Címke: * Országos
Mitől boldog egy gyerek – visszatérő kérdések és válaszok a Fölszállott a páva harmadik elődöntőjében
Budapest, 2015. november 23. – Ismét fergeteges hangulatban telt a péntek este! És nemcsak a nézőknek, hanem annak a 12 produkciónak is, akik színpadra álltak a Duna Televízió és a Hagyományok Háza közös népzenei és néptáncos tehetségkutatójában. A harmadik elődöntőből is 6 produkció jutott tovább a december 4-én induló középdöntőkbe. Így most pénteken már az utolsó 6 helyért táncolnak és énekelnek a gyermekek.
A harmadik elődöntő sztárfellépője a különleges stílusokban mozgó ExperiDance volt. Az immár 15. születésnapját ünneplő táncegyüttes a Fölszállott a páva kedvéért visszatért a gyökerekhez, a néptánchoz. A Kedvenceim című koreográfiát összeállító Román Sándor a gyermekkoráról mesélt az ifjúságnak, de azt is elárulta, hogytáncosai számára mennyire fontos a néptánc szeretete.
A Fölszállott a páva harmadik elődöntőjében a táncos szólista, Vincze Hunor tizedikként lépett a színpadra magyarvistai legényesével, pontosabban Mátyás István Mundruc táncával. Elmondása szerint, a legényes lényege a rivalizálás, de a táncot nem elég megtanulni, érteni is kell annak jelentését. A Bukrok Énekegyüttes – azaz a Koleszár Judit-Csernai Panna páros – a mostanra már ismert Kupuszináról érkezett. A tegnapi elődöntőben különleges, délvidéki nyelvjárásban adták elő produkciójukat, a Kupuszinai szerelmes dalok egy csokrát. Produkciójukat Sebestyén Márta így jellemezte:„Az éneknél nincs semmi csodálatosabb, karbantartja az ember lelkét, és az éneklők a másokét is karbantartják.” A deszki dr. Martin György Alapfokú Művészeti Iskola Borbolya csoportjának kis tehetségei azt is megfejtették, mit jelent a gyermekek számára a boldogság: a titok a barátságban rejlik. Márpedig egy táncegyüttes tagjaként abból mindenkinek bőven jut…A táncegyüttesek közül a legmagasabb pontszámmal egyébként a százhalombattai Cseppforrás jutott tovább, akik mezőföldi táncukkal zárták az estét. A tikverőzés hagyományát elevenítették fel, ami egykor az aprónép kedvence volt, hiszen azon a napon szabad volt piszkosnak lenni – így történhetett, hogy a nap végére mindenki arcára korom került.
Akiket a középdöntőben újra láthatunk:
Vincze Hunor, táncos szólista
Hoksz Attila, táncos szólista
Borbolya csoport, táncegyüttes
Bukrok Énekegyüttes, énekegyüttes
ifj. Ürmös Sándor, hangszeres szólista
Cseppforrás Néptáncegyüttes
A pénteki adást újranézheti itt:
http://www.mediaklikk.hu/video/folszallott-a-pava-elodonto-3/
További információ, interjúszervezés:
Lingvai Zsanett, 06-20-395-8752, , zsanett.lingvai@trinity.hu
FÖLSZÁLLOTT A PÁVA ROMÁN SÁNDORRAL
2015. november 20.-A Fölszállott a pávával tart az ExperiDance tánctársulat legendás alapító-koreográfusa, Román Sándor!Vajon mit szól az ifjú tehetségekhez?
Az MTVA és a Hagyományok Háza közös népzenei és néptáncos tehetségkutató műsora a harmadik elődöntőhöz érkezett és sok izgalmat tartogat a mai este. Többek között megismerkedhetnek a következő tizenkettő kis tehetséggel:
– Debreceni Hajdú TE Berkenye csoportjával,
– Kiss Adrienn Líviával,
– Szabó Rebekával és Rochat Mátével,
– a Ficfa Zenekarral,
– Hoksz Attilával,
– Gombai Franciskával,
– a Dr. Martin György AMI Borbolya csoporttal,
– Nagy Dániellel,
– a Bukrok Énekegyüttessel,
– Vincze Hunorral,
– ifj. Ürmös Sándorral
– a Cseppforrás Néptáncegyüttessel.
20:35-től a harmadik elődöntőt láthatják a Dunán! Kövessék figyelemmel a műsor facebook oldalát is https://www.facebook.com/folszallottapava/, valamint a http://www.mediaklikk.hu/musor/pava/-t, hiszen számos exkluzív tartalommal várják Önöket!
További információ, interjúszervezés:
Lingvai Zsanett, 06-20-395-8752, zsanett.lingvai@trinity.hu
Beszélgetés Gállné Gróh Ilonával, a Ringató – vedd ölbe, ringasd, énekelj! program megalkotójával

Mamák, babák, tipegők körben ülnek a szőnyegen, zümmögő trécselésük betölti a művelődési ház termét, ahol a szokásos Ringató foglalkozás miatt gyűltünk össze. Kisvártatva énekelve csendül fel a köszöntés:
-Jó reggelt!- Ili hangjára egyszerre figyelem tölti be a szobát. Nevén szólítva köszönti a kicsiket, itt már mindenki kedves ismerős. Vannak új anyukák és babák, ők is hamar bekapcsolódnak. Őket is elvarázsolja a Ringató hangulata. Kezdődnek a közös játékok, énekek, majd felhangzik a hegedűszó. A beszélni tudó kicsik elmondják, hogy lószőrből van a vonó, a kisebbek mutatják, hogy hol a hegedű háta. Na meg a csiga a nyakán! Azt meg is szabad ám cirógatni!
