díszített virágkaró remek személyes ajándék lehet. Dió vagy mahagóni páccal kezelhető, attól tartósabbá  válik.  Később érdemes olyan közösséget keresni, ahol oktató segítségével tud fejlődni az érdeklődő gyerek vagy felnőtt. Szerencsére lehet ilyeneket találni. Nagyon fontos, hogy az ember jókedvvel, önmagát beleadva, az anyagra figyelve tevékenykedjen, s a munkálkodás önmagában örömet okozzon. Én így dolgozom, állítólag látszik is.

Tánczos Erzsébet írása

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum A pásztorok világa – Tisztelet Herman Ottónakkiállítása a magyar pásztorélet múltján és jelenén vezeti végig a látogatókat Herman Ottó halálának 100. évfordulója alkalmából.

A kiállításnak aktualitása az is, hogy 1907-ben a neves tudós-polihisztor Ősfoglalkozások címmel mutatta be a pásztoréletet a pásztorkodás tárgyain és különböző képzőművészeti alkotásokon keresztül, a kiállítás éppen a Mezőgazdasági Múzeumban került megrendezésre. Anno maga Herman Ottó vezette végig Erzsébet királynét a kiállításon. Előtte senki sem foglalkozott a pásztorsággal.

1907-ben ezen a kiállításon ismerhették meg a nézők és az érdeklődők a pásztorok ősi lakástípusait: a cserényt, a vasalót, a kontyos kunyhót, a szárnyékot, a putrit és társaikat. Itt mutatták be első ízben a csikósok, juhászok, gulyások, kanászok ősi és az akkori időkben használatos szerszámokat, a pásztorkodás teljes szerszám- és felszerelés-készletét. Változatos ruházati anyag, színes díszítésű faragások egészítették ki a kiállítást.

A kiállítás tudományos anyagának elbírálására egy sor külföldi tudóst is meghívtak. A bíráló bizottság külföldi szakemberei a magyarok ősfoglalkozását bemutató anyag újszerűségét, kiváló összeválogatását és gondos elrendezését a következő – Herman Ottóhoz intézett – levélben ismerték el:

»… tudományos kutatás terén Ön olyan kimagasló helyet foglal el, hogy nem is szükséges azt egy formális kitüntetéssel fémjelezni… Mi azonban, a bíráló bizottság külföldi részvevői, nem szeretnénk innen eltávozni anélkül, hogy legnagyobbfokú elismerésünket ne fejeznénk ki az Ön munkájáról. Mintaszerű módon mutatta be itt egy tünőfélben lévő kultura maradványait. Ön helyesen ismerte fel e látszólag jelentéktelen, de az emberiség fejlődéstörténete szempontjából összehasonlíthatatlanul fontos anyagot és oly helyes belátással és hazafiúi szeretettel gyűjtötte azt egybe, hogy azt ezen érdemben gazdag történelmi kiállítás egyik legkiemelkedőbb teljesítményének tartjuk. Boldogok vagyunk, hogy csatlakozhatunk ahhoz a megbecsüléshez, amely az Ön munkásságát honfitársai részéről éri. Reméljük, lehetséges lesz nagy munkájának továbbvitele, a magunk részéről pedig beérjük azzal, hogy az ösztönzést, melyet az Ön művéből merítünk, gyümölcsözően továbbfejlesszük.«

A felvidéki szász családból származó Herman Ottó kortársai szerint az utolsó polihisztor volt. Ez nem tűnik túlzásnak, hiszen természetkutatóként, néprajztudósként, zoológusként, régészként, barlangkutatóként és nyelvészként is maradandót alkotott. Számára, mint korának legtöbb tudósa számára még föl sem vetődött a tudományok határainak átjárhatatlansága.

Herman Ottó az UNESCO Kulturális Örökség Egyezmény –ben foglalt célkitűzéseket már a 19. században felismerte és megfogalmazta:

1. Meg kell határozni azokat a foglalkozási ágakat, a legrégibb foglalkozások, a melyektől a nemzet élete és fennmaradása lényegesen függött, lehetőleg még függ.

2. Meg kell határozni azokat a mozzanatokat, amelyek foglalkozási ágak űzésére lényegesek voltak.

3. A foglalkozási ágak történeti elemeit szigorúan viszonyítani kell a jelen, vagy a legközelebbi múlt pontosan meghatározható elemeivel, mert ez teszi lehetővé, hogy szilárd talajon haladhassunk.

Herman Ottón alapította meg a Magyar Ornitológiai Társaságot és a Magyar Néprajzi Társaságot, utóbbinak elnökévé választották, mint az ismeretterjesztés úttörőjét.

Halála előtt kevéssel jelent meg A magyar pásztorok nyelvkincse, melyben 800 oldalon fogalomkörönként csoportosítva állította össze a magyar pásztor élet teljes tájnyelvi anyagát.

A kiállításon tablón olvashatók A magyar pásztorok nyelvkincse idézetei, megtudható, melyik szavunk vagy mondásunk honnan származik. A „kösse fel a gatyáját” felszólítás valójában nem pontos, az eredeti szólás így hangzott: kösse fel a gatya szárát! Merthogy nem derékban kell foglalkozni a gatyával, hanem a bő nadrág szárát tűrik fel a derék korcába, ha erőfeszítésre van szükség – ezt láthatjuk Vastagh György híres szobrán a Budai Várban.

Hasonló módon és okból kötötték össze hátul a csikósok bő ujját. Láthatók a pásztorélet szerszámai, az ételek (slambuc, pörkölt, sajtok).

A tárlat úgy mutatja be a pásztorok sajátos ősi világát, nemzedékről nemzedékre hagyományozódó mesterségét és kulturális sokszínűségét, hogy az a mai kor emberét is megszólítsa. Több ponton reflektál az Ősfoglalkozások című kiállításra, új kontextusba és mai látványvilágba helyezve Herman Ottó gyűjteményének számos kincse is bemutatásra kerül.

Napjaink pásztorai jellegzetes viseletükkel és a hagyományos eszközök használatával máig őrzik őseik örökségét, és végzik hétköznapi munkájukat, ugyanakkor az eszközök 21. századi újragondolásával kreatív módon alkalmazkodnak a modern kor kihívásaihoz is.

Nemcsak gazdag történeti emlékanyagot látunk, de képet kapunk a juhászok, gulyások, csikósok, kanászok életéről és gondolkodásmódjáról is.

A pásztorok feladata az állatok őrzése, legeltetése, ellátása a szabadban. Attól függően, hogy milyen állatot őriztek nevük  viseletük is meghatározott volt. A csikós a lovakkal foglalkozó pásztor, hangkeltő eszköze a karikás ostor. A gulyás a teheneket és a tenyészbikákat őrzi. A kanász  volt a disznópásztor.  Mestersége ma már kihalóban van, hiszen a disznókat vagy a házaknál, vagy a nagy farmokon, ólban nevelik, megszűnt a makkoltatás. A sertésnyáj elnevezése: konda, falka, csürhe volt.

„Kikeletkor, Szent György napkor

Minden ember lehet pásztor,

De már ősszel, számadáskor

Az az ember, ki beszámol.”

A juhászok legmagasabb rangja a számadó. Szent György napján az ő felelőssége az állatállomány ellenőrzése. Az öregbojtár felelt a szaporításért, segédje, a juhászbojtár és a gyermek kisbojtár dolgozott a keze alá az ügyesen betanított kutyákkal. A kiállításon  szerepet kapnak a pásztorok segítői, a pásztorkutyák. A nagy testű állatokat kuvasz vagy komondor, a birkákat puli vagy pumi terelgette.

A kiállítás rendezői a mai kor igényeinek és a múzeumpedagógia gyakorlatának megfelelően a gyerekeket is megszólítják: mesesarok, interaktív játékok várják az ifjúságot. A népmesehősök, szólások, tapintható tárgyak és játékok élményszerűvé teszik a múzeumlátogatást a gyermekek számára is. Megunhatatlan a számukra, hogy meg lehet és szabad szólaltatni az állatok nyakába kötött csengőket, pergőket és kolompokat.

Rovásfa – megtanuljuk, hogyan kell olvasni:

Kattognak a fényképezőgépek: örök élmény lehet, hogy be lehet öltözni! Viseletekbe öltözve megtapasztalják, milyen érzés egy csikós, juhász vagy kiskondás bőrébe bújni.

Íme egy kis gulyás:

A látogató megtapasztalhatja, hogy milyen nehéz munka az állatok itatása. A hatalmas fa vödröt a pásztornak akár napjában 400-szor is meg kell emelnie – kipróbálhatjuk, hogy mi hányszor bírjuk megemelni.

A korabeli tárgyak, dokumentumok, makettek és modellek sorát Kunkovács László fotóművész hortobágyi felvételei, pásztorportréi és a jelenkor pásztorvilágának életképei egészítik ki, így valósul meg a híd, a kapocs múlt és jelen között a jövő felé.

A pásztoréletről Balla Cecília rendező és Dévai György operatőr filmet forgatott Erdély hegyeiben. A legérdekesebb talán a sajtkészítés folyamata és fortélyai.

A kiállításon megtudhatjuk, hogy mire jó a juhászkampó, mit üzen a pásztortávíró vagy azt, hogy kinek szól a csordás kürtje. Aki nem tudja, mire jó a juhászkampó vagy miért fehér a gulyás komondora, az járjon utána! Az időszaki kiállításon, mely 2015. február 20-ig tekinthető meg a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, megtudja a választ!

