Fekete Ildikó keze alatt sorra születnek a hímes tojások az év minden szakában. Csodálkozom, mikor megtudom, hogy a kedves, fiatal alkotó matematikushallgató az ELTÉ-n. Eddig azt gondoltam, hogy a népművészek és a matematikusok igen mások. Talán beleszületett a tojáshímzésbe? Erről is faggatom Ildikót, aki bemutatózás közben, a tojásokat írva s azokról mesélve még a kérdéseim megválaszolására is szán időt.
– Hogyan ötvözhető a matematika és a népművészet?
– A tojásírásban a matematikának főként a geometriai része alkalmazható. Habár a tojás, alakjából kifolyóan, a gömböz hasonlít, nem szükséges túlzottan a gömbi geometria átfogó ismerete amikor érdeklődőket tanítok. Elég a síkgeometriában szerzett ismeret, hiszen ilyenkor könnyebb úgy magyarázni, hogy egy szögfelezőt vagy oldalfelező egyenest kell behúzni, vagy úgy kell megírni a vízszintes osztókört, hogy az merőleges legyen a függőleges osztókörökre. Persze tudom, hogy a tojáson ez nem kilencven fok, de igyekszem közérthető lenni. A másik fontos dolog, ahol sokat segít a matematika, az már a vonalakkal megírt hím pöttyözésének az elkészítése. Én is jártam már úgy, hogy nem gondoltam végig, hogy pontosan hány felezőt húztam és elkezdtem három variációban pöttyözni a részeket, miközben a részek háromnak nem voltak többszörösei, mert kettő hatványok voltak. Így nem azt kaptam, amit szerettem volna. Tehát tudni kell, hogy egy tojáson belül hány variációban lehet pöttyözni. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak matematikusok tudnak tojást írni! Szerintem egy kis odafigyeléssel bárki képes rá, de miért ne foglalkozhatnánk ezzel matematikai szempontból is?
– Családi hagyomány a tojásírás nálatok?
– Ez érdekes, mert bár falun nevelkedtem, Alcsútdobozon nem volt hagyománya a tojásírásnak, így a családomban nem ismerte senki. Ennek ellenére óvodás koromban találkoztam először ezzel a technikával.
– Mi a története ennek?
– Nem is emlékszem rá, csak édesanyám elbeszéléséből tudom, hogy egyszer húsvét tájékán ellátogattunk a Néprajzi Múzeumba, ahol húsvéti vásárt tartottak és meg lehetett ismerkedni a tojásdíszítéssel is. A tojásírást egy idős néni mutatta be. Engem annyira lenyűgözött, hogy órákig álltam ott és csak néztem őt és hallgattam mit mesél. Gyönyörűek voltak a munkái és én legszívesebben az egészet hazavittem volna! – Gyere próbáld ki! – biztatott a néni, és a kezembe adott egy írókát meg egy tojást és meríthettem én is a forró viaszból. Ám hiába igyekeztem, nem sikerült. Ezért megkértem anyukámat, hogy ő is figyeljen a nénire, mert szeretném, ha otthon hasonló tojásokat készítene, ha már nekem nem sikerült. Vettünk is mindent, ami a tojásíráshoz kell .
-Mik ezek a dolgok, mit szerezzen be egy kezdő?
-Írókát, viaszt, festéket, és persze néhány mintát is, mi is így tettünk. Édesapám vásárolt nekünk 100 tojást erre a célra. Amikor ezeket mind kifújtuk, elkezdődhetett a munka. Végig ott ültem anya mellett és mondtam neki, mit írjon nekem a tojásokra. Persze ő is akkor csinálta először, így nem lettek egyenesek a vonalai és rá is csöppent a viasz. Az első néhány darab meg sem közelítette azt, amit az idős néni csinált a múzeumban. Még csak óvodás voltam, de tudtam, mit akarok és anya tojásai még mindig nem voltak elég jók nekem. Ezért addig nem állhatott fel mellőlem, míg nem voltam megelégedve a munkájával. Így kénytelen volt gyorsan belejönni, ha szabadulni akart!
Ettől fogva minden évben írtunk tojást húsvétkor. Amikor azonban 10 éves lettem, anyukám kijelentette:- Már elég nagy vagy, írjál magadnak, ha hímes tojásokra vágysz!