Egymás után tartja Gállné Gróh Ili a harminc perces foglalkozásokat, a művelődési ház folyosóján babakocsi-erdő. Jönnek a mamák, papák, nagymamák a babákkal, hogy tanuljanak, s hogy újra tanuljanak valami, talán élésükben régen megvolt boldogságot a zene, az ének, a saját éneklésük által. Felcsendül ám kánon is, a babáknak ebben persze semmi dolga. Szépen szól, s a gyerkőcök roppantul figyelnek, végül az egyik önfeledten tapsolni is kezd.
– Gyakori az efféle, szinte katartikus pillanat, vagy kifejezett szerencsém volt? – kérdezem Gállné Gróh Ilona Forrai Katalin-díjas énektanárt, a Ringató megálmodóját.
– Mondhatom, hogy akad bőven, mégis minden ilyen pillanat kivételes, és igazán kapcsolatépítő közöttünk, de főként babák és mamák között pótolhatatlan.
– Hogyan, mikor álmodta meg a Ringatót, illetve milyen előzményei vannak Ringató foglalkozásoknak?
-Énektanár, karvezető vagyok, a bölcsődésektől a főiskolásokig kapcsolatba kerültem minden korosztállyal. Így lehetőségem volt tapasztalatot gyűjteni a különböző életkorú gyerekek zenei nevelésében és a felnőttek képzésében is. Így aztán egyre teljesebbé vált számomra az a kép, amit kodályi koncepciónak nevezünk.
-Mióta foglalkoztatja kiemelten a kisgyermekek zenei nevelése?
– 13 évig tanítottam a szekszárdi főiskolán leendő óvónőket, tanítókat, tehát hosszú évek óta. Büszke vagyok arra, hogy ennek a munkának az első lépéseihez Forrai Katalin, Kodály Zoltán tanítványa, világszerte ismert zenepedagógus, nyújtott segítséget. Aztán több mint 20 évig lehettem Kati néni közelében, tanulhattam tőle, vele dolgozhattam. Ez nagy ajándék volt az élettől.
– Milyen lépések vezettek tovább ezen az úton?
-Amikor Viki lányom megszületett, a mi kettőnk otthoni énekelgetéseinkről videofelvételeket készítettünk, pusztán a magunk örömére. Meg sem fordult a fejemben, hogy ez milyen értékes anyag lehet mások számára is. A háromévnyi anyaggyűjtés az MTA Pszichológiai Intézetéig jutott, az akkor dr. Ranschburg Jenő által vezetett fejlődéslélektani osztályon Sugárné dr. Kádár Júlia pszichológussal két oktatófilmet készítettünk a korai anya-gyerek kapcsolatban a kommunikációról és a zenei képességek fejlődéséről. Nagyon érdekes és tanulságos munka volt.
– Ennek hatására kaptak kedvet mások is a közös énekléshez?
-Mondhatjuk így is, mert ekkortól tartok foglalkozásokat kisgyermekes szülőknek. Végeredményben ekkorra alakult ki az a speciális foglalkozásforma, ami ma márRingatóként működik és gyakorlatilag országos hálózat. Méth Ágnes rendezésében 1998-ban Ringató címen készítettünk egy három részes tv-műsort, a név és a hozzátartozó gyakorlat attól fogva egy. Tehát nem tegnap kezdődött! 1992-ben készítettem Forrai Katalin “Ének a bölcsődében” című könyve alapján egy hangkazettát “Kerekecske dombocska” címmel. Ez az énekes-játékos, módszertani összeállítás a bölcsődei zenei nevelés, illetve a családban folyó zenei nevelés segédanyagául szolgál.
– Mi adja jelenleg a legtöbb tennivalót?
– A Ringató foglalkozások mellett komoly feladat a kolléganők segítése, továbbképzése, folyamatos kapcsolattartás, újabb tanfolyamok szervezése. Nagyon sok meghívás érkezik, sokfelé utazom itthon is és a határainkon túl élő magyar közösségekhez is. Ringató foglalkozásokat, óvodás zenei foglalkozásokat, családi énekléseket, tanfolyamokat tartok, konferenciákon veszek részt, könyveken dolgozom.
Minden évben több, úgynevezett: “Nagy Ringatót” rendezünk, évadnyitót, évadzárót, karácsonyi énekléseket.

– 2013-ban az Ezer Anya Énekel anyáknapi rendezvényhez egy másik esemény is kapcsolódott.
– Igen, az év legfontosabb Ringató – eseményén az anyák ünneplése mellett bemutattuk a Ringató- Hatvan magyar népdal című vadonatúj könyvünket, melyhez CD is tartozik. Ismét egy családi énekeskönyv, népdalgyűjtemény!
– Kiket hallhatunk a CD-n?
-Nagyszerű népdalénekeseink sorát. Bognár Szilvia, Navratil Andrea, Szvorák Katalin, Berecz András, Kobzos Kiss Tamás és Tintér Gabriella tolmácsolásában hallhatjuk a dalokat. Ezt a kiadványunkat is a Kolibri Kiadó jelenteti meg.
A Ringató- Hatvan magyar népdal borítóterve
Ezer Anya Éneke 2012-ben
-Mi a Ringató foglalkozások célja?
