Bereczné Lázár Nóra, a hímesek mestere

nori1.jpg– Mikor vált az életedben meghatározóvá a népművészet? 

-Hódmezővásárhelyen születtem1979-ben. Ezek nem puszta adatok, mert a dátum is , a szülőváros is meghatározó az életemben. A dátum azért, mert az egyik legfiatalabb alkotó vagyok az országban, a szülőváros pedig azért, mert a vásárhelyi embör nagyon érdekes ám: zárkózott, gazdag érzelemvilágú, mély érzésű, mégis rendkívüli módon magába zárkózó, csendes, akaratos személyiség. Szerelme, barátsága egy életre tart, azonban ha megbántják, ha csalódik, nehezen bocsájt meg. És ha őszinte akarok lenni, én is ilyen vagyok: alföldi „tanyásembör”, akaratos, makacs, de nyíltszívű. Nagy hatással volt rám dédnagymamám, Sallai Jánosné Kristó Rozália, a törékeny kis parasztasszony, aki kőkemény határozottsággal szilárd erkölcsösségben nevelte fel és taníttatta gyermekeit. A tojásírás, a tojásfestés különben a vásárhelyi szegénységben egyáltalán nem volt jellemző. Engem pedagógus szüleim tanítottak a tojásírásra, s kislányként számtalan tojást festettem, főleg dédmamámnak. Aztán eltelt sok-sok év.

Az egri főiskolán népi játszóház-vezetői szakirányon végeztem, a nemezelés állt hozzám a legközelebb. Majd a Szegedhez közeli Algyőn kezdtem dolgozni. Egyszer, mikor népi iparművészeti zsűrizést szerveztünk, az utolsó pillanatban derült ki, hogy szükség van még néhány alkotásra, hogy meglegyen a szükséges keretszám, hogy egyáltalán lejöjjön a közösségbe a pesti zsűri. Nemezelésre nem volt már idő, mást kellett kitalálnom. Hat karcolt tojást készítettem egy éjszaka alatt, majd a vesztesek nyugalmával tettem a dolgom. A zsűrizés napján mégis végérvényesen megváltozott az életem.

toj.jpg

A karcolt tojásaimból négyet elfogadtak a szakemberek, majd meg is szidtak, mert írott mintát karcoltam a tojásokra, ami kétség kívül súlyos szakmai hiba. Ekkor aztán eldöntöttem, hogy mindent megtanulok a hímesekről, amit csak lehet . Azóta gyűjtöm és falom a szakirodalmat. Mindig is befelé forduló személyiség voltam, a tojásírással pedig teremtettem magamnak egy „titkos kertet”, egy álomvilágot.  Már nem is tudnék élni a tojásírás, a folytonos alkotómunka nélkül. Minden alkalommal megdöbbent, hogy a tojás, mint világszimbólum, egyszerűségében és szépségében milyen tökéletesen képes szimbolizálni mindazt, ami hit, reménység és erkölcsi tisztaság.

Gyűjtöm a világ hímes tojásait, tojásalkotásait. Majd’minden kultúrában fontos szerepet töltenek be ezek a csodák, az „örökkévalóság szimbólumai”.  Ugyanakkor törékenyek, mulandók ezek a csodák.

tojasaim7.JPGMaratott tojások

-A tojásíráson belül van-e kedvenc területed?

-Mindig is érdekelt a szimbólum-kutatás, tudni akartam, melyik hímnek, mi a jelentése. Érdekes például, hogy a tojás, mint szakrális és szent tárgy, a régi korok legfontosabb temetkezési és halottkultuszának eleme is. A halottkultusz és a tojás kapcsolata a csángóknál is megtalálható. Ezek miatt is fordultam a legarchaikusabb kultúrához, ami a csángó kultúra.  Ott még együtt található meg a keresztény vallásosság, a pogány elemek és az élő néphagyomány. Kutatási területem a gyimesi, moldvai és hárompataki csángók szakrális hit-, és hiedelemvilága, az archaikus írott tojásaik rendszere. Jelenleg a csángó mintakincset gyűjtöm és kutatom. Csak a gyimesvölgyi mintakincs közel 1.000 hím, és én szeretném mindet meg is írni!

nora7_1.JPG

Bereczné Lázár Nórának a képen látható hímeseit a gyimesi motívumok ihlették. E tojások 15 napon át készültek. Magyar Kézműves Remek díjat nyert velük. 