A  kiállítás igen hasznos lehet iskolai csoportok számára. Nem szükségszerű, de a múzeumlátogatásnak élvezetes kiegészítője lehet a Múzeumpedagógiai füzetek 12. kiadványa, a  Pásztorélet hajdanán, melyet a Magyar Mezőgazdasági múzeum adott ki.

Tánczos Erzsébet

Az erdélyi konyha elengedhetetlen fűszere a tárkony és a csombor mellett.  Népiesen levescsíknak is hívják ezt a petrezselyemhez hasonló kinézetű, illatú és ízű fűszernövény, manapság vegetanövénynek és maggifűnek is hívják kitűnőn ízesítő hatása miatt. Sokoldalú, hiszen levelét, magját és gyökerét is felhasználhatjuk.

Nyersen is rágcsálható

A lestyánt is (mint annyi más fűszernövényt) a rómaiak hozták el Pannóniába. A középkorban igen elterjedt fűszernövény volt. Nagy Károly is elrendelte termesztését. Akkoriban a fiatal lányok a fürdővizüket illatosították vele, hogy frissek és illatosak legyenek (mint a jó húsleves?). Bort is fűszerezték vele, ez a szokás máig megmaradt az Alpok egyes tájain. Ausztriában a pálinkafőzéshez is használnak lestyánt. Népszerűsége napjainkban  visszatérőben van.

Ez az évelő növény másfél-két méter magas virágszáron hozza sárgás virágait és érleli be a magjait.

Hatalmas levelek

Napos, félárnyékos helyek évelő növénye. Sötétzöld levei dús bokrot adnak. Minél melegebb és naposabb helyen termesztjük, annál több illóolajra, annál ízletesebb lestyánra számíthatunk.

Mire alkalmazható a lestyán a házipatikában ?

Az 1860-ban Szepesalmáson született Zelenyák János, a szegények plébánosa azt írta a lestyánról: „A gyökeret izzasztó és izgató hatásánál fogva kólikánál, gyomorgörcsnél és hysteriánál, pulverizálva [porrá törve], vagy erős teának készítve, használhatjuk. A fűnek kipréselt leve megindítja a kimaradt havibajt.”

Vizelethajtó hatású, a vesekő lerakódását is meg lehet vele előzni.

Emésztési bántalmakra, gyomorégésre, menstruációs zavarok kezelésére és nyákoldóként száraz köhögésben is adható.

A teája vizelethajtó, epe- és vesebántalmakat enyhítő hatású.

Lestyán tea: 1 evőkanál lestyángyökeret áztassunk 10 percig forró vízben. Ez a főzet kiváló méregtelenítő.

Hogyan használjuk a konyhában?

Leveleit, hajtásait tavasztól őszig, bármikor szedhetik, de a sárguló levelek értéktelenek. A lestyán levelei adják az erdélyi csorbalevesek jellegzetes ízét-zamatát, ezért ne spóroljunk vele, de intenzív aromája miatt óvatosan kell bánni vele, túlzásba sem szabad vinni, mert az megkeseríti a levest. Szárítva is érdemes felhasználni, és persze le is fagyaszthatjuk.

Különösen jól illik a zöldséglevesbe, de jó húsleves nincs is nélküle!

Jól harmonizál a gyökérzöldségekkel, érdemes beletenni a burgonya és a paradicsomételekbe is.

Mint minden zöldfűszert, csak a főzés végén adjuk az ételhez.

Fűszerként kellemes: a levelét levesekbe, salátákba, magvát kenyértésztákhoz, salátákba, rizshez, meghámozott gyökerét levesekben lehet használni.

A gyökerét is dobhatjuk levesekbe, de tehetjük salátákba is.

Igen ízletes lesz tőle a paradicsomleves és a töltött paprika is.

Magjából tehetünk a kenyértésztába, ízesíthetünk vele házi sajtokat. A tejszínnek és a túrónak is remek aromát kölcsönöz.

Különlegesség a lestyánpálinka: ha 2 evőkanál lestyánmagot ledarálva, gézbe csavarva semleges pálinkába áztatunk néhány napra elő is állítódik.

Azt hallottam, hogy az oroszok a lestyán gyökeréből lekvárt főznek, és cukrozva is elteszik télire.

Tánczos Erzsébet

Forrás:

http://korkep.sk/cikkek/egyebek/2013/09/15/gyogyito-etelizesitok

http://www.egeszsegkalauz.hu/gyogynovenyek/gyogynoveny-es-fuszer-a-lestyan-108686.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Orvosi_lesty%C3%A1n

http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Juni_2012_Levisticum_officinale_mit_Insekt_Nordbaden.JPG#file

– Ön festékes szőtteseket alkot. Mit jelent az elnevezés?

Füstölög  a sütőtök!

Ég benne a sütőtök!

Az egy dolog, hogy zsenge koromban ilyen rímeket alkottam, de hogy ezt közzé is teszem! Ígérem, verseskötetem sem lesz…

A sütőtök viszont megérdemel néhány sort:

Őshazájaként  Észak-Amerikát,  Közép- és Dél-Amerika trópusi vidékét is  említik.  A texasi és a mexikói indiánok  is termesztették ültetvényeiken. Európába az első sütőtök magokat a spanyol hódítók hozták. Magyarországon a  legismertebb hazai változatai a nagydobosi, a kiszombori és az óvári fajta. A sütőtök kedvező élettani hatásait már az indiánok is ismerték, kígyómarást kúráltak a segítségével és szeplő eltüntetésére is használták. Fogyasztása szebbé teszi bőrünket, különösen a pattanások kezelésében jelenthet nagy segítséget. Alacsony kalóriatartalma és édes íze a fogyókúrázók kedvencévé teszi.Hazánkban is  réges régen termelik.
A szó angol megfelelője „pumpkin”, amelynek gyökere a görög „pepon” (jelentése: nagy dinnye) kifejezés. Ezt a franciák „pompom”-á, majd az angolok „pumpion”-ná alakították, míg végül az amerikai gyarmatosítók honosították meg a mai „pumpkin” elnevezést. A magyar  tájnyelvi szavak is igen érdekesek: dinkatök, tamburatök, bosztán, olasztök, döblec- ezek mind a sütőtök népies megnevezései.

A sütőtök a kobakosok vagy tökfélék családjába tartozik, mint pl. a főzőtök, laskatök, cukkini, patisszon, görögdinnye, uborka. A növénnyel kapcsolatos érdekességek, hogy 90%-a víz, létezik fehér, szürke, kék, piros és zöld színben is, illetve húsán és magján kívül virága is ehető, ami sülve különleges csemegének számít.

Télen az egyik legkedveltebb, könnyen hozzáférhető csemege városon és falun egyaránt a finom, omlós, édes sült tök.

Sütőtök fajták:

Nagydobosi sütőtök

A nagydobosi sütőtök az első, államilag elismert, Magyarországon termesztésbe vont sütőtök fajta. Tömege 5-10 kg, külsőleg szürke héjú, vastag, narancssárga húsú, rövid, zömök kocsányú, 6-10 részben cikkelyezett. Ízvilága széles spektrumú: az édestől a parázsig terjed. Húsa kemény, minden tökös étel kiváló alapjául szolgál. Sütésre kifejezetten ajánlott, hiszen igazán finom sült tök a nagydobosi fajtából készíthető.
A nagydobosi sütőtök legegyszerűbb elkészítési módja a sütés. Egyben ez a minőségének legbiztosabb próbája. A jó sütőtök beltartalmi értékei a sütéssel érvényesülnek igazán, ugyanakkor hibái is lelepleződnek. A dolog fordítva is igaz, minden más elkészítési mód tompíthatja a hibákat, de a beltartalmi értéket is csorbítja.

Az elkészítés a sütőtök kiválasztásával kezdődik. Kemény, vastag húsú, rövid, vastag, de száraz kocsányú tököt válasszunk. Szeletelt töknél vastag húsú, narancssárga színű, szintén kemény húsú darabokat keressünk. Az egész tököt kettő vagy nagyobb tök esetén négy darabba vágjuk, a magot, a belső részeit eltávolítjuk, kikaparjuk. Ha a tisztítás során a húsrész szálkásodik, szálakra bomlik, vagy a színe világos citromsárga, akkor rossz tököt választottunk, ezt ne süssük meg, használjuk más célra. A megtisztított tököt szeleteljük, arra ügyeljünk, hogy a szeletek 8 cm-nél ne legyenek szélesebbek.

A régi falusi háztartásokban 5-8 cm széles félkörív szeleteket vágtak a tökből. A mi családunkban 5-8 cm-es kockákra daraboljuk. A felszeletelt sütőtököt tepsin, sütőlapon tesszük az előmelegített sütőbe, a darabok között minden oldalról legalább 3 cm távolságot hagyva. Egy normál sütőbe egy sütésre 2 kg-nál több nyers tököt ne tegyünk, mert a kiáramló pára miatt a töknek főtt jellege lesz. A tök sütési ideje 80-90 perc, a sütést 30 percig 220 fokon, majd 30 percig 200 fokon, a végén 20-30 percig 160 fokon végezzük. A hőfok növelésével a sütési idő csökkenthető, ennek az a következménye, hogy a sült tök külső héja a világossárga szín helyett enyhén égetett barna színt kap, esetleg feketére éghet, ha nem vigyázunk.

A tök akkor van kész, ha villával könnyen átszúrható. A jó minőségű tökből a szakszerűen készített sült tök halványsárga színt kap, teljesen száraz, kenyérhéjszerű külső réteggel. A külső réteg alatt világosabb vagy sötétebb sárga, állaga szilárd, krémestől az omlósig változhat. A krémesek általában édesebbek, míg az omlósabb (parázs töknek is mondják) sokkal gazdagabb íz világgal rendelkezik.