-Azt elérni, hogy a kismamák megtanuljanak egy könnyen énekelhető, zeneileg értékes dalanyagot. Ismerkedjenek meg magyar mondókákkal, mozgásos, ölbeli játékokkal. A foglalkozásokon felkeltjük a gyerekek érdeklődését a zene iránt, zenei ingerekkel vesszük őket körül, a szülők pedig mintát kapnak az otthoni éneklés, örömteli játék lehetőségeire. Tapasztalom, hogy megérzik: az énekszó, a közös ölbeli játék valóban a kicsinyek “lelki tápláléka”. Cél az is, hogy szívesen és bátran énekeljenek, és hogy a felnőttek, gyerekek egyaránt élményt kapjanak, az anyukák jó mintát kapjanak a legkisebb gyerekek zenei nevelésének a lehetőségeire. Megismerjenek néhány módszertani tudnivalót, anélkül, hogy kimódolt, vagy “tudományoskodó” lenne a közös éneklés és játék. Bízom benne, hogy a foglalkozások hatására az édesanyák és édesapák is énekelnek otthon a gyermekeiknek, és ezzel a fölkeltik a kicsik érdeklődését, kedvet ébresztenek az önkéntes utánzásra. Érzékennyé, fogékonnyá teszik a kicsiket a jó zene, a művészet iránt már ebben a korai életszakaszban. Tulajdonképpen a szülőknek adunk zenei mintát, hogy a családban hogyan lehetséges a zenei nevelés. Igyekszünk ezt úgy tenni, hogy mind a gyerekeknek, mind a szülőknek élményt jelentsen ez a harminc perc, s sokszor eszükbe jusson otthon is.
– Szükséges-e , hogy a kismamák zeneileg képzettek legyenek?
– Képezni nem kell, hanem utat mutatni, mintát adni nekik. A zenei ízlésüket formálni, és bátorítani őket, hogy merjenek énekelni, játszani. Megmutatni a “hogyan”-t, és azt, hogy milyen dalokból-mondókákból válogassanak, hogy tényleg az értékes jusson el a családhoz, a gyerekekhez. Ez egy igazán “indirekt” képzés, miközben a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt élményhez jutnak.
-Sokan az iskolai énekórákon daloltak utoljára, bizonytalanok, gátlásosak.
– Bizony, fontos, hogy az édesanyák higgyenek abban, hogy a saját éneklésük, mondókázásuk a legjobb, amit a gyereküknek adhatnak. Nem kell félni, leljék örömüket a dalban, a közös játékban! Várjuk azokat is, akik bátortalanok az éneklésben, vagy az énekléssel kapcsolatban kialakult gátlásaik feloldására vágynak. Erre a megfelelő közösség a gyógyír, mert annak igen nagy ereje van. Régen ezt tapasztalatból tudták az emberek, érezzék meg ma is, hogy együtt énekelni jó, néha egészen katartikus!
– Manapság egész iparág szerveződött a kisbabák köré. Miben különbözik a Ringató az zenebölcsik, fejlesztő zenés játszódáktól?
– „Zenebölcsiből ” is sokféle működik, főleg a fővárosban. A Ringató nem ilyen, több okból sem. A Ringató nem csak a gyerekekről szól. A gyermekkel járó felnőtt aktív részvétele legalább olyan fontos, mint a gyermeké. A felnőttek mintát kapnak arra, hogy a napi rutinfeladatokon túl vagy éppen azok közben hogyan foglalkozzanak, játsszanak örömtelien csemetéikkel. Pótolhatatlan pillanatok vésődnek be, ha a játékok a hétköznapokban eszünkbe jutnak, s elővesszük. Olyan érzelmi töltésűek a népdalaink, ami éppen a kezdeti kötődés időszakában pótolhatatlan jelentőségű. A kicsi gyermek nem mindenkinek engedi ám, hogy megdögönyözze! Csak annak, akivel bizalmi kapcsolatban van. A Ringatón a szülők megismernek egy olyan szemléletet, ami a művészeti nevelés csírája, a gyermekek pedig az utánzás révén szépen, észrevétlenül fejlődnek. A tanítás nem a kicsinyeknek szól, hanem a felnőtteknek. A gyerekek semmi feladatot sem kapnak, és semmit sem kell teljesíteniük a foglalkozásokon. Ha akarnak, játszanak az édesanyjukkal, ha akarnak vagy tudnak, akkor odafigyelnek.
– Mennyi ideig képes figyelni egy ilyen kicsi gyerek?
-A foglalkozások harminc percesek, de ebben az életkorban kitartó figyelemről egyáltalán nem beszélhetünk. A közös éneklés, a játék a fő szempont, de fontos az áhítatos csend is, ami gyakran varázslatként születik meg! Spontán nagyon sok terület fejlődik az egyszerű mondókákkal, énekekkel, de nem fejlesztünk direkt módon. Az örömteli együttlét, a boldogság, a bizalom, a kötődés spontán fejleszt. Viszont a meg sem fogalmazott szülői elvárás is bénítólag hat a csöppségekre, az bizony rosszul sül el.
-Sok igényes gyerekeknek szóló CD-hez juthat hozzá az ember. Ezek mennyire hasznosak?
-Igen, szerencsére bőven vannak igényes anyagok, ezek segíthetnek is, de fontos tudni, hogy a legkiválóbb művészekkel készített CD felvételek sem pótolják az édesanya hangját, mosolyát, érintését, ölelését. A foglalkozásokon a gyerekek élő zenét hallanak. Az ének mellett néhány perces hangszerjáték csendül fel, de zenei felvételeket soha nem hallgatunk.
– Milyen segítséget kap, aki szeretne, de nem tud részt venni a foglalkozásokon?
– Önmagukban is megállják a helyüket a Ringató sorozat könyvei és a hozzájuk tartozó hanganyagok, hiszen olyan dalokat tartalmaznak, melyek a foglalkozásokon is előfordulnak. A Kisringató sorozat szép színes képeskönyveiben mondókákat találunk meg hangutánzókat a szülők és gyerekek örömére.
A Kisringató sorozat tagjai
– Otthoni zenehallgatásra kiknek a dalait javasolja?
