A téli időszakban a közösségi élet legfontosabb helyszíne a fonó volt. Ami a guzsalyas.

Íme a guzsaly:

A magyar parasztság gazdálkodásában hosszú évszázadokon keresztül igen jelentős szerepet töltött be a kender és a len rostjainak fonallá fonása, majd vászonná, textíliává szövése. Az így nyert anyagokból a család és a gazdaság textilszükségletét egykor teljes egészében biztosították.

Kender- és lenvászonból készültek a testi ruházat egyes darabjai. Értéket képviselt a sok kötél- és madzagfajta, amit a kenderfeldolgozás elhulló részeiből fontak, szőttek, sodortak. Így még a legapróbb és legdurvább hulladékrost sem minősült értéktelen szemétnek.

A kenderszál  őszre került  fonható állapotba. A fonás az őszi betakarítástól farsang végéig tartott.

A fonó mint az öregeknek és fiataloknak a közös munka során szokássá szerveződött
együttléte egyidős a kendermunkával.

A kenderszösz  kalákában történő felfonását a középkor óta  létezik. A fonó az öregeknek és fiataloknak  a közös munkára  szerveződött együttléte. A fonás az őszi betakarítástól farsang végéig tartó foglalatosság, amelynek különféle  formái alakultak ki:

1. A rokonok és a barátok  mindig másikuk házánál összegyűltek, majd sorra járva mindenkit, felfonták az összegyűlt szöszt.

2. A jobb módú gazdák  néhanap a falu lányainak rendeztek fonót, ahol a munka fejében megvendégelik őket, és a szórakozásukról is gondoskodnak.

3. Az igazi, a leginkább intézményesedett fonót a felnőtt lányok szervezik; kibérelnek egy házat vagy szobát a faluban, ahová mindenki elviszi a maga munkáját és eszközeit, közösen veszik meg a világítanivalót és a tüzelőt. Az ilyen fonók, fonókák, guzsalyasok a helyben hagyományos korcsoport-rend szerint állnak össze: a lányok mellett összegyűlhetnek külön az asszonyok, a nagylányok és a serdülők is. Gyakoriak a vegyes fonók is. Egy faluban egyszerre több fonó is működik a fonóházakban. Ezért alakulhatott ki egymás felkeresésének dalolással, mesemondással, alakoskodásokkal, játékokkal tűzdelt hagyománya.
Míg a kendertermesztés elterjedt volt, addig például Kalotaszeg minden falujában háromféle fonó működött: kislányfonó, nagylányfonó és asszonyfonó.

A kislányfonóba a tizennégy éven aluli kislányok és legénykék jártak. Itt a fő cél a fonás műveletének megtanulása volt. Ezért, hogy ne pocsékolják a kendert, a kicsik mindig a hegyi szöszt fonták. Ugyanakkor a kislányfonó az ismerkedés, a tánctanulás, a karácsonyi, újévi, farsangi ünnepi szokások rendjébe, a közösségi életbe való belenevelődésbe is fontos szerepet játszott.

A nagylányfonóba konfirmálástól férjhez menetelükig jártak a lányok. A nagylányok mindig a szöszt fonták. Ez a fonó volt a legszervezettebb, legmozgalmasabb, a fiatalok társas életének, ünnepeinek legfontosabb színtere, az udvarlás és a párválasztás fő helyszíne. A télen át tartó fonók munkabeosztását alaposan befolyásolta, hogy a legények odajártak és a munkát félbeszakítva magukra vonták a lányok figyelmét. Egy lánynak egy este általában két orsót kellet lefonnia, de valójában csak a legények érkezéséig fontak, azután már a játék, szórakozás került előtérbe. Teljes értékű munkaidőnek csak az számított, amikor maguk voltak a lányok.
Az asszonyfonókban folyt a legkomolyabb munka. Ők fonták a kender javát. Közben beszélgetéssel, pletykasággal és dalolással oldották az esték egyhangúságát. Az asszonyfonó csak farsangkor vált mozgalmasabbá, amikor a maszkurások sorba járták őket.
Az asszonyfonók is megoszlottak korcsoportok szerint. A fiatal asszonyok és az öregek külön-külön gyűltek össze.

KENDERFELDOLGOZÁS:

Íme néhány fonódal a http://mek.oszk.hu/06200/06234/html/nepdalok001007.htmloldalról:

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

http://www.erdelyiturizmus.hu/?action=regio&id=3492&pageIdx=8

http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/35.html

http://www.felcsik.ro/hu/hagyomanyok/nepmuveszet/szoves-fonas.html

http://www.slideshare.net/engye/kenderfeldolgozas

     „Három királyok elindulának,
Aranyat, tömjént, mirhát osztogatának.
Örvendezzünk és vigadjunk,
Új királynak hálát adjunk!
Jézusnak ajánljuk!”

Vízkereszt vagy háromkirályok napja a  karácsonyi ünnepkör zárónapja. Az egyik legrégibb egyházi ünnep, a 4. századig ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját és az évkezdetet is. Ekkor emlékezik meg az egyház a napkeleti bölcsekről és Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről. Ez utóbbi emlékére kezdetben az egyház e napon szentel  vizet a templomban.

Az Epiphania görög szó azt jelenti: „megnyilvánulás”. Epiphania ünnepe a III. századtól létezik, ekkor tartották Krisztus születése napját. Száz évvel később azonban  Krisztus születését a „Legyőzhetetlen Nap” december 25.-ei ünnepével egyesítette az egyház, ezért  az Epiphania új jelentéseket kapott.    Így letta  háromkirályok imádásának,  másrészről Krisztusnak a Jordánban való megkeresztelkedésének is az ünnepe lett. Az utóbbi gondolathoz később   kapcsolódott Jézus első csodájáról (a víz borrá változtatásáról a kánai menyegzőn) való megemlékezés.

Ezzel a nappal  megkezdődik a farsang.  Mivel a  parasztság ekkor ért rá  szórakozni,   mert a földeken éppen nem volt munka, a farsangi időszak alkalmat adott  a vigadozásra . Amikor  beköszöntött a tavaszi szántás-vetés időszaka,  véget ért minden léha bolondozás, mert minden gondolkodó ember a jövő kenyerére figyelt s figyel ma is, aki a természet ritmusát követi.

Ekkor bontották  le a karácsonyi asztalt is,

de minden morzsának helye volt és szerepe: a Luca-búzának egyik felét a kútba dobták, másik felét viszont gyógyereje miatt a jószágok ételéhez adták. Falun-városon  hagyományosan ekkor szedik le a karácsonyfát. Városon  nem túl dicső véget ér az addig becsben tartott fa : kidobálják a kuka mellé. Ez is tanít valamire, de talán  akad ennél okosabb tanítás is. Falun elégetik, és hamuját beszórják a veteményeskertbe, mert még ebben az állapotában is hasznot hoz: javítja a talajt. Néhol a karácsonyfa lényegül át húsvétkor tojásfává, s csak azután dolgozzák fel.

Az ünnephez sok-sok hiedelem és szokás kapcsolódik:

Van ahol még ma is él, máshol örvendetes, hogy újra él a háromkirály járás,  néhol még a kántálás is ekkor van. Legények kihegyezett bottal, nyársakkal járják a házakat, farsangot köszöntenek.

A több évszázados  betlehemes szövegekben a pásztorjáték , a háromkirályok látogatása és a Heródes-jelenet együtt szerepelnek. A háromkirály-jelenet  idővel a vízkereszti csillagozáshoz kapcsolódott. Egyes betlehemesek azonban továbbra is megtartották a háromkirály-jelenetet.  Leginkább férfiak és fiúk,  máshol meg csak lányok  járták  a házakat. Jellegzetes viseletdarabjuk a díszes papírsüveg.

Fontos kellékük a többnyire kiugratható szerkezetre szerelt csillag.

Háromkirályjárás: betlehemesek csillaggal a Néprajzi Lexikonban:

Gyakran már csak a jelmezek utalnak a háromkirályjárás dramatikus voltára. A háromkirályjárás legfontosabb motívuma a csillagének:

Háromkirályok napját,
Országunk egy istápját
Dicsérjük énekekkel,
Vígadozó versekkel!
Szép jel, szép csillag,
Szép napunk támad,
Szép napunk támad.

Hol vagy, zsidók királya?
Mert megjelent csillaga.
Betlehembe találják,
Kis Jézust körülállják.
Szép jel, szép csillag,
Szép napunk támad,
Szép napunk támad.

Királyok ajándékát:
Aranyat, tömjént, mirhát
Viszünk mi is Urunknak,
Ártatlan Jézusunknak!
Szép jel, szép csillag,
Szép napunk támad,
Szép napunk támad!

Kérjük a szép Szűzanyát:
Kérje értünk szent Fiát,
Hogy békességben tartson,
Ellenség, hogy ne ártson.
Szép jel, szép csillag,
Szép napunk támad,
Szép napunk támad!

A betlehemi csillagot nagy gonddal készítették el. Egy keresztező lécekből álló kinyomható és behúzható nyél végére szitát helyeztek, kívülről aranyozott csillagot ragasztottak rá, belülről a betlehemi királyok képét tették. Ide gyertya is került, amelyet a házba lépve meggyújtottak.  A csillag kiugrasztása szertartásos művelet, kezelőjének a köszöntéskor úgy kellett elhelyezkednie, hogy legyen előtte másfél méternyi szabad terület.

A „Szép jel és szép csillag, szép napunk támad” résznél „eresztették” ki a csillagot. Vörsön ez a háromszori kieresztés három irányba történt. A boldogasszonyfai németeknél – ahol a szokás hasonló volt – Boldizsár a csillagot föl-alá mozgatva áldást adott a házbeliekre.

A játék cselekményvázlata:

–ENGEDÉLYKÉRÉS: Be szabad-e jönni a csillagokkal háromkirályt köszönteni?

–A FŐSZEREPLŐK BEMUTATKOZÁSA Ők Gáspár, Menyhért, Boldizsár azaz a királyok, valamint Heródes. Szerepelt még a katona, az angyal ( NÉHOL Ő A CSILLAGVIVŐ) és a hírnök is.

–HERÓDES ÉS AZ EGYIK KIRÁLY PÁRVIADALA

–A CSILLAG KIUGRATÁSA

–JÓKÍVÁNSÁGOK, AJÁNDÉKOK KÉRÉSE, ÁTVÉTELE A gazda és a gazdasszony szépen megköszöni a jókívánságot. Nyomatékul  szalonnát, kolbászt tűznek a  királyok botjára, esetleg  kapnak egy pohár bort is kapnak.

Mára  a dramatikus szokás  legtöbb helyen egyszerű köszöntővé egyszerűsödött.