Orange vagy kanadai  sütőtök

Az orange, más néven kanadai sütőtök tömege 2-4 kg, körte alakú, sima héjú, élénk narancssárga színű fajta. Íze megbízhatóan finom, jól tárolható, könnyen feldolgozható. Jó alapul szolgál levesek, saláták, ivólevek, főzelékek készítéséhez.

Története

A háziasszonyok régebben kenyérsütő kemencében vagy búbosban, ma sokkal inkább a gáz- vagy villanytűzhely sütőjében készítik ezt a fölséges, ámde nyersanyagában valójában olcsó ételt, ami valamikor – a második világháborút követő szűkös esztendőkben – szinte néptápláléknak számított. És nem indokolatlanul, hiszen a tök sok cukrot, vitaminokat, fehérjét és emészthető rostot tartalmaz, szénhidráttartalma annyi, mint a burgonyáé.

A sütőtök jól tárolható termény. Csapadéktól és a nagyobb hidegtől védett helyen, szalma, széna vagy lekaszált fű között akár a szabadban is eltartható tavaszig. Egyébként fűtetlen, fagymentes kamra, pincelejáró, előszoba, veranda a legjobb tárolóhelye.

Tárolása:

A sütőtök viszonylag igénytelen zöldség, ha elég hideg helyen – pince, kamra – tudjuk tárolni, hónapokig is eláll. Ha egyszer felbontottuk, akkor becsomagolva a hűtőben még pár napig eláll. Szezonja szeptember és február közé tehető.

Felhasználása:

A sütőtök magja pörkölve kellemes “ropogtatnivaló”. Amikor még többet termeltek belőle, akkor a magjából ízletes étolajat is sajtoltak. Az olaj kinyerése után visszamaradt pogácsa a háziállatok értékes fehérjetakarmánya.

A salátákhoz nagyszerű, sötétzöld tökmagolaj nem csak vitamindús és tápláló, hanem gyógyító hatású is.

A hagyományos tökmag is sok, és az egészségünkre hasznos anyagokat tartalmaz. A héjnélküliekből, vagy más néven olajtökökből viszont  még annál is több  hasznos anyagot lehet kivonni, hasznosítani. Olajtartalma 3-4 x magasabb, a hagyományos tökmagénál. A tökmagolaj  igen gazdag telítetlen  (azaz  „jó”) zsírsavakban, vitaminokban.

SŐT, mi magunk is készíthetünk sütőtökolajat!

Nagyanyáink receptje így néz ki:  a magokat kiszedik  az olajtökből. Aztán  szikkadni, száradni hagyják. Amikor  a magok megszáradtak, kétszer átdarálják, majd a  darált masszát  némi forróvízzel összegyúrják. Így könnyebben kinyerhető belőle az olaj. A  randa  zöldes masszát  jókora  fazékba  kell tenni, majd folyamatos kevergetés mellett elpárologtatni  a trutyiból a hozzáadott vizet. EKKOR KELLEMESEN MEG IS PIRUL!

Ezután a masszát kipréselik , erre jó egy házi gyümölcsprés is. Az így kinyert  tökmagolaj vetekszik az olívaolajjal. (A visszamarad olajpogácsát még  csalikészítésre is használják a pecások.) A kipréselt olajat  állni kell hagyni, hogy leülepedjen,  aztán szűrni, és üvegekbe tenni. Mivel semmi nem odavaló anyagot, tartósítót, adalékanyagot sem tartalmaz,  érdemes sötét üvegben tárolni, hogy tovább elálljon. Figyelem, gyorsan avasodik,  többször kisebb mennyiséget készíteni jobban megéri.

Gyógyító zöld olaj

A népi gyógyászat szerint a tökmag olaja minden  bajra jó. Konkrétan:  segíti az emésztést, csökkenti a koleszterinszintet, erősíti a szívet, prosztataproblémáik megelőzésére, vagy a tüneteik enyhítésére is kiválóan alkalmas. E és F- vitamin tartalma miatt magzatvédő hatású. Antioxidánsai miatt erősíti az immunrendszert, de kozmetikumok összetevője is, öregedést késleltető hatása miatt. Omega-3 zsírsavat is tartalmaz – kutatások szerint a depresszióra is jó- a máj kiváló méregtelenítője, regenerálója – sebregeneráló és féregűző hatású. Na, mi maradt ki a testi lelki nyavalyák közül?

Évezredek óta használják a tökmagolajat,

A sütőtök édes és sós ételeket is „ életre kelt”, a lehetséges receptek száma nagyjából annyi, mint Kína mai népessége.

Ezért csak   néhány gyöngyszem, mondhatni csepp a tengerből:.

Hogyan kell tökmagot pirítani házilag?

Azt tartják, hogy a tökmag Isten zsebéből potyogott a földre és ennél egészségesebb dolog nem sok van a világon.
Az esszenciális zsírsavtartalmának köszönhetően a tökmag és a belőle nyert tökmagolaj vértisztító hatású. Fokozza a szervezet testi- és szellemi teljesítőképességét, valamint természetes E-vitamin tartalma miatt prosztatabetegségekre javasolt.

Pirított tökmag
Száraz serpenyőben, gyakori kevergetés mellett is megpirul.

A tökmagot helyezzük egy vékony falú, zománc nélküli edénybe, és fakanállal állandóan kevergetve, teljes lángon pirítsuk, amíg pattogni kezd.
Legfinomabb a frissen kiszedett tökmag, amit azonnal megpirítanak.
Téli estéken kiváló csemege. Mi régen úgy csináltuk, hogy kiszedtük a tökből, megmostuk, megszárítottuk. Aztán vékonyan elterítettük egy tepsiben, jól besóztuk, és forró sütőben párszor megkeverve megsütöttük.

 RECEPTEK MÉG:

 Legegyszerűbb mézes sütőtök :

Hozzávalók :

sütőtők  és méz

Így készül:

1. A  sütőtököt megmossuk, kikanalazzuk a magját, aztán  feldaraboljuk. A tepsibe úgy teszünk , hogy azt előtte sütőpapírral kibéleljük. Lajos Mari mondása, hogy a sütőpapír a legjobb barátunk, hát a tapasztalat szól belőle ilyenkor is.
2. Elhelyezzük a sütőlapon a tökdarabkákat , és megcsurgatjuk őket mézzel.  Jól előmelegített sütőben addig sütjük, míg a tökdarabkák megpuhulnak, illetve a méz szépen  ráolvad, de figyelem! Oda ne égjen!

A sütőtököt a kicsi babák egyik első és igen kedvelt eledele..
A tököt legtöbbször első lépésként megsütjük, és aztán a pürével készítünk valami finomat (sütemény, leves, bébiétel). Sütve ugyanis jobban  érvényesül édeskés íze mint főve.

Egyszerű sütőtökpüré babáknak :

Semmivel nem kell ízesíteni, csak  pároljuk, nagyobbacskáknak sütjük. Cukor, méz babáknak pláne nem kell! Jól fagyasztható, igazi elsősegély lehet egy-egy lefagyasztott adag!

Sütőtök lekvár:

Hozzávalók:

Jókora sütőtök
2 dzsemfix
citrom ízlés szerint
2 nagy vaníliarúd
úgy 50 dkg cukor
pár evőkanál vaníliáscukor
a biztonság kedvéért 1 csapott evőkanál nátrium-benzonát

A tököt nagyobb darabokra vágott állapotban hagyjuk megsülni. Legyen puha! Ha megpuhult, kikaparjuk a belsejét, és egy nagy lábosba tesszük. Hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot, a dzsemfixeket, és a citromok levét.  A vaníliarudat hosszában felhasítunk, kikaparjuk a magot, és  a héjjal együtt ezt is a tökhöz tesszük.  Aztán nagy lángon felforraljuk, de ekor már mellette kell állni, és kevergetni kell!. Kóstolgassuk, és ha kell teszünk még hozzá édeset vagy savanykásat.   A vaníliarúd eltávolítását követően pürésítsük , s tegyük bele a nátrium-benzoátot, és keverjük is össze.. Tiszta üvegekbe töltjük, lezárjuk, fejrefordítjuk, majd dunsztba tesszük pár napra.

Sütőtök ital :

Hozzávalók:

megsült sütőtök
tej
tejszín
barnacukor vagy méz
csipet gyömbér
fahéj

Elkészítés:

A tök megsült húsát pépesítjük a szokásos módon, barnacukrot vagy kevés mézet  kap a tök, gyömbérrel fűszerezem, tejjel és tejszínnel felöntve  összemixelem..
Tetejét őrölt fahéjjal illatosítom. Ennyi!

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

http://nepgyogyaszat.hu/nepgyogyaszat-gyogyirei/sutotok-tokmag.html

http://www.balintgazda.hu/minden-heten-szuret/januar/sutotok.html

http://kertesz.blog.hu/tags/s%C3%BCt%C5%91t%C3%B6k_gondoz%C3%A1sa

http://www.sokszinuvidek.hu/otthon-keszult/763-Lecsurg%C3%B3-magyar-arany-t%C3%B6kmagolaj-egyszer%C5%B1enhttp://www.sokszinuvidek.hu/otthon-keszult/763-Lecsurg%C3%B3-magyar-arany-t%C3%B6kmagolaj-egyszer%C5%B1en

http://szaknaturolaj.hu/tokmagolaj/

http://tokmagolaj.eu/

A Hungarikum Szövetség Hungarikum Akadémiája 2014. szeptember 17-én tartotta ősz-nyitó ülését Újpesten a Városháza épületében.