-A teljesség igénye nélkül, mert szerencsére van mit ajánlani, az Óbudai Népzeneiskola anyagai, a Kaláka, a Ghymes, Sebestyén Márta, Szvorák Kati, Szalóki Ági, Herczku Ági, Bognár Szilvia gyereklemezei mind nagyon értékesek.
– A gyerekek kipróbálhatnak-e ritmushangszereket a foglalkozásokon?
– Nem, ezeket ebben az életkorban a csoportos foglalkozásokon kerüljük, mert kezeikben ekkor még nem hangszerként funkcionálnak. A kicsi gyerek hogyan is érthetné meg, hogy megkapja a dobot, aztán elvesszük tőle, mert esetleg következik valami más. Ő talán ragaszkodna ahhoz, amit megfogott. Sőt, a többiek hangszeréhez is ragaszkodna, egy nem elég… Az ilyen helyzetek megoldása nagyon sok időt venne igénybe a foglalkozás fél órájából, ahol pedig a legfőbb szempont a zene kell, hogy legyen. Fontos ismerni az életkort, mert ami az óvodásnak hasznos és jó, az a tipegőnek még nem. Ezért nem játszunk körjátékokat sem, hiszen azok az óvodásoknak, kisiskolásoknak valók. Három éves kor alatt egyszerűen értelmetlen direkt tanításra gondolni. Egyébként, ha „elmélyülten” játszik otthon a kicsi – ebben az életkorban az elmélyült játék néhány perc csupán – azt az áldott pillanatot még énekléssel sem szabad megzavarni. Tudni kell a mértéket! A túl sok inger épp olyan káros lehet, mint a túl kevés.
– Mennyi idős kisgyereket vár a foglalkozásokra?
– Gyakori, hogy a mama a nagyobb csemetével játszik, a kisebb a pocakban „ hallgatja”, ezek is megható dolgok ám! Bizonyos ölbeli játékokat az ülni, állni, járni tudó babákkal lehet játszani., de velük is csak akkor, ha éppen kedvük van. A kisebbek ezeket is „csak hallgatják”, vagy a mama gyengéden “höcögteti” picit a mondóka, dal lüktetésére. Ez így helyes. A legtöbben féléves babájukkal jönnek. Óvodás korig való a Ringató, bár még a kiscsoportos óvodások is szívesen játsszák ezeket a játékokat, hallgatják a dalokat.
– Milyen dalokkal, játékokkal találkozhatunk a foglalkozásaidon?
-A zenei anyagot a kodályi gondolat szerint válogatjuk, s két nagy csoportra oszthatjuk: egyfelől az úgynevezett ölbeli játékok, a másik pedig a meghallgatásra szánt dalok.
-Mit nevezünk ölbeli játéknak?
– Ez egy találó, játékos elnevezés, ami egyben utal a gyermekek életkori sajátosságaira is. Ezek mindig „kétszemélyes” játékok, a felnőtt és a kisgyermek bensőséges kapcsolatát tükrözik. Ide tartoznak például a lovagoltatók, hintáztatók, sétáltatók, altatók. Valamennyi ölbeli játék egy-egy miniatűr “dráma”. Kezdete van, fokozódó feszültsége, majd végül csattanója, örömteli oldódása. A kisgyermek számára ezek a mozgásos-énekes vagy mondókás játékok jelentik a művészeti nevelés csíráit. A játékok érzelmi hatása hozza számukra azt a katarzist, amit a felnőttnek egy színdarab, vers, regény, egy festmény, zenemű vagy bármely más művészeti alkotás jelenthet. A kisgyermeknek fontos, hogy a hozzá érzelmileg legközelebb álló felnőttel élje át ezt az élményt. Ez önmagában fejleszt.
– Mifélék a meghallgatásra szánt dalok?
– Ezeket hangulatkeltésre, meghallgatásra szánjuk a kicsinyeknek. Ezek az óvodáskor zenehallgatásának előzményei. Ne higgye, hogy mindig vidámak a dalok, de a kisgyermek érzelmi palettáját sokféle érzelem, hangulat bemutatásával, megmutatásával is gazdagítjuk. Mikor tehetnénk ezt, ha nem ebben a fogékony korszakban? A minap egy kis óvodásnak kicsordult a könnye, amikor ezt énekeltük: Ó, ha cinke volnék… ezek katartikus pillanatok ám.
-Az iménti foglalkozáson többször elismételtek egy-egy játékot, s felhívta a mamák figyelmét, hogy otthon még többször játsszák el újra.
-Igen, az ismétlés fontosságát nem győzöm hangsúlyozni. Egy-egy játék sokszori, egymást követő játszása elengedhetetlen. No, nem azért, hogy megtanulják a gyerekek, és produkció váljék majd belőle, erről szó sincs. Az ismétlések célja az, hogy a hangulat kialakuljon, és valamennyire tartós maradjon. Egy-egy ilyen játék nincs egy perc. Mire a gyermek felfogja, hogy mi történt, a játék, a dal már el is tűnik. Ezért énekeljük, mondjuk, játsszuk újra. Ötödszörre felismeri, hogy ennek örülni lehet, észreveszi, hogy a végén valami huncutkodás lesz, előre izgul, várja, tudja, hogy mi következik. Vagy újra kéri, hiszen milyen jó az, amikor az édesanyja simogatja-csiklandozza a tenyerét, átöleli, vagy éppen a magasba lendíti, s közben szól a dal, a mondóka. Persze, hogy azt mondja: “még egyszer”, hiszen olyan jól érzi magát ezeknek a játékoknak meghitt intimitásában, a “csak rád figyelek, csak te vagy a fontos, veled játszom” hangulatban.
– Mekkora hálózat a Ringató?
