A kovács a tűz által az élethez szükséges szerszámokat előkészíti, ő a mítoszokban a világmindenség építőmestere. A Kalevalában Ilmarinen kovács így szól: „… mert az eget én emeltem, világnak tetejét tettem, még a teremtés idejében…”.
„A kovácsok és sámánok egy fészekből jönnek” tartják a sámánhitűek. Azt is mondják, hogy kovácsmester és sámán sosem tartózkodhat egy helységben, mert az már több erőt képviselne, mint amit a világ kibír.
A kovácsokat a mai napig különleges figyelem övezi. Ha egy rendezvényen munkára fogják a kalapácsot, annak ütemes hangjára kicsik és nagyon azonnal a kovácsműhelyhez sietnek.
– Bizony, a kovács az, akinek sem régen sem manapság sem kell a cégér, hiszen az üllő hangja jobban hat minden furmányos marketingeszköznél- mondja Tóth Attila kovácsmester. – A kovácsok igyekeznek is ezt tökélyre fejleszteni.
– Hogyan?
– Hallhatjuk, amikor egymásnak mintegy válaszolnak, felelgetnek a kalapácsok egy vásártér különböző pontjain. A testvéremmel, aki szintén kovács, s együtt dolgozunk, sajátos hangzás kialakítására törekszünk.
– Ez érdekes dolog, de gondolom, nem ezért lett kovács.
-Valóban, de ne gondolja azt, hogy már az óvodában kovács akartam lenni.
-Hogyan talált rá a hivatására?
– Ez elég prózaian zajlott. Gödön a Piaristáknál terveztem, hogy szakmát tanulok. Az asztalos és a kőfaragó szakmák közül gondoltam, hogy a nyílt napon látottak alapján választok majd. .Közben találkoztam ifj. Lédermajer Jánossal, aki elhívott magához segíteni így eldőlt, hogy kovácsnak fogok tanulni. Az iskola elvégzése után még nagyon sok tanulnivalója van, ha a mesterséget komolyan veszi. El kell azt is döntenie, hogy merre haladjon tovább.
– Merre lehet?
– Nagyon sok szakterület van, ilyen például a patkolókovács, a késes, a díszműkovács. Amikor az ember választ, gyakorlatilag szakosodik.
-Ön merre szakosodott?
– Hozzám legközelebb a díszműkovácsolás áll, s ezen belül is a népi stílusban mélyedtem el.
– Hogyan lehet tovább fejlődni az iskola elvégzése után?
-Ez nem könnyű dolog. Száz éve még akkora Tekintélye volt a kovácsnak mint a papnak. Igen zárt mesterség, nyomtatott irodalma elég csekély, s abból a felmerülő kérdésekre nem mindig kapja meg a választ az érdeklődő. Ezért a továbbtanuláshoz én úgy fogtam hozzá, hogy mestereket kerestem, akiktől elsajátíthattam a fortélyokat. Mesterem volt Kocsy Márton, akivel jelenleg is gyakran dolgozom együtt.
– Nem őrzik a nagyok a nehezen megszerzett tudást?
– Többnyire nem. Mindenki érzi, hogy sorsfordítóak a mostani évek a kovácsmesterség szempontjából.
– Miért?
– Sajnos ez egy kihalóban levő szakma. Az ’50-es évektől kezdve a termelőszövetkezetek korában nagyon sok tudás elveszett. A kovácsok gépi munkát végeztek, a kreatív, alkotó megoldásoknak a korszak nem kedvezett. Így aztán kevés önálló kovács maradt, ma sem önálló szakma. Én például szerkezetlakatosként végeztem és mellé kaptam egy bizonyítványt, hogy kovácsolási tevékenységet végezhetek.
– Mi az oka annak, hogy manapság kihaló félben van a kovácsmesterség.
-Ez összetett dolog. Egyfelől vannak érdeklődő fiatalok, de kevés a mester, s ha nincs kitől tanulni, nem lehet egy szinten túljutni.
-Önnek vannak tanítványai?
– Hosszú távon eddig még nem maradt meg egy sem. Sajnos a fogyasztói társadalom a fejekben is hódít. Eddigi tanítványaim is az azonnali hasznot keresték, ez pedig a kovácsmesterségben sem a járható út. Nem mondok én rosszat róluk, hiszen látom, nagyon csábítóak az egyszerű és nem izzasztó megoldások. A kovácsolás ugyanis nehéz fizikai munka még a XXI. században is, és mint ilyen fárasztó, de aki ízig- vérig kovács, az ezt elfogadja és még szereti is. Nem mellékes, hogy kovácsoltvas kerítés költségének töredéke egy zártszelvény kapu létrehozása. Itt persze nem csak az adott munkadarabra gondolok, hanem arra, hogy egy kovácsműhely berendezésének megvan a maga költsége, ami évek alatt térül meg. A díszműlakatos tevékenységet sokkal kevesebb szakmai és anyagi befektetéssel meg lehet kezdeni. Szomorú, hogy elég gyakran találkozom olyan becsapott emberrel, aki azt hiszi, hogy kovácsoltvas –mondjuk-, kapunak van a birtokában, pedig az egy zárt szelvényekből álló tucatmunka.
– Ha a kettő ennyire hasonlít s a zárt szelvény sokkal olcsóbb, mi szól a kovácsoltvas portékák mellett?
– Ez az olcsóság megtévesztő ám! Egy zártszelvény kapu 10 évet ha kibír, egy kovácsoltvas pedig még 200 év múlva is ott áll, ahova helyezték! A munkaidő is csalóka kicsit, mert a kézimunka ugyan időigényes, de egy tapasztalt mester tudja, hogy a megfelelő sorrendben végzett munkafázisokkal hogyan tud időt nyerni.
– Látványra mi a különbség?
-Nyilván elfogult vagyok, de a kovácsoltvas- talán a benne levő emberi munka, emberi erő miatt – melegséget sugároz. Egy kovácsoltvas kapu szelvényei nem egymásnak pontos másai, de ez a kézi munka erénye! Olyan részletgazdagságot géppel nem lehet létrehozni, mint kézzel.
–Ön miket alkot?
-Egy jó kovács mindent el tud készíteni, ami vasból kihozható. Legtöbbször használati eszközöket készítek, de részben szezonális, hogy mire van igény. Folyamatos az igény gyertyatartókra, fogasokra, sok szöget, szerencsepatkót, tálalóalátétet vagy éppen kovácsoltvas rózsát készítek. Vannak nagyobb munkák is: korlátok, kapuk, csillárok. Egyedi megrendeléseket rajz alapján készítek el. Szerencsére vannak érdeklődők.
– Mit tesznek a kovácsok, hogy a szakma még megbecsültebb legyen?
– Léteznek erre irányuló törekvések. Vannak például továbbképzések, el kell mondanom, hogy ezeket többnyire önerőből finanszírozzuk. A Magyar Kovácsműves Céh – ahova sikeres felvételi vizsga a belépő – az ország minden részéről összefogja a mestereket. Jómagam a Palóc Népi Iparművészet Egyesületének is a tagja vagyok. A népszerűsítésnek is eszközei a kovácsversenyek.
– Ez éppen olyan rejtélyesen hangzik, mint első hallásra a zongoraverseny.
– Pedig ebben sincs semmi furfang. Egy kovácsversenyen általában 10-15 kovács vesz részt. A verseny rendszerint két óra hosszú. A feladatot vagy előre meghatározzák a verseny kiírásában vagy pedig szabadon választható a téma.
– Ön vett már részt kovácsversenyen?
-Igen, és eredményekről is beszámolhatok. Mezőkövesden kétszer indultam. Egy első és egy harmadik helyezést nyertem. Vésén az Országos Kovácstalálkozón második helyezést értem el. Ezek az eredmények is ösztönöztek, hogy elhatározzam, induljak a Népművészet Ifjú Mestere cím megszerzéséért. Erre is készülök, tanulok, s hosszú távon is családi vállalkozásban tervezem az életemet.
– Ez mit jelent?
– Említettem már, hogy hatásomra az öcsém is kovácsnak állt, jelenleg együtt dolgozunk. Nagy öröm a számomra, hogy a 15 éves fiam is eltökélte, hogy folytatja apja mesterségét.
– Ezt hogyan érte el? Hogyan szerettette meg vele a kovácsságot?
– Nem volt tervben, hogy kovácsnak tanuljon, inkább azt szorgalmaztuk, hogy tanulja ki a szerszámkészítést vagy valamely egyéb olyan szakmát, mely a kovácssággal karöltve jár, hiszen kovácsolni otthon is meg tud tanulni. Ő viszont hajthatatlan, én meg nem mondom, hogy ezen szomorkodom. Legalább látja a gyerek, hogy mivel jár ez a mesterség, nem zsákbamacska a számára.
– Mikor és hol találkozhatunk Önökkel?
– Az olyan nagyszabású rendezvényeken, mint az Országos Kovácstalálkozó vagy a Mesterségek Ünnepe, rendre ott vagyunk. Májustól egész nyáron, minden hétvégén a Szentendrei Skanzenban tartunk bemutatókat, de úgy, hogy alkalom adtán egy egész szekeret összerakunk a látogatók szeme előtt!
Tánczos Erzsébet írása
Három generáció a képen.
Három generáció a képen.
A kép a 
A képen Jakab apostol látható a Szent Koronán.
Minek nevezzelek?