 

A Gyimesekben nagypénteken írják a húsvéti hímes tojást, ugyanis a hiedelem szerint a nagypénteken főzött és írott tojás nem romlik meg. A gyimesi csángók egyszínű piros, azaz „verestojást” készítenek, mert a piros színnek mágikus funkciót tulajdonítanak. Gyimesben óriási a motívumskála, Antalné Tankó Mária például 980 tojásmotívumot gyűjtött össze!  A szakirodalom a tojásminták különböző kategóriáját ismeri. Csak ízelítőként mondom, hogy vannak Nap-, Hold, és csillagábrázolások. Gyakoriak és az én kedvenceim közé tartoznak a növény- és virágábrázolások, mint a tőtött rózsa, tulipánt, papvirág. De vannak állatábrázolások, mint a békás,kégyófej, tyúkláb, kakastaré, kukukk nyelve, fecskefarok elnevezésűek . Szerszámábrázolások (gereblyés, villás, patkós ) és vallási motívumok is bőségesen találhatóak mint ördögtérgye, kupa, Jézus szíve. Nagyon sokrétű tehát a motívumok rendszere.

antalné tankó mária gyimesvölgyi írott tojások minták.jpgForrás: Antalné Tamkó Mária: Gyimesvölgyi írott tojások

-Érdemes a XXI. században kutatni, gyűjteni a tojásmotívumokat?

-Mindenképpen, számos új motívumvariáció vár még a kutatókra. Ezek nagyon érdekes dolgok. Az érdeklődők számára azonban nehézséget jelent, hogy mind a mai napig kevés szakirodalom foglalkozik a motívumokkal és azok szakrális háttérjelentésével. A honlapomon (www.berecznetojas.hu) a szakirodalom-ajánló segíthet ebben.

toji.jpgMagyar Kézműves Remek díjas hímesek

 

– A hímes tojás a húsvéti ünnepkörhöz kötődik.

-Ez így igaz, de én egész évben festem a tojásokat. Az időmet okosan kell beosztanom, mert „kenyérkereső foglalkozásom” is van. Úgy jártam, mint Franz Kafka: nappal hivatalnok vagyok, éjjel pedig alkotóművész. Bár hozzáteszem, minden segítséget megkapok a munkahelyemen is.

– A családod hogyan éli meg a szenvedélyedet?

– Eleinte nem tudtak mit kezdeni vele. Az állami kitüntetés átvételekor döbbentek rá, hogy nekem bizony ez az életem. A legfontosabb személy az életemben a férjem, aki elfogadott engem a mániámmal együtt. Mellette szabadon alkothatok, önmagam lehetek, tehát boldog vagyok.

antalné tankó 2.jpg

Forrás: Antalné Tamkó Mária: Gyimesvölgyi írott tojások

 -Milyen technikával és tojásfestési eljárással dolgozol?

-A hagyományos eljárást követem: méhviasszal kesicével megírom a tojás felületét, azaz hímzem a tojást, majd pedig befestem. Nem használok természetes festőleveket, mert úgy vettem észre, hogy azokat használva egy idő után színét veszíti a hímes tojás. A bolti anilin ruhafestékek viszont nagyon szép árnyalatokat adnak, ezt bátran ajánlom minden érdeklődőnek. Egy különleges technikát is szívesen alkalmazok: a viasszal megírott tojást ecetsavval maratom (régen káposztalevet használtak), ebben áztatom, ez a maratás. Eljárástól függően egy hímes tojás akár 15 napig is készülhet.

ma_2.jpgA képen tojás maratása látható

– Adj nekünk praktikus tanácsokat, hogy kezdő tojásfestőként mire érdemes ügyelnünk!

– Azt javaslom, aki először próbálja ki a tojásírást, keményre főtt tojáson dolgozzon. A kifújt tojáshéjon csak akkor érdemes írni, ha már van kellő gyakorlata az embernek. Kedvét szegheti ugyanis az első próbálkozáskor összeroppanó tojáshéj. A tojásokat akár 30 percig is főzhetjük, majd hagyjuk kihűlni. Ez fontos praktika, hiszen ha a meleg tojásfelületre dolgoznánk, könnyen megolvadna rajta a viasz, s nem látszana a mintából semmi. Miután kihűlt a tojásunk, érdemes ecetes szivaccsal átkenni, ezzel zsírtalanítjuk a héjat. Ezután gyújtsunk meg egy teamécsest, és kesicénk hegyét forrósítsuk fel. Eztán mártsuk a teamécses forró viaszába. Ezután határozott mozdulatokkal kezdjük el megírni a tojást. A kesice csőre ugyanis felszippantja a forró viaszt, amely a tojás felületére azonnal rádermed. Először érdemes egyszerű mintákat választani, a mellékelt mintaív segíthet, mert autentikus, de nem túl bonyolult mintákat tartalmaz. A hárompataki csángók párosával írják a tojást, egyrészről a dupla írás rontáselhárító jelentéssel bír, másrészről ennek praktikus oka is van: a második mintára már megszokja kezünk a finommozgást. Ezt is ki lehet próbálni.  Miután meghímeztük a tojásunkat, újból zsírtalanítsuk a felszínét, majd tegyük hideg, vagy langyos festőlébe. Készíthetünk hagyományos festőnövényekből „ bio” festőlevet. Többek között a vörös és lilahagyma héja, a cékla, kamilla, csalán, diólevél alkalmas erre. Előállíthatunk azonban festőlevet a boltokban beszerezhető ipari, anilin festékből is, ezek színe élénkebb és tartósabb lesz, én magam ezt használom. Minél tovább lesz a lében a megírott tojás, annál sötétebb árnyalatot kapunk. Ha elértük a megfelelő színt, vegyük ki a léből a tojásunkat, és hagyjuk megszáradni. Ezután a teamécses lángja fölé tartva, óvatosan leolvasztva a viaszt, megkapjuk a szép hímes tojásunkat. Fényes és tartós lesz, ha szalonnabőrrel átkenjük. Kérem olvasóimat, hogy ne féljenek a hagyományainktól, bátran vegyenek kézbe egy írókát és alkossanak. De kérem, tiszteljék is ezeket az „örökkévalóság szimbólumait”, ezeket a törékeny kis csodákat. Minden egyes tojásmotívum a múltat meséli el, mindegyik egy élettöredék telítve félelmekkel, reményekkel, babonás hiedelmekkel és vallási csodával, a megváltás örök reményével. Közös felelősségünk, hogy vigyázzunk rájuk, megóvjuk és továbbörökítsük őket!

norionallo.jpg

 A képen látható a tojáshímzés számos fázisa

– A szülőknek, nevelőknek mit tanácsolsz húsvét közeledtével? Hogyan lehet élvezettel együtt alkotni?

-A kérdés fontos problémára vet fényt. Én nem tudok mit kezdeni a szakmai féltékenységgel, mégis megtapasztaltam már a szakmán belül, holott senkinek sincs joga ahhoz, hogy kisajátítson egy közös kulturális és vallási közkincset. Ezért minden erőmmel azon vagyok, hogy tanítsam és népszerűsítsem a tojásírást. A legnagyobb büszkeséget nekem a tanítványaim jelentik. Az Algyői Tojásműhelyben nevetve tanulunk, kalákában dolgozunk. Mindent megtanítok a lányoknak, amit csak tudok, én szakmai titkot nem tartok meg magamnak. Rendezvényeken, kiállítások alkalmával vállalok bemutatózást. Ilyenkor az érdeklődők is kipróbálhatják a tojásírást. Sokan kezükben a kesicével, ( ami másnéven gica, gice, íróka) döbbenek rá, milyen nehéz akár egy egyenes vonalat is húzni a domború tojásfelületre.

 

no.jpgNóra tanítja az érdeklődő ifjúságot . Immár negyedik éve vezeti az Algyői Tojásműhelyt, ahol a tanítványaival megosztja a tojásírás minden fortélyát. Az Algyői Tojásműhely a hagyományok továbbélésének teljesen egyedi, de kiváló példája.

 

-Számon tartod-e, hogy hány hímes tojás került már ki a kezeid közül?

-Nem a nagyképűség beszél belőlem, de nem tudom. Soha nem is számoltam. Ha meg kellene saccolni, talán több ezer, de nem is ez számít, hanem hogy boldoggá tett maga a munka és másokat is boldoggá tettem általuk. Természetesen a zsűrizett darabot mindig elteszem, megtartom – jelenleg az ország több pontján vannak kiállítva, így a zengővárkonyi Míves Tojás Múzeumban is. Többféle technika létezik: azsúrozás, karcolás, berzselés, batikolás, drótos és patkolt, valamint gyöngytojások. Én az írókázott technika mellett maradtam, mert ez a legősibb, a legtisztább és egyszerűségében a legszebb számomra. És mert még nagyon sokat kell tanulnom róla.

 

-Bár fiatal alkotó vagy, de tehetséged és munkád eredményeképpen már számos rangos elismeréssel értékelték tevékenységedet.

– Szerencsémre ifjan kezdtem el alkotni, s 29 évesen már megkaptam a népi iparművész címet, aztán 30 évesen a Népművészet Ifjú Mestere állami kitüntetést, majd 31 évesen a Magyar Kézműves Remek kiemelt szakmai nívódíjat és címet, 32 évesen pedig Algyő Nagyközség Önkormányzat Alkotói Díját vehettem át. Egész évben zsűriztetek, országos és nemzetközi szakmai versenyeken veszek részt, minden szabadidőmet a tojásírásnak és a kutatómunkának szentelem. Még nagyon-nagyon sok tojáshím vár rám, rengeteg tervem és vágyam van. Csak remélhetem, hogy a Jóisten megsegít, és még sokáig dolgozhatok.

-Ti tojásírók felismeritek egymás műveit?

-Mindenképpen, s ez részben azért van így, mert igen kevesen vagyunk. Régen minden falunak volt tojásíró, hímző asszonya, mára húszan, ha maradtunk. Ezért is létfontosságú a fiatalok tanítása. Az alkotás pedig mindig jellemzi az alkotóját. Valószínűleg a személyiségemből adódik, hogy az én mintakincsem és a színvilágom lágy, nőies. A szín- és mintakincsem meghatároz, de minden alkotót is jellemeznek a művei. Rendkívül tehetséges alkotótársakat ismerek, gyönyörű munkáik vannak.

 -Alkothat-e egy népi iparművész új motívumokat?

-Persze, mindenképpen, legalábbis szerintem.  Napjaink egyik legfontosabb szakmai kérdése az, hogy maradnunk kell-e az eredeti mintakincsnél, vagy szabadabban kezelhetjük-e azokat. A zsűrizéseken a szakma szabályainak megfelelően az alkotóktól a hagyományok folytatását várják el. Ám a szűk szakmán kívül létfontosságú, hogy a nem szakmabeli érdeklődők számára is érthetővé és fogyaszthatóvá tegyük ezt a világon egyedülálló magyar népi kincsestárat. Kutatóként ragaszkodom az archaizmusokhoz, fiatal alkotóként viszont engem is érdekelnek a lehetséges újítások. Meg kell találni azt a hajszálvékony területet a két irányvonal között, amely hagyománytisztelő és újító is egyben. Ez korunk legnagyobb kihívása. A másik fontos probléma szerintem a vallástalanodás, az, hogy a hagyományos és szakrális többlet jelentéstartalmakkal bíró vallási tojásmotívumok mögül elveszik a vallási tartalom. A legnagyobb szakmai kérdés az, hogy miként és hogyan maradjon meg egy vallási szimbólumtár, ha jelentését és funkcióját elveszíti. Dolgozzunk a múzeumok poros polcainak, vagy mentsük át a hiedelemvilágot és jelentéstartalmakat? A szentelt főtt tojás már nem a locsolkodás része, hanem kifújt asztaldísszé válik. Vannak szerencsére olyan példák is, mint a busómaszk készítés felvirágzása a busójárás újrajátszásával. Ez például tömegeket érdekel és mozgat meg.  Az adott közösségek feladata, hogy helyi értékeiket, hagyományaikat felélesszék, vagy újratanulják, újratanítsák. Mint ahogy a Muzsikás, vagy a Csík Zenekar is közkinccsé tette a népzenét. Megújítva kell megmaradnunk.

-Hogyan látod  a népművészet jelen helyzetét, a jövőt illetően inkább derű vagy borúlátó vagy?
-Alapvetően pesszimista ember vagyok, de a fiatal generációban hiszek, meg abban, hogy közös felelősségünk a tudástár átadása. Korunk nem kedvez az alkotóknak: nehéz gazdasági helyzet, válság közepette küzdünk. Sokkal több pályázati lehetőségre volna szükség. Támogatni kellene a kutatói projekteket, ösztöndíjrendszert kellene kidolgozni, diákcsere programokat, könnyíteni a vállalkozói szektor nehézségein. Viszont optimista vagyok az embereket tekintve. A legtöbb, amit a tojásírás nekem adott, az, hogy rengeteg barátom, kedves ismerősöm lett Ausztráliától az Egyesült Államokig, Tokiótól Gyimesbükkig. Az embereknek igenis fontosak a hagyományaik, a szépségre érzékenyek, rengeteg dicsérő szót és sok-sok segítséget, bíztatást kapok. Azt érzem végre, hogy nem vagyok egyedül a titkos álomvilágomban. És amíg számíthatunk egymásra, addig nincs, addig nem lehet nagy baj!

– Mit jelentett a régieknek a húsvéti készülődés, és mit tehetünk ma, hogy szép ünnepünk legyen?

– A nagyböjti időszak hagyományosan a lelki számvetés, a megbánás és bűnbocsánat ideje – akár vallásos valaki, akár nem. A régiek még számos tabut, babonát ismertek: menstruáló nő nem írhatta a tojást, böjti némaságban kellett dolgozni, hiszen szent tárgy készült a világ szimbolikus újraalkotásával. A koncentrált munka és az alkotói magány alap, én kizárom a világot, csak a méhviasz, a kesice és a tojáshéj marad. A tojásos lányaimtól viszont a kalákában végzett munka örömét tanulom: beszélgetve, sírva – nevetve dolgozni. Azt tanácsolom az érdeklődőknek, hogy végezzenek számvetést, és lelkileg megtisztulva – megnyugodva kezdjenek el dolgozni. Bármilyen technikát is válasszanak: találjanak rá az alkotás örömére, akár egyedül, akár gyermekeikkel közösen. Alkossanak-nevessenek együtt, legyen örömteli készülődés az ünnepvárás, hiszen az együtt eltöltött idő a legfontosabb. Nagypénteken készítsék el tojásaikat, aztán várják húsvéthétfőn a locsolkodókat. Ne meneküljenek el wellness-hétvégékre, hanem merjék felfedezni az emberi kapcsolatok fontosságát!  Ez persze nem kötelezettség, mindenki maga dönti el, hogy mi számára a fontos. Ez mindenkinek a saját felelőssége.

Az országban húsvéti rendezvények sora várja a családokat, csak ajánlani tudom a Néprajzi Múzeum rendezvényeit, a Szentendrei Skanzen, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, Zengővárkony, vagy Hollókő húsvéti programjait.

Természetesen minden meghívásnak igyekszem eleget tenni, ha hívnak, nagy örömmel megyek bárhova. A honlapomat folyamatosan frissítem és az érdeklődők, pedagógusok szakirodalom-ajánlót is találhatnak rajta (www.berecznetojas.hu).

A nagyhéten terveim szerint Gyimesbükkön leszek: gyűjtök és kutatok, együtt ünnepelek a csángó közösséggel. Nekem most ez a dolgom.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

− 1 = 1