A sűrű programot felvonultató munkanap célja a Hungarikum-törvény jelenlegi helyzetének áttekintése és formálása volt. A Béres csepptől a huszárságon át a Kodály módszerig számos előadást hallhattunk az adott területek szakértőitől – ezek a rövid, érdeklődést felkeltő előadások ráirányították a hallgatóság figyelmét arra, hogy milyen sokrétű és nagyszámú nemzeti értékkel bírunk.

A programot a Budapest Tárogató Együttes régi magyar táncdallamokkal nyitotta meg, majd Wintermantel Zsolt, Újpest polgármestere, a HUSZ Stratégiai Partnere köszöntötte a Hungarikum Akadémiát, és a vendégeket.

Birinyi József, a Hungarikum Szövetség elnöke ismertette a HUSZ és a Hungarikum Akadémia céljait: összefogni a kiemelt magyar értékeket „ a szürkemarhától a szürkeállományig”, azaz az élet minden területén.

“Hungarikum az lehet, amit mi magunk és a külföld velünk azonosít” – mutatott rá Birinyi József. Hangsúlyozta, hogy a világban szétszóródott magyarság értékeit is meg kell örökíteni, s ez igen fontos az összmagyarság nemzeti tudatának építésében.

A nap folyamán számos rövid, gondolatébresztő előadást hallhattunk a hungarikumokról.

Jakab István, az Országgyűlés alelnöke, a MAGOSZ elnöke előadásában az agrárértékek kibontakoztatásának lehetőségeit vázolta fel. Rámutatott, hogy sokszor nem is vesszük észre értékeinket, hiszen azokkal együtt élünk. Meglepetés lehet, mikor a külföldiek rácsodálkoznak valamire, ami nekünk természetes: Nektek ilyen is van? Nekünk sajnos nincs.

Fontos, hogy természeti adottságainkat ismerjük, és azokkal jól sáfárkodjunk. Kiemelte, hogy a Hungarikum Szövetség feladata újabb értékek felkutatása, ez folyamatosan meg is történik, az értékek be is kerülnek az Értéktárba. A munkának ezzel azonban nincsen vége: el kell érni, hogy a szívekbe is eljussanak.

Kun Szabó István vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára előadásában a magyar honvédség évezredes hagyományait mutatta be kiemelt figyelmet fordítva a huszárságra, mint hungarikumra. A magyar huszárhagyományok a régmúltba nyúlnak vissza. A huszárságot mindvégig a virtus, a vakmerőség, a váratlanság jellemezte és tette sikeressé. Sikere csúcsán, a XIX. században Európa minden hadseregében huszárezredeket állítottak fel. A huszárság hungarikum, jó hírünket viszi a világba. Az utóbbi évek eredménye, hogy megvalósult a honvéd koronaőrzés. Igen fontos, hogy a katonasuli program nagy siker a fiatalok körében. Ilyen fejlesztésekkel kapcsolódhat össze a dicső múlt és a jövendő.

Az új HUSZ tagok köszöntése után az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség ismeretterjesztő filmben mutatta be Károlyi Sándor életművét.   A 19. század meghatározó alakja Nagykárolyi gróf Károlyi Sándor politikus, kórházalapító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Hangya- és Takarékszövetkezeti mozgalom, valamint a rendezvénynek helyet adó Újpest alapítója volt. E sorok szerzője a hajdani Károlyi birtokon él, olvasott is, hallott is a grófról, mégis számos érdekességet tudott meg a filmből.

A kiemelt értékteremtők bemutatkozása a program egyik legfigyelemreméltóbb egysége volt.

Dr. Béres József, a HUSZ alapító tagja édesapja, Béres József munkásságát mutatta be, akinek mottója „a megoldás ott van a természetben, csak nyitott szemmel kell járni” ma is időszerű.

Munkájuk eredményességét bizonyítja, hogy a Béres Csepp szinte 100%-os ismertségnek örvend Magyarországon.

Diakép az előadáson
A Semmelweis Egyetem a Hungarikum Szövetség tagjává vált, és Semmelweis Ignác életművét képviselheti a szervezetben – az erről szóló díszoklevelet a Hungarikum Akadémia rendezvényen vette át Dr. Gál János rektorhelyettes, aki beszédében   emlékeztetett: aki nem tiszteli a múltat, annak jövője sincsen, éppen ezért különösen megtisztelő, hogy Semmelweis Ignác örök életművét képviselheti az egyetem a Hungarikum Szövetségben. Semmelweis Ignác életművére hívta fel a figyelmet: a vérmérgezés és a szepszis alapjait letevő Semmelweis kiváló megfigyelő volt,  és bátor  ember, aki fáradhatatlanul küzdött az igazáért. Kiemelte, hogy a világ az édesanyák megmentőjeként ismeri Semmelweis Ignácot,  de még nem közismert hazánkban, hogy  a világ orvostörténelmének tíz legnevesebb alakja között tartja számon a világ.

A Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj világörökségi gondnokság képviseletében Dr. Bihari Zoltán igazgatót köszöntötte a Hungarikum Szövetség.
Dr. Kürti Sándor elnök-vezérigazgató a Kürt Zrt.–t mutatta be. Ismertette, hogy hungarikum címre az pályázhat, aki, vagy amely dolog országon belül közismert és elismert, határainkon túl közismert és elismert, tradicionális – vagy e kritériumok közül kettőnek megfelel. A Kürt helyzetéből adódóan nem építhet hagyományokra, hiszen anno nem is létezett az a terület, ahol az utóbbi évtizedekben világraszólót alkot, de a Kürt Zrt. az első két kritériumnak messzemenőkig megfelel.

Dr. Kürti Sándor

Dr. Töll László ezredes a huszárságot mint hungarikumot mutatta be. Hangsúlyozta, hogy a huszárság a mai napig nemzeti mitológiánk szerves része. A huszár szót így –úgy írva, kiejtve az egész világon ismerik és ugyanazt értik alatta: a magyar huszárokat, s nemcsak a külcsínt, hanem a belső értékeket is: az érzelmi, tudati elkötelezettséget is. S az érzelmi kötődés és a büszkeség fontos iránytű az értékőrzésben.

Huszár egyenruhában
Győrffy-Villám András, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség örökös elnöke hangsúlyozta, hogy a hagyományőrzők a huszárokhoz kapcsolódó egységes, komplex kultúra őrzői. Kiemelte, hogy a hagyományőrző egyesületek működése munkát ad a népi kézműveseknek is, akik a viseleteket készítik, a muzsikosoknak, akik a fellépéseken a verbunkost szolgáltatják.

Dr. Ittzés Mihály a Magyar Kodály Társaság elnöke feltette s meg is válaszolta a kérdést: Mitől hungarikum a Kodály módszer?

Az újpesti Adorate Kórus Kodály műveket adott elő, mely után a városháza melletti téren táncházi ízelítőt kaptunk.

Boros András és Nagy Zoltán feleségeikkel, a zenészek közreműködésével magyarpalatkai táncokkal fokozták a hangulatot.

A nap egyik fénypontja az újpesti HUSZ Hungarikum PONT bemutatása volt, mely az újpesti városháza alagsorában kapott helyet. Érdekes, hogy ez a terület anno börtönként üzemelt – felemelő, mikor egy börtön borospincévé lényegül.

A HUSZ Hungarikum Pontot, az Újpest Önkormányzat Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatója, Dr. Telek Zoltán, valamint a Police Borrend Egyesület elnöke, nagymestere, Dr. Dutka Antal pohárköszöntője nyitotta meg a nagyérdemű számára.

A fogadás számos gasztronómia élményt hozott, például a Mathiász csemegeszőlők, sajtok megízlelésére és Gábor Sándor aranykoszorús cukrászmester Magyar Rapszódia nevű bonbonvariációinak kóstolójára is sor került. Mint megtudtuk a kézműves bon-bon valódi csokoládéból a legfinomabb és legjobb alapanyagokból készül. Nem tartalmaz vegyi konzerválószert sem más növényi zsiradékot csak nemes kakaóvajat.

A kép forrása: http://www.kkvnet.hu/kkv-kisvallalkozas/magyar-rapszodia-kezmuves-bonbon-kulonlegessegek-alkalmi-tortak-disztortak-napi-cukrasz-keszitmenyek

A díszterembe visszatérve speciális “papi” áldásban volt részünk. Ez Papp László háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó életművéről összeállított film formájában értendő, s a naphoz szorosan kapcsolódott, hiszen a háromszoros olimpiai bajnok életműve egy éve szerepel a közfelkiáltásos hungarikumok között.

A Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti jegyzékének és a Magyar Értéktárnak is tagja a tárogató, melyet Nagy Csaba, a Rákóczi Tárogató Együttes alapító elnöke szuggesztív előadásban mutatott be a közönségnek. Az elnök úr meg is énekeltette, s tárogatóval kísérte a Csínom Palkót éneklő közönséget.

Nagy Csaba tárogatóval. A kép forrása:http://www.nepzene2.eoldal.hu/cikkek/hangszerek/a-tarogato.html
A tárogatómuzsikát követően Birinyi József értékelte a jelenlegi hungarikum helyzetet. Maga a Hungarikum törvény is helyet kaphatna a listán – mondta az elnök arra utalva, hogy számos országban folyik magas szintű értékvédő program, de olyan komplex módon, mint ahogyan a hungarikum törvény teszi, máshol nem találkozhatunk. Hangsúlyozta, az értékek támogatása a legjobban megtérülő befektetés. A Magyar Értéktár által kidolgozott hungarikum – piramis kapcsán elmondta, a Szamos marcipán vagy a dobostorta is lehet, hogy egy konyha asztalon született, s idővel onnan jutott el olyan pozícióba, hogy hazánkban és külföldön egyaránt velünk azonosítják. Fontos tehát, hogy ne csak a legismertebb értékeinket védjük – bár sajnos még azokat sem tartjuk kellőképpen becsben.
A hungarikum – piramis minden szintjén szükséges a gyűjtőmunka és az értékek népszerűsítése. Ez a felfutó rendszer garantálja a hungarikumok megtalálását és megőrzését.

