„Ha szívből jövő embereket követsz, akkor te magad is egy szív leszel” – beszélgetés dj Wallassal

Dj Wallas, Magyarország egyik elismert lemezlovasa jelentős szakmai múlttal, sok élménnyel és tapasztalattal a háta mögött mesélt nekünk erről a szakmáról, a karrierjéről. Miért lesz valaki dj? Mi kell ahhoz, hogy szakmailag elismert lemezlovas váljon valakiből? Többek között erről beszélgettünk Valastyán Mihállyal.

11713531_10204832387274896_1209791466_n

–          Mikor tudtad azt, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

–          Hivatásos sportoló voltam, és egész jól ment, aztán volt egy komoly sérülésem, így abba kellett hagynom a focit, és elkezdtem egy diszkóssal járni szórakozni, cipelgettem a táskáit. Onnantól kezdve tulajdonképpen örömöt okozott, amikor ő elment mosdóba és én be tudtam állni pár zene erejéig a helyére. Majd jöttek a sulidiszkók, iskolarádiók, úgyhogy ez így olyan 15 éves korom óta végigkísér. Úgyhogy nem volt az, hogy én tudtam, ezzel akarok foglalkozni, hanem ezzel foglalkoztam.

–          Foglalkozol valami mással is emelett?

–          Jelenleg látványszakácskodom Szombathelyen egy étteremben. Ezt viszont elsősorban nem a megélhetés miatt csinálom, hanem hogy ne kerüljek túl messze attól, amit tanultam, mivel szakács-felszolgáló a szakmám, így szeretnék ebben is kicsit benne maradni.

–          Miért pont Szombathely? Hogy kerültél ide?

–          Kecskemétről költöztem a városba, mivel a feleségem szombathelyi, és úgy döntöttünk, itt fogunk élni. Habár kezdetben kicsit idegen volt ez a város, ma már nagyon szeretem, elég nyugodt hely Kecskeméthez képest.

–          Te milyen zenéken „nőttél fel”?

–          Nagyon sokat hallgattam Modern Talking-ot, akkor voltam kisgyerek. Ezen kívül sok funky és rap zenét, akkor az volt a trendi. Majd jöttek a slágerek és a house zene, és a house lett a szerelem, ami a mai napig is az.

–          Hol szoktál zenélni általában?

–          Az országban – de az országhatáron túl is – sok helyen megfordulok. Ebben a hónapban például zenéltem Kiskunfélegyházán, a Wellhello után, Balatonmáriafürdőn vagy Szigligeten. Játszom Tőserdő Szépe Fesztiválon, majd Kecskeméten és Szlovákiában, de régebben sokat zenéltem Szerbiában is.

–          Van esetleg kedvenc helyed, ahol szeretsz zenélni?

–          Ez hónapról hónapra változik. Vannak olyan helyek, ahova nagyon sokat jártam vissza, de már nem léteznek, bezártak vagy tönkrementek. Magyarország nagyon klubosodik és egyben fesztiválosodik. Tehát vagy a nagy fesztiválok mennek, vagy a kisebb klubok. Szerettem ezeket a kb. 6-700 fővel működő klubokat, bár szerintem ezek ma már egyre inkább eltűnnek. De szeretek játszani például Kiskunfélegyházán, Kaposváron, a Balaton környékén és természetesen Kecskeméten, azért mégiscsak onnan származom. Külföldre is nagyon szeretek menni, most is voltunk például Romániában a Szőke Zolival, valamint Nagyváradon és Érmihályfalván, egy Faház nevű diszkóban. Voltam már itt Bozsek Márkkal is, úgy, hogy ő énekelt. Ide úgy háromhavonta járok vissza, most is megyek majd, szeptemberben.

10733972_773504349387920_8743052239267036089_n

–          Mostanában körülbelül hány fellépésed van egy héten?

–          Úgy mondanám, hogy most már kicsit visszavettem, hisz régebben néha 10-12 fellépésem is volt egy hónapban, most már inkább ezt a 4-6-ot tartom. Minden szombaton játszom, ez kiegészül néhány péntekkel, mert nem vállalok dupla fellépéseket, tehát nincs az, hogy egy este két helyen játszom, mert úgy gondolom egy fellépőnek főidőben kell a pultban lenni.

10417551_781378911933797_7758690657778379362_n

–          Kikkel szoktál együtt zenélni?

–          Szerintem Magyarországon már szinte mindenkivel játszottam. Ezen kívül nagyon büszke vagyok arra, hogy hoztam már Magyarországra Fedde le Grand-ot, vele is játszottam együtt 2006-ban, valamint zenéltem Axwell-el, ATB-vel, Jerry Ropero-val, vagy akik még régen elég népszerűek voltak: Master Blaster, Global Deejays, Royal Gigolos – velük is játszottam már. Tagja vagyok a dj válogatottnak, így minden hónapban van egy olyan fellépésünk, ahol hátrányos helyzetű gyermekeknek, kórházaknak, mentőszolgálatnak segítünk. Ebben a dj válogatottban pedig benne van például Spigiboy, Bárány Attila, Stuka, Tomy Montana vagy Dj Dominique. Velük szoktam úgy elmenni, hogy délután focizunk egyet, este pedig megyünk a buliba.