 A Ghymes feldolgozásában ilyen gyönyörűséges a csillag ének:

 Vízszentelés:

 Innen az ünnep magyar neve, hiszen szentelik, keresztelik a vizet.

A szenteltvíznek mágikus ereje, gyógyító, gonoszűző, rontást megelőző szerepe volt. Használata végigkísérte az emberi élet fontos eseményeit is a születéstől a halálig.
A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés. Az ajtóra a megszentelt krétával felírták az évszámot és a három királyok nevének kezdőbetűit, védendő a házat villámcsapás, a boszorkányok rontása ellen. Ilyenkor a hívek élelemmel, pénzzel adakoztak.

A templomokban  manapság is szentelnek vizet. Ebből a hívek vittek haza, hogy baj, betegség, halálesetkor a család rendelkezésére álljon. Behintették vele a falakat, hogy ne csapjon oda a villám. Öntötték a jószág ivóvizébe, hogy egészségesek maradjanak, a vetőmagra, hogy szépen megeredjen s jó termést hozzon. A lányok megmosták benne arcukat, hogy szépek legyenek. A szentelt víznek, melyet Háromkirályok vizének is neveznek,  ugyanis mágikus erőt tulajdonítottak, s ezt a hiedelmet az egyház is támogatta.

A szentelt víz  ott volt az emberi élet fordulópontjain. Meghintették vele a gyermekágyas asszony ágyát, lottyantottak belőle az újszülött fürdővizébe, a menyasszonyt és vőlegényt is  megpermetezték vele.A házban felravatalozott halott mellett is ott volt, rendszerint rozmaringágat tettek a vízbe. A szertartás végeztével a halottat is megpermetezték vele.

Gyógyító hatását nem is érdemes lajstromba venni, elvileg bármire, minden bajra gyógyír.Kenegettek vele fájós tagokat, itták is például torokfájás ellen.

Ezen a napon nemcsak vizet, hanem tömjént, krétát de még sót is szenteltek bizonyos vidékeken.

A víz és a tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés szokása.

E nap a házszentelés időpontja is.

A szokás a napkeleti bölcsekhez kötődik: Gáspár, Menyhárt, Boldizsár megjelent Jézus jászolánál, és kifejezték imádatukat a kisded előtt. A házszentelésre vagy  más néven KOLEDÁRA  már Mátyás király idejéből is van adat  Napjainkra visszaszorult, de egyes helyeken erre az alkalomra összegyűlnek a  rokonok. A bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek Jézusnak,   Az egyház meg  a házszentelések alkalmával gyűjtött be a hívektől fát , búzát, lisztet, diót, tojást, almát,miegymást.
Házszentelésre igyekvők manapság

A házszentelés ceremóniája így zajlott:

A hagyomány szerint a csengettyűs ministránsok előre jelzik a ház lakóinak a pap érkezését, a kapufélfára vagy a bejárati ajtó elé rajzolt jellel jelezve a papnak, hogy az ott lakók  akarják-e a látogatását vagy sem. Ha igenlő választ kapnak, akkor a ministránsok áldást, békességet kérő verset mondanak el.

A jellel ellátott hajlékokba csengettyűszóval  érkezik a pap,  s köszönti a ház lakóit „Békesség e háznak és a benne lakóknak!”
A szertartás után a papot égő gyertyával kísérik ki.

Időjósló nap is:

Az emberek a karácsonytól vízkeresztig tartó 12 nap  időjárásából is jósoltak az újév időjárására nézve. Szőlőtermő vidékek falvaiban lesték az ereszt: megcsordul-e? Ha igen, gazdag lesz az évi bortermés. Ha nem, majd megcsordulhat még Vince napján! vigasztalódtak magukat.

Tánczos Erzsébet

Forrás: http://mek.oszk.hu/04600/04691/html/dtmagynepsz0005.html

http://www.historia.hu/archivum/2005/0510tatrai_karacsony.htm

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/neprajz-unnepek-es-nepszokasok/jeles-napok-es-nepszokasok/haromkiralyjaras

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/neprajz-unnepek-es-nepszokasok/jeles-napok-es-nepszokasok/vizkereszt-januar-6

Karácsony Molnár Erika – Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

http://www.csaladiudules.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=416&Itemid=203

http://mek.oszk.hu/04600/04691/html/dtmagynepsz0012.html

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/vizkereszt

http://kaposvarmost.hu/magazin/kultura/2013/01/06/a-haromkiraly-jaras_4537.html

 GUZSAL Y AS – Népművészeti és Kézműves Folyóirat

http://www.matud.iif.hu/2013/11/08.htm

Pozsony  Ferenc: Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Csíkszereda, 1997. Pro-Print Kiadó

 http://hu.wikipedia.org/wiki/Napkeleti_b%C3%B6lcsek

http://www.szekelyhon.ro/magazin/bekesseg-e-haznak-es-a-benne-lakoinak/print

-Nem, első fecske vagyok a családban ezen a téren. Igaz viszont, hogy mindig kertes házban éltünk, s mindig nagy gondot fordítottunk arra, hogy a kertünkben sok szép növény legyen. A kert szeretetére, beleértve a kerti munkát is, az édesanyám tanított. A parasztpetúnia illata kisgyermek korom óta bennem él. A nagymamám kútjánál bőven nőtt s illatozott. Ha most becsukom a szemem és elképzelem az akkori kutat a petúniákkal, érzem is az illatot, nemcsak látom a képet lelki szemeim előtt. Ez az élmény nagyon meghatározó volt életemben, még most is elérzékenyülök, ha rágondolok. Persze ez nem csupán a néhai kút a virágokkal, hanem a békés boldog gyerekkort jelentette nekem. A saját kertemben is mindig van parasztpetúnia. Valószínűleg ez a régi-régi illatos élmény vonzott a levendula felé. Hiszen a levendulának is különleges az illata. Ez és a szerény szépsége nagyon kedvessé teszi számomra.  Az ember nem is gondolja, hogy mennyire meghatározóak a gyermekkori élmények. Ezek még idősebb korban is előbukkannak valahonnan. Az is lehet, hogy elindítják az embert a “levendula-termesztés” irányába. Velem így történt. A családban én vagyok az első levendulász.

– Mikor van az Ön munkájában a szezon?

– A munka egész évben tart. Még télen is, mert ilyenkor akár a régiek, előkészülök az egész következő esztendőre azzal, amivel lehet.

– Mit jelent ez?

– Zsákot, párnát, szívet szabok, varrok, az angyalokhoz a csuhékat készítem elő, szív alapokat készítek a levendula szárából. az embert a munkája a természethez köti, akkor azt tapasztalja, hogy a természet adta ritmusba tevékenykedik, valahogy úgy, mint az eleink. Nekem ez egyfajta nyugalmat, biztonságérzetet is jelent.

– Ki gondozza a levendulást?

– Hogy ki ültet meg kapál? Hát én, és örömmel teszem. Szerencsés embernek érzem magam, mert a férjem is a kert szerelmese és mindenben a partnerem. Sokat segít.
Igen, a levendulát magam szaporítom dugványozással. Ennek az ideje ősszel vagy tavasszal jön el, s  az eltelepítést  is ekkor végzem. Több fajta levendulával dolgozom. Az egyik fajta különlegesség, hogy a fagyokig folyamatosan virágzik, e tulajdonsága miatt nagyon sokáig frissen is felhasználható.

– Ön, aki folyamatosan ebben a csodás illatban él, érzi még?

– Igen, szerencsére. Sajnálnám, ha nem így lenne.

– Ha van néhány bokor levendulánk, honnan tudjuk, hogy aratható?

– A növény  jellegzetes illatú lila virágai nyáron jelennek meg. Hosszú szárú álfüzéreken láthatjuk őket. Amint a sok  álfüzér alsó része nyílni kezd, máris begyűjthetjük a virágokat és kezdődhet azok szárítása. Egy szár általában  úgy  egy hétig nyílik,  aztán újabb borul virágba, ezzel is biztosítja az egész nyáron át tartó varázslatos illatot.

– Hogyan tartósíthatjuk a levendula szálakat?

Fontos, hogy a száradás viszonylag gyors lehessen, és a csokrok belseje is kapjon levegőt. Ha a virág kézzel elmorzsolható, a szár pattanva eltörhető, akkor jól dolgoztunk. Szárítás után lemorzsolhatjuk, és jól zárható üvegbe tehetjük a virágokat fűszerezés céljából. Egy kevéske  levendula pikánssá és illatossá varázsolja  még a lekvárt is, ennek újra nagy divatja van. Sőt, még porcukrot is ízesítnek vele: a vaníliarúdhoz hasonlóan a tároló edénybe rejtenek pár virágos ágat, ami majd átadja az illatát a cukornak. A levendula, ha rózsa mellé ültetjük, távol tartja a levéltetveket. A szekrényünkben pedig a molyokat tartja távol. Népi hagyomány szerint a kertünkben a kerítés tövébe ültetett levendula megvéd az átoktól és a boszorkányoktól.

– A levenduláról a legtöbb embernek a mediterrán éghajlat, a jellegzetes illat, és a gyönyörű lila szín jut eszébe. Közismert gyógynövény.

– És hozzáteszem, méltán. Azt sokan ismerik, hogy a levendulát a rómaiak hozták be Európába. Az ókorban a görögök és a rómaiak bőségesen használták szépítkezésre: szappanjaikat és fürdővizüket illatosították vele, valamint testükre kenték. A levendulás fürdővel ízületi merevségüket és fáradtságukat kezelték.
De hosszú évszázadokon át levendulával oldották az izomgörcsöket, fájdalomcsillapításra és idegrendszer erősítésére alkalmazták, valamint rovarölő és tetűirtó szerként is szolgált. A középkorban a kolostorok kertjének kedvelt gyógynövénye volt, fájdalomcsillapítóként és sebek gyógyítására használták. Az angol Izaak Walton így írt: ,,olyan házba kívánkozom, ahol az ágynemű levendulától illatozik”. A XX. század elején hasmenés, köhögés, fejfájás, ideges szívdobogás, ízületi fájdalmak gyógyszereinek alkotójaként került be a gyógyászatba. a II. világháborúban sebfertőtlenítőként használták.

– Magyarországon a rómaiak által telepített levendulák fiai virítanak?

-Nem, a tihanyi levendula története1920-as évek közepén indult el.  Bittera Gyula, aki korának neves gyógynövényszakértője- volt, telepítette Magyarországon az első levendula ültetvényt. Egyenesen Franciaországból hozott szaporítóanyaggal dolgozott. Addig az országban csak a középkori kolostorkertekből volt ismert a levendula.  Bittera Gyuláé volt az első ipari célú nagy levendulaültetvény telepítés. Francia mintára próbálkozott meg a levendulatermesztéssel. Sikerét bizonyítja, hogy az általa termesztett levendula illóolaj tartalma magasabb volt, mint a franciáé. Ez Tihanyban volt, Tihany speciális, félsziget-jellegének köszönhető, mert a mérések szerint ez az egyik leggazdagabb hely Magyarországon a napsütéses órák számát tekintve, míg a csapadékmennyiségéről pont az ellenkezője mondható el. Ez a fél-mediterrán éghajlat, a déli fekvés és a vulkáni alapkőzet kiváló körülményeket nyújt a levendulának. Így vált a Tihanyban telepített levendula világhírűvé, mivel minőségét tekintve még a Franciaországban termesztett levendulánál is jobb lett.