Mi ez a piramis? A helyi, megyei, nemzeti szintekkel, Kárpát-medencei és a világon bárhol élő magyarság értékeinek feltérképezését, rögzítését jelenti. A nemzeti értékek rendszerezése alulról felfelé építkező rendszerben történik. Az értékek gyűjtése a településeken kezdődik. A helytörténészek, muzeológusok, néprajzosok munkája a helyi értékek folyamatosan bővíthető listája. A települési értéktárak mintájára megyei és tájegységi értéktárak épülnek, a Magyar Értéktárat az értéktárak összesítése során a Hungarikum Bizottság állítja össze. A magyarság csúcsteljesítményének számító nemzeti értékeket a Hungarikum Bizottság hungarikummá minősíti. Az Birinyi József hangsúlyozta: nagy felelősség, hogy mi kerül a hungarikum listára: túl sok vagy nem megfelelően megválogatott hungarikum az egész rendszer értékét devalválja.
A nap végén megtudtuk, hogy a Kodálytól vett „A tűznek nem szabad kialudni” című film immár magyar nyelven is megtekinthető.

Itt még angolul:

Tanárként úgy gondolom, hogy ez a magyar örökségeket bemutató húsz  perces film az  érzelmi nevelés egyik fontos segítője lehet. A film párizsi vetítése után, részben annak hatalmas sikere hatására hazánkat felvették az UNESCO kormányközi bizottságba.

„ Nagy siker, hogy filmünkkel elősegíthettük országunk legújabb sikerét. ” – nyilatkozta Birinyi József, a film rendezője.

Megkapáltuk a szőlőnket három ízben is,
Nem sajnáltuk az erőnket, de volt haszna is!
Völgyet szeret a folyóvíz, nem a kopasz dombot,
Fene látott szűk dolmányon apró ezüst gombot!

Vágyakozva emlegetjük a szüret nevét,
Ugye kedves komámasszony, isszuk a levét?
Völgyet szeret…

A szüret szó eredetileg a szőlő borrá alakításának részfolyamatára, a szűrésre utal, de mai jelentése kiterjedt a többi gyümölcs betakarításának elnevezésére is.

A magyar nép nyelvében már a Honfoglalás előtt megjelentek a szőlőtermeléssel kapcsolatos szavak.  És persze hazánk területén már a régi rómaiak is termesztették és élvezték a szőlőt. A középkorban  magas szintű szőlőművelés folyt.

Sok hagyomány ma is él, s ezekhez – mint például a szüret kezdetének időpontjához –  ragaszkodnak az emberek. A szüret első napja egyes területeken neves dátumokhoz kapcsolódik. Eger  vidékén szeptember 29. – Szent Mihály napja, Miskolc környékén október 18. – Lukács napja, a Dunántúlon október 15. – Szent Teréz napja a szüret kezdete. Jellemző, hogy a rég kialakult napokhoz kötődik a szüret kezdete, ez az időpont azonban régiókként változott. Ennek az a magyarázata, hogy figyelembe  vették az időjárási viszonyokat, a jellemző szőlőfajtákat és egyéb tényezőket.

Törköly kimérése a szüreti kádból

 A jó hangulatért szőlőőrző dalok:

 Szüreti hagyományok

Régen a szüret társas eseménynek számított, amelyre egy egész éven át emlékeztek és készültek a családok. Akkoriban ez egy egész közösség közös tevékenysége volt, amelyet a nap végén  szüreti mulatság zárt. Bortermő vidékeken nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat rendeztek. A 16-17. században a szüret idejére még a törvénykezést is beszüntették. A 19-20. század fordulóján a szüreti felvonulásokat, akárcsak az aratásiakat, miniszteri rendelettel egységesítették és szabályozták, mintául véve a 18-19. századi uradalmi szőlőmunkások szokásait. Manapság is családok, rokonok, ismerősök közös programja a szüretelés, a 18-19. században sokkal nagyobb összejövetelként ünnepelték meg a betakarításnak ezt az időszakát.

Szüret idején bezártak az iskolák, szünetelt a bíráskodás és a katonák is szabadságot kaptak.Igazi sátoros ünnep, kihagyhatatlan esemény volt, a társadalmi élet fontos része, s  az ismerkedés egyik hagyományos színtere. A tánc, a mulatozás mellett természetesen nem maradhatott el a borozgatás sem. Ennek aztán gyakran lett következménye kisebb-nagyobb verekedés, amely azonban egyáltalán nem volt szokatlan és különösebben megbotránkoztató történés. Enélkül nem  lehetett   vérbeli szüreti mulatság.

Bort iszunk mi, ugye, pajtás?

Bort iszunk mi, ugye, pajtás?
Nem is vízzel élünk mint más!
Majd, ha eljön az utolsó,
Isten veled jó éjszakát boroskancsó!

Zajkeltéssel indult a szüret, riogatással, esetleg pisztolylövésekkel – ez ősi gonoszűző rítus!

Szüretindító lövés

Csak eztán indult a munka. A lányok, asszonyok voltak a szedők, akik gyűjtőedénybe  gyűjtötték a szőlőt. Ők kiabáltak aztán a puttonyos legényeknek, férfiaknak, akik – az akkor még fából készült – puttonyba gyűjtötték a szőlőt. A szemeket préselés előtt összezúzták, ezután indult a tulajdonképpeni borkészítés. Természetes volt, hogy a munka alatt vidám énekszótól, viccektől volt hangos a vidék.

A nap végén a szüretelők szüreti koszorút vittek a vállukon, amelyet szőlőfürtökből, búzával, szalagokkal. Régen a földesúr, a gazda  tartotta este a táncos mulatságot.

Szüreti bálra vonuló zenészek és táncolók. „Váci szüret”

Még ma is sok helyen ünnepelnek szüreti felvonulásokon   a munka végeztével az emberek.  A szüret végeztével megtartották a szüreti bálokat. Külön  ünnepeltek az iparosok, a gazdalegények, a szegények. Szüreti felvonulást is rendeztek, választottakbírót, bírónét. A bíró kíséretéhez tartozott két pandúr, két kisbíró és két cigány. Az utóbbi kettő feladata volt, hogy cigánynak öltözve mókázzanak. A bíró és bíróné kocsiját a két pandúr kísérte lovon, mögöttük lányok ültek a kocsiban, virágkoszorúval díszített kosarakkal. A legények a lányok mellett lovagoltak.

Szüreti mulatság bolondkocsija

A szőlőben leszedtek annyi szőlőt, amennyi a bálterem díszítésére kellett. Nagy fürtöt készítettek, amit a fő helyre tettek. Ezt az éjszaka folyamán ellophatták, vagy a végén kisorsolták. A csőszlegények és -lányok feladata volt, hogy vigyázzanak a szőlőlopásra. A nagygazdák, iparosok szüreti bálján a húszas évektől stilizált „magyar ruhában” jelentek meg a lányok.A régi idők szereplőiről – a bírót, csőszlányokat, csőszlegényeket, táncmestereket – ma beöltözött emberek emlékeznek meg. A szüret elengedhetetlen szereplője a borkirály, aki az esti mulatságért volt egykor felelős. Nem maradhat ki a menetből a hordóra ültetett piros ruhás férfi bábu, az úgynevezett baksus – figura. Eredete  Bacchusra, a rómaiak bor-istenére vezethető vissza.

Viszik baksust!

A baksus hordón keresztbe tett lábbal ülő figura, lopótökkel és pohárral.  Mögöttük haladnak a szőlőkoszorút vivő lányok. Leányok, legények, gyermekek kereplővel zajonganak.Emlékezzünk: a zajongás gonoszűző szertartás! A felvonuláson maszkos alakok is vannak . A felvonuláshoz tartozott a bodnártánc, más néven kádártánc Ez egy  hordóabroncsokkal bemutatott mesterségtánc, amit kádárlegények adtak elő. A bodnártáncot Erdőbényén és Mádon nemzeti szín szalagokba csavart abronccsal táncolták a férfiak.

Így köszöntötték a baksust:

Szervusz Bacchus pajtás, légy te ma mivelünk, Mikéntjó borgazdát, aképpen tisztelünk.

A te hő kulcsárod “hinkai mézes”

Mondja, hogy pincédben van jó bor és édes. Töltesd kulcsároddal teli poharunkat,

És hő szolgáidnak ajánljuk magunkat. Szervusz Bacchus pajtás!

A menet fontos szereplői még  tolvajok és csőszök, akik szórakoztatják a közönséget, ugyanakkor bemutatják az egykor nagyon is jellemző szerepvállalásukat a szüretből.

A szüreti menetben található még keréken forgó bábu, táncos kerék. A keréken forgó pár  különben ott van a farsangi,  meg az aratási felvonulásokban is. A két világháború között Tiszafüreden a menet élén lovas legények haladtak, utánuk a bíró, bíróné, a kisbíró dobbal, majd a szüretelő lányok és legények, azután a cigányzenészek. Leghátul a jelmezesek kiabáltak a fakanalat áruló szlovák: “Fakanalat, fakanalat!”, a drótostót: “Drótozni, drótozni!”, a toll- és rongykereskedő : “Csontot, rongyot, ruhadarabot!”