Nem volt más választásom, mivel a lelkemnek szüksége volt ezekre, így megpróbáltam. Eleinte nem lettek szépek, de minden évben előszedtem húsvétkor, hátha sikerül. Úgy 15 éves koromban meg is történt az áttörés! Már elsőre egyenes lett a vonalam, és a végén a csillagos motívum is viszonylag szimmetrikus lett. Azóta megszállottként írom a tojásokat, télen -nyáron, amikor csak időm engedi.
-Kiket tekintesz a mestereidnek?
-Mesteremmel, Báling Lászlóné Aranka, népi iparművésszel a Budai Várban a Mesterségek Ünnepén találkoztam először 17 éves koromban. Balogh Ildikó népi iparművész édesanyja vitt el engem Aranka nénihez. Volt nálam 10 db megírt tojás ezeket mutattam meg. Tetszettek neki a munkáim és úgy gondolta érdemes lenne velem foglalkozni. Ettől kezdve minden Mesterségek Ünnepét együtt töltöttük a Budai Várban és közösen tartjuk a bemutatókat. A munka során természetesen rengeteg mindent tanultam tőle. Közben Balogh Ildikó népi iparművésztől is tanultam, remélem, egyszer nekem is sikerülne eljutni arra a szintre amit ő képvisel.
Mester és tanítványa: Báling Aranka és Fekete Ildikó a Mesterségek Ünnepén
-Milyen terveid vannak ezen a területen?
– Gyűjtöm az itthoni és külföldi hímes tojásokat, könyveket, leírásokat a húsvéti népszokásokkal kapcsolatos tárgyakat. Nagyon szeretem tanítani és népszerűsíteni a tojásírást gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, így ezt a tevékenységemet mindenképpen folytatni szeretném. Egyrészt a magyaroknak kívánom megmutatni, mert célom, hogy többen tisztában legyenek a népi kultúrájukkal és· büszkék legyenek őseik tudására. Célom megismertetni, hogy elődeink gondolatait érzéseit láthatjuk a tojásokra írt mintákban.Másrészt a külföldieket is szeretném beavatni a magyar tojásírás hagyományaiba. Mivel van angol és olasz nyelvvizsgám jelenleg arabul is tanulok, ennek komoly nyelvi akadálya nincsen, sok embernek el tudom mesélni mindazt, amit a magyar érdeklődőknek is elmondok.
– Miért fontos ez?
– Így más nemzetek képviselői is megismerhetnek bennünket, és elcsodálkozhatnak hiedelemvilágunk sokszínűségén. És el is csodálkoznak! Ha elmesélem egy külföldinek, hogy milyen ősi technika az, amivel dolgozom, mindig őszinte tisztelettel ismerik el ennek a jelentőségét.
-Milyen nemzet képviselőinek meséltél már minderről?
– Beszéltem már angolokkal, németekkel, olaszokkal, spanyolokkal, amerikaiakkal, Venezuelából hazalátogatott magyarral, de japánokkal, kínaiakkal, ausztrálokkal, arabokkal, sőt az egyetemen az egyik barátnőm rajong a magyar népművészetért, ő Afganisztánból érkezett.
– Mi az, amit mindenkinek tudnia kellene a tojásírásról?
– Nos, mindenek előtt azt, hogy egyáltalán van ilyen. A bemutatóim során sajnos sok olyan emberrel találkozom, akik akkor látják először, még nem is hallottak róla. Bár szerencsére úgy tapasztalom, hogy évről évre kevesebb ilyen ember van. Az is fontos lenne, hogy tudják, nem akármilyen technika ez, hanem több mint ezer éves múltra visszatekintő hagyományos magyar népművészet, nem lehet egy lapon említeni a manapság elterjedt ecsettel való festéssel, ahol tájképeket, állatokat festenek a tojásra. Ha csak minden ember ennyit tudna, én már elégedett lennék. Persze nem csak az írott technika a hagyományos, hanem a karcolt is, mely szintén ősi múltra tekint vissza. Érdekesség, hogy hazánk területén a legrégebbi tojástöredék az avarkorból származik. Ezen karcolt minta látható, s Móra Ferenc találta a kiszombori temetőben.
Sokféle technika maradt fenn, számtalan motívum s azok variációi. Páratlanul gazdag a magyar mintakincs. Számomra a gyimesi írott tojások mintái a legkedvesebbek.
– Milyen kiállításokon, rendezvényeken vettél már részt?