 Ica levendulás karácsonyfája a Néprajzi Múzeumban a  21. Betlehemi jászol kiállításon.

– Hol található az Önök levendulása?

– Az ültetvények Tárnokon és Balatonkenesén találhatóak. 2003-ban ültettem az első töveket. Akkor vágtam bele ebbe a fajta életbe. Örömmel jelenthetem, hogy az első tövek azóta is szépen teremnek. A balatoni klíma  Balatonkenesén is igen jótékonyan hat.

– Mi a legkedvesebb tevékenysége, ami a levendulához kötődik.

– Nem is tudom, nem könnyű a válasz, mert az egész, így folyamatában nagyon jó. Mégis, a legjobb talán, hogy ebből a különlegesen szép növényből készítek, portékákat készítek.

– Miféle portékák ezek?

–  Régre nyúlik vissza, hogy koszorúkat fontak őseink levendulából, így használva fel a növény szépségét, gyógyító és molyűző erejét. Ez a tény sarkallt arra, hogy ősi formákat keressek a népművészetben, s megkössem azokat.  Például buzogányokat kötök levendulából A régi időkben ezeket a szekrényekbe helyezték, illetve felakasztva  a szobában illatosításra s a szem gyönyörködtetésére, mert az is szempont ám! A szívforma ma is igen kedvelt, a népművészetben gyakran használt motívum. Szívesen kötöm, ezen a formán csak tiszta jó szívvel szabad dolgozni! Ezen kívül koszorúkat, fonatokat készítek, csuhéval kombinálva levendulás angyalokat, vagy zsákocskákba, párnácskákba töltöm a szárított levendulát.

-Meddig őrzi meg az aromáját egy levendula koszorú?

-Egy évig biztosan.

– Ön az első művész a családban, mégsem az egyetlen.

– Ez így van. A férjem, Solymosi József, nagyon ügyes kezű mester,  zsigerből szereti, és értő szemel, nézi a népművészetet, de ő sem művészként kezdte az életét, ahogy én sem. Szerencsére azonban sikerült őt is bevonzottam a népművészet körébe, amit nagyon élvez. Igaz, Ament Évának, aki az Iharos Egyesület elnöke, keze is benne van a dologban.

– Hogyan hatott Ament Éva az Ön férje pályaválasztására?

– Célzatosan éppen a Józsinak mondta, hogy hiányzik egy jó kötélverő az Iharos Egyesületből.  Az én férjem sem kérette magát, azt mondta, ő majd tud ajánlani egy jót kötélverőt. Ez azt jelentette, hogy azon nyomban belevágott a kötélverés tanulmányozásába. Hamarosan megtervezte és elkészítette a Gömörszőlősön lévő kötélverő hasonmását. Nagyon büszke vagyok rá. Így lett az én férjem régi ritka.

– Ezt hogyan érti?

– A kötélverés régi, ritka mesterség. 2012-ben a Mesterségek Ünnepén kiemelt figyelem fordult ezeknek a mesterségeknek a művelőire.

– Együtt járják az országot, amikor kiállítanak?

– Többnyire igen, mindketten az Iharos Népművészeti Egyesületnek vagyunk a tagjai. Szerencsére nagyon sok rendezvény van manapság, ilyenkor van, hogy nem egy helyszínre megyünk.

-Hogyan látja főállású népművészként a népművészet helyzetét?

-Optimista ember vagyok, s talán részben ezért van, de optimistán látom a népművészet helyzetét. Meg kell jegyezzem azonban, hogy egyre több népművészről tudok, akiknek fel kell adniuk a hivatásukat és megpróbálnak mást csinálni, valami olyat, amiből meg is lehet élni. Jó, ha a művészet mellékesnek megmarad. Ez nagyon szomorú, mert ők értéket létrehozó emberek, sok esetben ősi tudás őrzői, ők adhatnák tovább az új generációnak a saját tapasztalatukat. Baj, ha ez nem történik meg.

-Mi lehet ennek a helyzetnek a megoldása?

-Jó volna, ha tudhatnám! Mind látjuk, hogy igazán sok színvonalas rendezvény van, egészen a kicsitől az országosig és ez jó. Sajnálatos azonban, hogy nem lehet úgy megoldani őket, hogy ne kelljen borsos helyárakat fizetni nyilván ennek is meg van az oka, szerintem ebben az irányban kellene tenni valamit azoknak, akik ebben, tudnak segíteni.  Ez igen nagy segítség lenne a kézműveseknek. Egyelőre nem érzékelem, hogy jó irányba mozdulna a helyzetünk, de ez nyilván bonyolultabb dolog.  A NESZ ( Népművészeti Egyesületek Szövetsége) nagyon segítőkész, ez bizakodásra ad okot. Remélem, sikerül nekik jól képviselni az érdekeinket. Tudják, látják, érzik, hogy nagy bajban vannak a kézművesek.

-Hogyan adhatjuk át gyermekeinknek a népi kultúra szeretetét, tiszteletét?

– Mindenütt a gyerekeket kell megközelíteni. Ez az alap, mert ha ez nincs rendben, az egész ügy veszett fejsze nyele. Fontos, hogy a fiatalok, a gyermekek ismerjék meg a népművészetet, a természetes anyagokat, a régi tárgyakat. Az is kell, hogy bátorítsuk őket, lehetőséget adjunk, hogy dolgozzanak ezekkel az anyagokkal. A gyerekek nagyon fogékonyak és nagyon élvezik a foglalkozásokat, ezeknek a fontosságát kellene az oktatásnak és a szülőknek is felismerni. A  lehetőségeket meg kell teremteni és élni kell velük Így lehet széles körben megismertetni a népművészetet. Nem kell persze mindenkinek művésszé válnia, ez fel sem merül. A teljes élethez, a testi-lelki egészséghez azonban kell, hogy mindenkinek legyen olyan tevékenysége, amit örömmel végez, amiben elmerülnie maga jutalom.

Tánczos Erzsébet írása

A festett kép Ament Éva munkája

Garantált a karácsonyi hangulat a Néprajzi Múzeumban, ha megtekintjük a 21. betlehemijászol-kiállítást. A rendezvény a Magyar Kézművességért Alapítvány (AMKA) felhívására készült, az adventi ünnepkörhöz kapcsolódó alkotásokat tekinthetünk meg 2015. január 11-éig.

A pályázatra kézműves mesterek, népi iparművészek, a Népművészet Mestere címmel rendelkező alkotók és iparművészek, iparművészek, hivatásos és műkedvelő  alkotók, egyéni pályázók és közösségek,  gyermekek és nyugdíjasok,  családok, hátrányos helyzetűek és fogyatékossággal élők egyaránt neveztek. A pályaműveket néprajzkutatókból, iparművészekből, a Néprajzi Múzeum munkatársából és a betlehemes mozgalmat az 1940-es években kezdeményező Ciszterci Egyházközség képviselőjéből álló zsűri bírálta el. Idén 151 alkotó 207 művét tekinthetjük meg. A kiállítók listája itt olvasható:  http://www.amka.hu/cikkek/21.betlehemi-jaszol-palyazat/kiallitoi-lista—21.-betlehemi-jaszol-kiallitas.html

Az évről évre megrendezett kiállítás helyszíne 2003 után idén újra a Néprajzi Múzeum – igazán méltó helyszíne a míves kiállításnak, mely a kreativitás ezer arcát is felfedi előttünk.

Az alkotók között a legidősebb alkotó 87 esztendős, legfiatalabb 4 éves. Ő Berszán Csenge és mézeskalácsokkal  pályázott.

Igaz, van kitől tanulnia a fortélyokat: nagymamája a Magyar Kézműves Remek díjas Berszánné Román Erzsébet. Az ő alkotásai az unoka mézesei mellett tekinthetők meg a kiállításon.

Az  “alma “…..

… és a “fája” :

Beszélgetésem Berszánné Román Erzsébettel itt olvasható:http://netfolk.blog.hu/2012/12/08/berszanne_roman_erzsebet_az_illatos_mezesek_es_csikes_himesek_mesterere

Az Ágoston család két alkotással is képviseli magát, a szülők és három gyermekük is aktív alkotó. Ágoston Zsolt elmondta, hogy ő csak a segítő mentor szerepét töltötte be az alkotói folyamatban, az ötlet is és a megvalósítás is a gyermekei érdeme. Így született meg a Megváltó Jézus Krisztus Betlehemben című festmény, de a fafaragó tanár ikerfiainak fafaragása is megtekinthető a kiállításon.

-Foglalkozni kell a gyerekekkel, fontos, hogy az együtt töltött idő értékes legyen. De talán a szülői példa maga a legfontosabb – mondja Ágoston Zsolt, mikor a családi alkotás fortélyairól kérdezem.

A kiállított munkák sokszínűek, mind az advent hagyományainak felelevenítésére és ápolásának fontosságára hívják fel a figyelmet.

Rönky Fruzsina: A karácsony üzenete régen és ma című képe szépséges és elgondolkodtató:

A tárlat központjában a betlehemi jelenet szereplőit, a szent családot, a napkeleti bölcseket ábrázoló alkotások állnak, de kiállítottak a betlehemezés népszokásait megörökítő munkákat és az adventi-karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó tárgyakkal. Ilyen például Bocsi Éva babakészítő népi iparművész kazári Luca-ostoros babájával díjazásban részesült. ( ez a szokás a Luca széke egy változata ).

Láthatunk barkó ünnepi terítéket a Művésztanya ifjú alkotóitól.

Bővebben a Művésztanyáról itt olvashat:http://netfolk.blog.hu/2014/05/07/megvalosulo_a_csodak_a_barkok_foldjen_a_muvesztanya_utjara_indult

Fekete Ildikó tojáshímző népi iparművész a húsvéti tojás csillagmotívumait alkalmazta üvegdíszeken. Szép gondolat így ötvözni két nagy ünnepünket, s az karácsonyfadíszek lélegzetelállítóak.

Bővebben a Fekete Ildikóról itt olvashat:http://netfolk.blog.hu/2013/09/17/fekete_ildiko_a_matematikus_tojasiro

Láthatunk levendulaangyalokkal ékesített karácsonyfát is, mely a természetes díszek kedvelőinek nagy kedvence lehet – így az enyém is….