A szüreti fogások elkészítésére a gazdaasszony nagy hangsúlyt fektetett.   A szüretből hazatérőket  megterített asztal várta. Fő eledel a birka -vagy marhahúsból készült bográcsos étel és a kalács volt. A húsleves, töltött káposzta is hagyományos szüreti étel ( MINDIG FINOM, NEM IGAZ?), a lakomát a csöröge fánk zárta.

Szüreti bálokat Kalotaszegen csak az alszegi falvakban tartottak. A zenészek végiglátogatták a szüretelő családokat. A legények a zenészekkel előbb hazaindultak a táncterembe, ahová csak azok a lányok mehettek, akiket a legények elhívtak. Reggelig mulattak.

Egy-egy család vállalja a rendezését, a gazdát bálkirálynak nevezik.

 EZ A FELVÉTEL JÓL ÖSSZEFOGLALJA A SZÜRETI HAGYOMÁNYOKAT:

Íme egy csöröge recept:

Hozzávalók:

• 3 db tojás
• 1 evőkanál tejföl
• 1 evőkanál porcukor
• kevés só
• 1 – 2 kis vagy nagyobb kanálnyi rum
• 35 dkg liszt
• olaj a kisütéshez

Elkészítés:

A tojásokat villával felverjük, hozzáadjuk a tejfölt, a porcukrot, a sót, a rumot és az átszitált lisztet. Összedolgozzuk, míg szép sima nem lesz, majd fél órát pihentetjük.

Újra átgyúrjuk, azután nagyon vékonyra kinyújtjuk. Derelyemetszővel tetszőleges négyszögeket vágunk, a közepét behasítva bő, forró olajban mindkét oldalát megsütjük.

Jól lecsöpögtetjük,  majd bőségesen meghintjük vaníliás porcukorral. Sárgabarack lekvárral kínáljuk.

Hortobágy? Az meg mi?

A Hortobágy olyan táj, amelyet sajátos története, értékes élővilága, egyedülálló néphagyománya  sajátosan  magyar vonásokkal ruház fel. A néhai ligetes sztyepp az Alföldön  kanyargó Tisza hatása alatt állt. A táj kialakulásában az embernek  jelentős szerepe volt. Mai képe a folyók szabályozása, mocsarak lecsapolása, a legeltető állattartás, az erdők kivágása eredménye.

Bár az ember jelenléte e térségben már a fiatalabb kőkorszakban is bizonyítható, s a  Hortobágy név egyike a legrégebbi helyneveinknek, de a környező pusztákat Debrecen város jegyzőkönyvei csak 1701 óta nevezik Hortobágy-pusztának. A Hortobágy név egyszerre jelent folyót és tájat, és az 1966-ben  megalakult Hortobágy községet.

delelő gulya

Hortobágy név alatt ma hazánknak azt a nagyalföldi részét tekintjük, amely a Hajdúsági löszhát és a Tisza között terül el. A mai értelemben vett Hortobágy csak a múlt században alakult ki. Hortobágy-pusztainak e helyiek sosem vallották magukat,  ilyen elnevezés nem élt, de a múlt századtól  a Debrecenhez tartozó pusztai részeket összefoglalóan Nagyhortobágyként is szokták nevezni.

Az UNESCO Világörökség Bizottsága 1999-ben a Nemzeti Parkot felvette a Világörökségi Listára:

Egy kis hangulat:

Pásztorbérek, étkezési szokások

Hajdanában a  hortobágyi pásztorok bére természetben kiadandó  élelmiszerekből állott, mint  a kenyérgabona, a köles, a száraztészta,  szalonna  vagy a só.   A gazda  tartozott a pásztort az idényben egyszer két hétre  élelemmel, készétellel is ellátni. Hogy egyik a másikat meg ne szólhassa, valósággal versenyeztek a gazdák egymással, aminek csak a pásztorok látták hasznát. Sokat emlegetett étel a nagydarab füstölt húsokat is tartalmazó, vereshagymás, savanyú “kanecetes”. A kondásnak disznóöléskor kijárt a “sor vagy szerpecsenye” is. A pásztorbérben szerepelt a bocskornak való marhabőr, mely a XIX. században bocskorpénzzé változott. Fontos bérkiegészítés a pásztor számára biztosított ingyen legelő, mely jogot el is adhatott.

A pásztoroknak kialakult étkezési szokásuk volt. Mivel a gulya napfeljötte után indult, úgyhogy addigra a pásztornak a  reggelin már túl kellett lennie. A ló egész éjjel legel, csak az erős napsugarak állítják meg, ezért a  a csikós csak  reggel nyolckor  reggelizhet.

Csikósbemutató manapság.

A juh ennél később indul, de csak ha szétszéled, következhet a békés  falatozás. A reggeli kenyér meg szalonna, ami a  jószág mellett is fogyasztható. Az ebéd  rendre lebbencs volt .  A  sokat fogyasztott kását idővel a krumpli  leváltotta, s ettől kezdve a bográcsban  fő a slambuc, mit állítólag az osztrák turisták neveztek el így a készülő étel hangját utánozva.

A hortobágyi pásztor ritkán evett húst. Ha egy birka, borjú akadt a nyájban, mely elhullott, azt nem hagyták veszendőbe: elfogyasztották, de a  beteg jószág húsát nyilván nem ették meg.

Egy egész birka vagy borjú húsát a néhány pásztor nem tudja egyszerre elfogyasztani. Ezért hozzáfogott a hús a  tartósításához.. A hús szárítással történő konzerválása a legősibb tartósítási mód.

Csikósbemutató manapság.

Legismertebb húsételük a gulyásos-hús és nem a gulyás, mint ahogy manapság nevezik. Annak  főzését Gvadányi József peleskei nótárius 1790-ben hortobágyi utazása alatt ismerte. Egy gulyás készítette el számára.  Érdekessége, hogy Gvadányi nem említi az étel nevét, SŐT, a hozzávalók között nem szerepel a paprika sem. A gulyás elnevezést az irodalmi köznyelvben használták, a nép nyelvén a paprikás ételeket pörkölt vagy paprikás névvel illették.

A hortobágyi pásztorok egyetlen főzőedénye a vasfazék, melynek változata a bogrács. Ehhez tartozik a  kerek, debreceni vaskanál. Enélkül enni sem tudnának, a az ételt is csak ezzel tudják kavargatni.

A főtt étel fogyasztása közösen történt, az edényt  körbeülték, s  a hagyományos rend szerint elsőként a számadó szedett, utána a többiek. A számadó vágott kenyeret a többieknek.

A pásztorok viselete

A pásztorok viselete sok archaikus vonást megőrzött a legutóbbi időkig. A hortobágyi pásztorviselet a magyar paraszti férfi viselet második világháborúig történő továbbélése.

A hortobágyi pásztorok viselete szinte az egész Tiszántúl középső és északi részét befolyásolta, ugyanis Debrecen mutatott példát a városok, a falvak széles köre ruházkodásában.

A cifraszűr a legjellegzetesebb:

A szűr jelentése kettős, mely egyrészt az anyagot, szűrposztót, másrészt pedig az ebből a szűranyagból készült, és ugyancsak szűrnek nevezett kabátféle felsőruhát jelenti.

A magyar nép egyik legkedveltebb, népdalokban is gyakran megénekelt ruhadarabja a szűr. A magyar nép ősi, gyapjúból készült, több ezer éves ruhadarabja.

A hortobágyi cifraszűr még bélyegre is került.

A szűrt mindig férfiak – szűrszabók – készítették. A hímzés és rátétdíszítés is az ő munkájukat dícséri.A hortobágyi parasztok szűrposztóból készült ruhadarabját debreceni szűrszabók készítették. A szűr alapanyagát, a posztót a csapók, szabását, varrását pedig a szűrszabók végezték. A szűr készítésének  nagy központjai: a Dunántúlon Veszprém, valamint Nagyvárad és  Debrecen.  A debreceni központja aCsapó utca volt. A hortobágyi szűr tizenegy téglalap alakú darabból áll.Az alföldi szűr egyik jellegzetessége a nagyméretű, négyszögletes gallér, két alsó sarkában egy-egy posztókoronggal azaz csücskővel. Elől díszes csat fogja össze.

A magyar hímző művészet remekének tartott szűrhímzés kezdetét és eredetét a 19. század elejére tehetjük. A hímzést a szűrszabók virágozásnak nevezték, mivel a díszítmények a figurális díszítményű (pásztor és állataik megjelenítése) bakonyi-, somogyi– és a millenniumi címeres vagy koronás szűröket kivéve csak növényi ornamensekből állnak. A díszítmények alapjait a 19. század elejéről fennmaradt szűcs- és szűrszabó mintakönyvekben találhatjuk meg, a mesterek ezeket variálva alkották meg a térségükre jellemző szebbnél-szebb hímzésdíszítményeket. A debreceni cifraszűröket a szűrhímzések legszebb példányai  A szűr viselésének szigorúan kialakult rendje volt, egy meghatározott szűrtípust csak azok ölthettek magukra, akiket az megilletett. Formája, színe, díszítménye utalt viselője foglalkozására, rangjára egyaránt. A hortobágyi pásztorok (gulyások, csikósok) a fehér, rövidebb, térdig érő  keskeny szegélyű, nyaktalan szűrt kedvelték. Ennek szegélye általában zöld és piros színű posztó volt.

 Legtovább a pásztorok hordták,  vállra vetve, hetykén  viselték.. Ezért az ujja eredeti szerepét elveszítette. Be is varrták és zsebként használták.

"Bé van az én szűröm ujja kötve

Barna kislyány ne kotorássz benne!

Az egyikben acél, kova, tapló,

A másikban százforintos bankó!"

