A téli időszakban a közösségi élet legfontosabb helyszíne a fonó volt. Ami a guzsalyas.

Íme a guzsaly:

A magyar parasztság gazdálkodásában hosszú évszázadokon keresztül igen jelentős szerepet töltött be a kender és a len rostjainak fonallá fonása, majd vászonná, textíliává szövése. Az így nyert anyagokból a család és a gazdaság textilszükségletét egykor teljes egészében biztosították.

Kender- és lenvászonból készültek a testi ruházat egyes darabjai. Értéket képviselt a sok kötél- és madzagfajta, amit a kenderfeldolgozás elhulló részeiből fontak, szőttek, sodortak. Így még a legapróbb és legdurvább hulladékrost sem minősült értéktelen szemétnek.

A kenderszál  őszre került  fonható állapotba. A fonás az őszi betakarítástól farsang végéig tartott.

 

A fonó mint az öregeknek és fiataloknak a közös munka során szokássá szerveződött
együttléte egyidős a kendermunkával.

A kenderszösz  kalákában történő felfonását a középkor óta  létezik. A fonó az öregeknek és fiataloknak  a közös munkára  szerveződött együttléte. A fonás az őszi betakarítástól farsang végéig tartó foglalatosság, amelynek különféle  formái alakultak ki:

1. A rokonok és a barátok  mindig másikuk házánál összegyűltek, majd sorra járva mindenkit, felfonták az összegyűlt szöszt.

2. A jobb módú gazdák  néhanap a falu lányainak rendeztek fonót, ahol a munka fejében megvendégelik őket, és a szórakozásukról is gondoskodnak.

3. Az igazi, a leginkább intézményesedett fonót a felnőtt lányok szervezik; kibérelnek egy házat vagy szobát a faluban, ahová mindenki elviszi a maga munkáját és eszközeit, közösen veszik meg a világítanivalót és a tüzelőt. Az ilyen fonók, fonókák, guzsalyasok a helyben hagyományos korcsoport-rend szerint állnak össze: a lányok mellett összegyűlhetnek külön az asszonyok, a nagylányok és a serdülők is. Gyakoriak a vegyes fonók is. Egy faluban egyszerre több fonó is működik a fonóházakban. Ezért alakulhatott ki egymás felkeresésének dalolással, mesemondással, alakoskodásokkal, játékokkal tűzdelt hagyománya.
Míg a kendertermesztés elterjedt volt, addig például Kalotaszeg minden falujában háromféle fonó működött: kislányfonó, nagylányfonó és asszonyfonó.

A kislányfonóba a tizennégy éven aluli kislányok és legénykék jártak. Itt a fő cél a fonás műveletének megtanulása volt. Ezért, hogy ne pocsékolják a kendert, a kicsik mindig a hegyi szöszt fonták. Ugyanakkor a kislányfonó az ismerkedés, a tánctanulás, a karácsonyi, újévi, farsangi ünnepi szokások rendjébe, a közösségi életbe való belenevelődésbe is fontos szerepet játszott.

A nagylányfonóba konfirmálástól férjhez menetelükig jártak a lányok. A nagylányok mindig a szöszt fonták. Ez a fonó volt a legszervezettebb, legmozgalmasabb, a fiatalok társas életének, ünnepeinek legfontosabb színtere, az udvarlás és a párválasztás fő helyszíne. A télen át tartó fonók munkabeosztását alaposan befolyásolta, hogy a legények odajártak és a munkát félbeszakítva magukra vonták a lányok figyelmét. Egy lánynak egy este általában két orsót kellet lefonnia, de valójában csak a legények érkezéséig fontak, azután már a játék, szórakozás került előtérbe. Teljes értékű munkaidőnek csak az számított, amikor maguk voltak a lányok.
Az asszonyfonókban folyt a legkomolyabb munka. Ők fonták a kender javát. Közben beszélgetéssel, pletykasággal és dalolással oldották az esték egyhangúságát. Az asszonyfonó csak farsangkor vált mozgalmasabbá, amikor a maszkurások sorba járták őket.
Az asszonyfonók is megoszlottak korcsoportok szerint. A fiatal asszonyok és az öregek külön-külön gyűltek össze.

 

KENDERFELDOLGOZÁS:

 

 

Íme néhány fonódal a http://mek.oszk.hu/06200/06234/html/nepdalok001007.htmloldalról:

Este van a faluba,

 

Dunáról fúj a szél…

 

Megy a leány a fonóba;

 

Dunáról fúj a szél

 

Viszi rokka-pergőjét,

 

Hóna alatt a szöszét,

 

Dunáról fúj a szél.

 

Elment, Julcsa, elment a fonóba.   Leesett az orsó a padlóra.   Nincsen, aki aztat felemelje,   Nincsen, aki Julcsát megölelje.

 

Van mán, aki aztat felemelje;   Van mán, aki Julcsát megölelje

 

Ki van az én selyemkötőm vasalva;   Nem vagyok én a lányoknak utolja;   Sem eleje, sem utolja nem vagyok;   Barna legény szeretője most vagyok.

 

Fonóházunk de szépen van kifestve!   Odajár a legényeknek eleje.   Az én kedves galambom is odajár;   Bétekint a fonóházunk ablakán.
Be, be, Panna, be, be má!

 

Guzsaly, orsó bomlik má.

 

Te meg, Kuruc Jóska, haza má:

 

A lovaknak enni adni má!

 

Perse, perse, orsócska,   Fogyjon le e kájérka!   Ha lefogy e kájérka,   Menjünk haza, guzsalyka!

 

Perse, perse, orsócska,   Fogyjon le e kájérka!   Ha lefogy e kájérka,   Fekedjünk le, orsócska!

 

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

http://www.erdelyiturizmus.hu/?action=regio&id=3492&pageIdx=8

http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/35.html

http://www.felcsik.ro/hu/hagyomanyok/nepmuveszet/szoves-fonas.html

http://www.slideshare.net/engye/kenderfeldolgozas