-Jelenleg ötvenkét foglalkozásvezető, tizenhárom településen, százötvenkét helyszínentart hétről hétre rendszeres Ringató foglalkozásokat. A hálózatunk egyre bővül, talán nem is olyan távoli terv, hogy létrehozunk egy intézetet is. Budapesten már Ringató óvodás foglalkozást is tartunk, tehát ha nagy ovisok lesznek a kisbabákból, akkor sem kell elválnunk! Az óvodás foglalkozások – a Ringatóval ellentétben – meghatározott létszámmal és állandó résztvevőkkel zajlanak, a gyerekeket az életkoruk szerint osztjuk csoportokra. Ide főként olyan gyerekek jelentkezését várom, akik viszonylag hosszabb ideig jártak Ringatóra, régi kedves ismerősök vagyunk!
Ringató foglalkozás óvodásoknak.
– Országszerte találunk már Ringató csoportokat?
– Igen, sőt, a külföldön élő magyarok fontosnak tartják magyarságukat ezzel a módszerrel is őrizni. Kolléganőimmel számos országban tartottunk már a Ringató foglalkozásokat.
Teljes szívünkkel átérezhetjük Kallós Zoltán szavait: „… addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncol, mert ez a kultúra tartott meg minket ezer évig Európában…”
– Kiből válhat foglalkozásvezető?
-Sok tehetséges, fiatalra találtam a Ringató kapcsán (magunk között úgy is hívom őket, hogy a lányaim), fél szavakból is megértjük egymást, és emberileg és szakmailag is alkalmasak arra, hogy a foglalkozásokon élményhez juttassák a szülőket és a gyerekeket is. A velük készült riportok is olvashatóak a honlapunkon. Ringató tanfolyamra olyan érdeklődők jelentkezését várjuk, akik maguk is szeretnének kicsinyeknek és édesanyáknak énekes foglalkozásokat tartani. Van ám felvételi is, hiszen felelősek vagyunk azért, hogy az elvárt színvonalat tartani tudjuk. Hála Istennek van utánpótlás, és az induló tanfolyamokon állandó a túljelentkezés. Énektanárként alapvetően fontosnak tartom Kodály Zoltán szavait: ” Az általános zenei lélekfejlesztés mellett a zenében a magyarrá nevelésnek olyan eszközét bírjuk, amit semmi más nem pótol…a tudat alatti magyarság első talpköve a nyelv, a második talpköve a zene.” Ebben hiszek, és ezen dolgozom.
A friss Ringatós híreket a http://www.ringato.hu/honlapon mindig megtalálják az érdeklődők, illetve a facebookon ez az elérhetőségünk:http://www.facebook.com/ringato
.
Tánczos Erzsébet írása
Tánczos Erzsébet írása
A képek forrása a http://www.ringato.hu/ . Az első fényképet a szerző készítette.
Hagyományok Háza
Meleg szeretettel várunk Benneteket a téli hónapokban is!
Szemezgessetek legújabb műsorfüzetünk programkínálatából!
A tartalomból:
Adventi Ünnepváró
Újév-köszöntő a Müpában
Karácsonyi kiállítás
Koncertek
Táncszínházi előadások
Gyermek- és családi programok
Kézműves tanfolyamok
„Szálljatok le karácsonyi angyalok” – adventi kézműveskedésre hív a Nyitott Műhely
2015. november 17. –
A Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban található Nyitott Műhely különleges hely. Itt szalma-, csuhé- és gyékényfonók, gyöngyfűzők, hímzők, kosárfonók, nemezkészítők, szűrrátétkészítők és szövők dolgoznak, és tartanak bemutatót az érdeklődők számára.
A látogató pedig „ellesheti” a mesterektől az egyes munkafolyamatokat, az alapanyagokat, és munkaeszközöket.

Munka a műhelyben – Kissné Sponga Zsuzsa gránátalmadíjas hímző megosztja a fortélyait
Most, a közelgő adventi időszak apropóján kérdezem Farkas Rékát, a nyitott Műhely szervezőjét, hogy milyen programokkal készülnek a karácsonyra.
– Számos programot tervezünk. November 28-án szombaton délelőtt „Öltöztessük a szívünket…” címmel adventi készülődésre hívunk kicsiket és nagyokat.
– Kikkel dolgozhatunk együtt?
– Fehér Anna gyöngyfűzővel és Szmeló Judit mézeskalácsossal ügyeskedhetnek, alkothatnak a felnőttek és a gyerekek. Emellett adventi koszorút, és díszt is készítethetnek
-Kiket várnak a rendezvényre?
– Családokat is várunk, így hirdettük meg a programot, de mindenkinek kellemes, hasznos elfoglaltság lesz, aki kreatív. Kortól és nemtől függetlenül minden alkotni vágyót tárt karokkal várunk.
– A Magyar Népi Iparművészeti Múzeummal egy épületben található a Nyitott Műhely?
– Igen, bár a műhely egy külön tér. De a foglalkozáson résztvevők a múzeum kiállításait tárlatvezetéssel egybekötve meg is tekinthetik.
– November végén még csak kezdődik az advent. Milyen rendezvényekkel készülnek még?
– December 4-én pénteken 16:00-tól 18:00 óráig „Kulináris mézeskalács” címmel rendezünk mézeskalácsos műhelyfoglalkozást. Az írókázott, az ütőfás és a töltött mézeskalács készítésének rejtelmeibe vezeti be az érdeklődőket Berszánné Román Erzsébet Magyar Kézműves Remek-díjas mézeskalács-készítő és hímes tojás karcoló mester. Kellemes, illatos délutánnak nézünk elébe, s ne feledjük: a magunk készítette mézeskalács még ajándéknak is kiváló lehet.