A Hortobágy környéki parasztlegény addig nem házasodott, amíg cifraszűrt nem szerzett. Már a lánynézőben is fontos, üzenetközvetítő szerepe lehetett a szűrnek. Ez alkalommal ugyanis a lányos háznál cifraszűrben megjelent legény távozásakor, ott felejtette szűrét, ahová érkezésekor akasztotta. Ha bemutatkozása nem nyerte meg a háziak tetszését, akkor bizony reggelre-hajnalra a tornácra“kitették a szűrét”.  A cifraszűr egész életén át elkísérte a parasztembert. Abba esküdött, s ha meghalt, koporsójára terítve vele temették el.

A kisbojtárnak szűr volt a kezdő fizetése. A pásztornak a szűr megszerzése mindig gondja volt, de a  cifraszűrért jó pénzt kellet adni, melyet egyenes úton nem mindig sikerült előteremteni. Ezért 1848 előtt a hatóságok tiltották a pásztorok cifraszűr viselését.

A kalap

A hortobágyi pásztor fejfedője a széles karimájú, félgömb tetejű, fekete nemez “kalap”.  A kalap, tartozéka a lószőrfonatból vagy szíjból készült dísz és a mellé tűzött túzok, vagy darutoll.

A film a bemutatja, hogy hogyan készül a hortobágyi kalap:

A hortobágyi pásztor lábbelije igazodott  a pásztor életmódjához. A lovon járó csikós és gulyás csizmátviselt. A juhász és kondás nyáron könnyű lábbelit, bocskort kötött a lábára.

A pásztorviseletben voltak olyan vonások, amelyekkel a környező települések lakossága már felhagyott. Ilyen a fonott, csimbókos hajviselet és a féregtelenítést is szolgáló faggyúval való zsírozás. A gatya faggyúval való impregnálását, a szűr és a nagy karimájú kalap viselését szintén az extenzív állattartás velejárójának kell tekintenünk.

A nagy karimájú pásztorkalapot napjainkig hordják, és ezt az állandó zsírozás nemcsak vízhatlanná tette, hanem olyan nehézzé, hogy az engedetlenkedő lovat  orrba vágva, az mindjárt megszelídül. Akalap mellé, de mindig baloldalt, madártoll került, ami annál könnyebb, mert a vidék rendkívül gazdag madarakban. Túzok, gém, kócsagtoll jelzi a pásztor rangját, mert különösen az utóbbiért nagy árat kellett adni. 

A hortobágyi pásztor viselete a “fehír” és a “felső” ruházatból áll, melyhez a föveg és a lábbeli tartozik.

A fehírruha  vászonból készül: az ingből és a gatyából áll. Az ing  a felsőruha kibélelésére szolgál, s három részből áll össze: a rövid derékból, a szegett nyakból és az igencsak bő két ujjból. Gomb nincs rajta, egy pertlivel kötik össze. A gatya a legrégibb magyar ruhadarab.  A pásztornak kétfajta gatyája volt: egy vékonyabb, nyári és egy vastagabb téli. Az utóbbit faggyúba mártva impregnálták s ettől olyan lett, mintha bőrből készült volna. Ezt nevezték “tőgyfa-gatyának”. A XIX. század közepe táján a kékfestő vászonból készült, csípőig érő, kék üveggombokkal díaszített ing és  kékvászon gatya lett divatos. Kék inget hordott csikós, gulyás, kondás, betyár és pandúr, a magyar juhász azonban sohasem. A kék vászongatyát a fekete előzte meg. A zabszalma hamuját tejbe áztatták és a házi vásznat az így készült fekete festékbe mártották.

A pásztorok  felsőruhája  bőrből készült. Erre a juh bőre volt a legalkalmasabb. Ezeket a pásztor maga készítette. A felsőruhát jóformán csak rossz időben viselték. A legrégibb és legkezdetlegesebb ruhadarab a “hátibűr”. Egy nagyobb juh bőréből készül, a kitörésen kívül semmit nem csináltak rajta. A két hátsó lábánál fogva a hátukra kerekítették, a derekán pedig a tüsszővel összefogták. OTöbb racka juh bőréből készült a téli “nagybunda”. Ennek volt egy un. felkötős változata is, melyet 20-30 centire felhajtottak, hogy a hajnali vagy a késő esti harmattól ne legyen lucskos.  A bundáról mondják: addig jó, míg birka szaga van, vagyis, amíg faggyas, addig tartja a meleget. A bundát minden valamirevaló pásztor el tudta magának készíteni, de voltak a bundavarráshoz különösen értők is.

A hortobágyi pásztorművészet

A hortobágyi pásztor szinte mindent díszített, ami a keze ügyébe került. A mesterségben ügyesebbeknek volt is sok munkájuk, hiszen pásztortársaik megrendelésre is készítették velük a különböző tárgyakat. A díszes botok, juhászkampók, munkára nem való, az ünnepi viselet tartozékai lettek. Ezek megformálását ösztönözte, hogy a  díszes a tárgyak a pásztortársadalom szimbólumává váltak. Ennek megfelelően különböztek a csikós, gulyás, juhász, kanász jelképes eszközei is.

A pásztorok díszes tárgyai nagyobb részt bőrből készültek. Az ehhez szükséges legfontosabb alapanyagot a szarvasmarha bőréből, a hasaaljából metszették ki. Az ostornyélhez karika rögzíti az ostort. A karikás név is erre utal. Hasiból készül például  a karikáshoz szükséges szíj is.

Ostorbemutató itt:

Díszítőanyagként mindent felhasznált: rézdrótot, kimustrált katonagombot, üvegdarabot, törött fésű darabját, utóbb kaucsukot.

A másik rendelkezésre álló anyag a szaru. A szarvból ivókürt, sótartó, rühzsírtartó készült. A bicskaheggyel karcolt geometrikus figurák és növényi formák a honfoglaláskori tarsolylemezek díszeire emlékeztetnek.

A harmadik anyag a fa. A hortobágyi pásztor a  furulyát is maga készítette. A hétlukú, a halk szavú “furulya”, az erős hangzású a “duda”. A fűzfából készült furulya és duda mindenhová elkísérte a pásztort.

A hortobágyi pásztor  között versfaragók is voltak. A  verseket  nem írták le, szájról-szájra hagyományozódtak.  Ilyen a fukar gazdát kigúnyoló vers is:

Messze van az Elep gyalog,

Lovon jár ki Dombon Balog.

Ha kimegyen az elepi tanyára,

Csörög-csattog, mint a szarka p?..a.

Nyárfa haju Balog Péter,

Annál bizon nem éhezel.

Kihozza a tísztát, kását,

Otthon hagyja a szalonnát.

Főzzél gulyás tísztás kását,

A priccs alá vereshagymát.

Sipekuli Tót Bajszi,

Disznóhúsos Vírtesi,

Fakó lovon jár az ki.

A nagy gazda Jóna János,

Százával ott a napszámos.

Kenyeret is süt az nékik,

Ötször-hatszor befűt néki,

Mégis sületlen veszi ki.

Pedig Jóna gazda a jó gazda,

Százával bőg ott a marha.

A hortobágyi pásztorok hiedelemvilága

A pásztorok hiedelemvilágában központi helyet foglal el a rontó és ártó szellemű boszorkány, mely alakját változtatva jelenik meg és különösen az állatok megrontásában tevékenykedik. Ismert a “tátos” (táltos) alakja. Közülük híres volt Pízásó Pista. A tiszafüredi országút mellet ásott állandóan, a kincset kereste. Télen járta a környék falvait. Bár barátságos volt, de ha felbosszantották, “olyan vihart csinált, hogy még a háztetőket is elvitte a szél”.

Hittek az állatok gyógyításához értő tudós pásztorokban.

A hortobágyi pásztorok viszonylag zárt világában a hiedelmek is továbbéltek, mint a környező települések lakossága körében.

Hortobágyi híres betyárok

A betyárvilág egyik, talán leghíresebb színtere – a “jólábú és fényesszőrű csikókat nevelő, kövér és szilaj marhákat hizlaló, strapabíró, rossz időt is jól viselő igavonó ökröket is fenntartó Kánaán” – a Hortobágy. A betyárok ennek a legendássá vált pásztoréletnek voltak egyrészt a legelesettebb, munkanélküli csavargó szegénylegényei, másrészt emberi magatartás tekintetében a hősei. A betyárvilág a feudális gazdasági viszonyok közepette, a XVII. század második felében az Alföldön teljesedett ki, melynek az 1870-es években a fő csendbiztos Ráday Gedeon vetett véget. Egyik másik betyárt a nép szinte természetfeletti képességekkel ruházta fel, s így valahogyan a pásztortársadalom hiedelemvilágának is lakóivá váltak.

A Hortobágyon gyakran megforduló betyárok közül a leghíresebb Angyal Bandi volt, sajószentpéteri nemesi család sarja. A néphit szerint kedvtelésből lett betyárrá. Híres tette volt a karcagi és mezőtúri állatvásár szétkergetése és megdézsmálása. A hagyomány szép termetéről, bátorságáról és természetfeletti tulajdonságairól szól. Alakját hamar övezi legenda. Az “Alföldre menendő Angyal Bandi nótája” című ballada, ponyvairodalmunk első terméke. A másik jeles betyár Zöld Marci, a bihari betyárok vezére is gyakori vendég a Hortobágyon. Róla is készült ponyva, “A két híres zsiványok Zöld Marci, Betskereki s egyéb társai életének leírása” címmel.