Beszélgetésem Solymosi Józsefné, Ica levendulásszal itt olvasható:http://netfolk.blog.hu/2012/09/03/solymosi_jozsefne_ica_levendulasz

Óvónők kreativitását dicséri a termésekből vagy éppen gombokból összeállított karácsonyi jelenet.

Nagyszerű ötlet az „építőkockákból” kialakítható betlehem, mellyel el is lehet játszani a bibliai történetet – Cz.Budai Katalin festett bútor készítő népi iparművész alkotása.

De a szakember kezében betlehemi jelenetté lényegül a rozsdás „ócskavas is , ami a kiállítás egyik különlegessége Gora Zoltán géplakatos, hegesztő  alkotása :

A kiállítás anyagát a Magyar Kézművességért Alapítvány igen szép fotóalbumban örökítette meg. A míves album segít megjegyezni a sok szépséges és ötletes alkotást.

A tárlathoz kapcsolódva Advent a múzeumban címmel december 14-én családi napot rendezett az intézmény, amelyen karácsonyváró kézműves foglalkozásokkal, betlehemes játékokkal, moldvai táncházzal, bábszínházzal és a a Parola együttes koncertjével várták a látogatókat.

A nap egyik fénypontja a Bábakalács Bábtársulat„ Nyiss kaput, angyal!” című betlehemes előadása volt, mely szépségével, hitelességével kicsiket és nagyokat egyaránt lebilincselt.

Beszélgetésem a Bábakalács Bábtársulattal itt olvasható:

http://netfolk.blog.hu/2012/12/23/nyiss_kaput_angyal_beszelgetes_a_babakalacs_babrarsulattal

Tánczos Erzsébet írása

Ádámné Noé Kornélia, (Nelly) népi iparművész, Somogy megyében él, mégis Budapesten találkoztunk Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. Kornélia mézeskalácsaival, hímes tojásaival és strucc tojás ékszereivel nevezett a “MAGYAR KÉZMŰVES REMEK”elismerő cím elnyerésére kiírt országos pályázaton, és a rangos címet el is nyerte.

A díj átadása után beszélgettünk a kezdetekről, a jelenről és a jövőről.

–Mit jelent a “MAGYAR KÉZMŰVES REMEK” cím? Mire jogosít a használata? Ki nevezhet és mivel?

– Számomra ez a  cím elsősorban szakmai elismerés, emellett termékeim forgalmazásánál jogosult vagyok a megkülönböztető cím használatára, melyet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által kiadott háromnyelvű elismerő kártyán tüntetnek fel.

–Mit jelent a pályázatán szereplő jelmondat: “Mézből, tojásból, szívemből”.

–A három legfontosabb alapanyagot, melyek közül, ha csak egy is hiányzik, nincs alkotás..A másik dolog, ami miatt megszületett a pályázati anyagom címe, hogy valami módon egységet alkossanak a különböző alapanyagú munkáim. Úgy éreztem, nem tudom jellemezni a munkámat csak mézeskaláccsal, vagy csak hímes tojással, a strucc tojásból készült ékszerekről nem is beszélve. Mind-mind egyformán fontos nekem. Ami közös bennük, az Én vagyok, illetve a “szívem”  Az sem mellékes, hogy a kiállított mézeskalácsok zömében szívek.

–Hogyan történt a nevezés?

–A pályázati kiírásra több ismerősöm is felhívta a figyelmemet. Felkeltette az érdeklődésemet, de nem kezdtem el hirtelen készülni rá. Sőt,   szinte el is felejtettem, amikor a Somogy Megyei Népművészeti Egyesület elnökétől kaptam egy levelet, melyben szó szerint ez állt: „-A kamaránál voltam és intéztem a “kézműves remek” pályázati anyagot. „Az idén Rád gondoltunk, büszkék vagyunk rád, remélem az elismerés is meg lesz.”  Nagyon megtisztelőnek éreztem, hogy az egyesületem is bízik bennem és ekkor már nem volt kérdéses, hogy indulok-e a címért.

“MAGYAR KÉZMŰVES REMEK”  – ékszerek strucctojásból

– Van-e izgalom egy ilyen díjkiosztón, ahol valóban nem lehet előre megtudni tudni, hogy kit díjaznak és kit nem.

–Természetesen van izgalom! Úgy gondolom, hogy szíve mélyén mindenki, aki egy ilyen megmérettetésre szánja el magát, bízik a sikerben. Persze ha nem kaptam volna meg a címet, akkor sem lettem volna csalódott, hisz már azt is sikernek könyveltem el, hogy a pályázatomat elfogadták.

 
– Emlékszik, hogy mióta tart vonzódása a kézművesedés, az alkotás felé? Mikor és hol találkozott először efféle tevékenységgel? 

– Nem tudok egy konkrét pillanatot, élményt felidézni, mert szinte az egész életemben kézművesként tevékenykedtem. De a gyökerek a gyermekkoromig nyúlnak. Egyszerűen beleszülettem, bár ezeket a szakmákat, melyekben  munkálkodom, a családban senki sem végezte, de  a családomban, a környezetemben mindenki ügyes ember. Nagynéném férje szíjgyártó bőrdíszműves, Feri bácsi a nagybátyám kovács,  aki még kisbútorokat, intarziákat is készített. Nagynénéim és anyukám mindenféle női tevékenységben szépen boldogultak: hímeztek, horgoltak, kötöttek, subáztak, makraméztak… Feri bácsi, a kovács nagybátyám, ugyan már hét  éve vak, de még így is olyan papírcsillagokat hajtogat, fűz, hogy némelyik látó ember is megirigyelhetné. Ezért úgy érzem, a kézművesség  adományát volt a megszületésem pillanatától birtoklom, hiszen egy ügyes famíliába születtem bele, ahol igen sok élményt kaptam.

“MAGYAR KÉZMŰVES REMEK”  – hímes tojások
-Mi volt az első saját alkotása?

– Az első alkotással kapcsolatos emlékem úgy  négy  éves koromból származik, mikor a balatoni iszapból készítettem az első “vázámat” úgy, hogy fazekast  még sohasem láttam. Később, egy szentendrei nyaralás alkalmával megfigyelhettem Kovács Margitot korongolás közben., és megláthattam az elkészült a műveit. Akkor sok minden eldőlt! Attól fogva éreztem –  és érzem – az agyag vonzását és úgy kívántam a korongolást, mint más gyerek a nyalánkságokat.
– Innen töretlen volt az út a kézművesség felé?

-Nem teljesen, a következő ráeszmélésig eltelt pár év. Tizenévesen csöppentem a népművészet világába. Aztán a kaposvári Fazekas Háziipari Szövetkezetben fazekasként kezdem a pályát. Jómagam soha nem díszítettem, de mindig csodáltam a festők kezéből kikerülő olykor nemesen egyszerű, máskor már-már burjánzó mintákat. Akkoriban ivódott lelkembe a népi kultúra iránti vonzalom.

–Mindig a mézeskalács és a hímes tojások vonzásában élt?

– Nem, először fazekas, majd keramikus voltam.  Csak később kóstoltam bele a mézeskalács készítésbe. Már nem is emlékszem, hogy mikor sütöttem először mézeskalácsot, de hogy húsz évnél is több eltelt az óta, az biztos. Eleinte csak a családom örömére karácsonykor készítettem. Idővel egyre többen csodálták meg és kértek, hogy az ő karácsonyukat is édesítsem meg ezekkel az ehető csodákkal, melyek nem csak szépek, de illatosak és finomak is.

“MAGYAR KÉZMŰVES REMEK”  – mézeskalács

Így kezdődött, s tartom azóta is a hagyományaimat: minden évben Anyukámnak készítem az első darabokat, Ő a legrégebbi és a leglelkesebb “rajongóm” is egyben. Ma már nem csak a karácsony ékessége a mézeskalács, szinte nem is tudok olyan ünnepet, vagy alkalmat, amire ne készítettem volna mézeskalácsot.

-Mely ünnepeket tehet szebbé a mézeskalács?

-Bármelyiket, de a legfontosabbak az esküvő, születésnap, házassági évforduló, anyák napja, Valentin nap, keresztelő a teljesség igény nélkül.

 -A mézeskalács készítéssel párhuzamosan kezdett el hímeseket írni?

-Nem, a tojásírás a legfrissebb szenvedélyem, mely villámcsapásszerűen köszöntött be az életembe.
– Mi történt?

– 2008 tavaszán a zengővárkonyi tojásmúzeumban tett látogatásom után ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy én is megpróbáljak tojást hímezni. Annyira vágytam rá, mint annak idején az agyagozásra. A tojásírást azóta sem hagytam abba.. A technikák közül a gicával, méhviasszal való tojásírás áll hozzám a legközelebb. A forró méhviasz lágy, illatos, és könnyen siklik a tojáson az eszköz. Ez a technika kedvez tekergőző, burjánzó mintáimnak.

-A munkáin megjelenő motívumokat saját ötletek eredményei, esetleg gyűjtő munkát is véghez?

– A mintáim egyediek, nem hagyományos motívumok, de a magyar népi díszítőművészetben gyökereznek. Szerencsére a bőséges magyar mintakincset már összegyűjtötték a szakemberek. Ezeket sokan írják is, a néprajzkutatók meg archiválták az utókor számára. Méltó helyük van a múzeumokban, a néprajzi gyűjteményekben.

–A mai modern világban van kereslet a népi motívumokkal díszített tojásokra?

-Igen van, és remélem soha nem is fog kiveszni az emberekből a vágy, hogy valami eredeti magyart és hagyományosat akarjanak. Emellett nem kritizálom a vidám és divatos tojásdíszítési technikákat. Ezeknek ma virágkora van és ez jó, hisz az a lényeg, hogy öröme legyen benne annak, aki készíti. Sokszor így lehet ” megfogni” egy gyereket, fogékonnyá tenni egyéb technikák kipróbálására is.

– Az Ön mintái mennyiben kötődnek a magyar néphagyományhoz?

-Viccesen azt szoktam mondani, hogy “Nyomokban magyar népművészetet is tartalmazhat”.

-Ön milyen iskolát követ?

-Nem az én utam lemásolni bármit is, nem is követek a hagyományos értelemben egyetlen iskolát vagy irányzatot sem. Én másként működöm. A másolás nem az én világom, viszont nyitott szemmel járok a világban, megcsodálok mindent, ami kézimunka. Fafaragást, hímzést, kovácsoltvas kerítést, festett népi bútort, gipszstukkót, szövést, csipkét, színeket, hangulatokat. és elraktározom ezeket a magamban.

– Hogyan rögzíti a megfigyelt mintákat?

