Sióagárdi hímzés, viselet

  sioag_1.jpg

Sióagárd a Mezőföld déli csücskén, Tolna megyében fekszik. Őslakosságát a magyarok mellett szerbek, szlovákok és németek alkották, de már a XIX. század közepén katolikus magyar közösségként  határozták meg magukat. A település azon kevés  falvak egyike, amelynek népviselete, díszítőművészete kertkultúrájának,  főként  a paprikatermelésnek és kereskedésnek köszönhetően élőnek  nevezhető.

 A sióagárdi viseletet gyakran összetévesztik a sárközi  színes, díszes ruházatával, pedig a település néprajzilag sosem tartozott a Sárközhöz. Bár hasonlít a sárközire, Sióagárd viselete  mégis más. Másutt nem fordul elő, csak egyetlen községben!

A sióagárdi népviselet legjellegzetesebb meghatározó elemei az 1880-as évek utáni három évtizedben formálódtak ki. A külvilág  csak  az 1930-as években fedezte fel.sioagardihim.jpg

 

A hímzés négy szakaszra osztható:

– az 1880-as években a legjellegzetesebb ruhadarabjuk a 6 szeles kendervászonból készült, apró redőkbe szedett ”korcospéntő” volt, melyet fehér díszítőöltéssel erősítettek össze.A XIX. század második felében még maguk szőtte kendervászon és kékfestő volt az alapanyag,  meg még  használtak fekete posztót is. A ruhák díszítése ekkor még  igen visszafogott;  legfeljebb némi fehér színű hímzés jelent meg.

– az 1889-ből származó bevarrott ujjú,női ing kendervászonból, majd gyolcsból készült, gazdagon hímezték fehér lyukhímzéssel. Lányok és fiatal asszonyok viselték pruszlikkal.

– az 1908-ban gépi slingelt anyag jelent meg a faluban. Az első világháború után már színes fonállal is varrtak.1910 körül vált sióagárdi sokszínűvé, hímzés- és motívumvilágában hasonlít ugyan  a kalocsaihoz, de attól teljesen függetlenül alakult ki.

– a viselet színesedése az 1920-30-as évekre tehető.

Laposöltés, száröltés,  a legjellemzőbb öltéstípusok.

  A fő  sióagárdi motívumok a fuxia, vajvirág, taligakék, rózsa, tüskésrózsa, pöttyösrózsa, szalmavirág, szakállasbimbó, tulipánok, búzavirág, csillagvirág, lepke, holdacska. Régen ingeket, pruszlikokat, törölközőt, kötényeket  díszítettek vele.

 

siooag_1.jpg

Női viselet:

Az ing alját kívül viselték, az ujjhosszába betoldott csipkével díszítették. A hosszú péntőre egy rövid kékfestő melles kötényt kötöttek. Ruházatukat a fehér mellett kevés piros és kék hímmel is díszítették, ez a Sióagárdra jellemző színösszeállítás, bár 30-as évektől  gyakran használták  a világoskéket, sötétkéket, pirosat, rózsaszínt, lilát, zöldet, tehát igen tarkává vált az öltözetük. A színharmóniát veszélyeztető túldíszítettség egyre  jellemzőbb lett:  egyre több a flitter, a rózsás szalag, a hímzésminták pedig óriásira nőttek. 

dia1.jpg

Hagyományos viseletüket a sióagárdiak a háború végéig hordták, tömeges kivetkőzésük az 1950-es évek elejére tehető.

 

 sióagárd_1.jpgSióagárdi viselet
Szüreti mulatságra felöltözött lányok csoportja (Sióagárd, Tolna m., 1970-es évek)

 Vasárnap fehér gyolcsszoknyát viseltek, körül végig ráncba szedve.

 Télen és ünnepre három alsószoknyát is felvettek, melyek elöl nem voltak összevarrva, kapoccsal csukódtak. Az ünnep szoknyákat selyemből varrták, redőkbe szedték. Ünnepnapon arany csipkével díszített kötényt vettek.

 Hajviselet:

A lányok hajukat két-három, majd egy ágba fonták, és különböző színű szalagokat is tettek bele. Több apró fonatba szedett hajukat feltűzték. A menyecskék hátul csomóba tekert hajukat szalagos konttyal fedték be. Így jártak az esküvő után még egy évig, ezután levették a szalagokat és piros alapú rózsás kendővel kötötték be a fejüket.

A századforduló után vált népszerűvé a szomszéd községből, Harcról átvett új kendőviselet. A dísztelen hajkontyot fedő ruhára, a „pintlire” papírral keményített, sisakszerű, hátrakötött kendőt tettek.

Az 1910-es évek átmentet képviselnek a lányok hajviseletében, mivel ekkor egyaránt viselték a korábbi korszakra jellemző, az arcot keretező ún. „pödrött” és szappanos vízzel csigákba merevített „csipkés” frizurát.

Télen a vállakat is takaró kendőt viseltek. Lábukra mintás, színes gyapjúharisnyát húztak, selyem- vagy bőrpapucsot vettek, leggyakrabban azonban fekete, kötött és hímzett mamuszt vagy tutyit húztak.

 Férfi viselet:

dia4.jpg A századforduló után a színek a férfiak ruháján is megjelentek. A férfiak vállfoltos, szűk kézelőbe ráncolt ingei színes gombokat, gallért kaptak az ing elején, kézelőjén és a vállon. Az ing alján lyukhímzést is alkalmaztak.

 

A fiatalok ingébe pirossal monogramjukat  hímezték be.

 

A vászongatyákat felváltotta a sötét kordbársony nadrág, amelyhez bőrpapucsot vagy cipőt, csizmát viseltek. Az ing felett nyáron csak mellényt, télen szűrt, bundát kabátot hordtak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

7 + 3 =