A női viseletről:

 A lányok egy ágra fonták a hajukat, melybe széles szalagot kötöttek. Fejüket gyöngyös párta, nyakukat gyöngysor díszítette. Az asszonyok fejét kendő takarta. A szoknya és lajbi rendszerint sötétkék vagy fekete színű anyagból készült. Nyáron huszármentéhez hasonló, ujjatlan posztóköpenyt viseltek, amit posztórátéttel díszítettek.

Tánczos Erzsébet írása

http://mek.niif.hu/02100/02115/html/1-1116.html

http://hungaria.org/projects.php?projectid=4&menuid=271

http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C5%B1r

http://mek.oszk.hu/07100/07139/html/0002/0007/0003/0002-207.html

http://mek.niif.hu/02100/02115/html/2-1394.html

http://doriaroundtheworld.blogspot.hu/2011/12/pusztakocsikazas-hortobagyon.html

A Szeged melletti Tápé községben nemzedékről nemzedékre száll a gyékényszövés mestersége.  Manapság  háziipari szövetkezetben dolgoznak a tápéi gyékényszövők. Az idősebbek  tanítják az ifjakat, hogy a legkiválóbb darabok hirdessék a tápéiak hírnevét. A tápéi gyékényeladásról a 16. századtól van adatunk.

Tápét itt is bemutatják – a 8. rész Tápé:

http://www.mediaklikk.hu/2014/02/12/a-hely-kisfalvak/

Aprólékos munkával a világon egyedülálló tárgyakat készítenek.

Az ember a természetben föllelhető növényekből a „ ember emlékezet óta” készít építményeket és használati tárgyakat. A régebbi technika a fonás, az egyik legősibb kézművességünk. A szövést – a kender- és lenrost feldolgozásától itt eltekintve –a gyékényfeldolgozásban alkalmazzák.

A gyékény szó egyszerre jelentette a növényt és az ipari terméket.

A régen számos háziipari termék készült gyékényből, például gyékényszőnyeg. A közmondás is így szól: „Egy gyékényen árulnak.”

A tápéi ipar fontos terméke volt a gyékényszőnyeg és a szatyor is.

A középkori Magyarországon elterjedt a földre terített és az ágyon elhelyezett gyékényen való alvás.

A gyékényfonó és a -szövő másképpen és más nyersanyagból dolgozik. Szövésre csak a keskeny levelű gyékény alkalmas. A széles levelű gyékény mivel puha és hajlékony szárú, jól fonható. Utóbbit a bodrogköziek lúgyékénynek, a tápéiak vajasgyékénynek, másuttkádár- vagy pintérgyékénynek  nevezik.

Gyékény szavunk jelöli a növényt és a belőle készített szőnyeget, s Tápé életéhez hozzátartozott mindkettő. Az alapanyagot férfiak gyűjtötték, a levelek széléről lehúzott selyemből gyerekek, fiatalok és öregek sodorták a felvetőszálat, a szövést főként nők végezték. Munkájuknak köszönhetően a gyékényszövés máig jelen van Tápén.

Tápén a szép, hosszú szárú sugarasgyékénynek, a kemény, rugalmas szárúthúsosgyékénynek nevezik.

A gyékény fonása az egyszerűbb művelet. Ahol a gyékény megterem,  ott volt gyékényfonó is.

A gyékényfeldolgozás szakaszai:

Nyár végén, ősz elején  a gyékényt a vízben, a töve fölött levágják. Kihúzva megszárítják, kévébe kötik , majd  hazaszállítják. Ezt követi a gyékény feldolgozása.
A gyékényszövés kezdetleges technikáját  ősidők óta  ismerte az ember. A gyékény felhasználása Tápén  az élet minden területét beszőtte,  a bölcsőtől a sírig elkísérve megmunkálóit.
Használati és dísztárgyak, népművészeti és iparművészeti termékek készülnek itt, hogy otthonainkba szépséget és melegséget varázsoljanak.

Bár a  mocsarak lecsapolásával a gyékénytermő rétek megszűntek, és csak gátak közé szorított alföldi folyóink holtágaiban lehetett gyékényt vágni, s a gyékényes specialisták egy része más jövedelmi forrást keresett, több falu ragaszkodott  a gyékény megmunkálásához, és távolabbi gyékénytermő helyeket is hajlandó volt fölkeresni nyersanyagért.

A 19. század végén falusi, kisvárosi értelmiségi körök is közreműködtek a gyékényes háziipar fenntartásában és terjesztésében. 1896-ban a történelmi Magyarország községeiben háromezer család foglalkozott gyékénymunkával, többségük  a gyékényfonást űzte.

A gyékénymunka: a széles levelű gyékény és a keskeny levelű gyékény leveleinek használati tárgyakká való feldolgozása.

Gyékényfonással gyakran a férfiak foglalkoztak. Ülve, a készítményt a lábuk közé fogva dolgoztak. Szerszámuk egy fanyelű vastű és egy bicska, s  szaruból készített gyűrű a hurkába tekert gyékénylevelek összefogására.

A gyékényszövés több előkészületet és nagyobb felkészültséget kíván, mint a fonás.

Először lehántják a gyékény külső rétegét, az alatta levő rostokról lefejtik a gyékényszár finom szalagjait, azaz a selymet, majd a bélgyékényt meghasítják. A selyemből két tenyér közt zsineget sodornak, amely a szövés hosszanti vetülékszálát képezi. A szövés földbe vert karókhoz erősített, egyszerű szövőszéken történik.

Míg a gyékényvágás férfimunka, a szövés előkészületeiben a család apraja-nagyja részt vesz, addig a szövés női munka.

Így különböző méretű ponyvákat, szőnyegeket, szatyrokat készítenek.

A szövéshez mindenütt ugyanazokat az előkészítő munkákat végzik. Leszedik a gyékény külső rétegét. E munkának Tápén hámizás a neve. Ezután minden egyes gyékényszálról lefejtik a selymét, ami vékony, finom gyékényszál . A gyékénynek az a része, amit már nem lehet tovább szétszedni, a bélgyékény. Tápén ezt is szövőszálnak használták.

A selyemből két tenyér között sodorják az inat más néven ijant. Gyors kézjárást igényel, többnyire a nők és a gyermekek munkája. A kisgyermekek már iskoláskor előtt sodorgattak, ahogyan a felnőttektől látták. Tanítani sem kellett őket rá, ellesték.

A tápéi iskolás korú lányoknak anyjuk minden délután odakészített egy  adag  selymet: előbb elvégezték iskolai feladataikat, majd sodortak, csak ezután mehettek játszani.  A megsodort inat, ijant a térdük közé szorították vagy ráültek.

A szövést nők végezték, férfiak csak nagyon ritkán szőttek, például ha az asszony sokáig betegeskedett, és rászorult a család. Tápén a 9-10 éves lányt már „beültették a gyékénybe”. Először ritka szövésű csomagológyékény szövését bízták rá, amelynek a minőségére nem kellett ügyelnie, viszont a munkafogásokat jól elsajátíthatta.

Régen még  a fiúk is elsajátították a szövést. A falu rendje  megkövetelte, hogy a 6-14 éves fiúk is belenevelődjenek a gyékényfeldolgozás minden fázisába. Később már nem szőttek és sodortak rendszeresen, de ha szükség volt rá, tudtak segíteni.

A gyékény felhasználása széleskörű: ágyban a szalmazsák alá terítik, használják a kemencepadka takarójául, falvédőül, a döngölt agyagpadló borítására, a ház körül a verem,sírveröm falát bélelik vele, csirkék alá teszik, terményt öntenek rá, hordáskor a kocsialcserényére terítik, hogy ne hulljon el a szem.

Jelentős mennyiséget vásároltak a bútorkereskedők és a bolgárkertészek. A kubikosok gyakran vesszővázra erősített gyékényponyvából készítettek maguknak kunyhót. Az 1940-1950-es években elterjedt a vendéglőkben faltakaróként való használata.

Tápén nyolc különböző méretű és részben különféle rendeltetésű szövött szatyrot készítettek, mindegyikbe bélést is szőttek.

A   faluban az 1950-es évekig  szinte minden család foglalkozott gyékényszövéssel. A  tápai asszonyok nyelvében pedig „dógozni” és „gyékényt szűnni” szinte egyet jelentett. Készítményeiket  gyékénykofák vásárolták fel. Voltak olyan tápai asszonyok, akik portékájukat maguk árulták a szegedi hetipiacon. Őket kurtakofának nevezték.

A gyékényszövésről Tápé már ezer éve ismert , a hagyomány a mai napig  él. A közösség számára  fontos  a tradíció, a  népművészet is, ezért Tápé neve gyakorlatilag egybeforrt a gyékényszövéssel. A legjellemzőbb népművészeti termékek is gyékényből készültek, így a híres tápéi szatyor és a gyékényszőnyegek is. A Heller Ödön Művelődési Házban pedig állandó tárlaton láthatóak a tápéi gyékényszövők alkotásai.

Tánczos Erzsébet

Forrás:

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-781.html

http://szeged.hu/hirek/19760-tape-elismerese-gyekenybol-szott-hirnev.html

http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/tapei_gyekeny_mentik_a_menthetot/2288198/

http://iligyekenyhucimuci.hupont.hu/4/tapai-szatyrok

https://szegedma.hu/hir/szeged/2013/09/jegyzekbe-vettek-a-tapai-gyekenymuvesseget-elismerten-nemzeti-kulturalis-ertekunk.html

http://naput.hu/g-mainmenu-30/1884-tape-elismerese-gyekenybl-sztt-hirnev

http://erzsilapja.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1183240

http://erdovidekihorgasz.webuda.com/gyekeny.html

http://thematicroutes.dkmt.eu/hu/Thematics/Folklore/8days/78/170