Nyári munkálatok – az aratás

 Aratás - Aranka

A  hagyomány szerint Vid napján megszakad a búza töve. Ekkor ment el a faluból egy ember, akit ma brigád­vezetőnek nevezhetnénk, a gazdához. Megegyezni ment a “rész­ben” vagyis a munkások járandóságában. A jó ellátás alapverő volt, mert az aratásnál nehezebb fizikai munka nemigen akadt. A gazdának az aratókoszorúval köszönték meg, ha jól tartotta a munkásait.

aratokosz.jpg

Aratókoszorúk. A kép forrása a Néprajzi lexikon.

Napkelre előtt megkezdték a munkát. Az asszonyok szalmából kötelet sodortak, mert ekkor még a páráról, harmattól nyirkos volt és jól sodorható. A férfiak addig kiverték és megfenték a kaszát. Van egy mondás is: ha nem re vered meg a kaszát, akkor ő ver meg téged. A kasza kiverése a csorbult él rendbehozatala. Mire ezzel végeztek, lehetett kezdeni az aratást. Délig vágták a gabonát, csak épp reggelizni álltak meg. Délben az otthon maradt idősebb női családragok a megfőzött ebédet kosárba réve kiküldték vagy kivitték az aratóknak. Ezután a félórás uzsonna­időről eltekintve az esti harangszóig arattak.

aratas.jpg

A kép forrása a Néprajzi lexikon

– Kik vettek részt a munkában?

– Érdekes, de a 19. században még az asszonyok arattak sarló­val. Az első világháború urán az aratásra már a férfiak végezték kaszával. Aratóbrigádok alakultak. A bér – ha jól sikerült meg­alkudni – a tized volt, vagyis minden tizedik kéve az aratóké lett. Ezen felül napi egy liter bor járt nekik.

A bíróságon az aratás heteiben törvénykezési szünetet tartottak, de nem ám a nagy melegre való tekintettel! A búza nem várha­tott, a többi ügy igen. Még az elítélteket is csak a munkálatok befejeztével zárták börtönbe. Munkájukra szükség volt.

– Hogyan ünnepelték meg az aratás befejezését?

– Az aratás embert próbáló munkája után ünneplés következett. Volt mulatság is, de azt megelőzte a hálaadás. Az utolsó kévé­ből történő fonás a legősibb civilizációkban is szokás volt már. Ezzel biztosították a következő évre a bő termést. A legutol­jára learatott kalászokat többnyire geometriai alakba fonták. Különböző vidékeken más és más jellegzetességű és elnevezésű aratódíszeket készítettek.

szalmakoszoru_1.jpg

Báling Aranka munkája.

– Milyen aratási jelképek vannak?

– Ilyen például a kalászcsiga vagy más néven esőcsiga, de nevezik körtének is. Más jelképek a kalászszentségtartó, kalászborona,(más néven tűsök borona, szalmaházikó), amelyet az arató koszorú belsejébe helyeztek. Úgy tartották, hogy abban lakik a Földanya, akinek ha jó a kedve, akkor az elkövetkező esztendőben jó lesz, ha rossz  a kedve, akkor gyenge lesz a ter­més.

szalmacsillag_2.jpg

Szalmacsillag- Báling Aranka munkája.

Az aratókoszorú a legismertebb szalmatárgy. Ezt a gazda kapta ajándékba. Az aratók hálájukat fejezték ki vele a jóltartásért. Ha jó volt az ellátás, akkor szép nagyot, díszeset kapott a gazda, ha nem jól tartotta a munkásait, akkor is kapott, de kicsit, dísztelent. Az aratókoszorú minősítette a gazdát. No, ezt a koszorút el kellett vinni a templomba megszentelni. Még akkor is, ha kicsi volt. Majd otthon, a ház fő helyén kellett tartani, és vetéskor a kalászokból kimorzsolni a szemeket, s belekeverni a vetőmagba, hogy átadja az erőt és az áldást.

aratokoszoru_kony_1051371_3561.jpg

 

A fenti beszélgetés   az Értékőrzők sorozatból való. Ebben a füzetben Báling Lászlóné Aranka mutatja be az év rendjét a hagyomány szerint, s a kapcsolódó népművészeti tevékenységeket. (A kiadvány címe: Négy évszak mestere). A kiadvány szerzője és szerkesztője Tánczos Erzsébet.

A kép forrása: http://kony.network.hu/kepek/regi_targyak/aratokoszoru_kony

 

Tánczos Erzsébet írása

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

30 − = 21