A képen Berszánné Román Erzsébet mézeslkalácsaiból látható egy csokor
A programok folytatódnak, december 9-én szerdán délután „Szálljatok le karácsonyi angyalok” címmel hímzős délutánt tartunk. Dulai Sándorné Aranyokleveles népi iparművész hímzővel karácsonyi díszeket készíthetnek a látogatók. S hogy még jobban elmerüljünk a közelgő ünnep hangulatában karácsonyi népdalokkal kedveskedik nekünk Berta Alexandra Junior Prima díjas citerás, népdalénekes.
Két nappal később, 11-én pénteken délután s Luca napra készülünk. Csiki Lóránt fafaragó Luca széket készít – tán még boszorkányt is látunk róla.

Csiki Lóránt tanít. A kép a Skanzenban készült.
Csiki Virág pedig gyertyakészítésre tanítja a látogatókat. Luca napi szerelmi varázslással is megpróbálkozhatnak a lányok és legények, ifjak és örökifjak.
Másnap, 12-én, szombaton Nagy Gyöngyi gyöngyfűzővel ajándékékszert készítünk, Csiki Virággal pedig nemezelhetnek kicsik és nagyok.

A képen Nagy Gyöngyi alkotása látható
A következő héten, 16-án, szerdán délután Csiki Lóránt gyertyakészítésre tanítja a látogatókat. Berta Alexandra karácsonyi népdalokat énekelve teremt ünnepváró hangulatot.
Két nappal később, december 18-án Róka Szabolcs mesemondó, dudás mesél gyerekeknek. Ugyanekkor Rózsa Erika hímzővel karácsonyi díszeket és hímzett pénztárcát készíthetnek felnőttek és gyerekek.
Kicsiket és nagyokat szeretettel hívunk ünnepváró foglalkozásainkra.
A rendezvények időpontjairól, jegyárakról itt részletesen olvashat:https://www.facebook.com/events/508844559277711/
Berszánné Román Erzsébet, az illatos mézesek és csipkés hímesek mesterere
2012. december 08. –

– Honnan akkor az érdeklődés a kézművesség, népművészet irányába?
– Nagyon sokat köszönhetek a nagyszüleimnek, tőlük kaptam a fogékonyságot. És hát a kézügyességet is volt honnan örököljem. Bár budapesti vagyok, sokat voltam gyerekkoromban vidéken, és hatott rám az ottani élet.

– Nagyszüleinél töltötte a nyarakat?
– Ennél azért szomorúbb a történetem. Öt évesen elvesztettem az édesanyámat. Jó ideig a vidéken élő nagyszüleim neveltek. Egész életemre kihatott, amit gyerekként átéltem. Egy ötéves gyerek mélyen átéli már az elvesztés fájdalmát, a megváltoztathatatlant, hát ezt is korán meg kellett tanulnom. Túl a fájdalmon azonban az önmagamra utaltság adott egy olyan erőt, és tartást, amivel úgy érzem, könnyebben tudok boldogulni. Soha nem kaptam az élettől semmit csak úgy, mindenért meg kellett küzdenem. Büszke vagyok arra, amit elértem, mert tudom, hogy csak magamnak köszönhetem.
– Szomorúak voltak akkor a gyermekévek?
– Nem, a nagyszüleimnél megkaptam azt a szeretetet, ami egy gyerek egészséges fejlődéséhez kell. Nagymamámtól nagyon sokat tanultam, az ő élete, életvitele példa volt a számomra mindig is.
-A pályaválasztásánál a kézművesség azonnal felmerült?
-Ha elárulom, hogy 26 évig vegyészként dolgoztam Budapesti Műszaki Egyetemen, kiderül, hogy nem. Igaz ugyan, hogy útravalót népművészetből kaptam bőven. Olyan szerencsém volt, hogy Borbély Joli néni, aki a tanárom volt, megkedveltette velem a néptáncot, s ezzel az egész népi kultúrát, persze. Ennek köszönhetően 14 évig táncoltam. Sok régi ismerőssel találkozom a különböző kiállításokon és vásárokon, s ők is valamely népi mesterséget űznek. Talán ez, és a nagyszüleimtől örökölt vonzalom a régi dolgok iránt, határozta meg a mostani életemet.
– A munkában eltöltött évek alatt is foglalkozott kézművességgel?
-Egy darabig nem foglalkoztam kézműves tevékenységgel. Négy gyerekem született, szívesen készítettünk mindenfélét a saját örömünkre. Ügyeskedtünk, alkottunk, mindent elkészítettünk alkalmakra, ünnepekre, ami csak eszünkbe jutott. Mivel azonban a közalkalmazotti fizetés akkor sem volt sok, kihasználtam az adottságaimat és a lehetőségeket. Kis textilfigurákat készítettem. Zsűriztettem őket, és így árusíthattam is. Egyszer egy ismerősöm említette, hogy van valaki, aki kézműves termékeket forgalmaz külföldre. Elvitt hozzá, bemutatott a forgalmazónak. Ő azt mondta, hogy nagyon helyesek, amiket készítek, de ő csak hímes tojásokat forgalmaz. Említette, hogy ha van kedvem, csinálhatom. Hát volt. Olyan kedvet kaptam, hogy a mai napig is csinálom.
– Bizonyára rutinja volt már a hímesek terén.
– Dehogy! Pont a tojásfestés nem ment igazán. Így egészen véletlenül kerültem e csodálatos világba. Soha nem tanultam rajzolni. Soha nem tudtam tojást díszíteni, de még csak tisztességesen megfesteni sem.
– Ebben az esetben elég vakmerő volt a vállalása.