-Be kell valljam, hogy sehogy, hacsak azt nem vesszük rögzítésnek, hogy emlékszem rájuk. Nem rajzolom le, csak átélem. Legfeljebb firkantok néha-néha. De amikor kell, ezek a megfigyelt és elraktározott motívumok előbukkannak. Nem tudatosan, de előjönnek. Mintáimat nem igazán tervezem meg előre, inkább kigondolom, de nem a végső részletekig, csupán a felosztást és a fő motívumok irányát. A tervezés összemosódik a megvalósítással.  A mintáimnak biztosan vannak gyökerei, de tudatosan nem keresek, nem kutatok mintákat. Mindent szeretek megnézni, ami a magyar díszítőművészet elemeit hordozza, mindent meg tudok csodálni, amit emberi kéz alkotott. Én csak befogadom a látottakat, elraktározom, de nem tudatosan. Ez az én kimeríthetetlen forrásom. A mintáim kialakulása kifejezetten ösztönös.

A képen: készülnek a hímesek

–Mennyi idő egy hímestojás elkészítése?

– Ennek kikalkulálásához tudni kell, hogy egy tojás elkészítése nem a minta felrajzolásával kezdődik.

– Mi előzi azt meg?

– Első a gyenge savas vízben való áztatás, utána következik a külső tisztítás, majd a tojás két végének kifúrása, a tojás tartalmának a kifújása, ezután klóros oldattal újra feltöltjük a tojást, ( ennek célja a fertőtlenítés és a maradék szerves anyagok kioldása). Ezt újabb újabb fújás követi, s újabb szárítás szárítás…. Csak ezután következhet a minta felrajzolása, az első festés. Még nem is említettem, hogy minden festés után nagyon fontos a türelmes várakozás a teljes száradásig. Végül a viasz leolvasztása, a tojás fényesítése következik…

Azt hiszem még olvasni is sok! Az igazsághoz tartozik, hogy egy-egy munkafázist egyszerre több tojáson végzek el, ezért nem igazán tudom, hogy egyre mennyi idő esik egyetlen darabra, meg ez függ a tojás méretétől, minőségétől, sok egyébtől is..

Emellett még nem is említettem, hogy minden szárnyas tojása más és más összetételű festőlevet igényel így a festékek előkészítése sem megy automatikusan.

Nem említettem még  azokat a tojásokat, melyeket dús, áttört mintával készítek. Ez időben többszöröse az összes egyéb munkálatoknak. Nem tudok a fázisokra pontos időigényt írni, de maga a minta megrajzolása tojás mérettől függően lehet 20 perc, de akár 6 óra is. Ehhez tessék hozzáadni a többi munkafázis igényelte időt… Tehát nem tudok átlagidős választ adni.

– Hogyan éri el a különleges, élénk színeket?

– Magam keverem ki a három alapszínből. Semmi különlegeset nem használok, egyszerű tojásfestékkel nagyon szép színeket lehet elérni. Az igaz, hogy a festés technikáján nagyon sok múlik! Semmilyen titkom nincs ezzel kapcsolatban sem. Szívesen megosztom minden tudásomat, tapasztalatomat, attól én nem leszek kevesebb, sőt! Sokan tudják ezt rólam és élnek is a lehetőséggel. Gyakran csörög a telefonom egy-egy szakmai kérdés miatt, akár hímes tojásról, akár mézeskalácsról van szó. Szívesen segítek, mert én tudom milyen boldogság, amikor sikerül megvalósítani azt, amit eltervezett az ember. Ezt az élményt szeretném, ha átélné az, aki megtisztel bizalmával és tőlem kér segítséget. Én ezt tudom nyújtani, de még sokkal többet kapok vissza, amikor boldogan újságolják el: -Köszönöm a jó tanácsot, sikerült!

Tánczos Erzsébet írása

KÉZMŰVES REMEKEK

– Attól függ, mihez viszonyítjuk. Mert én ugyan hamarabb kezdtem el a tojással foglalkozni, de gyerekkoromban mézeskalácsos kisinas voltam a nagymamám mellett. A nagymamám mézeskalácsokat és gyönyörű grillázstortákat készített esküvőkre. Kisgyermekként imádtam nézni a nagymamámat, amikor mézeskalácsot vagy grillázst készített. Amikor elvittük a lakodalmas házba, és megdicsérték hát olyan büszke voltam rá! Nem gondoltam volna, hogy valaha én is készítek mézeskalácsot.

– Honnan akkor az érdeklődés a kézművesség, népművészet irányába?

– Nagyon sokat köszönhetek a nagyszüleimnek, tőlük kaptam a fogékonyságot. És hát a kézügyességet is volt honnan örököljem. Bár budapesti vagyok, sokat voltam gyerekkoromban vidéken, és hatott rám az ottani élet.

– Nagyszüleinél töltötte a nyarakat?

– Ennél azért szomorúbb a történetem. Öt évesen elvesztettem az édesanyámat. Jó ideig a vidéken élő nagyszüleim neveltek. Egész életemre kihatott, amit gyerekként átéltem. Egy ötéves gyerek mélyen átéli már az elvesztés fájdalmát, a megváltoztathatatlant, hát ezt is korán meg kellett tanulnom. Túl a fájdalmon azonban az önmagamra utaltság adott egy olyan erőt, és tartást, amivel úgy érzem, könnyebben tudok boldogulni. Soha nem kaptam az élettől semmit csak úgy, mindenért meg kellett küzdenem. Büszke vagyok arra, amit elértem, mert tudom, hogy csak magamnak köszönhetem.

– Szomorúak voltak akkor a gyermekévek?

– Nem, a nagyszüleimnél megkaptam azt a szeretetet, ami egy gyerek egészséges fejlődéséhez kell. Nagymamámtól nagyon sokat tanultam, az ő élete, életvitele példa volt a számomra mindig is.

-A pályaválasztásánál a kézművesség azonnal felmerült?

-Ha elárulom, hogy 26 évig vegyészként dolgoztam Budapesti Műszaki Egyetemen, kiderül, hogy nem. Igaz ugyan, hogy útravalót népművészetből kaptam bőven. Olyan szerencsém volt, hogy Borbély Joli néni, aki a tanárom volt, megkedveltette velem a néptáncot, s ezzel az egész népi kultúrát, persze.  Ennek köszönhetően 14 évig táncoltam. Sok régi ismerőssel találkozom a különböző kiállításokon és vásárokon, s ők is valamely népi mesterséget űznek. Talán ez, és a nagyszüleimtől örökölt vonzalom a régi dolgok iránt, határozta meg a mostani életemet.

– A munkában eltöltött évek alatt is foglalkozott kézművességgel?

-Egy darabig nem foglalkoztam kézműves tevékenységgel. Négy gyerekem született, szívesen készítettünk mindenfélét a saját örömünkre. Ügyeskedtünk, alkottunk, mindent elkészítettünk alkalmakra, ünnepekre, ami csak eszünkbe jutott. Mivel azonban a közalkalmazotti fizetés akkor sem volt sok, kihasználtam az adottságaimat és a lehetőségeket. Kis textilfigurákat készítettem. Zsűriztettem őket, és így árusíthattam is. Egyszer egy ismerősöm említette, hogy van valaki, aki kézműves termékeket forgalmaz külföldre. Elvitt hozzá, bemutatott a forgalmazónak. Ő azt mondta, hogy nagyon helyesek, amiket készítek, de ő csak hímes tojásokat forgalmaz.  Említette, hogy ha van kedvem, csinálhatom. Hát volt. Olyan kedvet kaptam, hogy a mai napig is csinálom.

– Bizonyára rutinja volt már a hímesek terén.

– Dehogy! Pont a tojásfestés nem ment igazán. Így egészen véletlenül kerültem e csodálatos világba. Soha nem tanultam rajzolni. Soha nem tudtam tojást díszíteni, de még csak tisztességesen megfesteni sem.

– Ebben az esetben elég vakmerő volt a vállalása.

– Elhatároztam, hogy a hímesekkel fogok foglalkozni, és hát így is lett. Jellemző rám, hogy fejest ugrok a dolgokba. Kedvet kaptam a tojásfestéshez, s elég makacs és kitartó természet vagyok, hát nem adtam fel a próbálkozást, kísérletezést. Majdnem egy évig tartott különben, amíg a tojásfestés úgy sikerült, hogy meg voltam az eredménnyel elégedve. És ez még csak az alapozás volt. Legkedveltebb színem a kékfestő. Közel egy évig kevertem a festék színét, míg megfelelő lett. Semmi sem érhető el könnyen, de ez nem is baj.   A mai napig őrzöm és mutogatom az első tojást, amit készítettem. Akkor nagyon örültem annak, hogy milyen ügyes vagyok. Ma már egy kicsit szebben rajzolok, de akkor nagyon büszke voltam magamra. Lázár Julika, azaz Lázár Julianna mézeskalács- és hímestojás készítő, népi iparművész segített ebben a folyamatban engem. Ezúton is köszönöm a türelmét, segítségét, még telefonon is zargattam jó párszor, amikor elakadtam a folyamatban. Mindig összehozott a sorsom olyan emberekkel, akik meghatározóak voltak a pályámon, Julika is egy ilyen ember. Hosszú évek alatt sajátítottam el a rajzolást. és alakult ki a saját stílusom.

-A tojás írókázásával kezdett foglalkozni?

– Mivel a karcolás volt az a technika, amivel megismerkedtem, maradtam is ennél. Nem ez a legelterjedtebb, de a legrégibb. Kitűnő írónk. Móra Ferenc, régész volt. Ő tárt fel avar kori sírokban karcolt tojást.

– Aki nem szakember, nem sokat tud a tojáskarcolásról.

-Igen, az írókázás  például sokkal ismertebb, a tojáskarcolás nem annyira ismert technika.

– Miért van ez így?

– Azért, mert nincs olyan gazdag minta kincse.  Régen általában a férfiak készítették, mégpedig úgy, hogy bicskával karcolták a mintát. És persze nem rajzolták le, nem dokumentálták a mintákat. A szakkönyvekben csak megemlítik, hogy karcolt tojás. Van néhány  kép is, de nehéz mintát találni.

– A néhány hagyományos mintával hogyan lehet boldogulni?

– Nehezen, az ember folyton keres, kutat, de hát a felfedezés öröme az egy csoda.  Nagyon nehéz volt a zsűriztetés is, amikor elkezdtem a karcolt tojásokkal foglalkozni.  Többször felrótták negatívumként, hogy nem hagyományos a mintakincsem. Ez bizony elkeserített, de nem hagytam magam, s megtaláltam a megoldást.
Úgy döntöttem, hogy saját tervezésű mintával díszített műveket adok be zsűrizésre, de a népművészet mintakincséből merítek. Erre végül megkaptam a népi iparművész címet. Alaposan megdolgoztam érte, de ez persze nem baj.