-Kiállítani főként ez elmúlt két évben szoktam, előtte még nem volt annyi anyagom, hogy érdemes legyen ilyesmivel foglalkozni. Húsvétkor mindig elhívnak a Klebersberg Kúriába, itt volt a legelső kiállításom is, de a szülőfalumban is sokszor állítok ki. Nemrég alapítottunk is ott egy művészeti egyesületet, melyben nem csak népművészek, hanem festők és sok más dologgal foglalkozó emberek is tagok, s együtt is sok kiállításon veszünk részt.
Alcsótdobozon, a kápolnában koncert és kézműves kiállítás volt. A képen Kubik Anna művésznő kéri Ildikót: -Mutasd a kezedet, mellyel ezeket a csodákat alkotod!
A kiállítás témája a tulipán motívum volt,mely a magyar ornamentikában a nő jelképe. A kis csukott tulipán a kislány jelképe. A nagy nyitott tulipán az érett nő a lába közül kibúvó életet jelképezi.
– Hogyan fogjunk hozzá a tojásíráshoz, milyen eszközökre van szükség?
– Ez fontos kérdés, mert a tojásírást sokféle tevékenység előzi meg. Először is, ki kell válogatni a megfelelő tojásokat.
-Mire kell ügyelni?
– Nem minden tojás alkalmas ám a festésre! A túlságosan nagy nem megfelelő. Ha meg túl kicsit tojt a tyúk, régen úgy tartották, hogy gonosz szellemek, boszorkányok laknak benne. Ezeket boszorkánytojásnak nevezték, szigorúan tilos volt ezeket megfesteni. Az egyetlen dolog, amit kezdeni lehet ezekkel az apróka tojásokkal, hogy átdobják a háztető fölött – háttal állva az épületnek – ezzel elpusztítva a bennük lakozó gonoszt.
Nem szerencsés, ha a tojáshéj felülete göröngyös, dudorok vannak rajta, ezekre nem lehet szépen dolgozni. Fontos még, hogy a héj színe egységes legyen, így a festék egyenletesen fogja be. Manapság a tojásokat is boltban, piacon szerezzük be. Ezek mindegyikére pecsétet tesznek, amit érdemes eltávolítani a tojásról.
-Mi következik a kiválasztás után?
-Ha megvannak a megfelelő tojások, akkor megfőzzük, vagy kifújjuk őket. Én ez utóbbi eljárást jobban szeretem – bár ez az újabb módi.
-Milyen előnyt jelent a kifújt tojás a megfőzöttel szemben?
– Az így az elkészült hímes biztosan nem romlik meg, éveken át gyönyörködhetünk benne.
-Hogyan készíthetünk kifújt tojást?
– Apró lyukat kell fúrni a tojás aljára meg a tetejére. Ezt késheggyel, hústővel, vagy akár fúróval is megtehetjük. Ezt követően el kell távolítani a belsejét. Ha csak néhány tojásról van szó, kifújhatjuk szájjal is, de egyszerűbb a patikában kapható nagyobb fecskendővel dolgozni.
Ha ezzel végeztünk, meg kell tisztítani a héjat, hogy ne maradjon a belsejében a belső hártya sem! A héj külső részét ecetes vízzel lemossuk, mert ez kiváló zsíroldó. Ezután száradni hagyjuk a tojásokat. Utána indulhat az alkotás.
– Milyen eszközökre van ehhez szükség?
– A legfontosabb eszköz maga az íróka, melynek neve tájegységenként változik, nevezik még gicának, kesicének is, de mindenhol ugyanazt az eszközt jelöli. Ez egy kicsi vörösrézből készült tölcsér, amely egy fa nyélhez van rögzítve.Szükség van méhviaszra is, ezzel írjuk rá a motívumokat a tojásra az íróka segítségével.
Gicák
-Miért méhviaszt javasolsz?
– Ez természetes anyag, szépen tapad a tojásra, nem válik le festés közben, mint az a szintetikus gyertyaviasz esetében előfordul. Méhviasszal egyszerűen több az esélyünk a sikerre. A természetes színe sárgásbarna, ám lehet kapni színezett viaszt is, kéket, zöldet, vagy pirosat. Mivel az elkészült tojáson a viasz már nincsen rajta, praktikus, ha sötétebb színű, mert ez jobban látszik a tojás héján, így sokkal könnyebb vele szépen dolgozni.