– Elhatároztam, hogy a hímesekkel fogok foglalkozni, és hát így is lett. Jellemző rám, hogy fejest ugrok a dolgokba. Kedvet kaptam a tojásfestéshez, s elég makacs és kitartó természet vagyok, hát nem adtam fel a próbálkozást, kísérletezést. Majdnem egy évig tartott különben, amíg a tojásfestés úgy sikerült, hogy meg voltam az eredménnyel elégedve. És ez még csak az alapozás volt. Legkedveltebb színem a kékfestő. Közel egy évig kevertem a festék színét, míg megfelelő lett. Semmi sem érhető el könnyen, de ez nem is baj. A mai napig őrzöm és mutogatom az első tojást, amit készítettem. Akkor nagyon örültem annak, hogy milyen ügyes vagyok. Ma már egy kicsit szebben rajzolok, de akkor nagyon büszke voltam magamra. Lázár Julika, azaz Lázár Julianna mézeskalács- és hímestojás készítő, népi iparművész segített ebben a folyamatban engem. Ezúton is köszönöm a türelmét, segítségét, még telefonon is zargattam jó párszor, amikor elakadtam a folyamatban. Mindig összehozott a sorsom olyan emberekkel, akik meghatározóak voltak a pályámon, Julika is egy ilyen ember. Hosszú évek alatt sajátítottam el a rajzolást. és alakult ki a saját stílusom.
-A tojás írókázásával kezdett foglalkozni?
– Mivel a karcolás volt az a technika, amivel megismerkedtem, maradtam is ennél. Nem ez a legelterjedtebb, de a legrégibb. Kitűnő írónk. Móra Ferenc, régész volt. Ő tárt fel avar kori sírokban karcolt tojást.

– Aki nem szakember, nem sokat tud a tojáskarcolásról.
-Igen, az írókázás például sokkal ismertebb, a tojáskarcolás nem annyira ismert technika.
– Miért van ez így?
– Azért, mert nincs olyan gazdag minta kincse. Régen általában a férfiak készítették, mégpedig úgy, hogy bicskával karcolták a mintát. És persze nem rajzolták le, nem dokumentálták a mintákat. A szakkönyvekben csak megemlítik, hogy karcolt tojás. Van néhány kép is, de nehéz mintát találni.
– A néhány hagyományos mintával hogyan lehet boldogulni?
– Nehezen, az ember folyton keres, kutat, de hát a felfedezés öröme az egy csoda. Nagyon nehéz volt a zsűriztetés is, amikor elkezdtem a karcolt tojásokkal foglalkozni. Többször felrótták negatívumként, hogy nem hagyományos a mintakincsem. Ez bizony elkeserített, de nem hagytam magam, s megtaláltam a megoldást.
Úgy döntöttem, hogy saját tervezésű mintával díszített műveket adok be zsűrizésre, de a népművészet mintakincséből merítek. Erre végül megkaptam a népi iparművész címet. Alaposan megdolgoztam érte, de ez persze nem baj.
– Említette, hogy nem túl nagy a karcolt tojások mintakincse. Van-e Önnek specialitása vagy kedvenc mintája?
– Legjobban a csipke mintákat szeretem, ezen belül is a halasi csipke a fő ihletőm. Ezzel a technikával lehelet vékony vonalakat is lehet húzni. Így aztán a csipke jellegű minták gyönyörűen kihozhatók. Szívesen rajzolok csipkék mellett madár motívumot is a tojásokra.
A nagymamám arra tanított, hogy mindig olyan dologgal foglalkozzak, amit mások nem nagyon tudnak. Ez a csipke minta pont ilyen, még a mézeskalácsaimon is szerepel. Lehet, hogy mások szemében ez a mintázás túlságosan díszített, de egyszerűen nem tudok megállni, ha a kezembe veszek egy tojást, vagy mézeskalácsot. Az is igaz, hogy vásárokon, kiállításokon mindig sikere van a munkáimnak. Túl sokat sose tudok csinálni, és ez nagy öröm.
– A tojásdíszítés mellé miért választotta a mézeskalácsosságot is?
– Sajnos itt nálunk, a K árpát-medencében a tojásírás meglehetősen szezonális dolog, szinte kizárólag húsvétkor van rá igény. Ezért aztán más kézműves tevékenységet is kerestem magamnak. A mézeskalács díszítés aztán a másik nagy kedvencem lett, nagyon sok örömet találok benne. Mivel a tojásdíszítést akkor már régóta műveltem, nem volt nehéz az eltervezett mintákat elkészíteni. Egyszerűen a kezemben van már.
– Más jellegű alkotásai is vannak?
– Említettem már, hogy mindenbe fejest ugrom. Pár éve halottam, hogy létezik bizonyos nemzetközi csokoládéfőző verseny. Amint ezt megtudtam, biztos voltam benne, hogy ott a helyem. Több éven át pályáztam különösebb eredmény nélkül. 2011-ben aztán én magam is meglepődtem, mikor végül bejutottam az első tízbe.
– Mit jelentett ez?
– Azt, hogy mehettem Portugáliába, a nagy megmérettetésre. Ott természetesen el kellett készíteni versenyfeladatot. Két órát adtak rá összesen. Szerencsére a verseny előtt előfőzést végeztem.
– Miért volt ez nagy szerencse?
– Azért mert az ottani cukor az nádcukor. Abból aztán nem úgy készül a karmell, mint a mi répacukrunkból. Még jó, hogy ez nem a versenyen, élesben derült ki!
– Mit lehet ilyen helyzetben tenni?
– Én bizony elővettem a jó kis magyar cukrot. Csodálkozott is a zsűri, hogy miért nem teszek bele először egy kis vizet. Erre én megmutattam, hogy a mi cukrunkhoz nem kell víz. A versenymunkám jól sikerült. A negyedik helyet értem el, és mellé kaptam egy külön díjat is. De van egyéb is. Évtizedekig vártam a lehetőségre, hogy bemutathassam, milyen grillázstortát tudok alkotni. Mindazt, amit még a nagymamámtól tanultam. 2011-ben aztán olvastam, hogy van egy ilyen verseny. Azonnal beneveztem, és két bronzérmet nyertem. Hát igen, tortakészítésben is örömömet lelem. Sokan ódzkodnak tőle, pedig az egyik legkönnyebben elkészíthető édesség. És a siker többnyire borítékolható!
– Érdekli-e az embereket manapság mindaz, amivel Ön foglalkozik?
– Én szívesen alkotok gyerekkel, felnőttekkel egyaránt, tudásomat nagy örömmel adom át. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum hagyományos húsvéti programján gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt foglalkozom. Sajnos a mai szülői, nagyszülői generáció életéből kimaradt ez a lehetőség, akkoriban nem voltak kézműves foglalkozások. Amikor a gyerekekkel foglalkozom, bizony látom a szülőkön, nagyszülőkön, hogy ők is szívesen részt vennének az alkotásban. Ha van rá lehetőség, nálam ki is próbálják.
– Van-e olyan fortély, amit megtanít itt és most?
– Nagyon szívesen osztom meg a fortélyokat, nem gondolom, hogy meg kellene tartanom magamnak a tudományomat. Nem elég megfesteni tudni, előbb ki is kell fújni a tojást. Egy fortély például az, hogy ez hogyan sikerül.
– Igen, legalább is nekem gyakran már a kifújásnál megáll a tudományom.
– Ennek nem kell így lennie. Ha van otthon kis fúrógép, az jó, de néhány tojáshoz nem szükséges. A megmosott, megtörült tojást tűreszelővel is ki lehet lyukasztani. Először mindig az alsó végét lyukasszuk, ahol a légzsák van. Ez fontos, mert így nem fog kifolyni a tojás belseje. Utána a tetejét lyukasszuk ki! Aztán meg a hártyát, majd össze kell keverni a tojás belsejét. Ekkor az már könnyen kijön. A gyakorlat teszi a mestert, én már külön ki tudom fújni a sárgáját és a fehérjét.
– Hogyan látja a népművészet helyzetét?
– Optimista ember vagyok. A népművészet helyzetét is így ítélem meg. Az a tapasztalatom, hogy megint van igény a kézműves termékekre. Ezt a munkát csak nagy odaadással, alázattal és szeretettel lehet készíteni, ezért az elismerések nagyon jól esnek. Főleg a fiataloktól, ennek a korosztálynak a véleménye mindig őszinte. Örülök, ha tetszik nekik a munkám, kedvüket lelik a népművészetben, Végül is a fiatalok a jövő letéteményesei, rajtuk múlik, hogy mindez megmarad-e. Nekem mindig sok munkám van, és ez nagyon jó dolog. Számos hazai és külföldi kiállításon és vásáron vettem részt. Munkáim rendszeresen láthatóak a Míves Tojás Múzeumban. Mézeskalácsaim szerepeltek a Hold hercegnő című filmben, meg még számos reklámfilmben. Sok újságcikk és TV felvétel jelent már meg az alkotásaimról.
– Mik a tervei?
– Remélem, még sokáig tudok dolgozni, alkotni. Számos tervem van, talán több emberöltőnyi is. Amikor dolgozom, határtalan lelki békességet érzek. A munkám számomra a legjobb kikapcsolódás. Szerencsés vagyok, mert a munkám egyben a hobbim is. Alig várom, hogy a sok kis unokámmal is tudjak foglalkozni. Remélem az ő érdeklődésüket is felkeltem az alkotás öröme iránt, valahogy úgy, mint az enyémet az én nagymamám.
Tánczos Erzsébet írása
BÜKI ADVENT
A Pannon Cigányzenekar és Pál István Szalonna és Bandája közös koncertje 2015. november 29.
Másodjára is fölszállott a páva
Másodjára is fölszállott a páva
Budapest, 2015. november 17. – Péntek este ismét zsibongott a zsibongó a Kunigunda épületében. Az első adás nézettségi rekordokat döntögetett, a másodikat még többen izgulták végig. Ismét rendkívül tehetséges gyerekeket láthattunk. A magyar népzenei kultúra nem fog eltűnni, amíg ilyen generációnak adjuk tovább.
A Barkóca előadása többet jelent a bandázásnál, az együttélés, befogadás és beilleszkedés is megjelent benne, mondta Eredics Gábor. A továbbjutó Horváth Zalán levente számára fontos, hogy őseink hagyományát megőrizzük. Elfelejthetnénk, de ez különlegesebbé tesz egy kicsit minket. Herdon Balázs – Herdon Péter párosa olyan táncot járt, hogy Berecz István örült, hogy nem velük kellett versenyeznie. A Forgórózsa Énekegyüttes produkciója alatt felmerült kérdésre a választ, miszerint mi is az a zsiba, Sebestyén Márta adta, akinek vas megyei nagymamája gyakran hívta így a pelyhes kislibákat. Énekük maga volt az életöröm, üdeség és bűbáj, titkuk talán, hogy ők „egy csónakban tekernek”. A Kesice Táncegyüttes előadásában Berecz szerint a tánc eredeti funkciójában van.
Akiket a középdöntőben újra láthatunk:
Vrencsán Anita, Horváth Zalán Levente, Karácsonyi Anna és Szombat Sára, a Kesice Táncegyüttes, Gál Tibor és Baka Levente.
A november 13-i adást újranézheti itt:
http://www.mediaklikk.hu/video/folszallott-a-pava-elodonto-2/
További információ, interjúszervezés:
Lingvai Zsanett, 06-20-395-8752, zsanett.lingvai@trinity.hu




KÉZMŰVES REMEKEK