– Említette, hogy nem túl nagy a karcolt tojások mintakincse. Van-e Önnek specialitása vagy kedvenc mintája?

– Legjobban a csipke mintákat szeretem, ezen belül is a halasi csipke a fő ihletőm. Ezzel a technikával lehelet vékony vonalakat is lehet húzni. Így aztán a csipke jellegű minták gyönyörűen kihozhatók. Szívesen rajzolok csipkék mellett madár motívumot is a tojásokra.
A nagymamám arra tanított, hogy mindig olyan dologgal foglalkozzak, amit mások nem nagyon tudnak. Ez a csipke minta pont ilyen, még a mézeskalácsaimon is szerepel. Lehet, hogy mások szemében ez a mintázás túlságosan díszített, de egyszerűen nem tudok megállni, ha a kezembe veszek egy tojást, vagy mézeskalácsot. Az is igaz, hogy vásárokon, kiállításokon mindig sikere van a munkáimnak. Túl sokat sose tudok csinálni, és ez nagy öröm.

– A tojásdíszítés mellé miért választotta a mézeskalácsosságot is?

– Sajnos itt nálunk, a K árpát-medencében a tojásírás meglehetősen szezonális dolog, szinte kizárólag húsvétkor van rá igény. Ezért aztán más kézműves tevékenységet is kerestem magamnak. A mézeskalács díszítés aztán a másik nagy kedvencem lett, nagyon sok örömet találok benne. Mivel a tojásdíszítést akkor már régóta műveltem, nem volt nehéz az eltervezett mintákat elkészíteni. Egyszerűen a kezemben van már.

– Más jellegű alkotásai is vannak?

– Említettem már, hogy mindenbe fejest ugrom. Pár éve halottam, hogy létezik bizonyos nemzetközi csokoládéfőző verseny. Amint ezt megtudtam, biztos voltam benne, hogy ott a helyem. Több éven át pályáztam különösebb eredmény nélkül. 2011-ben aztán én magam is meglepődtem, mikor végül bejutottam az első tízbe.

– Mit jelentett ez?

– Azt, hogy mehettem Portugáliába, a nagy megmérettetésre.  Ott természetesen el kellett készíteni versenyfeladatot.  Két órát adtak rá összesen. Szerencsére a verseny előtt előfőzést végeztem.

– Miért volt ez nagy szerencse?

– Azért mert az ottani cukor az nádcukor. Abból aztán nem úgy készül a karmell, mint a mi répacukrunkból. Még jó, hogy ez nem a versenyen, élesben derült ki!

 – Mit lehet ilyen helyzetben tenni?

– Én bizony elővettem a jó kis magyar cukrot. Csodálkozott is a zsűri, hogy miért nem teszek bele először egy kis vizet. Erre én megmutattam, hogy a mi cukrunkhoz nem kell víz. A versenymunkám jól sikerült. A negyedik helyet értem el, és mellé kaptam egy külön díjat is. De van egyéb is. Évtizedekig vártam a lehetőségre, hogy bemutathassam, milyen grillázstortát tudok alkotni. Mindazt, amit még a nagymamámtól tanultam. 2011-ben aztán olvastam, hogy van egy ilyen verseny. Azonnal beneveztem, és két bronzérmet nyertem. Hát igen, tortakészítésben is örömömet lelem. Sokan ódzkodnak tőle, pedig az egyik legkönnyebben elkészíthető édesség. És a siker többnyire borítékolható!

– Érdekli-e az embereket manapság mindaz, amivel Ön foglalkozik?   

– Én szívesen alkotok gyerekkel, felnőttekkel egyaránt, tudásomat nagy örömmel adom át. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum hagyományos húsvéti programján gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt foglalkozom. Sajnos a mai szülői, nagyszülői generáció életéből kimaradt ez a lehetőség, akkoriban nem voltak kézműves foglalkozások. Amikor a gyerekekkel foglalkozom, bizony látom a szülőkön, nagyszülőkön, hogy ők is szívesen részt vennének az alkotásban. Ha van rá lehetőség, nálam ki is próbálják.

– Van-e olyan fortély, amit megtanít itt és most?

– Nagyon szívesen osztom meg a fortélyokat, nem gondolom, hogy meg kellene tartanom magamnak a tudományomat. Nem elég megfesteni tudni, előbb ki is kell fújni a tojást. Egy fortély például az, hogy ez hogyan sikerül.

– Igen, legalább is nekem gyakran már a kifújásnál megáll a tudományom.

– Ennek nem kell így lennie.  Ha van otthon kis fúrógép, az jó, de néhány tojáshoz nem szükséges. A megmosott, megtörült tojást tűreszelővel is ki lehet lyukasztani. Először mindig az alsó végét lyukasszuk, ahol a légzsák van.  Ez fontos, mert így nem fog kifolyni a tojás belseje. Utána a tetejét lyukasszuk ki! Aztán meg a hártyát, majd össze kell keverni a tojás belsejét. Ekkor az már könnyen kijön. A gyakorlat teszi a mestert, én már külön ki tudom fújni a sárgáját és a fehérjét.

– Hogyan látja a népművészet helyzetét?

– Optimista ember vagyok. A népművészet helyzetét is így ítélem meg. Az a tapasztalatom, hogy megint van igény a kézműves termékekre. Ezt a munkát csak nagy odaadással, alázattal és szeretettel lehet készíteni, ezért az elismerések nagyon jól esnek. Főleg a fiataloktól, ennek a korosztálynak a véleménye mindig őszinte. Örülök, ha tetszik nekik a munkám, kedvüket lelik a népművészetben, Végül is a fiatalok a jövő letéteményesei, rajtuk múlik, hogy mindez megmarad-e. Nekem mindig sok munkám van, és ez nagyon jó dolog. Számos hazai és külföldi kiállításon és vásáron vettem részt. Munkáim rendszeresen láthatóak a Míves Tojás Múzeumban. Mézeskalácsaim szerepeltek a Hold hercegnő című filmben, meg még számos reklámfilmben. Sok újságcikk és TV felvétel jelent már meg az alkotásaimról.

– Mik a tervei?

– Remélem, még sokáig tudok dolgozni, alkotni. Számos tervem van, talán több emberöltőnyi is. Amikor dolgozom, határtalan lelki békességet érzek. A munkám számomra a legjobb kikapcsolódás. Szerencsés vagyok, mert a munkám egyben a hobbim is. Alig várom, hogy a sok kis unokámmal is tudjak foglalkozni. Remélem az ő érdeklődésüket is felkeltem az alkotás öröme iránt, valahogy úgy, mint az enyémet az én nagymamám.

Tánczos Erzsébet írása

“Hideg, havas december, jó termést vár az ember.”

“Ha december lágy, esős, a vetés csak meglehetős.”

“Hideg december, koratavasz”

András (november 30.) bezárja a hegedűtokot, a hozzá közelebb eső vasárnapon kezdődik az advent , a karácsonyra készülődés négy hetes időszaka.

Ha párhuzamba állítjuk a paraszti világ hétköznapi és ünnepi időszakait a ma emberének „újító” cselekedeteivel, megfigyelhetjük, hogy a tradíciók helyét a média vette át – újságból, online olvassuk a bejglireceptet is. A hajdani világkép mágikus és mitikus erővel bírt és halálig tartott, napjainkban mindez a racionalitás talaján nyugszik. Mi keressük az ok-okozati összefüggéseket. A paraszti kultúra közösségi, a mai egyéni alapokon nyugszik.

Mégis megvan bennünk az  igény a közösségi ünnepekre. Ez legjobban az adventi időszakban érzékelhető.

A tél a földeken gazdálkodó, állattartó falusi embernek a ház körüli munkák elvégzése mellett maradt egy kis ideje. Ez is oka, hogy a téli napforduló időszaka szokásokban, hiedelmekben az év leggazdagabb periódusa.

A hamar beköszöntő sötétség csak támogatta a befelé fordulást. Mi már mesterséges világítással nyújtjuk meg az aktív időt. és a lazítás a múlté, számos szakmában ilyenkor jön el a „ maraton életre halálra”. Nem könnyű ilyenkor átélni az ünnepre várakozást, de tartsuk szem előtt: “Az ünnep azé, aki várja.” (Szabó T. Anna)

Az  advent szó latin eredetű,  a megérkezést jelentő adventus szóból ered.

http://netfolk.blog.hu/2012/12/01/adventi_szokasok_hajdan_es_ma

Az ünnepet megelőző várakozás,  felkészülés időszaka. Az András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hét  ez az időszak.  Kezdete november 30-a vagy a hozzá legközelebbi vasárnap. Karácsonyig tart. Vannak ősi és újabb szokások, utóbbi az adventi koszorú . Az első adventi koszorút 1860-ban egy hamburgi lelkész készítette. Láthatjuk, elég friss ez a hagyomány, és bizonyítja, hogy  születnek új jó szokások!  A leleményes hamburgi lelkész egy  gigantikus fenyőkoszorút függesztett a plafonra.  24 gyertyát tett rá, ezzel  utalt az ünnep valamennyi napjára.

Újabb – városias, polgári eredetű – szokásaink a karácsonyfa állítása, az ajándékozás, az adventi koszorú használata.

A karácsonyfadíszek jelentése:

A fa tetejére csúcsdísz kerül, ami Jézust jelenti.

A girlandok kígyót szimbolizálják, a bűnbeesést és az egész emberi sors elindítóját.

Az angyalhaj és a szalma a Kisjézus jászolát szimbolizálja.

A dió és az alma a tudást és a bölcsességet jelenti. Az alma, amellett, hogy a bűnbeesés jelképe, a Tudás fájáról származik. A dió pedig a bölcsességet és a tudást  jelenti  a fán.

A mézeskalács díszek,  ha ember figurájúról van szó, akkor az a porból lett és tűzpróbán átesett embert jelképezik.

A gyertyák jelentése a szentháromság, a test (viasz), szellem (láng) és a kanóc (lélek) hármassága. Jelképezi Jézus születését, azaz a fény eljövetelét.

December 4- Borbála napja az asszonyok számára munkatilalmi nap

http://netfolk.blog.hu/2012/12/04/december_4_borbala_napja

A Borbála-nap hiedelmei és szokásai hasonlóak a Luca-napéhoz. A hajadon lányok pártfogójuknak tekintették, s a Borbála napján vízbe tett és karácsonyra kivirágzott cseresznyeág, gally szintén a házasságot jelentette.

December 6.- Jön a Mikulás! Hogyan alakult ki Szent Miklós alakjából?

Ha Miklóskor hó esik, vége az enyheségnek.