Tojást írni nem ördöngősség!
– Hogyan viaszoljunk? Mi a viaszolás menete?
– Régen úgy dolgoztak, hogy egy lábasba tettek viaszt, amit a tűzhelynél felolvasztottak. Egyesek szerint az csak jó, ha a viasz olyan meleg, hogy már füstöl, míg mások szerint nem szabad túlmelegíteni sem, mert akkor könnyebben ejtünk foltot a tojásra. Ha elérték a kívánt hőfokot, belemártották a viaszba az író hegyét. Így a hajszálcsövesség miatt a viasz belefolyt a tölcsérbe és feltöltötte. Máris lehetett dolgozni a tojásra, de nagyon ügyelni kellett, nehogy rossz helyre csöppenjen a viasz, mert a hibát már nem lehet kijavítani, akkor foltos lesz a tojás.
-Azt mondtad, régen. Hogyan írnak tojást ma?
– Manapság is használják az említett módszert, én azonban másként dolgozom.
-Hogyan?
– Tölcséres íróka használatánál a szilárd viaszt beleteszem a tölcsérbe. Mivel felül elég nagy a lyuk, ezt könnyedén megtehetem. Ezután az író hegyét a gyertya lángjánál felmelegítem, így olvasztom meg a viaszt, majd viszem fel a mintát a tojásra. Olyan íróka is létezik, aminek parányi a tölcsére, ezért nem tudjuk felülről beletenni a viaszt. Ezeket úgy töltjük fel, hogy felforrósítjuk a hegyét a gyertya lángjánál, aztán belenyomjuk egy viasztömbbe. Így a viasz beleolvad a tölcsérbe. Ha a tölcsér nem ragad bele a tömbbe, ki lehet húzni anélkül, hogy az felemelkedne az asztalról, akkor kezdhetjük az írást. Én az utóbbi két technikát használom és javaslom másoknak is.
-Miért?
– Így már ovis gyerekek kezébe is oda merem adni az írókát, mert nem sérülhetnek meg. Egy lábas forró viasz mellett nem mernék kicsikkel foglalkozni.
-Hogyan kezdjünk a viaszolásnak?
– Ha már a kezünkben van az olvadt viasszal teli íróka, akkor eljött az idő, hogy írjunk vele.
Ha hagyományos motívumú hímest szeretnénk készíteni, először általában 2,4,8 vagy 16 egyenlő részre keli feloszlani a tojást. A vízszintes osztókör úgy osztja kétfelé a tojást, hogy az osztókör fölötti rész a mi világunk, az osztókör alatti rész pedig a túlvilág. Az osztókör alatti rész pontosan ellentéte az osztókör fölötti résznek, tehát ellentétesen vannak kiemelve a pozitív és a negatív részek
Ha végeztünk az osztókörök felrajzolásával, beleírjuk az általunk választott hímet. Az írás végeztével a héjon lévő két lyukat is lezárjuk viasszal.
-Miért?
– Így festéskor a lé nem folyik bele, hiszen most következik a festés. Manapság találunk a boltban szintetikus festékeket, de nagyanyáink berzsenyekkel és burjánokkal színeztek, melyeket otthon készítettek el. Akadnak növények, melyekkel még a bolti festéknél is jobban lehet dolgozni. Sok olyan növény van, amivel sárgára lehet festeni, persze különféle árnyalatokban. Ezek közül nekem legjobban a vadkörtelevélből kinyert szín tetszik.
– Hogyan készül a vackor leveléből tojásfesték?
-A festőlevet úgy készítem el, hogy szedek egy fazékra való levelet, annyi vizet öntök rá, hogy éppen ellepje, majd egy-másfél órát főzöm. Ekkor megvárom, míg kihűl, és azután leszűröm. Egy kis kanálnyi timsó hozzáadásával máris kész a sárga festék. Ha timsó helyett vasgálicot adok ehhez a főzethez, akkor fekete festéket kapok. Az udvarunkban van egy vadkörtefa így a levelei tavasztól őszig rendelkezésemre állnak. Télre a leszűrt festőlevet palackokban a mélyhűtve tárolom. Így télen is fel tudom használni.
Fekete Ildikó hímes tojásaiból egy csokorravaló
-Mit használhatunk még?