 22297_868113759926978_1029257219087230846_n

–          Zenei téren van példaképed? Ki az, aki inspirál?

–          Ez is mindig változik. Nekem két nagy példaképem van: Hofi Géza, mert ő mindig tudta, mit kell mondani, valamint Geszti Péter, mert ő mindig tudott váltani és mindig jó felé váltott. De a zenében mindig változik, hogy ki az, akit követni szeretnék. Minden évben változik a zene, és én inkább a „kisebb” nevek zenéit követem, a feltörekvőket, mert az ő zenéjük még szívből jön, és ha szívből jövő embereket követsz, akkor te magad is egy szív leszel, és te magad is ugyanúgy dobogsz.

–          Szerinted még mi kell ahhoz, hogy valaki jó dj legyen?

–          Szerintem ez a szív, az, hogy minden héten legyen egy olyan, ami miatt érdemes ezt csinálni, akár egy mix, egy fellépés, egy rádió, egy dal vagy egy interjú. Ez visz előre. Soha nem az, ha egy embert követsz, hanem ha ezt rétegezni tudod és mindig abba a gyökérbe kapaszkodsz bele, amibe a legjobban kell.

–          Hogy látod, ma mire vevő leginkább a közönség? Mire van igény?

–          Két dolog. Én nem gondolnám, hogy a mai fiatalok a zene miatt járnak a klubokba, inkább a társaság, a tömeg miatt. A mai klubokkal az a probléma, hogy nincs törzsközönségük, amire lehet építeni. Régen majdnem minden klubban egy jó házigazda játszott, és ő kiépített maga köré egy közönséget, és ha hívtak sztárvendéget, akkor még többen jöttek. Ma viszont általában csak a sztárvendégre építenek, és így a klub minden héten más és más közönséggel tud kinyitni. Talán ezért nyitnak és zárnak a klubok folyamatosan.

–          Mennyire volt más helyzetben egy dj régebben, mint ma, az internet korában?

–          Nekem volt egy lemezboltom Kecskeméten, minden héten jártam ki Olaszországba, Angliába, Hollandiába lemezért, és ez is mindig adott egy olyan lüktetést, hogy tudtam, ez új zene, ezt itt vettem. Maga az internet is nagy probléma ebből a szempontból, hogy a netről már bármit le lehet tölteni teljesen ingyen. És aminek nincs ára, annak nincs értéke. Meghallgatsz egy zenét, valakinek megtetszik, letölti, és ugyanúgy lejátssza, máris nem vagy egyedi. Régen azért egy slágert meg kellett hogy vegyél bakeliten, CD-n, kazettán, kifizetted érte a pénzt, és tényleg csak olyan zenéket vettél meg, amiket utána hónapokig játszottál. És ez így mindenkinek jó volt, mert a szerzőnek volt lemezeladása, a dj-nek volt egy jó lemeze, amit sokáig tudott játszani, a közönség pedig nem tudta otthon meghallgatni, csak akkor hallotta, amikor elment egy klubba. Én úgy gondolom ettől volt varázsa régen egy diszkónak.

–          Ma miért lesz valaki zenelovas?

–          Régen a zene szeretete, az alázat vitt mindenkit a buli irányába, ma már szerintem inkább a divat. Ma már az interneten bárki lehet lemezlovas, igazából sok pénzbe nem kerül. Régen ez egy zenei és pénzbeli befektetés volt, ma már veszel két pendrive-ot és el tudsz menni zenélni. Nem tudom egyébként, mért lesz ma valaki lemezlovas. Én úgy gondolom, ma már a szomszéd is az, mindenki az. Régebben nagyon büszke voltam arra, hogy ezzel foglalkozom, ma pedig már visszakérdeznek, hogy „és egyébként mi a rendes munkád?”. Pont emiatt, hogy a közösségi portálokon mindenki megpróbálja elhitetni magáról, hogy ő lemezlovas, így a szakmát a földbe tiporták. Ez egy szakma. Ha valaki ezer vagy kétezer embert szórakoztat egy hétvégén, az már felelősséggel jár. Akár egy felszolgáló vagy pultos, úgy egy dj sem lehet soha lekezelő, rosszkedvű. Ha te nem állsz oda, odaáll más. Ez egy olyan szakma, hogy egy hét alatt el lehet veszíteni azt, amit évek alatt építettél fel.

1782095_773504436054578_2231758386395782108_n

„Én például úgy látom, olyan lemezlovas vagyok, aki nagyon sokoldalú. Pont amiatt, hogy voltam klubtulajdonos, promóter, házigazda, illetve hakni dj. Mind a négy oldalról látom azt, hogy mi kell a közönségnek. Mert hát mi kell a közönségnek? Azt kell látnod, hogy miért jönnek. Táncolni, énekelni, kiabálni, sikítozni – és ezt kell nézned. Nagyon kell látni azt, hogy a közönség soraiban ki áll. Nem elég zenélni, látni is kell, hogy kinek.”