Szent Miklós élete kész regény,és ha ezt írom, kicsit sem túlzok. Az utóélete pedig-  na, erre nem is találok  megfelelő szót. December hatodikán jön el a Mikulás a mi kultúrkörünkben. Közismert, hogy az ünnep  Szent Miklóshoz fűződik, aki a III. században élt  Myra városában. Miklós gazdag szülők gyermekeként született, de korán árvaságra jutott. Apja testvéréhez került, aki érsek volt.  így  hamar megismerte a papi hivatást, s maga is pap lett.  Telt múlt az idő, és Miklós Myra püspöke   lett. Számos legenda fűződik nevéhez, mindben ajándékosztóként találkozunk Miklóssal. Én  most csak a Mikulás szempontjából fontos  legendákra koncentrálok.

http://netfolk.blog.hu/2012/12/05/december_6_jon_a_mikulas_hogyan_alakult_ki_szent_miklos_alakjabol

December 13.- Luca napja

Szent Lucának híres napja, A napot rövidre szabja.        

Ha Luca sárban jár, A karácsony hóban áll.

http://netfolk.blog.hu/2012/12/12/luca_luca_szemunk_fenye#more4947469

A téli napforduló Luca napjára esett a Gergely naptár 1582-es bevezetése előtt, amelyet a hosszú sötétség miatt gonoszjáró, boszorkányos napnak tartottak, akik ellen védekezni kellett gonoszűző, bajelhárító technikákkal.

Lucabúzát ültetünk:

Elkezdték készíteni a Luca székét, amelynek bűvös erejét a készítés különleges lassúsága adta. (Lassan készül, mint a Luca széke – tartja a közmondás.) és különlegesen válogatott anyaga 12 féle fából készül vagy temetőből kell hozzá fát hozni, a sokféle fából csak az egyik lehet gyümölcsfa) adta. December 24-re készül el, az éjféli misén ráállva lehet megtudni, ki a falu boszorkánya.

A hagymából készített Luca-kalendárium a következő évi időjárást mutatta meg.

A Luca napot követő 12 nap időjárását feljegyezve megtudhatjuk a következő év 12 hónapjának időjárását.

A lucacédulák (gombócba rejtve vagy a párna alól naponként kihúzgálva) a jövendőbeli nevét árulták el. A gazdasszony lucabúzát ültetett, amely karácsonyra kizöldült és a termésre jósolt.

December 21. Tamás napja, tamáskodjunk !

A népnyelv az apostolt „hitetlen” Tamásnak nevezi. Ez a  köznyelvi szólásként is használatos megjelölés onnan ered, hogy az evangélium szerint Tamás kételkedett Jézus föltámadásában, s csak a szemének hitt.

E naphoz néhol férjjósló praktikák kapcsolódtak.

Karácsony a téli napforduló szomszédságában van, mágikus idő:

http://netfolk.blog.hu/2013/12/17/teli_napfordulo_588

Karácsonyi népszokás az ostyahordás

Az ostyahordás  középkori eredetű felvidéki népszokás, mely igen sokáig fennmaradt. December 23-án vagy néhány nappal előtte a tanító, kántortanító az iskolás gyermekekkel ( néhol a ministráns fiúk mehettek csak) minden családnak megfelelő számú ostyát küldött.

http://netfolk.blog.hu/2013/12/20/karacsonyi_nepszokasok_7_az_ostyahordas

A karácsony elsősorban egyházi ünnep, Jézus születésének ünnepe.

A zöld karácsony rossz, Fehér húsvétot hoz.
Ha János-nap borús, A termés igen dús. Ha csillagos az ég az éjféli misekor, akkor sok kukorica lesz.

http://netfolk.blog.hu/2012/12/22/december_24_szokasok_adam_es_eva_napjan

Ha karácsony másnapján, Istvánkor is szép, napos idő van, akkor mindenből jó termés lészen.

Karácsony napján ha tiszta, napos az idő, akkor száraz nyár, jó gyümölcstermés, sok bor várható.

Régen december 24-én szigorú munkatilalom volt – nem ám beszaladok a plázába még szaloncukorért!

Katolikus vidékeken karácsonyi asztalt készítettek, melyen almát, diót, fokhagymát, mézet, az asztal alatt szalmát, azon munkaeszközöket helyeztek el a tisztaszobában, a ház legszentebb helyén. Ide tették a lucabúzát meg a mestergerendára függesztett termőágat. Karácsony böjtjének is nevezik december 24-ét, mert csak böjtös ételeket fogyasztottak éjfélig.

Karácsonyi szokások – étkezés, betlehemes játékok

http://netfolk.blog.hu/2012/12/24/december_25_-karacsoyni_szokasok#more4979370

Az ételek közül soknak mágikus erőt tulajdonítottak: pl. a sült tököt torokfájás ellen, a közösen elfogyasztott almát a család összetartozása érdekében ették. A karácsonyi ételek maradékával is megkülönböztetett módon bántak: összegyűjtötték és január 6-án, Vízkeresztkor az állatoknak adták, hogy egészségesek és termékenyek legyenek.

Énekes és dramatikus szokások egész sora volt szokásban a karácsonyi ünnepnapokon:

A kántálás énekes köszöntő házaló szokás, melynek keretében egyházi eredetű, félnépi és népi karácsonyi tematikájú dalokat adtak elő az engedélykérést követően. A betlehemezés a misztériumjátékok rokona, népi változata, a Szent Család szálláskeresését, a kis Jézus születését, a pásztorok és a napkeleti bölcsek imádását jelenítik meg. A regölés refrénjében (Haj, regö rejtem…) ősi  rítusok maradványát fedezhetjük fel.

A betlehemezés a karácsonyi ünnepkör egyik legnépszerűbb misztériumjátéka. Ez a több szereplős, dramatikus játék a  karácsonyi játékok legrégibbike: a 11. századtól kezdve van róla adat,  akkoriban  templomokban adták elő.http://netfolk.blog.hu/2012/12/25/betlehemezes_220#more4979380

Karácsonyi népszokás  volt a paradicsomjáték

Témája:a  teremtés, bűnbeesés, Jézus születése, mely még a  20. sz. közepén a  székelyek, az erdélyi reformátusok  és az anyaországban élő németek körében élő hagyomány volt. Németországban napjainkig fennmaradt mint népi misztériumjáték. A hazai német paradicsomjátékok egy része Hans Sachs reneszánsz szövegéből került a hagyományba. A századforduló körül bányászcsoportok németül, magyarul és szlovákul adtak elő paradicsomjátékot, magyar volt  a felsőbányai paradicsomjáték, más néven Ádám–Éva játék volt.

A csobánolás – bukovinai székely betlehemes játék a Szellemi Kulturális Örökség nemzeti jegyzékén a 19. elem

A csobánolás az egyik legarchaikusabb elemeket őrző, a csíki betlehemessel rokonítható népszokás, mára a népcsoport összetartozásának szimbólumává vált. A betlehemes játék vallásos jellege, adománygyűjtő és szórakoztató szerepe mellett  korunkban főként a bukovinai székelységhez való tartozás kifejezése, a hagyományok éltetése a célja. A játékban szereplő Mária és az angyal öltözetében a bukovinai női népviselet jelenik meg, a pásztorok maszkja  még kereszténység előtti pogány elemeket idéz.

http://netfolk.blog.hu/2013/12/11/csobanolas_bukovinai_szekely_betlehemes_jatek#more5686122

A szentcsaládjárás

a 20. század elejéről származó katolikus szokás: a hívek minden nap más házhoz visznek egy a szent családot ábrázoló képet, majd imákat mondanak, és kisebb szertartásokat mutatnak be.  Szentcsaládjárás karácsony előtt kilenc nappal, tehát december 15-én  kezdődik. Kilenc napon át kilenc  szinte szomszédos család viszi egymáshoz a Szent Család képét vagy szobrát. Az utcán a “Szállást keres a Szent Család…” kezdetű énekkel vonulnak,

http://netfolk.blog.hu/2013/12/13/a_5873#more5689690

Karácsonyi népszokások 3.: a mendikálás

A palócság körében, főleg Északnyugat-Magyarországon és az Ipoly-mentén a karácsonyi köszöntőket mendikálásnak nevezik.

http://netfolk.blog.hu/2013/12/15/karacsonyi_nepszokasok_3_a_mendikalas

valamint

 http://netfolk.blog.hu/2013/12/16/karacsonyi_nepszokasok_4_a_kantalas#more5695167

December 26. – karácsony másnapja, István napja

http://netfolk.blog.hu/2012/12/26/december_26_karacsony_masnapja_istvan_napja

István napja egészség és termésvarázsló nap. A legények, férfiak a mise után együtt járnak “istvánolni”, az István nevű barátokat, rokonokat, gazdákat felköszönteni. Sok helyütt táncot is rendeznek. Van, ahol a bort a köszöntők viszik magukkal, a gazdasszony kötelessége hájas-, tepertős- sajtos pogácsa elkészítése. István napja a regölés fő időpontja.

December 27. – János napja

http://netfolk.blog.hu/2012/12/27/december_27_janos_napja

E napot a harmadik karácsonyi napnak, valamint patkányűző, óvó, védő napnak is tekintették, de nem ez a legfontosabb. Hanem az, hogy János  naphoz a borszentelés szokása kapcsolódott, mely  egyes  borvidékeken máig él. Régen minden család bort vitt a templomba, amit a pap megáldott.

Aprószentek, december 28.

http://netfolk.blog.hu/2012/12/28/december_28_aproszentek_napja_de_mi_az_a_suprikalas

Aprószentek, december 28. fiúk, fiatal férfiak vesszővel, termőággal ütögették meg a gyerekeket, olykor az istállóban az állatokat, egészségvarázsoló mondóka kíséretében

Ha Szilveszter nyugszik széllel,Az újév derűvel kél fel.

Szilveszter éjszaka, ha szépen ragyognak a csillagok, akkor bőséges aratás és szüret várható. Ellenben, ha szilveszteréjjel esik, újév reggelén már süt a nap, akkor rossz lesz a termés. Az esztendő utolsó estéje, s a következő év első napja időjárása ha egyforma, akkor együttesen jó termés, gazdag esztendő várható.               http://netfolk.blog.hu/2012/12/30/december_31_szilveszter_napja

Szilveszter és az évkezdő nap hiedelmei, szokásai az egészség, bőség, szerencse biztosítását célozták. A gonoszűző, bajelhárító zajkeltés is minden vidéken ismert volt, ezek folytatása a napjainkban oly elterjedt petárdázás, trombitálás.