– Fekete nyerhető még a gyalogbodza hasonlóan elkészített főzetéből is. Közismert a hagymahéjjal történő festés, ezzel egy barnásvörös szín kapható.
-Legnépszerűbb szín a piros.
– Ez kétségtelen, s vannak is növények, melyek piros színt adnak. Ilyen az Alföldön a báránypirosító, amely azonban védett növény, leszakítása tilos. Piros színt ezért bolti festékkel festek.
– Hogyan?
– Ha elkészült a festőlé, beletesszük a tojást. Mivel a tojások ki vannak fújva és a két lyuk is be van tömve viasszal, nem fog lemerülni a festőlében. Ezért vagy folyamatosan locsolgatjuk egy kanállal, vagy egy nehezebb tárggyal lenyomjuk a folyadék alá. Így egyenletes, szép színű lesz. Végül műanyag kanállal kiszedjük és száradni hagyjuk. Kész a hímes!
– Mi volt régen a hímesek sorsa?
– A legtöbb tojást megették, hiszen arra való. A héját nem volt szabad csak úgy eldobni a szemétbe, hiszen meg volt szentelve. A tűzbe kellett tenni és elégetni. A legények a kedvesüktől kapott tojást azért megőrizték. Évek alatt a belseje megkeményedett, sárga kővé vált.
A tojáshímeknek vannak csoportjai. Ilyenek a vallási szimbólumok a szerszámábrázolások, a Nap, Hold csillagábrázolások, a növényábrázolás, az állat és emberábrázolások. Ezt mindig elmondom a bemutatókon.
– Kiknek tartasz bemutatót?
– Nincs korhatár, mindenkivel szívesen foglalkozom. A legjobban mégis gyerekeket szeretek tanítani a tojásírás ősi technikájára.
Sok rendezvényen foglalkoztam már kicsikkel és nagy boldogsággal tölt el, amikor azt látom, hogy nem csak én álltam órákig az idős néni mellet, hanem másokat is csodálattal tölt el a tojásírás művészete és már én vagyok az, aki mellett figyelmesen állnak az emberek. Kicsik és nagyok örömmel hallgatnak, amikor a mintákról mesélek. Elmondom a jelentésüket, hogy régen a hímesek milyen varázserővel rendelkeztek és különféle bajok ellen védték a tulajdonosát. Ezekre a történetekre mindenki rácsodálkozik. Ebben a rohanó világban nincsenek az emberek tisztában azzal, hogy ez egy ősi technika és nem pusztán díszítőművészet. Régen mindennek oka volt, csupán az esztétikum kedvéért nem írtak volna tojást. Ekkor az emberek szívesebben készítenek egy hagyományos mintát a tojásra mint a saját maguk által kitalált virágot vagy házat. 
Antalné Tankó Mária: Gyimesvölgyi írott hímes tojások – néhány kedvelt minta
-Mik voltak régen a legnépszerűbb minták és miért?
– Az egyik legrégebbi hímünk a vétett utas. Ez egy hullámra emlékeztető minta. Ám ezt a legnehezebb megírni, így sok helyen úgy tartották, hogy az számít csak mesternek, aki képes ennek az elkészítésére. Különböző tájegységeken más-más hiedelem kapcsolódik hozzá. Általában a hímek az ellen védenek, amit ábrázolnak, így van, ahol az úton való eltévedéstől óvja a tulajdonosát. Máshelyütt azonban úgy gondolták, hogy ez a minta utat nyit az emberek és a szellemek világa között, akik előszeretettel járnak át hozzánk és rémisztgetnek bennünket. Mégis minden évben megírták ezt a mintát, mert a tavasz csak ezen az úton tudott beköszönteni. Így nem csináltak belőle sokat, csak néhány darabot évente. Sok olyan motívum van, mely állati vagy emberi részeket jelenít meg. Ezek közül az egyik legrégebbi a kezes, mely bajelhárító funkcióval bír, hiszen azt jelképezi, hogy az ember valamit el akar hárítani, védekezni akar, akkor először a kezét emeli fel, tenyerét a baj forrása felé fordítva. Nemcsak a betegségek, de a szemmel verés ellen is hasznosnak tartották. Az állati testrészeket megelevenítő hímek is ezt teszik. Az állat azon része jelenik meg a tojáson, amit a boszorkányságban veszélyesnek tulajdonítottak.
-Melyek ezek?
– A kakastaréj, tyúklába vagy a kecskekörme, hogy a legismertebbeket említsem. Őseink hite szerint, ha ezeket a tojáson ábrázoljuk, akkor elveszítik a rontó erejüket és senki nem tud nekünk ártani velük. Ez az egyik elképzelés, mert biztosat erről már nem tudunk.
Mások azt tartják, hogy minden nemzetség egy állatőstől származtatta magát. Ennek az állatősnek elég volt a legjellemzőbb részét ábrázolni a tojáson ahhoz, hogy újjá tudjon születni és ezáltal védelmezni tudja a család tagjait.
-Teljes állatot nem ábrázoltak?
– Nem jellemző, de azért akad. Teljes állatábrázolás a pókos, meg a kígyós vagy békás motívum. A békás hímet szerelmi is varázslásra használták. Ezzel bevallom, én is megpróbálkoztam. Szerelem ugyan nem lett belőle, de nagyon jó barátság sült ki a dologból. Hogy ez a tojásra írt hím varázserejének köszönhető-e? Nos, nem tudom. Elődeink minden esetre hittek benne és talán nem is alaptalanul. Biztosan nem árt, ha mi is készítünk néhány kakastaréjos hímet. Mert biztos, ami biztos, hátha tényleg elkerül a betegség. Megpróbálkozhatunk titkos szerelmi varázslással is. Még az is lehet, hogy sikerül!
-Mik a terveid?
-Első és igen fontos, hogy szeretném elvégezni ez egyetemet, aztán elhelyezkedni a matematikusi végzettségemmel. A tojásírás pedig nagy szerelmem, ezt biztosan nem fogom abbahagyni. Szeretném elnyerni a népművészet ifjú mestere címet a munkám elismeréseképpen. Hiszen az egy dolog, hogy a laikusoknak tetszenek a műveim, de örülnék, ha a szakmabeliek is elégedettek lennének. Idén még nem kaptam meg a címet, ezért jövőre újra beadom a pályázatot. Jövőre szeretnék jobban kitérni a tojásírásban a matematikai részekre, főként a gömbi geometriával kapcsolatban. Tudomásom szerint az eddig elkészült munkák mellőzik az ilyenfajta megközelítést, mivel köztünk leginkább humán beállítottságú művészek vannak, akik nem ilyen szempontok szerint közelítenek a tojásíráshoz. Talán így én is hozzá tudok tenni valamit az eddigi ismeretekhez.
-Hogyan szeretnél élni úgy 20 év múlva?
– Hogy mi lesz sok év múlva, azt nem tudom pontosan, de az biztos, hogy Alcsúton szeretnék élni. Mivel egyetemre járok, így most Pesten lakom, ahol sajnos nem találom fel magam. Otthon reggeltől estig el tudom magam foglalni, mert olyan a környezet, ahol szívesen alkotok. Pesten ezt sajnos nem tudom megtenni. Az bizonyos, hogy 10 év múlva már rengeteg tojásom lesz. Már most is sok van, szokták is kérdezni, hogy miért nem adok el. Az igazság az, hogy minden darab a szívemhez nőtt, nem szívesen válok meg tőlük. Ahol már egy pici hiba van, azt azért nem adnám el, mert nem tökéletes, ami pedig tökéletes, annak nálam a helye. Így apukám mindig vitrinvásárlással foglalkozik, mert én sem szeretek a szekrénynek dolgozni. Most két vitrin van az előszobában, egy a konyhában és még kettő a lépcsőházban. 10 év múlva valószínűleg minden szobában lesz egy. De eladni akkor sem szeretnék, szívesebben adok inkább ajándékba azoknak, akiket szeretek.
A népművészeti vásárokon én is körülnézek és beszélgetek művészekkel. Nagy álmom még az, hogy megtanuljak csipkét verni, remélem egyszer erre is sort tudok majd keríteni.
Tánczos Erzsébet írása
Szent László, kinek “erős volt a keze, tetszetős a külseje, s miként az oroszlánnak, hatalmas lába-keze, óriási a termete, a többi ember közül vállal kimagaslott” egyik legnépszerűbb királyunk.
Óvodai farsang
A 
Ezer Anya Éneke 2012-ben
A Kisringató sorozat tagjai
Ringató foglalkozás óvodásoknak.
– Milyen környezetet képzeljünk el az akkori nyarakhoz?