Moldvában és Gyimesben házaló dramatikus előadásban a búza élettörténetét mondták el, ostorokkal, kolomppal zajongva. Ezekről bővebben:http://netfolk.blog.hu/2013/12/29/oevbucsuztato_hejgetes_uralas_harsogtatas_az_mi#more5716776

Vízkereszt (január 6.)

zárja a karácsonyi ünnepkört, egyben ez a farsang kezdőnapja is. Ház-, víz-, sószenteléssel, és a heródesi gyermekgyilkosság történetét fölelevenítő énekes szokással zárult a karácsonyi ünnepkör.http://netfolk.blog.hu/2013/01/04/januar_6_vizkereszt_avagy_haromkiralyok_napja_azert_nem_vagy_amit_akartok

Van ahol még ma is él a háromkirály -járás,  néhol még a kántálás is ekkor van. Legények kihegyezett bottal, nyársakkal járják a házakat, farsangot köszöntenek.  A háromkirály-jelenet  idővel a vízkereszti csillagozáshoz kapcsolódott.  Fontos kellék a  csillag.

Tánczos Erzsébet

 Novembert Szent András havának nevezik a népi kalendáriumban ( Enyészet hava is, persze, de az olyan lehangoló, nem?).

Szent András  életéről roppant  keveset tudunk.  Biztosnak látszik a hagyománynak az az adata hogy  Petra városában keresztre feszítették. Keresztjének szárait a hagyomány szerint  nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, ezért nevezik András-keresztnek azt a vasúti átjáróknál látható formát.

 ANDRÁS – NAPI SZOKÁSOK:

Szent András népszerűsége a  néphagyományban névünnepének  naptári helyéből származik. András  nap ugyanis  az adventi időszaknak, illetőleg az egyházi évnek kezdete. A  téli napfordulat  közelébe esik, emiatt   igazán alkalmas mindenféle bűbájosságra,  leginkább  pedig az eladó leányok szerelmi praktikáira. ( És a legények, hol itt az esélyegyenlőség?)

z András naphoz legalább annyi néphagyomány kötődik, mint a Katalinhoz.

Andrást termőnapként is emlegetik – van összefüggés a házassági varázslatokkal. Ezen a napon párosították a disznókat, ültették a fákat.

András napján ( egyébként Katalin napján  is)  házasságjóslással foglalkozott minden érintett személy.  András és Katalin élettörténetében   igen bajos olyat találni, ami a házassággal kapcsolatos. Alexandriai Szent Katalin szűzi élete és vértanúsága nem kecsegtet olyasmivel, ami a házasságra áhítozókat reménnyel kecsegtetné.

Feltételezhetjük  ezért, András és Katalin  neve is  úgy került a házasság és szerelemvarázslatok közé, hogy ünnepük   olyan pogány istenség emléknapjára esett, akinek  bőven volt köze  a szerelmi varázsokhoz. (Ilyenek még  az évet záró Szilveszter,  így járt Antal január 17-én, Bálint pedig  február 14-én. Szent Iván  a nyári napfordulatra eső ünnepe ( már az időpont miatt is) az ősi  napfordulati szokások  gyűjteménye lett.

A  téli napforduló pedig, csakúgy mint a nyári,   ősidők óta  jóslások kedvező ideje. Ezért aztán “andrásoltak” a lányok, míg férjhez nem mentek. Én ezeket kihagytam, pedig némelyik igen jó móka lehet. Kár, hogy a legtöbb csak akkor érvényes, ha nem neveti el magát az ember lánya. A varázslás komoly dolog ugyanis.

 Az alábbi  szokást a fiúk is, lányok is előszeretettel próbálták ki, mivel   az ifjakat is  foglalkoztatta, hogy ki lesz a jövendőbelijük.  13 cédulára leány/ fiú  neveket írtak, s  Luca-napig egyet-egyet kivettek belőle. A megmaradt cetli tartalmazta a leendő házastárs nevét. ( Gondolom nem volt érvényes 13 lapra ugyanazt a keresztnevet vésni.)

 Íme néhány  András – napi varázslat, szokás, hiedelem:

 Az alábbi  szokást a fiúk is, lányok is előszeretettel próbálták ki, mivel   az ifjakat is  foglalkoztatta, hogy ki lesz a jövendőbelijük.  13 cédulára leány/ fiú  neveket írtak, s  Luca-napig egyet-egyet kivettek belőle. A megmaradt cetli tartalmazta a leendő házastárs nevét. ( Gondolom nem volt érvényes 13 lapra ugyanazt a keresztnevet vésni.)

  A kedvencem:

András éjszakáján az eladó lánynak meg kell rugdosni a malac ól ajtaját. Ahányat röffent erre a disznó, a leány annyi év múlva megy férjhez.

Ez lehetett a  kíváncsi a legények kedvence:

András estéjén a leány kilenc galuskát főzött, betálalta az asztalra, kést, villát tett mellé. Aztán meztelenül kilencszer körülfutotta a házat úgy, hogy minden kör után benézett az ablakon. A kilencedik kör után ott látta leendő urát, amint vacsorázik.

A többi sem akármi:

András estéjén a leányok kendermagot szórtak, és közben ezt mondták: “ András, neked kendermagot vetek… András, neked ‘kendermagot vetek … Mondd meg nekem kihez megyek?”  Ezek után megálmodta az illető, hogyan fogják hívni a jövendőbelijét.

 Néhol a  lányok kendermagot szórtak szét a szoba közepén ( Na, eladó lányok, aztán elő a porszívóval!), és azt mondták: “András, neked kendermagot vetek. Adja Isten, hogy megtudjam, kivel nyűvöm fel?”Ezután a magot egy férfigatyával elboronálták, s ha közben nem nevettek, akkor éjjel álmukban kendert nyűttek, és leendő férjüket megláthatták. (Kölcse)

Másutt a kendermagvetés alkonyatkor történt.  Több  leány is összejött s , amikor besötétedett, kezükbe vették a kendermagot, kimentek az udvaron lévő favágó tőkéhez. Itt mindenki elszórta a kendermagot, miközben mondta: ‘András, András, kendert vetek. Adja Isten, hogy megtudjam kivel nyüvöm fel.’ Amikor elszórták a magot, kezükbe vettek egy szennyes  (!) férfi gatyát, s azzal beboronálták. Ha többen voltak a lányok, mindenkinek kellett fogni a gatyát. Ha magvetés és boronálás ideje alatt nem kacagtak( biztos nem bírnám ki nevetés nélkül, s többet nem is hívnának engem), éjjel álmukban a komoly leányok meglátták jövendőbelijüket.

 Néhol a  lányok sóba tettek néhány vöröshagymát. Minden hagymának férfinevet adtak, s megjelölték, melyik hagyma melyik nevű. Olyan nevű lett a leány vőlegénye, amilyen a legkorábban nedvet eresztő hagyma neve volt. András napját, ha megböjtölte a leány, reggel, délben és este csupán egy-egy szem búzát evett egy pohár vízzel leöblítve, álmában megjelent majdani férje.

András napján csaknem mindenütt böjtöltek a lányok, hogy megtudják, ki lesz a férjük. Rigmust is mondtak: Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát éjszakáján.

Zsobokon e zen a napon a lányok sok almát ettek. Ha közben olyant találtak, amiben kilenc mag volt, gondosan papírba göngyölték, este a fejük alá tették, hogy megálmodják, ki lesz a férjük.

A felsőmocsoládi lányok kartonpapírból csillagot vágtak ki, melynek sarkaira férfineveket írtak. Este lefekvéskor 77-szer megforgatták párnájukat. A forgatás alatt tilos volt nevetni ( na, már megint ez a komolyság, de nehéz is lehetett). Majd a csillag egyik ágát behunyt szemmel behajtották. Másnap megnézték, milyen név szerepelt alatta, s olyan nevű lesz a férje.

Másutt az eladó sorban lévő lány  sok-sok legény nevét felírta cédulákra, éjjel a feje alá tette. Ébredés után találomra kihúzott egy cédulát, az lett a férje, akinek a nevét olvasta.

András napján 7-féle fűből teát főzött a kíváncsi lány ( Sajnos a receptet nem találtam sehol, aki tudja, ossza meg velem). A teát az ágya alá tette hűlni, de közben hétszer megforgatta. Amikor kihűlt, megitta, akivel álmodott, az lett a férje.

Tökölön a leányok megrázták a zsúpfedeles házak ereszét, s közben kötényüket a lehulló szalma alá tartották. Úgy vélték, ha közben búzaszál is esett a köténybe, akkor gazdalegényt-, ha rozs-szál, akkor zsellérlegényt kap férjnek.

 Ugyanott más is volt szokásban: a lányok rossz kanálban ólmot olvasztottak és egy régi kulcs fülén át a vízbe öntötték. A vízben meghűlt ólom, különféle figurákat mutatott, amiből leendő férjük mesterségére következtettek.

Sok hasonló van még, ez csak egy válogatás.

 A farkashoz  elűzését is praktikákkal igyekeztek hatásossá tenni:

András napján  farkas ellen  fokhagymát kentek az ajtókra, kapukra és homlokukra.

A házban lévő összes ollót, és eltették. Úgy hitték, hogy a farkas ekkor nem viszi el a juhokat, mert ezzel a technikával a farkas száját is összezárják.

Görög katolikus falvakban az András nevűeket úgy köszöntik, hogy ablakukra egy marék búzát szórnak. Ezt nevezikandráshányásnak.

A Maros-parti öregek kimentek a víz partjára, vágtak egy fűzvesszőt és leszúrták a földbe. Leültek és megvárták a napkeltét. Ha úgy találták, hogy a víz feljebb áztatta a vesszőket, mint amikor leszúrták, akkor tavaszra áradást, árvizet vártak.

Disznóölő András:

A disznóvágások ideje is ekkor kezdődik, s karácsonyra már elkészül a füstölt hús. Már általában elég hideg van  a “disznóságok” eltartásához. Sokfelé disznóölő Szent András néven emlegetik ezt a napot.

Advent kezdete:

Az András körüli napokra esik Advent első vasárnapja, a karácsonyi négyhetes előkészület kezdőnapja. Ilyenkor tilos volt a zajos mulatság, a tánc, a lakodalom. A  katolikus egyházban a hajnali misék, a roráték ideje. Advent időszaka  az ünnepre  való testi és lelki felkészülés ideje volt – a helyén volt a világ. Advent 4 hete alatt  készültek fel a betlehemesek. Ekkor jártak az ostyahordó gyerekek:  kántortanító az iskolás gyerekekkel küldött megfelelő számú ostyát minden család számára, amelynek fejében azok babot, lencsét, lisztet, kolbászt küldtek neki. Így adakoztak a vékony pénzű tanítónak abból a kevésből amijük volt.

Advent első vasárnapjával új egyházi év kezdődik.

Tánczos Erzsébet írása

 Forrás:

 http://vmek.oszk.hu/02100/02152/html/07/172.html#178

http://hu.wikipedia.org/wiki/Andr%C3%A1s-nap 

http://octo.blog.hu/2010/11/01/szent_andras_hava_november_1

GUZSAL Y AS – Népművészeti és Kézműves Folyóirat

Karácsony Molnár Erika – Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó